Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-01-06 / 1. szám
Ifi AMERIKAI MAGYAR SZÓ > January 6, 1955 RÖVIDEN A VASTYUK TOJÁSA Egyik kedvenc szórakozásom a sok közül az, hogy ha elmegyek egy antikos üzlete előtt és futja az időmből, nem tudom megállani, hogy be ne menjek és félórákat motoszkáljak a sok ócskaság között. Hogy félreértés ne legyen belőle, el kell magyaráznom, hogy antikos, azaz magyarul szólva régiségkereskedés alatt nem ám az olyan előkelő és fellegekben járó árakkal működő finomkodó vállalatokat értem, amelyekben embernagyságu színes és háromszázéves kinai vázákat árulnak potom ötezer dollárokért és a középkori páncélosvitéz alabárdját és pajzsát hasonló képtelen áron, meg a valódi és hamisítatlan cinkkupicát, melyből Jackson elnök kóstolgatta meg az almabort a csata után amelyben döntően megverte a török csapatokat Mexikóban a tatárjárás idején, hanem az olyan kis sötét és poros egyszemélyes ócska üzleteket, ahol összevissza halomba hányva, ládák tetején és skatulyákban, padlón és polcokon, ócska gramafon, üvegholmi, porcellán, könyvek, gombok, fazekak, rézszobrok — ezeregyféle dolog, minden található. Az ember belép az ilyen boltba és azt hinné, hogy gazdája rég búcsút mondott a kapufélfának, mert a helyiség ugyan teli is van rakva, hányva és tömve a sok “antik”-kal, azt se tudja hova lépjen és hogy férjen az ember, mintha nem is volna gazdája. Amikor az ember szeme végre megszokta a sötétet és az összevisszaságot, kivesz valamit a legtávolabbi sarokban, ami ember vagy asszonyféle is lehetne. Ha tétován odaköszön köszönésfélét kap vissza válaszul, és ezzel megtudja, hogy nem tévedett, a gazda jelen van. Több szó egyenlőre nem is hangzik el, a gazda jól ismeri az ilyen magamfajta csodabogarat, hogy szeret kotorászni és keresgélni a nagy kavarodásban, de nem kedveli, ha megkérdezik tőle, hogy mit keres, annál is kevésbbé, mert azt a vevő maga se tudja. Csak kotor, néz, keres, mint tyuk a szemétdombon, aztán talál valamit, egy gyertyatartót, füles lábost, szines üveget, divatjamúlt játékbabát, vagy gombos cserépedényt, amely valahogy ismeretlen okból megnyeri tetszését, bár el se képzelheti, hogy miért és jól tudja, hogy semmi szüksége nincs rá, megforgatja, leporolja mégegyszer megnézi és miután elhatározta magának, hogy harminc-negyven centet megadna érte, kérdezi gazdát, hogy ezért a micsodáért ugyan mennyit kérne. Az ilyen egyszerű kérdésre egyszerre nagy dolgok töi'- ténnek. Á hallgatag gazda megszólal és azonnal kiderül, hogy bár az egész boltban és különösen abban a törött üveg és pléhcsomóban, amelyből a szóbanforgó tudakolt áru előkerült, egyéb sincs csak értéktelen ócskaság, a tisztelt vevő megtalálta azt a felbecsülhetetlen értékű és ősi eredetű régiséget, mely az üzlet díszét és büszkeségét képezi. A réz- gyertyatartó garantáltan a középkorból való, bár rá van Írva angolul tévedésből, hogy Japánban készült, de ez nem kell, hogy megtévessze- az olyan szakértőt, amilyennek a vevő mutatkozott azzal, hogy megtalálta a nagy ősi kincset. A játékbaba se akármily kidobott ócskaság, hanem azonnal százötvenesztendős antikká változik, mihelyst a vevő az árát tudakolja. Ami pedig a kérdezett egérrágta rongyos könyvet illeti, a vevő műveltségét dicséri, hogy egy felbecsülhetetlen értékű első kiadást talált egy hires Írótól, akinek neve ugyan ismeretlen, mert a könyvnek elveszett a címlapja. Mondanom se kellene, hogy a fentemlitett okokból a filléres ócskaságok árai egyenkint 3—4 dollárossá lépnek elő. Legutóbb csak az elmúlt héten történt velem egy ilyen- féle antikos boltjában, amint egy nagy papirdoboz elporosodott diszgombjai és csecsebecséi között kotorásztam, egy pléhtojás került a kezembe. A pléhtojás, amely nem volt nagyobb egy igazi tyúktojásnál, erősen meg volt kopva, de még mutatta a tarka-barka géppel rányomott mindenféle szines figurákat. Két részből állt, a középen szét lehetett venni két féltojásnak, de belül a pléh üres volt. Ezt a tojást azonnal megismertem, noha üres volt a belseje, színei elfakultak és finom antikká lépett elő azóta, hogy utoljára találkoztam a [Egy nyárspolgári klubban kártyáznak. Az egyik játékost hívják a telefonhoz. Mikor visszajön, ránéz az otthagyott chips- jeire és kitör-: Muszáj, hogy egy átkozott demokrata legyen itt. — Miért? kérdezték tőle bámulva. — Mert chipjeim nagy része hiányzik. Ha republikánus lett Volna, mind elvitte volna. • A republikánus adminisztrációnak van jó néhány botránya, amelynek eredetét visszavezetik Trumanhoz. Trumanék viszont pontosan vissza tudták vezetni Hoover, Coolidge és Hardingék- hoz és nekik is igazuk volt. — A Dixon-Yates szerződést, az elajándékozott olajforrásokat, az atomenergia bankárok részére való átjátszását stb. még nem osztályozták és ezeket nem is lesz hova visszavezetni. • Egy temetkezési vállalkozónak az autóvezetője megrémült mikor San Gabriel, Calif.-ban Harry Jonst kocsijában temetésre való előkészítésre szállította. A holttest egyszerre csak nagyot sóhajtott és mozogni kezdett. — Gyorsan a kórházba szállította, ahol hamarosan teljesen helyre jött, abból a szívrohamból, mely arra késztette orvosát, hogy halotti bizonyítványt állítson ki részére. • A cukor édes lehet azoknak, akik eszik vagy eledelüket édesítik vele. De csak keserű izzadtsággal jutalmazza Louisianában a cukorületvények rabszolgaságnál is rosszobb sorsban tartott munkásait. Ernesto Galarza, aki az AFL Agricultural Workers Unió megbízásából kutatásokat folytat e téren, sürgősen ajánlja az 1937-ben hozott “Sugar Act” megváltoztatását, amely a szerencsétlen, többnyire a világ legtudatlanabb népei közül toborzott munkásokat, annyira kegyetlen kizsákmányoló ültet- 'i énv tulajdonosok csizmasarka alatt tartja .hogy azok mozdulni sem képesek. A szégyenletesen kevés keresetüket is csak oly részletekben kapják, hogy annak legnagyobb részét a company store-ok tartják pieg. — Mindannyi állandóan adósságban van ezeknél és igy még csak meg sem szökhetnek, mert aki el akar menni, azt börtönbe vetik adósságaiért. Összezsúfolva, óloknak sem való kunyhókban élnek s aki tiltakozik, azt kidobják. • A ko.igresszus könyvtárának (Library of Congress) jelentéséből tudjuk^ hogy 1917 óta US háborúinak költsége 667 billió tói ár volt, csak dollárokban. a/ első világháború 66 billió,- a második 450 billió, a koreai hecc pedig 150 billiót emésztett fel. Ezek a költségek csak a közvetlen, a háborúk lefolyása alatti költségekről beszélnek. A teljes összeget lehetetlen lesz megállapítani addig, amig az összes azokból keletkező nyugdij és a sebesültek gyógyításának egyéb költségei ki nem lesznek egyenlitva. Persze a tönkretett szép fiatal ételeket, a szétrombolt családokat, a nyomorékokat az árván és özvegyen maradottakat, semilyen pénzben fölszámolni nem lehet. És nem is igyekszenek. Már működnek azok a csoportok .amelyek a szent profit érdekében a végletekig elmennek, hogy újabb háborút kezdhessenek. • Csatig Kaj-sek és elődjei idejében soha sem halottunk tiltakozást azért, hogy a kábítószerek nagy része Kínából jött. — Most több túlfűtött agyú nagy újságszerkesztő úgy találja, bogy vörös Kina akarja az opi- [ um és heroinnal országunkat erkölcsileg letörni. Hogy a következetlenség még nagyobb legyen, csak a közelmúltban fogtak el Csang-tengerészeket, kiknél testhez álló övékben heroint találtak, amit azok becsempészni akartak. Vagy talán már Csang Kaj-sekék is vörösök? • Ross RIzley volt kongresszusi képviselő, Oklahomából november 4-én kijelentette, hogy egyet len republikánus szavazat sem veszett el azért, mert Eisenhower a piaci árkülönbség címen való segítséget lejebb szállította. Két napra rá I. íves szenátor busán jelentette, hogy Eisenhower árkülönbségi szubvenciós manipulálása miatt bukott el a New York állam kormányzósági versenyben. • LATHitOP, Calif. — Árverésen 35 dollárét kelt el egy vasúti olajszállító kocsi az itteni Scrape fajtájával. Nem volt benne kétség, ez volt a vastyuk tojása. Teljes bizonyságul az egyik díszítés alatt megtaláltam és kibetüztem a kopott apróbetüs felírást: “Magyar szabadalom.” Valamikor minden magyar gyorsvonati vasúti állomáson kotkodácsolt az a tyuk, amely ezeket a tojásokat tojta. A tyuk vasból volt csinálva és egy oszlopon ült, az ugyancsak vasból készült kosárszerü fészek tetején. Felül bedobta az ember a hatost, mire a tyuk kotkodácsolt egy hosszút és mire a végére ért, alul kiesett a pléhtojás. Szines és ragyogó. Szét lehetett venni a két oldalát és belül volt benne egy kis. gyermekmaréknyi szines cukor. Egy hatos sok pénz volt ezért a semmiségért és nem lehet mondani, hogy a vastyuk olcsón mérte pléhtojásait. Mégis sokszor a szegény^ ember gyerekének is jutott belőle. Amikor az apa hossza útra indult, a feleség, gyerek sirva búcsúzott tőle, mi szépet és vigasztalót lehetett mondani az utolsó kserves pillanatokban. A férfi előhúzta a tarsolyt és kivett egy pár hatost belőle, megkotkodácsoltatta vele a vastyukot és az apróbbka gyerekek könnyesen és szipákolva szorongatták apró kezeikben a szines pléhtojást, mint egy utolsó nagy ajándékot. Valamikor gyermekkoromban volt egy barátom. Neki is volt egy ilyen pléhtojása. Öt éves volt, amikor az állomáson utoljára látta édesapját, aki messzire ment hazulról szerencsét találni. Az ismeretlen Amerikába. Egyideig irt is az apja, pénzt is küldött néha. Aztán levél is, pénz is elmaradtak örökre. Isten tudja mi történt a távoli világban a messziről jött idegennel. Gép elkapta, bánya elnyomta, összeesett, meghalt, elveszett. Egy pár hivatalos irás ideoda járkálhatott talán valami furcsa és kimondhatatlan nevű bevándorlottról, lehet elírták a nevet, hógy Bukarestet írtak Budapest helyett vagy más okokból, de gyerekkori barátom anyjához sose jutott el semmi híradás férjéről, Sose hallottak többé róla. A fiú apja arcára sem emlékezett már, csak a pléhtojásra, melyet akkor kapott. Üresen, kopottan, festéktelenül sokszor kezeibe vette, szorongatta, nézegette hosszan. Az elveszett apát a mostoha haza, sivárság és nyomorúság messze küldte családjától. Elment örökre és a kisfia kezében egy pléhtojás maradt, egyetlen emlékként apjától. Magyar szabadalom. Ismertem még valakit, aki ilyen pléhtojást őrzött meg. Ennek apja régen a menetszázaddal utazott el dalolva egy pökhendi, het- venkedő és ostoba háborúba. Bucsuzáskor az apró gyerek nem érte el a tyúkot, mire apja felemelte a megszeppent és zavarodott gyereket, hogy saját kezeivel vehesse ki a pléhtojást a tyuk alól. Ennyicske volt az az emlék, amelyet a gyerek megőrizhetett apjáról, akit sose látott többé. Magyar szabadalom. .. Odamutattam a poros doboz fenekéről előhalászott pléhtojást az antik bolt tulajdonosának és mint akinek sejtelme sincs semmiről, megkérdeztem ez meg micsoda, honnan jött és mibe kerül. A csodálatos változás, amely ily alkalmak során előadódik, most sem maradt el. A boltos kezébevette a pléhtojást, megforgatta és fontoskodva mondta: “Finom művészi munka régi kézifestés meg lehet 100 éves. Valószínűleg Olaszországban csinálták, a művészet hazájában. 3 dollár az ára.” Ezúttal és az egyetlen alkalommal nemcsak részben igazat mondott a boltos, de saját kárára súlyosan tévedett az időben. Nem is százéves, de sokkalta régebbi volt az a magyar szabadalom, mely széttépett családokat, elszakította az apát gyermekeitől, és gyermekei anyjától az uralkodó rend feneketlen kapzsiságával, ostoba pökhendi és esztelen háborúkkal és békékkel. Az antiknak nevezett ócskaságok lomtárára illő rendszer elvitte az apákat katonáknak elvérezni, békében pedig elvetette és elitélte kimondhatatlan nevű hontalan kivándorlónak. Apa és kenyér helyett a gyermekeknek és anyjuknak a magyar állam vastyukja, üres hazafiaskodások szines és olcsó frázisainak értéktelen cukrával megtöltött, gépen nyomott pléhtojást nyomott a markába, ezt adta az állam apa helyett, család helyett, boldogság, megélhetés és egészség helyett az embereknek. Magyar- ország évszázados rendje volt ez, amelyre az urai nagyon kivették a szabadalmat. Kivették a szabadalmat és kiélték. És most, hogy legutóbb olvastam, ugyanezek a fajta urak Németországból léggömbökre kötött röpcédulákat eregetnek Magyarország fölé, “szabadságnak” meg mifajta egyebeknek elnevezett festett cukrokkal próbálják újra és újra megfizetni a magyar apák, anyák és gyermekek életének és vérének árán előjogaikat és földbirtokaikat, akkor csak ennyit kell erre mondani: Ne kotkodácsoltassátok azt a vastyukot tovább, a zsibárus legócskább rongyhalmazára való, a színesre mázolt pléhtojásaival együtt. EZ a magyar szabadalom régesrég lejárt és azt meghosszabbítani nem lehet. Army General Depot épületében. A kocsiért U. S. kormány sok-sok ezer dollárt fizetett. Az árverés 50 cent első ajánlattal kezdődött. • Westbrook Pegler, aki természetesen teljes erejével támogatja McCarthyt, kijelentette, hogy hü követőik az utóbbi időkben borzasztó tojásokat tojtak. Have j been laying some terrible eggs) | Szomorúan mondta egy gyéren látogatott gyűlésükön, hogy a hallgatóságaik száma mindig kisebb lesz. — Már még a saját csőcselékük is elfordul tőlük. • Cserkeszöllőn és Kungyalun szombat este először gyűlt ki a villanyfény. Mezőtúron öt gazdakört avattak fel szombat este. | HOGYHA IGAZ, ROSSZ VAGY JÓ, MEGÍRJA A MAGYAR SZÓ! KOR U BÓDOG ANDRÁS ROVATA
