Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-10 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Olvasóink Írják... SDMagyar bányász sorja Kanadában Tisztelt Szerkesztőség! Csak késve tudom beküldeni előfizetésemet, mert 1954 március 4-ike óta nem dolgozok. Nem mintha műnké nem volna, de én nem tudok dolgozni a bányában még pedig azért, mert hajlani nem tudok. Itt pedig a szén 3 láb és 5 között váltakozik magasságban. Én a hátamra többször vol- -tam sérülve, ami a bányában igen gyakori. De a Workmen’s Compensation Board minden egyes esetben kisemmizett. Már pedig ha ez a Board it az embert kisemmi- zi, az ellen itt senki nem tud tenni. Az állam önrendelkezéssel ruházta fel a, Board-ot és nincs ügyvéd, aki a döntését megtudná felebbezni és nincs orvos, aki más bizonyítványt állítana ki a Board elen még akkor sem, ha a beteget hordágyon kell hogy vigyék. Az a helyzet ugyanis, hogy minden orvos többé kevésb- bé összeköttetésben áll a Board-al és ha ellenük cselekszik önmaga halálos Ítéletét írja alá gazdaságilag. Tehát én bányamunkára képtelen vagyok és amellett öreg is. De nyugdíjra viszont fiatal, mert csak két és fél év múlva érem el a nyugdíj korhatárát. Hát addig, ha akarok még fel is fordulhatok éhen és senkinek nem fogok hiányozni. Érzem, hogy már nekem nem sok van hátra. Fájó szívvel gondolok arra, hogy ha ugyan élek elő tudom-e még egyszer kaparni a következő előfizetést. Kanadai magyar bányász (Öntudatos munkásember- nem szabad engednie, hogy ilyen pesszimista gondolatok váljanak urá felette. A dolgozóknak bizalommal kell nemcsak a dolgozó emberiség, hanám a saját jövőjük elé tekinteni, bármekkorák legyenek is a nehézségek, bármely kemények a megpróbáltatások. Nem nekünk, munkásoknak, hanem a ki- zsákmányolöknak van okuk pesszimizmusra. Nem akarjuk lekicsinyelni, vagy nemlétezőnek tekinteni az Ön egyéni bajait, munkástárs, de meg vagyunk győződve, hogy van rá megoldás. önhöz irt személyes levelünkben e kérdéssel részletesebben foglalkozunk, moSt csak annyit, ne érezze magát elhagyottnak. Úgy Kanadában, mint az Egyesült Államokban érzőszivii öntudatos magyar munkástársak százai éreznek együtt Önnel. Az ő kollektív erejük az Ön ereje is, ne felejtse ezt el sohasem. Szerk.) A németek felfegyverzése ellen Tisztelt Szerkesztőség! Csatolva küldök egy' érdekes lapkivágást, egy levelet, amelyet az itteni, helyi lapban, Detroitban közöltek: Tiz évvel ezelőtt ennek az országnak a népe emberéleteket és kincseket áldozott fel, hogy csak elérje legsürgősebb célját: a német háborús gépezet megsemmisítését, amely felforditotta és elpusztította Európa legnagyobb részét, rendszeresen brutali- zálta, lezüllesztette és tönkretette az, életet s ehhez felhasznált minden eszközt, amelyet a háború tudományai, a hazugság és kínzás szolgáltatott neki. Ma, 1955-ben mi, az Egyesült Államok népe, fizetünk, hogy újra felépítsék a német katonai gépezetet és felfegyverezzük atomfegyverekkel is. Minden héten megosztjuk béreinket Németország tábornokaival, politikusaival és fegyverkirályaival, megvesztegetve őket, hogy “védjenek meg’’ bennünket olyan nemzet ellen, amelyet ők rohantak le, bombáztak össze, raboltak ki s amelynek lakosságát nem is olyan régen ezelőtt, mint ■ rabszolgákat magukkal hurcolták. Ez hát az amerikai nagyság és becsület ösvénye? Miért kellejen nekünk megadóztatni magunkat a németek felfegyverzésére? Miért kelljen rájuk bíznunk fegyvereket? Miért kelljen nekünk órájuk támaszkodnunk saját védelmünkre? Nem tudom elhinni, hogy az amerikai nép hajlandó volna elfelejteni a közelmúltat és bizalmát egy német hadseregbe helyezni békénk és védelmünk érdekében. Hogy van az, hogy az Egyesült Államok fel mer állítani egy német hadsereget, amikor népünk még mindig gyászolja halottjait, fiait, akiket a németek öltek meg? M. F. Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök 5 dollárt a naptárért, amit igen szeretek. Sok minden széppel ellátták. Ha valaki akar az életbe belenézni, sokat tanulhat belőle. Idősebb asszony vagyok, hozzájárulásom lapunk fenntartásáéhoz nem sok, de fogadják szívesen. ........ : - Mary B. A hiénák hálójában Tisztelt Szerkesztőség! A szabadság jelent minden szépet jót, könnyebb életmódot felfedezni önmagunk és családunk részére. Józan ésszel járni és erős akarattal szorgalmasan kiképezni önmagát, ez volna az alaptörvénye a szép és biztos életnek. De ha számolni tud valaki, rájön, hogy kevés azoknak a létszáma, akik a mai társadalomban igy tudnak élni. Nem kell a nagyvilágot járni, hogy rájöjjünk, hogy a józanul dolgozók nagy része úgy jár a megtakarított vagyonkájával, hogy az élősködő hiénák hálóba kerítik, kiki a saját környezetében és saját taktikájával. Mert ha gyengül a munkaereje, ha nem, a profit hiénái törvényt alkottak, hogy 40-45 év után nem lehet elegendő értéket kisajtolni belőle. Itt kezdődik a félelem, a rettegése a munkásnak. Úgy gondolja, hogy neki nem elég az a kis megtakarított pénze a további megélhetésre, vala mi üzleti forrást kell terem- j teni. Bízik üzleti tehetségé-1 ben. Ezen kapnak a szemfüles körülhálózó zsarnokok és a legtöbbnek itt esik prédául az is, amit egész életének munkaerejével megtakarított. Mivel sokféle az uzsorás, sokfélekép lenyúzható áldozat bőre. Először is a ház. az üzlet tulajdonosai a ' főuzsorások, akik agyon dicsérik az áldozati bárányukat, hogy milyen jó és helyes a gondoskodása amivel biztosítja öregsége napjait. Persze csak azért, hogy rávegye az áldozati bárányt a 100-150 dollár havi lakbért igénylő üzlet kibérlésére. Persze ezek legtöbbje nem becsületes munkával kereste a pénzt épületek vásárlására, hanem nem egy esetben az állam megrablá- sával szerezte, bootleging-el. Sok embertársaik megvaku- lását, családok megrontását ajándékozták az adófizető polgárok terhére. De van másfajta is, a nagy halak, akik a kicsinyt felfalják, akik elveszik pár ezer dollárját, olyan formán, hogy azt mondják, hogy az illető üzletet vehet 8- 10 ezer dolláros berendezéssel és áruval megrakva. Nagyobb üzleteknél persze nagyobb pénzt kell befektetni. És itt már nagyobb saktáblán megy a tét és a magas hitelt az áruknál pontosan törleszteni kell a- szerint, hogy milyen nagy az üzlet, tehát az uzsorás biztosítva van mindenfélekép. Először is kezében van az áldozat egész életén keresett vagyona biztosítékul. Másodszor a sajátja a lakás és az hzleti helyiség is és bérlet fejében köllektál 100- 250 dollárt az áldozattól. Attól függ az egész vásár, hogy milyen értékű az üzlet és a forgalom és az áru értéke. • , • Nem is, könyvet, de könyvVictor Riesel ferde logikája February. 10, 1955 Tisztelt Szerkesztőség! Az egyik amerikai “liberális” napilap rovatirója, Victor Riesel is, foglalkozott Oppenheimer profeszor országos feltűnést keltett televíziós beszédével. Szűkszavúan elismeri ugyan a kiváló fizikus érdemeit, de elfelejti megemlíteni, hogy az egész világ nagy elismeréssel övezi, mert amikor felfedezték az atombomba szörnyű testvérét,, a hidrogénbombát, azzal a kérdéssel fordult az akkori Truman-kormányhoz, vájjon szükség van-e ilyen öldöklő szörnyetegre .amellyel el lehet pusztítani az egész földgolyó lakosságát. Éne Tru- manék kiadták a rendeletet a hidrogén-bomba gyártására! Oppenheimer állásfoglalása végül is állásába került. Kérdés, nem fogják-e most majd üldözőbe venni amiért a televíziós beszédében elitélte a Walter-McCarran-féle bevándorlási faj törvényt, amely szerinte torz módszer a kémkedés ellen és kizárja Amerikából a világ többi részeinek tudósait, holott azoknak szükségük volna, hogy összejöjjenek eszmecserére, hogy tapasztalataikat az e- gész emberi nem javára értékesíthessék. Walter képviselő,, a csúfos törvény társszerzője, levélben méltóztatott válaszolni Oppenheimer professzornak. A levélben tagadja, hogy a törvény rendelkezései miatt nem jöhetnek külföldi tudósok Amerikába, mindössze előzetes információkat követelnek meg az illetők felől. Csakhogy ám éppenséggel ezt tartja Oppenheimer szégyenletesnek és ha Walter képviselő a tudóst megillető tisztelet hangján is beszél, valóságos véleménye az, hogy tudós ide, tudós oda, fő a “köz- biztonság”, a külföldről jött tudósok itt esetleg oyan tanokat hirdethetnek, ameyek itt is termékeny talajra találnának és zavarnák a reakció magasztos elméletét a “szabad világ”-ról, amely szerint szabad az American Fruit Co.-nak Guatemalában visz- szacsinálni a földreformot, be börtönözni és kivégezni a vele szembenállókat, másfelől szabad 18-20-éves amerikai fiukat a délkoreai Rhee nevű kis Hitler hazájába küldeni “rendőri szolgálatra” Persze jó ha van, aki segédkezet nyújt ebben s ha kell, kapóra jön akár Németország is, amelynek már volt egy gázkamrás Hitiere s ötszáz tábornokával és Krupp-müvei- vel teljesen hozzáillik illetékeseink menetrendjéhez. A modern technikának hála érte, de már nincs is szükség gázkamrákra, nem kell ilyes mikkel bajmolódni, csak meg kell nyomni egy gombot — és 80,000 hirosimai lakosnak kampec. Előnye, hogy nem kell ágyban párnák közt várni a megváltó halálra. Ilyen felfogásra igyekeznek bizonyos honvédő atyáink előkészíteni bennünket. Erre jön egy ilyen “liberális” rovatiró s a Walter képviselő levelének hatása alatt | felajzott “hazafiságában” o- j dáig lelkesedik cikke záró 1 részében, hogy magasztalni kezdi a Walter-McCaran-tör- ! vény nagyszerűségét, mert hiszen erre a törvényre való hivatkozással tagadták meg Paul Robeson külföldi túráját. Még mit nem. Kiengedni Itobesont, hogy ellátogasson Afrikába, ahonnan ősapját idehurcolták rabszolgának! Dalainak és propagandájának hatására megdőlne a “szabad világ” ott is, itt is.... A rovatirók zsoldos dollárokért eladják lelkűket, törpévé teszik lelkiismeretüket, főleg az Oppenheimerek és a haladó világ népei szemében. Riesel is fog még cikkeket Írni és hogy gazdáit .még jobban kiszolgálja, ajánlok neki egy verset , ime: Walter-McCarran-törvény Walter-McCarran-törvény, ó de drága vagy, Ki téged feltalált, az volt ám az agy. Közbiztonságunkat egyedül te véded: Kizárhatjuk vele az idegen eszméket. A népi gondolat — a véletlen átka: Majd elbánik vele a börtönzárka. Tőkéseink meg alhatnak sokat, A Walter-McCarran védi azokat. Te pedig, nagy művész, Paul Robeson, ittmaradsz. Elvágja szárnyad a sok kis malac. Még több békeharcost nem fogsz kint nevelni. Szabad vagy. szabad, de nem mehetsz ki! Szabó tárt lehetne Írni a nagy uzsorásokról, azok még lelketlenebbek, mert nagyobb tétben veszik el a kiskapitalistáktól és igy halmozódik minél kevesebb kézbe a világ javai. És utoljára, ha elfogy a kishal, hogy fog megélni a nagy hal? De amig az ő kezükben a törvény, kezükben a hatalom, még a lángelmék sem emelkednek fel a magasba! így hát a modern szocialista, a lelkes tudós, nem a lelketlen mutathatja az utat á társadalom igaztalanságainak Orvoslására. Ennek előfeltétele a munkásság nevelése. Sajnos ma még számtalan esetben a munkás a munkás, legnagyobb ellensége, mert egymást jobban marja, üldözi mint maga a kapitalista. Figyeljük, mily vérszomjasán támadja a villamipari 1EU a progresszív vlllnyszervezetet.. Tagynézzük magyar téren az. úgynevezett MUNKÁS lapot, egyebet sem csinálnak kalapácsolnak, gvaláznak. amin a kapitalista hízik tőle, mert az ő munkáját elvégzi az. akinek gyűlölnie kellene őt. Akroni olvasó ■Hite Jl_______
