Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-03 / 5. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ February 3, 1955 A LADEJINSKY ESET Irta: GERÉB JÓZSEF Eisenhower adminisztrációja a napokban töltötte be második évét, vagyis választási terminusának a felét. A kormányt támogató sajtó és a politikai kommentárok nagy többsége nem csak az adminisztráció által hirdetett eredményeket, hanem egyben azt is mérlegelte, hogy maga az elnök milyen fejlődésen ment át ezen két év alatt. Mert mint emlékezetes, “Ike!.’ ellen még a saját hívei is panaszkodtak, hogy nem elég határozott, hogy az igen fontos kérdésekben habozó, nem tudja magát döntő lépésre elhatározni. — így például még az őt és az adminisztrációját keményen támadó szenátor Joe McCarthyt sem merte rendreutasitani. Maga David Lawrence, a “Fortune” és a “U. S. News” és egyéb folyóiratok szerkesztője, a republikánus párt legfontosabb “irodalmi támasza” szintén panaszkodott Ike határozoatlansága miatt és a választások előtt igen nagy feltűnést keltő cikkben, — amelyet szindikált rovatában adott le, — figyelmeztette az elnököt, hogy nagymérvű határozatlanságának az eredménye esetleg a kongresszus elvesztése is lehet. Nem tudjuk, hogy a kongresszust a republikánusok valóban az Ike se-ide-se-oda állásfoglalása miatt veszitették-e el, de annyi tény, hogy az utóbbi időben Lawrence is meg mások is kezdik hangoztatni, hogy Ike megváltozott, sokat fejlődött a két év alatt. Kezdik hasonlítani Lincolnhoz, aki 'tudvalevőleg szintén csak a választása után fejlődött, mert amig előtte hajlandónak mutatkozott kompromisszumra is a néger nép felszabadítása kérdésében, addig mint elnök bátran kimondta, hogy a nemzet nem lehet félig szabad és félig rabszolga. És ezen elvet kész volt megvédeni még polgárháború árán is. Ez a határozott állásfoglalás tette Lincolnt a világ egyik legnagyobb emberévé. Kinek van igaza? Mint az elnök dicsérői hirdetik, ma már Ike is ilyen erélyes határozottsággal dönt az eléje terjesztett kérdésekben. Ezen határozottság nagyszerű példáját mutatja a Ladejinsky eset is. Mint az olvasók már jól tudják, Ezra Benson földmülevésügyi miniszter elmozdította állásából az orosz származású Wolf Ladejinskyt, aki már 19 évet töltött el állami szolgálatban és eddig a feljebbvalói mindig csak dicsérték. Noha Ladejinsky többször kihangsúlyozta, hogy ő orosz származása dacára is antikominunista, mindez nem használt, mert Secretary Benson úgy tartja, hogy akinek rokonai vannak Oroszországban, az már “biztonsági kockázat”, akit ki kell vágni az állami szolgálátból. Ezra Benson nagyon vallásos ember, azonkívül bankár és nagy földbirtokos, nemcsoda tehát, ha nagyon fél a kommunizmustól. De ugyanakkor “A veszélyek kora.. Roger W. Lewis, védelmi miniszterhelyettes, a repülésügyi tudományok intézete által rendezett bankett kétezer vendége előtt a fegyver-tervezésről tartott beszédet, ez a beszéd azonban egyáltalán nem mondható étvágygerjesztőnek. Azt a gondolatot igyekezett fejtegetni, hogy eddigelé, amikor újabb meg ujabbfajta fegyverek, fegyvernemek és egyéb, pusztításra alkalmas eszközök gyártására vetették a hangsúlyt (és költötték a milliókat), mindig valamilyen “válság” nevében tették, mindig valamilyen “válságra” hivatkoztak. Amikor például még azt hittük, hogy csak nekünk van atombombánk, de kiderült, hogy a Szovjetnek is van, beállt a “válság” és elkezdtük a hidrogénbombák gyártását. Aztán jött a koreai háború, ez újabb “válság” volt, amely újabb fegyvertervezést tett szükségessé, most meg itt van Formóza s az újabb válság, .stb.,. stb. Ugy- látszik azonban, hogy ez a “válság”, mint ok és ürügy, már kezd megszokottá, kopottá válni és az emberek kezdik nem venni komolyan. Azt pedig semmi szin alatt sem szabad megengedni! Fegyver-tervezésnek, hogy Lewis ur előkelő, semmit és mindentmondó kifejezésével éljünk, mindig kell lenni s ha a régi ürügy nem hat a fantáziákra, akkor újat kell kitalálni, de á fegyvertervezésnek szakadatlanul tovább kell folynia. Erről az uj megokolásról szólva mondotta a banketten, hogy a valószínű válságok ideje leiárt, feltehető, hogy nem sokat ért a társadalmi tudományokhoz. Talán valahogyan úgy van, mint az az ájris (tehát szintén vallásos és elfogult) rendőr, a*kit egy utcai munkásgyüléshez rendeltek ki rendfeltartónak. A gyűlést túlzó-hazafias elemek meg akarták zavarni és “igy kommunista”, meg “te kommunista”, stb. kiáltásokkal zavarták a szónokot. Ebből aztán hamarosan kis csetepaté lett, mire a rendőr közéjük vágott a bunkójával. — De “Officer”, — kiáltott a vállonütöttek egyike, — ne engem üssön, cn antikommunista vagyok! — Nem bánom én akármilyen kommunista vagy, ha már egyszer bevallód, hogy az vagy, — válaszolt a rendőr és azzal még egyet sújtott'oda az antikommunista hátára. A földreform Nem akarjuk azt állítani, hogy Benson is egészen ilyesformán cselekedett, de mondhatjuk, hogy többé-kevésbbé ilyenformán. Mert amikor faggatni kezdték, hogy" talán azért csapta el Ladejinskyt, mert az zsidó, hát igen nagyon méltatlankodva mondotta, hogy az antiszemitizmust elitéli, mert ő jó keresztény (mormon), már pedig jó keresztény sem lehet antiszemita. De . akkor aztán az a bizonyos szög is kibújt abból a bizo- .nyos zsákból. Mert az antiszemitizmus elleni tiltakozásában elárulta, hogy Ladejinskynek, mint földművelésügyi attasénak az lett volna a kötelessége, hogy az amerikai kormány kezén ragadt sok vajat, tojást és egyéb élelmiszert eladja azon országoknak, amelyekbe vezényelték. Ldejinsky azonban ehelyett földreformmal foglalkozott. Azt ajánlotta, a japánoknak (és még MacArthur generálist is rávette), hogy a nagy földbirtokosoktól vegyenek el bizonyos mennyiségű földet és osszák ki a nincstelenek között. Nos. amig fanatikusan vallásos Benson elnézte volna azt, hogy Ladejinsky zsidó, még talán azt is, hogy orosz származású, de a nagy földbirtokos Benson nem bocsájthatta meg neki azt, hogy földosztást ajánlott. Aki földreformot ajánl, — gondolta, — az kommunista, ha mindjárt anti- kommunistának mondja is magát; talán valamiféle antikommunista kommunista, ennélfogva ki vele! — IGAZAD VAN EZRA! — mondotta neki Ike, amikor ezt a világos magyarázatot megkapta tőle. Ladejinszky jövője De ezekután hogyan lehet megmagyarázni azt, hogy ezt a kommunista földreformot ajánló antikommunista Ladejinskyt Harold E. Stassen, a “Foreign Operation Administration” (FOA) főnöke pártfogása alá vette s az előbbi tisztségéhez hasonló állásba helyezte, méghozzá ugyanazon fizetéssel? Hogy van az, hogy ugyanazon tisztvimost már uj korszakba, a “veszély korszakába” léptünk, amely ötven évig vagy még annál is tovább fog tartani. Ha az emberek ezt beveszik, akkor már nem keli újabb meg újabb “válságokat” kitalálni, hanem ötven évre vagy még annál is továbbra be lesznek a fegyvergyárosok és nagyvállalatok biztosítva, hogy szüntelenül fokozni fogják a fegyverkezést. Ez már döfi! Ez már hatásos beszéd! Ötven évig, sőt... a veszélyek korszaka:. . megszakítás nélkül... s aki ebben kételkednék, az köny- nyen gyanússá válik! Fegyverre, honfiak, fegy- verr-tervezésre, nagy hadiköltségvetésre! Minden akadály el van hárítva az útból, előre! A védelmi miniszterehelyettes ötven evre, sőt még annál is előbbre gondoskodást helyez kilátásba védelmünkre, a nép védelmére. Ez talán némi változtatással helyes is, de a dolgozó nép azt kérdezi ennek hallatára, hogy miért nem terveznek ötven évre előre például jóléti intézkedéseket, miért nem terveznek zöldasztal melletti békés tárgyalásokat, miért nem eszelnek ki terveket az életstandard emelésére, házak, kórházak, iskolák építésére, terveket a kultúra fejlesztésére és ehhez hasonló célokra, hogy nyilvánvalóvá tegyék, hogy gondos, fél- vagy egész évszázadokra előre necsak a fegyvergyárosok és nagyvállalatok jólétét Tervezgetik, hanem a homloka verejtékével dolgozó munkások és munkásnők jólétét is. - - . selő egyik hivatalban “biztonsági kockázat”, a másikban pedig nem ? Ez okozott aztán igazán nagy fejtörést az újságíróknak és rádió kommentátoroknak, de tudomásom szerint még eddig egyik sem adott bármiféle elfogadható magyarázatot is. Pedig nem is kell hozzá valami nagyszerű detektív “szimat”, inkább csak egy kis emlékező tehetség. Egy 'kis visszaemlékezés után ime ez a megfejtés: Hiszen még alig pár éve, hogy a Truman adminisztráció segítségével végrehajtott azon külföldi földreformok, amiket például Görög- meg Olaszországban hajtottak végre, igen nagy fiaskóra vezettek. Trumanék több száz millió dollárt adtak például Olaszországnak földreformra, de az olasz kormány azt úgy intézte el, hogy igen drága áron teljesen használhatatlan földeket vett a nagy földbirtokosoktól és azokat ELADTA a nincstelen parasztoknak, akik természetesen mit- sem tudtak csinálni a kopár földdekkel. Nagy botrány lett ebből igen sok helyen, de különösen Calabriában. Maguk az amérikai újságírók számoltak be arról a nagyszabású csalásról, amit az olasz kormány a földreform név alatt elkövetett. Pedig a földreform égetően fontos kérdés lett az összes gazdaságilag elmaradt országokban. Nyilvánvaló lett, hogy a kommunisták nagy sikereiket leginkább az IGAZI földreformnak köszönhetik. Olyan földreform, mint amilyet Calabriában csináltak, ezrével küldte a becsapott parasztokat a kommunisták táborába. A földreform ma éppen olyan égetően fontos egys országokban, mint volt pár évvel ezelőtt. A külföldi segélyben részesített országok legtöbbjében előbb szépen, most meg már zúgolódva követelik a földreformot. Azon országokban mindenütt mozog a föld a nagy földbirtokosok talpa alatt. És most már az amerikai nép megunta a hagy külföldi segítést, egyre csökkenteni akarják az ily célra adott összegeket. A mennyei manna Mit csináljon ilyen esetben az FOA főnöke? Mint a pusztában vándorló zsidónak a manna, úgy esett Harold Stassen elé ez a Ladejinsky. íme itt van egy antnkommunista, aki olyan földreformot tud ajánlani, mint az igazi kommi^nis- ták. fiát lehet-e ennél valami nagyobbszerü lelet! Nosza gyorsan pártfogása alá vette a Benson által kidobott tisztviselőt, uj “job”-ot teremtett neki, viszi a Közel-Keletre, viszi a Távol-Keletre, hátha he tudná-beszélni azoknak a félvad nagy földbirtokosoknak, hogy a saját^érdekük előmozdítására járuljanak hozzá egy kis földreformhoz. Mikor mindezt a dolgot Stassen elmondotta az elnöknek, hát az mi egyebet tehetett, mint ezt válaszolta neki: — HAROLD, NEKED IS IGAZAD VAN! Persze azt még sem' Ike, sem Harold, de még Ladejinsky sem tudják, hogy a nagy földbirtokosok mindenütt az egész világon csak Ezra Bén- sonnal tartanak. De sebaj, majd megtudják .azt is! ' “MEGNYUGTATÁS” Clyde E. Dougherty nyugalmazott tábornok, a polgári védelem igazgatója Detroitiján kijelentette, hogy atomtámadás esetén Detroit városházán zavartalanul tovább fog folyni a munka, mert a polgárvédelmi szervezet a város alsó részében kiszemelt öt óvhelyét, amelyben nem kell semmitől sem tartaniuk. Hogy hol, az a legnagyobb titok. A polgármester és a városi tanács tagjai számára minden kényelemmel berendezték. Nem hisszük, hogy az a bejelentés rendkívül módon meg fogja nyugtatni a kedélyeket, főleg azoknak a kedélyeit, akik nem .kiváncsiak arra, mi történik atombombatámadás esetén. Inkább hiszünk azoknak, akik úgy vélik, hogy a legbiztosabb védelem az atomháború ellen az, ha békésen leülnek a zöldasztal mellé és békésen rendezik a differenciákat. A legtöbben ugyanis úgy tudják, hogy nincs védelem atombomba ellen, - sőt olyankor minden és mindenki el szokott pusztulni. Ugyan mit csinálna a polgármester és a városi tanács, ha senki se maradna a városban? ők fizetnék talán az adót és maguk jegyeznék be az adóhivatal és a sóhivatal aktáiba? És talán ők vállalkoznának arra, hogy továbbra is zavartalanul eltemessék a halottakat és söpörjék az utcákat? No ug^an ebben nincs semmi megnyugtató. Inkább menjenek a sóhivatalba.
