Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-10 / 6. szám
February 10, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ PANAMA - DE NEM CSATORNA Mire költi a Pentagon a dollárt' Franco Spanyolországában? A “Milwaukee Journaléban egy harcikedvtől és önteltségtől dagadozó cikk jelent meg a lap spanyolországi tudósítója, Morley Casidy tollából. Azokról a fantasztikus hadi építkezésekről zengedez benne dicshimnuszokat, amelyeket az amerikai adófizetők pénzéből fedeznek. A kéjel- géssel határos jelzőkkel magasztalja az építkezők műszaki tudását, a tervek és folyamatban levő munkák “kolosszális” arányait és émelyítő fölényeskedéssel hasonlítja össze az elmaradt spanyol műszaki módszereket az embertelen munkairamban és munkáshajszában tökéletesedett módszerekkel. A boldogságtól ragyogva a modern gépkolosszusok nyaktörő teljesítményeivel. Csepeg az önelégültségtől, amikor a kezdetleges spanyolok ámuldozását ecseteik Ha leszámítjuk a beszámolóból a ömledezések és önimádat hasre- pesztő szólamait, a leszűrt tények a következő képet mutatják: USA idén 226,000,000 dollárt fektet be a Franco Spanyolországában folyó hadi építkezésekbe, amelyekkel abból az országból a ‘nyugati védelem” bevehetetlen erődítményét óhajtja megteremteni. Az amerikai légierő és flotta “életfontosságú” hadi támaszpontokkal fog ott rendelkezni. Úgy igyekeznek ámítani a népet, hogy azt hirdetik, hogy ezekkel a befektetésekkel a halódó spanyol közgazdaságnak kívánnak a hóna alá nyúlni. A mindenható dollár Az amerikai hadsereg egy tisztjét nemrég megkérdezték, mit gondol a spanyol fegyveres erőről. A nyers válasz a következő volt: ‘'Nem létezik olyan hiba, amelyet 200,000,000 dolárral ne lehessen meggyógyítani.” Ezt a summát Spanyolországnak modern amerikai felszerelések alakjában adják, de jobban segítik vele gyárosainkat, mint a diktatúra alatt nyögő spanyol népet. Ez a pénz ahhoz kell, hogy az Elbától nyugatra felszereljék a legnagyobb hadsereget, 400,000 katonát, vagyis 22 hadosztályt, amelynek 1,800,000 tartalékja van. Kapnak modern tankokat, tüzérséget és közlekedési eszközöket. Ehhez járul amerikai F-86-os Sabre lökhajtásos harcirepülőkkel ellátott és kiképzett 40,000 főből álló légierő, végül egy kicsi, de erős haditengerészet a partok védelmére. Az 550 mérföld hosszú olajvezeték Mindez annak a Spanyolországgal 15 hónappal ezelőtt megkötött “kölcsönös védelmi” egyezménynek a folyománya, amelynek értelmében a Pentagonnak joga van légibázisokat építeni és használni Spanyolországban. A munkálatokat az ország szivében, Torrejónban kezdték meg. Az itteni légibázist 455 nap alatt akarják felépíteni. A repülőgép felszállóhelye 12,800 láb hosszú lesz. Utak, hangárok, raktárok, uj világítási berendezés, radár és ellenőrző felszerelés és minden egyébb is hozzátartozik. Ez csak a kezdet. Légierő és haditengerészeti szakemberek, élén August W. Kissner tábornokkal, Madridban dolgozták ki a terveket egy évig. Ha wallstreeti lelkesedésben a kiásott föld meny- nyiségével, a felhasználandó acél és vasbeton tömegével mérik meg a vállalkozás arányait, akkor ezt a Panamai-csatorna építéséhez szeretik hasonlítani. Négy óriási, lökhajtásos bombavetők számára szükségelt, bázist foglalnak ezek a tervek magukba, de főleg egy 550 mérföld hosszúságú olajvezetéket, no meg egy uj atlanti-óceáni kikötőt, üzemanyagraktárakat, egy haditengerészeti légiállomást és egy sereg kisebb alkalmatosságot. - Az amerikai légierő számára terveznek itt bombavető hadi támaszpontokat adni alig két órányira a keletnémetországi csapatoktól és alig négy órányira magától a Szovjetuniótól. Magát az országot a Pvreneusok bástyahegyei őrzik. Az épitők bizakodnak abban, hogy magában Spanyolországban nem kell tartaniuk politikai rendzavarástól. Ebben a wailstreetszagu cikkben a Panama- csatorna építéséhez hasonlítják a spanyol földön végbemenő építkezéseket s a Cadiztól Zaragozá- ig vezető, Spanyolországot átlóalakban keresztül- szelü olaj vezetőket, csak azt felejtik megemlíteni, hogy a Panama-csatorna szinte az egész emberiség érdekeit szolgáló hatalmas, hősi vállalkozás volt, amely csakugyan a civilizáció dicsősége, mig a hadibázisok a legimproduktivabb természetű cikkek, amin még az sem változtat, hogy nem amerikai munkásokkal végeztetik a munkát, mert azokat jó bérekkel kellene leszerződtetni, hanem spanyol munkásokkal, akik éhbérekért kénytelenek dolgozni s örülnek, ha dolgozhatnak. Mit szól ehhez Franciaország? Arról sem szólt a cikk, hogy mit fog majd mindehhez szólni Franciaország. Örülni bizonyoAradi Nóra művészettörténész megnyitó beszéde a budapesti Gellért Hugó-kiállitáson Az amerikai magyarok most ünnepük Gellért Hugó, Amerikában élő magyar festőművész alkotói pályájának negyvenéves évfordulóját.’ Ez az évforduló s ez az ünnepség nemcsak az amerikai magyarok ügye, hanem az amerikai haladó erőké általában. Az ünnepség egyik szereplője Paul Robeson, a kiváló békeharcos, akit, mint itt láthatjuk, Gellért Hugó egyik legjobb rajzában meg is örökített. S ha végignézzük Gellért Hugó e kiállításon szereplő müveit, világosan megértjük, hogy itt nem egy úgynevezett amerikai magyar ügyről- van szó, nemcsak egy innen idegenbe került s tőlünk távol letelepedett honfitársunkról, hanem a nemzetközi békemozgalom egyik megnyilvánulásáról, s ebben veszünk mi is részt, mai Magyarország, ennek a kiállításnak a bemutatásával. Gellért Hugó müveiből szemelvények jutottak el hozzánk, korántsem annyi s olyan válogatásban, hogy ezt a kiállítást csakis képzőművészeti életünk eseményének tekintsük. Hires sorozatai közül többnek csak a hírét ismertük meg, a fő működési területéről, a falképfestésről, amerikai munkásotthonok, szakszervezeti székházak falai tanúskodhatnak, sokezer kilométernyire tőlünk. S még ez a néhány példa is sokat mond nekünk: harcos életéről, művészeti fejlődéséről, sőt, közvetve ugyan, de arról az amerikai kultúráról is, amelynek számos eszközét ő öntudatára és hitére támaszkodva fegyverként tudta ellene fordítani a kizsákmányoló uralkodóosztálynak. Politikai magatartásáról olyan tevékenységei szólhatnak nekünk, mint az . 1927-ben alakult amerikai magyarok Horth.v-ellenes ligájának elnöki tisztsége, a bebörtönzött Rákosi kiszabadításáért vívott küzdelemben való részvétel, vagy vezető tevékenysége abban a küzdelemben, amit az amerikai magyarok vívtak, hogy a Horthyék által irányított 1929-i Kossuth-szobor leleplezésének nemzeti jelleget adjanak. Meggyőződéséről és elvi álláspontjáról azonban még sokkal többet mond maga a művészete. Grafikájában — mi csak azzal ismerkedhettünk meg — a dolláruralom, a kizsákmányolás, a háború elleni küzdelmet tűzte célul maga elé, s san nem fog. A franciák elkeseredve látják és kézzel-lábbal küszködnek ellene, hogy keleti határuk mögött egy volt náci Wehrmachtot akar a Wall Street felfegyverezni és atombombával boldogítani. Most ez ősellenséghez a Wall Street hozzá akarja tenni a déli határa mögött állig felfegyverzett spanyol fasiszta diktatúrát, a nép- tipró Francót, s el akarják hitetni vele, hogy mindez az ő “védelmére” történik. Feltehető, hogy a francia népnek még lesz ehhez mondanivalója s az sem valószinü, hogy az amerikai adófizetők kezüket dörzsölve fogják nézni, mint potyognak le a dollármilliók a Hitlerbarát Franco és a fallangisták zsebébe. akár az éles szatíra, akár a könnyebb gúny fegyverét használja, mindenképpen vádol, leleplez, megdöbbenti a nézőt. Ilyen a Wall Street tükre c., itt nem szereplő sorozata, ilyen a Gulliver- sorozat, amely egy munkás szemén keresztül mutatja be az amerikai társadalmi ellentmondásokat, ilyen a Tőkéhez készült illusztrációszerüen rögzitett elképzelések sora, s még inkább ilyen a második világháborúval kapcsolatos plakátszerü grafikai anyag, néhány portré, s mindezek művészeti tanulságai is. Szó sincs természetesen arról, hogy Gellért Hugó művészetét, politikai érdemeiből kiindulva, olyan magasra emeljük, ahol e szűk anyag alapján nem állhatná meg meggyőzően a helyét. De ha merőben másfajta tanulságokat is tartalmaz, mint az elmúlt években nálunk bemutatott francia vagy olasz realista művészek, e tanulságok nagyon is fontosak számunkra. Sajnos, azzal a nehézséggel kell küzködniink, hogy nemcsak az ő művészetét nem ismerhettük meg alaposan, hanem magáról az egész mai amerikai képzőművészetről nagyon halvány fogalmaink vannak, alig van módunkban Gellértet az ottani művészet egészéhez hasonlítani. De rögtön megragadja a szemlélőt az ő munkásságában egy olyan német hagyomány, amit mi ma már kissé expresszionistának. proletkultosnak érzünk. Különösen erősen érződik ez a Tőke rajzaiban, a szimbolikus kifejezési eszközök használatában. De ha arra gondolunk, hogy az amerikai művészetben a szimbólumnak milyen hatalmas, szinte uralkodó szerepe van, s az absztrakcióval találkozó torzítás menynyire eltávolította a művészeteket nemcsak a tár sadalmi valóság, de még a természeti látvány problémáitól, formáitól is, akkor jobban megértjük Gellért ezen müveit, aki a rúttal a társadalmilag elítélendőt, s a túlzottan erős izomzattal a lappangó erőt akarta kifejezni. S különösen tanulságos az, hogy az utóbbi tiz munkájában mennyire leegyszerűsödik kifejezési módja, mennyivel egyszerűbb és emberibb vonásokkal fejezi ki a legégetőbb nemzetközi kérdések, a rabság lerázása és a háború elkerülése kérdéseinek nagy eszméit. Felesleges arról beszélni,- hogy módszerükben ezek az alkotások mennyire állanak közel hozzánk. Magunkénak érezzük őket, bár formájukban kissé szokatlanok, hiszen Gellért Hugó egy másfajta művészet körében él, ahol a festészet szinkulturája például merőben más mint bárhol Európában. De figyeljük meg e müveinél, hogy mennyire nincs már szüksége mesterséges torzításra ahhoz, hogy harcos érzelmeket keltsen, hanem szép életerős, és élni akarást sugárzó férfiakon, nőkön, gyermekeken, mozdulataikon és cselekedeteiken át fejezi ki sok évtized harcainak tapasztalatát, leszűrt öntudatát. ; Gellért Hugó, aki az amerikai magyar lapoknak és több angolnyelvü baloldali lapnak illusztrátoraként dolgozik, aki könyveinek és plakátjainak szövegét maga Írja, Írott soraival is bizonyítja, hogy alkotásai tudatos szándékból fakadnak. Művészete s ez a kiállítás is most elsősorban ne azzal keltse fel figyelmünket és szerc- tetünket, hogy alkotója magyar, hanem azzal, hogy ez a művészet ma amerikai, annak az. Amerikában is folyó harcnak egy része, amely, a világ minden táján szövetségesünk a béke védelme érdekében. \ Üdvözletünket küldjük honfitársunknak, aki Amerikában is küzdeni tud a magyar nép s minden békeszerető ember ügyéért. Gellert Hugó művészete _u_
