Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-10 / 6. szám
February 10. 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 Társadalmi és irodalmi szemle A HALHATATLAN LINCOLN Zavarba jönne még' a korunk politikai eseményeiben alaposan jártas ember is, ha például fel kellene sorolnia, kik voltak az elmúlt tiz esztendő külügyminiszterei a State Department élén, pedig amikor ott voltak, minden szavukra figyelt a világ. Ezek és a többi nagyhatalmú perc-emberkék hihetetlen gyorsasággal és. menthetetlenség- gel tűnnek el a politikai sülyesztőben. Ugyanakkor olyan államférfinak, mint Abraham Lincolnnak alakja az elszárnyaló évekkel, évtizedekkel s valószínűleg majdan az elírandó évszázadokkal is egyre jobban megnő. Igaz, Lincolnunk csak egy volt, de lángeszének sugarai egyre nagyobb fénnyel világítanak ködös és ködösítő korunk, a Wall Street korának homályában. Érthető, ha minden egyes születésnapjának, igy az lP55-ik évi születésnapjának alkalmával is ünnepi hangulattal eltelt .szívvel fordulunk feléje. A négerek felszabadítójának, az Egyesült Államok egysége megmentőjének, a szabadság, a haladás, az emberiesség, az igaz demokrácia e dicső harcosának ünneplésében résztvesz az egész ország, a reakció és a haladás erőinek minden árnyalata egyaránt. Ha azokra a progresszív eszmékre gondolunk, amelyek Lincoln megfogalmazásában mint márványkőbe vésett igazságok világítanak előttünk, első pillantásra érthetetlennek tűnik, hogy a reakció erői, amelyek manapság éppenséggel az ellenkezőjét művelik mindannak, amit Lincoln hirdetett, még mindig módot találnak ünneplésére, még McCarthy is, holott a valóságban még emlékét is szeretnék bebörtönözni. Ha a jobboldal ünnepli Lincolnt, az merő propaganda, népámitás és külsőség. Nem azt ünnepük benne, ami lincolni, hanem a maguk módján — kerülve lényegét és menekülve tőle — merő külsőségekben engednek annak az. amerikai nép szeretetében és rajongásában rejlő kényszernek, amely alól még nem mernek kibújni. A jobboldal csak nyomaték nélküli szavait idézi, vagy eltorzítja, vagy kitekeri magának azt, ami reakciós érzelmükkel némileg összeegyeztethetönek látszik. A N. Y. Times múlt vasárnapi magazinjának címlapját Lincoln képe ékesíti s ahhoz idézetül az ördög tudja honnan milyen vonatkozásban mondott szavait kaparták elő, hogy “a hatalom — jog.” Még ezzel is igazolni próbálják a háborús készülődés és fegyverkezési hajsza érdekeit. Ha mondta Lincoln, nem ebben az értelemben mondta. Az akkori idők szellemében a nemzet egysége ellen polgárháborút indító maradi, reakciós erők megfékezését értette rajta, nem azt, amit a militaristák szeretnének belemagyarázni. őellenük mondta Lincoln, ha mondta, ők azonban próbálnak vele takaródzni. A való tények e fasisztaszelíemü meghamisitói Lincolnt is szeretnék a maguk módján megcen- zurázni és értelmezni, óvakodjunk a hamisítványoktól! Nekünk, munkásoknak, és általában véve az egész haladószellemü tábornak, állandóan, nemcsak születésnapján, sokat kellene meríteni s idézni Lincolnból, az amerikai demokrácia ez egyik legnagyobb előhareosából, aki ma inkább, mint bármikor, tanítja az amerikai népet az igazi demokráciára, mélyen átérzett, tömör, felejthetetlen mondatokba sűrítve tanait és meggyőződéseit, amelyeknek oly sokat köszönhet a nép, a lincolni eszmék örökségén nevelkedett és azokat megvalósítani akaró nép. Szükségesség s kötelesség minden gondolkodó egyén és csoport számára, hogy minél többet és minél gyakrabban igyon a lincolni tudás örök, Örökké ifjú, örökké demokratikus kutjából. Idézzünk hát lincolni mondásokat. Ha akad is köztük olyan, amelyet már máskor is felelevenítettünk lapunk hasábjain, sebaj! Megérdemlik, hogy újra meg újra megzengessük őket és megtöltsük lelkünket fenségükkel és életerejükkel. ★ Mohó h.ajszolódásunk közben, hogy hasznot huzzunk a négerekből, óvakodjunk, nehogy “eltöröljük és darabokra tépjük” még a fehér emberek szabadsagát biztosító alapokmányt is. A peoriai beszédből, 1854. A szabadság, mint elv, kérdésében már nem azok vagyunk, amik voltunk. Amikor még György király politikai rabszolgái voltunk és szabadok akartunk lenni, nyilvánvaló igazságnak neveztük azt a tételt, hogy “minden ember egyenlőnek teremtődött”, de most, hogy meghíztunk és elfelejtettünk minden félelmet, hogy magunk is rabszolgák leszünk, oly mohón akarunk uraskodni, hogy ugyanazt a tételt “nyilvánvaló hazugságnak” nevezzük.' (John Pettit, fndianai szenátor, nevezte igy a Függetlenségi Nyilatkozatot. — Szerk.) Julius Negyediké még nem halványodott el egészen, még mindig nagy és nevezetes nap — tűzijátékok gyújtására!!! George Robertsonhoz irt leveléből, 1855. ★ A többség sohasem fogja feloszlatni a Uniót. Megteheti-e azt a kisebbség? A Kalamazoo, Mich.-i beszédből, 1856. ★ A néger rabszolgaság tárgyában tett kijelentésemet kiforgathatják értelméből, de nem érthetik félre. Azt mondottam, hogy nem úgy értelmezem a Nyilatkozatot, hogy az azt jelentené, hogy minden ember minden tekintetben egyenlőnek teremtetett. Nem egyenlők a bőrük színében; de azt hiszem ez azt akarja kinyilvánítani, hogy némely tekintetben igenis egyenlők, egyenlők, “az élet, szabadság és boldogság keresésének” jogában. Bizonyos, hogy a négerek nem egyenlők velünk a bőrük sziliében, talán sok más tekintetben sem, de abban a jogukban, hogy a szájukba tegyék a saját kezük munkájával szerzett kenyeret. egyenlők minden más emberrel, akár fehér, akár fekete. Arra hivatkozva, hogy nektek több jutott, nem igazolhatja, hogy elvegyétek tőlük azt a keveset, ami nekik adatott. A Springfield, 111. -i beszédből, 1858. ★ tiporjátok, akkor saját függetlenségiek szellemét vesztettétek el és a közületek fellépő első agyafúrt zsarnok számára alkalmas alattvalókká váltok. Az edwardsvillei beszédből, 1858. ★ Az Egyesült Államok alkotmányában a rabszolgaság intézménye csak kétszer-háromszor van megemlítve és ezekben az esetekben sem fordul elő a “rabszolgaság” vagy “néger faj,” kifejezés. (Ez a három hely: 1. a négerekkel való kereskedelemre, 2. a képviseletre és végül 3. a szökevény néger rabszolgák kiszolgáltatására vonatkozik. — Szerk.) Mindhárom esetben burkolt célzással beszélnek róla. A használt kifejezések nem su- gallmazzák, hogy rabszolgaság volt, vagy nogy a fekete faj élt köztünk. És úgy tudom, hogy azon idők történelmében a burkolt nyelvet szánt szándékkal használták, és ez a szándék az volt, hogy alkotmányunkban, amelyről azt reméltéi és még mindig is reméljük, hogy örökéletíi lesz, amikor értelmes és hazafias emberek fogják olvasni, miután a rabszolgaság intézménye kihalt már köreinkből, — semmi nyoma nem marad a szabadság nagy alapokmányának arculatán, ami jelezné, hogy olyasmi, mint a néger rabszolgaság, valaha is létezett minálunk. (A Douglasnak Altonban adott válaszából, 1858.) ★ Ülésvezető ur, én azt tartom, hogy amig az ember létezik, kötelessége nemcsak saját helyzetén javítani, de segédkezni is abban, hogy az emberiséget jobbá tegye; ennélfogva, anélkül, hogy a kérdés részleteibe mennék, egyszerűen csak annyit mondok, hogy én azok mellett az eszközök mellett vagyok, amelyek a legtöbb jót tesznek a legtöbb embernek. Ami a németeket és az idegeneket illeti, sem jobbaknak, sem rosszabbaknak nem tartom őket, mint más népet. Nem természetem, amikor bilincsek terhétől, a zsarnokság elnyomásától meggörnyedt embereket látok, hogy még keservesebbé tegyem életüket azzal, hogy még nagyobb terheket rakok rájuk; hanem inkább minden lehetőt megteszek, hogy megszüntessem az igájukat, semmint bármit is hozzátennék, ami pusztulásukat fokozná. Tekintve, hogy országunk terjedelmes és uj, Európa országai pedig sűrűn lakottak, ha van valaki a külvilágon, aki országunkat választja fogadott hazájának, nincs szivem bármit is útjába, gördíteni, hogy megakadályozzam, hogy az Egyesült Államokba jöjjön. A cincinnati beszédből, 1861. ★ Ez az ország intézményeivel együtt a népé, amely lakja. * Első felavató beszédéből, 1861. ★ A munka felsőbbrendii, mint a tőke és nagyobb tiszteletet érdemel. A tőkének vannak jogai, amelyek éppenugy megérdemlik a védelmet, mint bármely más jog. Azt sem tagadja áenki, hep,/ van és valószínűleg mindig is lesz olyan kapcsolat töke és munka között, amely kölcsönös előnyöket szül. A kongresszusnak küldött évi üzenet. 1861 —I I Mill II—I Ilii IMI III IUI II Mi alkotja szabadságunk és fügetlenségünk' védbástyáját? Nem fenyegető, töréssel ellátott bástyafalaink, fegyverekkel telerakott tengerpartjaink, hadseregünk és haditengerészetünk. Nem ezekben bizakodunk mi a zsarnokság ellen. Mindezt ellenünk is fordíthatják anélkül, hogy gyengébbekké tennének bennünket a küzdelemre. Bizalmunk a szabadság szeretetében van, amelyet Isten ültetett belénk. Védelmünk abban a szellemben van, amely a szabadságot minden ember örökségének értékelte minden országban, mindenütt. Pusztítsátok el ezt a szellemet és saját ajtaitok elé mintettétek el a zsarnokság magvait. Barátkozzatok meg a rabláncokkal és saját kezeceket-lábatokat készítitek elő azok viselésére. Ha hozzászoktatok ahhoz, hogy mások jogát el Az AFL Miamiban ülésező és üdülő vezetősége nincs megelégedve azokkal a katonai intézkedésekkel, amelyekkel országvezetőink beavatkoznak a távolkeleti ügyekbe és azt köve- i, hogy még szigorúbb intézkedéseket tegyenek a világfeszültség fokozására. A munkásosztály, amely mindenkor a maga szenvedéseivel, áldozataival és vérével fizetett a háborúkért, nem lehet büszke ilyen vezetőkre. De minden magyar,.- zat helyett talán legjobb, ha felidézzük Grant. USA egykori elnökének megjegyzését, amelyet egv munkások előtt mondott beszédében tét.. Azt mondta, hogy7 “a munka nem hoz szép;. : ; az emberre, de előfordul, hogy az ember hoz v é- gyent a munkára”, vagygis mai értelemben a munkásságra a munkásokra.
