Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-10 / 6. szám
February 10, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ (ID Nem vethet az apja szemére semmit. Szörnyű Jóskának az apja... Hallotta a Dea szavát: Van magának apja, anyja, testvérei? Maguk mind rablásból élnek? Elvörösödött a sötétben. Ez nem Vót rablás: ez lopás vót. De hogy jutott eszébe az öregnek? Hiszen nem szokott. Nem is emlékszik rá, hogy valaha. . . Dinnyét igen... de dinnyét lopni nem bűn.. . Arra emlékszik, hogy dinnyét, gyenge kukoricát, uj krumplit, effélét szokott hozni a tarisznyában, de arra sose emlékezett, hogy tyúkot vagy ilyen nagyobb dolgot. . . Ha az életben mégegyszer Deával találkozna... Izgalom támadt benne. Meg kellett fordulnia a másik oldalára. Betakarta a fejét is. A dunnával . . . Nem is ismerné meg civilbe, meg hogy letette a nagy bajuszt és a nagy hajat... így biztosan annyira más lett, hogy semmiképpen sem ismerné meg, ha csak úgy meglátná... De ha megismerné... Sikoltana?... Feljelentené? Vájjon mikor kapja meg a csomagot?... Mit fog szólni, ha megismeri ami benne van ?... Sikolt és elájul? mint a szegény inspektorné? Csak nézett a vak sötétbe s nem tudott sokáig gondolkodni. Azért, addig nem hal meg, el fog menni utána, hogy mégegyszer az életben lássa... Minek? Minek a szegény embernek látni, hogy soha semmiképpen... De hát ő is ember... Akárhogy vót is, csak ember... Nem a rablás: az emberség. . . Persze a csendőrök nem úgy gondolják... Az a derék kis csendőr... Micsoda csudák vannak, hogy ez ép odavaló. . . Harasztiba.. . Ismeri a grófokat. Áron grófot, Antal grófot... És csak úgy betoppant, ahogy ő megérkezett ... S milyen kemény szemekkel nézett, már azt hitte, vége... A tarisznya... Most rohanna az éccakába... Nádast keresni... Itt is van még nádas, az ő határukban, de itt nincsenek búvóhelyek, itt könnyű lenne megfogni, aki odaveti magát... Megrázkódott. Nem, azt nem szeretné. Jó az isten, hogy nem kivánta... Azt isten bizonyosan tudja, hogy ő nem rossz ember ... Az isten mindent tud... Az isten vezérelte a kezét, hogy éppen az óra szögre akassza a tarisznyát, amiben benne volt... Az isten állította meg a csendőrt, hogy ne kíváncsiskodjék. .. Most már bátorságban lehet. Már helyén van minden. . . Már nem kell más, csak hallgatni. .. Hogy a pénz kidugja az orrát... Ezt nem jól tudja az a nagy csendőr.. . Több szegény is van a faluba... Nem fogja magát felköttetni... Megszabadult, ezt most meg kell becsülni. Meg kell hálálni a jóistennek, hogy igy megmenekítette. .. De mit beszél marhaságot, hogy harmincezer. .. Hogy felfújják a csendőrök.. . Hogy esik az eső odakinn. . . Ez is jó. Elmossa a csizmanyomokat. Az apjáét is... Nem is ez a baj, hanem az asszony... a szép uriasszony... Magához ölelte a puha dunnát: ilyen puha lehet annak a teste. . . a pofozó keze. . . Hogy az neki akkor nem jutott eszébe, hogy egy pofon: egy csók. . . De nem, ezt mégsem lett volna szabad. . . Avval elrontotta volna örökre... Akkor nem kerülhetne többet a szemébe... akkor mindennek vége lenne... De igy nem: adósa az asz- szonv, a Dea... Dea... Dea... Dea... Forróság öntötte el. Az uriasszony is csak nő ... Nőstény... Hogy mondta az apja az elébb: minden jány olyan... Vájjon hol is van az a Julis?... Azon vette még észre magát, hogy a dunnát az arca alá gyűri, aztán újra elszunnyadt. El is aludt. Jó és édes alvása volt. De jól is lehet aludni, ha az ember bátorságban van. . . Jó soká aludt, akkor valaki megverte az ablakot. Ijedten ébredt fel. Újra a csendőrök? Még a hideg is kirázta. Az ablakot újra megverte egy kemény ököl. Most mit kell csinálni? Már virrad? Eddig tartott az egész? Kezdődik újra a betyárélet?... Rettenetes... — Ki a? — kiáltott az apja. — Jani... — hallatszott kintről egy barátságos hang. — Igaz, hogy itthon van a Jani? — Ki az? — Én vagyok. András. — Mit akarsz? — Janival akarok beszélni. — Guta üssön bele, mit akar ilyenkor?... Ereggy mán, nyisd ki az ajtót. Az ember hallgatta, hogy az anyja leszáll az ágyról és mezítláb kimegy. Kis idő múlva visszajön s vele egy ember. Az anyja visszabuvik a helyére. Az ember megáll a szoba közepén a sötétben. — Jó reggelt. — Jóreggelt, — mondja az apja.—Mit akarsz? — Hallom, hogy hazajött Jani, hát vele akaW^ióricz 2áicj mórul: A BETYÁR rok egy pár szót szólani. Itt vagy, Jani. — Itt vagyok, mi kell. Áz idegen gyufát gyújtott és a világoson komoly arccal nézett oda, ahonnan az ő hangját hallotta. — Gádmány András? — Én, én. A gyufa elaludt, az ember tovább állott. — No, mi kell? — Hát, Jani, nagy dolog van. .. Az erdőn hat holdat vállaltam. Felibe. Kivágni... Ölfának... Felibe... Jó, hogy hazagyöttél, állj be.. . Gondolkozott. Nem rossz. Ezt lehet. Akkor mingyár van munkája. — Lehet. — Szép munka lesz benne. Szép fák vannak. Nerri is tudom, mit lehet számítani. . . Most kell kimenni az erdésszel megbeszélni a dógot. Gondoltam, gyere ki velem. — Most? — Most. Mán virradatkor vár az erdész. Schunk ur. Hát öltözz csak fel. — Ó, nagyon fáradt, még Jani... — szólt az anyja, aki abból, hogy a fia nem sietett szólani, arra gondolt, hogy tán nem akar. — Nem, nem, kimegyek, — mondta Jani. Mirigyért meg is mozdult, hogy hozzáfog öltözni. — Még setét van. — Még nemvettem magam mellé senkit, csak sógoromat, Józsefet, — mondta az ember. — Mer nagy indebindéje van a dolognak. Az erdész száz forintot kíván. ő hallgatott. Aha, hát a pénznek már szaga van? Már érzik ezek, hogy pénz jött a faluba?... Sose hijták azelőtt igy, elsőnek... Most hogy jutott eszükbe, hogy őt hajnal előtt felzörgessék? — Mire az a száz forint? — Kóció... De én úgy gondolom, ü akar keresni . . . Hát betársulnál ? —-Én igen. De hát nekern nincs száz forintom. — Valami csak van. Pesten vótál. — Osztán Pesten csak úgy hajigálják az ember után a pénzt ?... Tudod, hogy hazaküldtem, amit kerestem... Minden héten tiz forintot, meg tizenkettőt... — Csak nem bolondultál meg, hogy mindent hazaküldtél? Az öreg megszólalt mérgesen: — Itt nem kell élni? A fene egyen meg benneteket. Itt a sok púja. Mennyit eszik.a? Az öregasszony is beleszólt: — Meg a sok adósság, iszen Jani fiam kőcsön- pénzbül ment el, meg minden hajunk szála tele vót... — Nono, maguk bizony elég jól éltek. Egész nyáron hevert kend, János bácsi. — Ha nem hijtak. Én má öreg vagyok. Mindenki csak a fiatalokat keresi. Te se jöttél, most se, utánam. A fiam után gyüttél. — Maga is beállhat. A fiával. Ha neki kell. Magának is meg kell még tenni az emberszámot. Nemcsak a pipázásba. Hát csakugyan semmi pénzed sincs, Jani? — Hunnan legyen? Nem vagyok én Szörnyű Jóska... Az idegen nevetett, ő tréfálva dörmögött: — Pedig a kis kölyök annak mondott az elébb. Rácsaptam, hát csak nekem áll, mint egy kis betyár, hogy: Minek jöttél haza, te szörnyüjóska. A vendég meg az apjuk felkacagtak. Az öreg kirúgta magát és vigan mondta: — Aszonta. Ej, de nagy betyár. Meglássátok, abbul lesz még az igazi szörnyüjóska. — A bizony ne legyen, — morogta az ágyban a gyerek apja. A vendég már csak a maga dolgára gondolt: — Azért kejj fel, gyere ki. Jártas-kőttes ember vagy. Jobban meg tudod számítani. — Minek menjek. Ha nincs pénz, úgyse lehet semmit se csinálni. Az idegen gondolkodva mondta: — Eladom a fődet... Mer van egy darab főd, Sövényéktül vettem, most egy esztendeje meg egy hónapja, százhatvan forintér. . . De megbánták. Mán esztendeje szekéroznak, hogy adjam vissza nekik. Irtás vót, most adjam vissza, mikor a feleségemmel ketten már kitisztítottuk formán. — Hunnan vót neked pézed, hogy fődet vegyél? — A Mári örökrésze. . . Mikor megosztoztak, Jutott neki százhatvan forint... De nem akarnak többet adni, pedig hány hetet dógoztam én azon a fődön. .. Amit én adtam, a még megvan náluk, azt ideadják... Az asszonyok nem győződtek bele az eladásba. .. hát engem ne- átkozzanak szakmányba... én visszaadom, ha a pénzt újra látom... Ha most ebbe az erdővágásba bele lehetne fogni, itt meg lehetne keresni a kamatját. Kifizetem az erdészt, osztán én lennék a vállalkozó... Mán mondta a sógorom is, Kovács, hogy érdemes. .. Mindenki, aki a bandába beáll, fizet nekem egy öl fát... a többin meg elosztozkodnánk. . . Szép fa, szépen lehet vele keresni. . . Úgy számítom, kell húsz ember. . . az húsz öl fa. . .. Mer tavaszig ki kell termelni... Hát kapnék húsz ölet, az legalább kétszáz forint. — Tiz forint egy öl fa? — Nem, hat forint, de hát én is vágok, az is rész. Jani az ágyban elgondolkozott: — Akkor te uzsorás akarsz lenni... Ingyen akarsz keresni. — Nekem a száz forintot vissza kell kapni. . Aggyátok össze, akkor nem adom el a fődet. . . Avar Jani tűnődött. Ha ő most kivenne száz forintot, akkor meg lehetne csinálni, hogy úgy mutassa, hogy nagy a nyeresége... Akkor hozzá lehetne nyúlni egy kicsit a pénzhez. De mingyárt elhessentette a gondolatot, mert mivel magyarázza, hogy neki száz forintja van? Hat a pénz máris nyújtogatja a szarvát?... Jobb lesz békén hagyni. — Igazad van, — mondta — a pénz nagyur. .. A pénz megköveteli a hasznot. Akinek pénze van, annak nyerni kell. .. Akinek pénze nincs, a meg dögöljön meg. — Nem kell azért megdögleni. örülni kell, hogy dógozhatik valaki... Tavaszig te is megkeres- hetel legalább húsz ölet... A meg százhúsz forint. Négy téli hónap alatt az csak elég szép kereset. Az apád is megkeres legalább fiz ölet.. . — Mér? Én olyan keveset bírok? Énnye, de lenézel. — Hát tizenkettőt. Többet nem. Akkor má harminckét ölük lesz, az meg száznyócvan forint, meg még két öllel több, százkilencvenkettő. Igaz, a szekeret le kell számítani, az pedig forint egy ölnél. Akkor is megmarad százötven forint. — Élni is kell. — Én. nem erőttetem. — Ti mindig igy számittok. Egy forint csak kell egy napra. Az egy hónapban harminc forint. Négy hónapra százhúsz. Hol van akkor a kereset? — Ülj itthon, testvér, osztán keresd meg a forintot napjába... Egész télen nem fogsz öt forintot keresni... A jobb?... Ippen arrul van szó, hogy az embernek legyen keresetje, hogy tudjon élni... Nem Pesten vagyunk itt... Itt nincs munka..*. Avar Jani felült az ágyon s a setétben hozzáfogott a ruháját keresni. — Várjál fiam, meggyutom a lámpást. Az öregasszony leszállott az ágyról és gyufát gyújtott. Csak úgy egyszál ingben motozott s mikor a lámpa már égett, még odahozta a fiának a csizmát. — Még milyen jól megszikkadt e. Nézte a fiát, aki meggörnyedve ült és maga elé meredt. Kezdődik a szegény élet... Dógozni ... És még hálát adni az istennek, hogy ez is van és ilyen hamar. .. Alig tette be a lábát a faluba, már munka várja... Nagyot sóhajtott. Az az egy biztos, hogy igy legalább jól le lesz bujtatva.. . HARMADIK ÉNEK 1 Dea bágyadtan nézte az ablakot. Az ólomszinü ég vigasztalan volt. Az ablak vaskorarán egy-egy piros levél lengett. A fákon alig volt levél. A kastélyban csönd volt, néha ajtónyitás hallatszott. Dea napok óta azért maradt ágyban, hogy magában lehessen. A szomszéd birtokosok, a grófi család rokonai résztvétlátogatásaitól le kellett menekülnie. Szeretne már elutazni, de a főispán megkérte, hogy a vizsgálat érdekében maradjo i még. Kénytelenségből ittmaradt, de azt nem. kívánhatja tőle senki, hogy embei’eknek szolgálatára legyen. Úgyis egész lazarétum a ház, az öreg grófné is ágyban van, folyton ideggörcsök között s a grófot is kezelni kell a sebével. A szobájából áttelepítették. Áron gróf ideája volt, hogy meg kell menteni a régi kilátásból, csak rossz hatással lenne rá, ha az ablakon át a nádast látná. így az ablakai a. parkra nyíltak. (Folytatjuk) _________________• . . is
