Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-03 / 5. szám
February 3, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ _jß Mire jó a szolidaritás? Tisztelt Szerkesztőség! 1 Ez, amit most elakarok mondani, még a régi jó idők- 4 ben” történt, amikor még 1 nem voltak ezek a uniók, ( amelyek mindenben bele szói- 1 nak az ügyekbe, amik a 1 munkások és a gyárvezető- 1 ség között történnek. Manap- 1 ság, ha akármelyik munkás- 1 nak valami összekoccanása 1 van bármelyik bósszal, hatá- ; rozottan tudja, hogy a bizal- 1 mi ember ott lesz az ő olda- 1 Ián és ha csak lehetséges, 1 mindent el fog követni, hogy 1 orvosolja, azaz megvédje a 1 munkást. Abban az időben az egyik ; autó kompániának a gyará- ' ban dolgoztam a mozgó mun- ; kapádon. Tengelyegyenesitő voltam a crankshaft osztályon. Nekem az volt a munkám, hogy a hozzám jövő hajtótengelyt megvizsgáljam ; és ha jónak találtam, akkor visszatettem az asztalra, ami aztán vitte * tovább a következő munkáshoz, aki aztán valami más egyebet csinált rajta. Hogy megértsük, hogy miről van szó, el kell mondanom, hogy mire a tengely hozzám'ért, már benne volt vagy ötven dollár ára munka. Az előttem való megmunkáláson volt hat köszörű, amik a csapokat durván leköszörülték. Énutánam következett szintén hat köszörű, ami az előttem megmunkált durva köszörülést kisimította és finom simára kidolgozta. Az ilyen köszörűk nagyon pontos méretekre vannak beállítva. Egy hüvelyknek a .0005-ére, azaz o tizezeredére be lehet és be kell a csap átmérőjét tartani. Történetesen mind a két fajta köszörűből csak négy gép dolgozott és mivel a durva köszörűsök gyorsabban tudták a munkát kiadni mint a finom köszörűsök, igv *az egyik ember, aki tudott mind a két fajta köszörűn dolgozni, amikor a durva köszörűkről már több munka lejött mint amit a finomak el tudtak végezni, akkor ez az ember átment a finom kö- szörühkhöz és addig segített nekik amig utói érték a munkát, akkor vissza ment az előbbiekhez. A durva köszörűsök egy inchnek a századrészével nagyobbra hagyták a munkát, amit a finom köszörűsök végeztek be. Az egyik nap az történt, hogy én megtanultam a mikrométert olvasni. Az igaz, hogy már én akkor régen szerettem volna olvasni a mikrométert de mindig az történt, hogy vagy rosszul magyarázták, vagy én nem tudtam megérteni, és az a gyanúm, hogy a letöbbször én nem tudtam megérteni. De ezen a nevezetes napon megkértem a mellettem dolgozó finom • köszörűst, egy olyan negyven éves ember lehetett, hogy megtanitana-e engem, hogy kell olvasni a mikrométert és képzeljék el, csoda történt. Az én köszörűsöm olyan talpraesetten magyarázta meg annak a csoda műszernek az olvasását, hogy az első magyarázatra megértettem és azóta is olvasom. Ezzel a nagy tudománnyal a fejemben elmentem a szerszám bódéhoz és ki kértem egy mikrométert és kezdtem méregetni a tengelyeken a csapokat. Meg kel jegyeznem, hogy az az ember, aki dolgozott mind a két fajta köszörűn egész délelőtt a finom köszörűt kezelte és ebéd után vissza ment a durva munkára. Úgy két óra hosz- szát dolgozot már, amikor én kezdtem méregetni a csapokat és látom, hogy amit az én emberem köszörül, az mind a finom köszörű méretre van köszörülve. Nem akartam elhinni magamnak ha jól látok e gondoltam, nem jól olvasom a műszert. De a ielkiismeret nem hagyott békét, igy kérdeztem az én köszörűsömet aki megtanított olvasni a műszert, mondom: mérje már meg ő is, ha én jól olvasom-e. Az én tanítóm megméri és ő is úgy találja, ahogy én olvastam. Ezzel oda megy a másik emberhez és mondja néki, hogy mi baj, hogy nem hagyott a munkán | anyagot, és igy nem lehet be- j fejezni. Ha látott valaki em-1 bért megijedni, hát ez az em-| bér meg volt igazán ijedve, j Azt mondja nekem: ‘No, hai még valaki repült ki a mun-l kából, akkor ő most igazán | fog repülni és annyi biztos, ■ hogy fekete listára teszik.! Többet sehol nem adnak neki ilyen munkát.” “Hiszen még azt sem tudod, hogy hányat rontottál el”.— kezdtem vigasztalni. — “Hátha csak az az egy, amit én megtaláltam” —mondom neki. Aztán nem volt mást mit csinálni mint hozzááfogni és megke-' resni, hogy hány darabot rontott el. Mire összekerstük a roszakat, lett belőle 46. Azaz negyvenhat. Bele voit azokba, téve több mint 2,000 dollár áru munka, ami akkoriban nagy összeg volt. Képzeljék el, hogy abban az időben, ezelőtt huszonkilenc évvel nem volt unió. Éppen akkor törték össze az AFL-t, ami az autóshopokban volt Nem maradt semmiféle szervezet, amely a 1 munkásokat védje. Aki ezeket tudja, az könnyen rájön, hogy bizony volt miért félni az én köszörűsömnek. De nem volt mit; tenni csak azt, hogy oda hívták az előmunkást, és meg mondták neki, hogy mi történt. A foreman a haját tépte dühében. Szaladt a big bószhoz. Az pedig szaladt a magasabb fórumhoz, úgy, hogy tiz perc alatt ott volt az egész gyárvezetőség. Mindenki: kis bősz, nagy bősz. Lett ott olyan handa-banda, hogy ilyet csak minden százévben lehet egyszer látni. Végül i meg jött az Ítélet. Azonnal | fizessék le, azonnal külgyék I el. Úgy hiszem, ha lett volna | hatalmuk, azt mondták volna, hogy azonnal akasszák fel és j még azt is elhiszem, hogy meg is tették volna, ha! És itt esett meg a szolidáritás- nak az a szép jelenete, amit ki akartam hozni. Az a másik hét ember, aki a többi köszörűkön dolgozott/ megbízta az én tanítómat, hogy mondja meg a magas felsőbbségnek, ha ezt áz embert lefizetik, akkor ók is - Otthagyják á Gondolatok az aggmenházból Tisztelt Szerkesztőség! Ismét Írok önöknek egy szomorú levelet az aggmen- háázból, ahou élek, bar tudom, hogy mennyire érdektelen lehet kegyedéknek levélem tartalma. Miért is elnézésüket kérem. Engedjék meg, hogy leírjak egy néhány szomorú nótát, amelyek gyakran eszembe jutnak mostanában : “Elmegyek a templom mellett, Jaj de szépen énekelnek, Valamikor reges-régen Nekem is volt reménységem, Nekem, is volt imádságom, Reménységem, boldogságom”. Itt egy másik: “Kiállók a kiskapuba, Arra járnak a fonóba a lányok, Jaj de busán, szomorúan . _ Tekingetek utánuk. El-el nézem mindegyiket De nem látom az enyémet, Nem biz Istenem, Hogy is látnám, hisz elhagyott Engem árván a szegény”. No de irok majd más dolgokról is. öreg magyar Connecticutból a Tisztelt Szerkesztőség! A naptár nekünk sokkal többet ér, mint amennyit tudunk küldeni. Mellékelünk 2 dollárt. Kívánunk sok szerencsét az uj. esztendőre. Az Önök szorgalma és kitartásának határtalan értéke, hogy oly sokunknak ad reményt. Kiss .• Tisztelt Szerkesztőség! Olvasom a lapból, hogy sokan kritizálják a naptárt, de aki kevésből nem tanul, sokból sem fog tanulni. Connecticut-i magyai • Tiszteli: Szerkesztőség! A naptárt nagyon szere tem. Illés Béla MMB c. cikke nagyszerűen leleplezi az s ur rothadtságot. Rész ünkre munkásokra igen tanulságos Veres Péter “Próbatétel”-e igen érdekes olvasmány, men ebben van a magyar paraszt ság általános tükörképe ’Nem kis feladattal birkózil meg a népi demokrácia kor mány. Örvendetes, hogy lé pésről lépésre mégis megta Iái ja a helyes irányt a dolgo zó nép. Floridai olvasi lEHSEäBSSEEESSBSaESIllESnaä KIOLVASTAD E LAPOT? ADD TOVABBMÁS IS TANULHAT BELŐLE munkát. Erre jött a másil hangzavar. ígértek fűt, fát hogy változtassák meg a ha tározatot. Engedjék meg hogy az embert elküldjék De annak a másik hétnél hiába volt minden, beszéd nem lehetett őket falhoz álli tani. Végül a vezetőség lát va, hogy sarokba vannak szó ritva. Megegyztek abban hogy az ilető minden nap be fog .jelenteni egy elrontot munkát ameddig á 46 len gelyből tart, de megmarad ; helyén. Tehát ilyesmire is jó a összetartás'. Detroiti autógyári műnk; Untató? I “A keréknek forogni kell ■■■ Tisztelt Szerkesztőség! Amennyire lehetséges ezekben az időkben, én igyekszek * hozzájárulni ügyünk előreviU teléhez. Nem is hiszik, milyen nehéz ezen a vidéken, ahol én ! lakom, de a munkásság ellen-j ségeinek még n e h e zebb.' Higyjék el nekem. Minden látszólagos erejük, megszá- molhatatlan p é n z zsákjaik, megmérhetetlen hatalmuk, . leírhatatlan fegyveres erejük ,j ellenére rettegnek ők. tői fink, I | egyszerű emberektől. Azért1 i válnak néha olyan embertele- j Jnekké. Azért marják ki néha I még saját segítőiket is, mi- . kent Openheimer, Lattimore, j Ladejinsky esetében tették. | Kitartás testvéreim, mondta \ a legnagyobb költő, nemze j ■ tünk, népünk büszkesége,Walt j > Whitman, a szabadság győz-1 ni fog. Szabad-e nekünk, akik | már megértük a szabadság j győzelmét a félvilágon, két- j kednünk, meginganunk, kis-1 hitueknek lennünk, örvendez-1 ■ zünk, testvéreim, örvendez-j t zünk, hogy megadatott ne- j künk az a halhatatlan kitün- i- tetés, hogy az emberiség leg- j nagyobb sorsfordulatánál te-\ 1 hetünk valamit, akármilyen' keveset, de valamit, hogy az előttünk élő minden nemzedé- j kék legszebb álmait megva- j lósithatjuk és az utánunk kö> vetkezők életét boldoggá te- * gyük. Nem irok ki mindent, engem gyakran látogatnak a kövér-fiuk, magyarosan fát j boy-ok és a legnagyobb baj, , hogy még mipdig felüti fejét egy-egy judás és akkor sok becsületes embert hurcolnak meg. Hogy még meddig lesz j igy, nem tudható, de félbe- ~ j hagyni nem lehet. A keréknek forogni kell. Én is üldö- r zött vagyok, bár még szabadon járok. A naptárakat szét osztottam, olyanqk között, akik számára az MMB szem- e nyitogató lesz, azaz egy nagy I j «somó MIjKB-s félrevezetett , magyarnak. Azok is fogják ’’ a fejüket vakarni, mire eloi- g vassák. Ha az Isten nem vet- ^ te el minden megmaradt eszüket és a Mindenható a megmondója, igen kevés ma- ^ radt nekik, akkor azzal a kevés ésszel még jóvátehetnek valamit megmérhetetlen és megbocsáthatatlan bűneikből. Ohio-i bus magvar 0 I Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt már félig kiol- , vastam. Külsejére jól néz ki. , A magyar stilusu dekoráció- valószínűleg Gellért Hugó k müve, a magyarok büszkesé t, ge. Azután igen érdekes II- L- j lés Béla írása, MMB és azu- r, j tán Veres Péter Próbatétele, c.' Szeretem az óhazai felvétele- k ! két és az angol magyar szó- 1, tárt. Walt Whitman ugyszin- i tén értékes olvasmány. > Indiana-i olvasó )- • i, Tisztelt Szerkesztőség! ;- A naptárt nagyon szeretem t, több kifogás ellenére is. Ha í- hiányos is, mi az, ami min- a denkinek kedvére való? A mi naptárunk nekünk készült és ,z a békét hirdeti, mert békére van szüksége ennek a beteg ás világnak. Sallat Tisztelt Szerkesztőség! Már a könyökömön jön ki a naptárról szóló levelek olvasása. Nem unják már azt a sok naptáros levelet közölni? Long Islandi olvasó (A Szerk. válasza: Ha olvasóink százai érdemesnek tartják, hogy tollat vegyenek kezükbe és kifejtsék nézetüket a naptárról, akkor mi úgy érezzük, hogy joguk van ahhoz, hogy nézeteiket közöljük. Ám ez esetben sokkal többről van szó, mint olvasóink jogairól, vagy arról, hogy megadjuk nekik kijáró tiszteletet. Olvasóink számára a “naptár-vita” alkalmat adott egy komoly érdekes politikai vitáin. A naptárhoz való hozzászólás keretében eltekintve attól, hogy komoly építő kritikát gyakoroltak a naptár fölött és értékes tanácsokat adtak jövő évi naptárunkra, hozzászóltak egész sereg -politikai, gazdasági és történelmi kérdéshez. Munkásolvasóinak megszólaltatása minden munkásuj- ság egyik legfontosabb feladata. A mai világban, amikor olvasóinktól a reakció elrabolta azt a szervezetet, amelynek keretében egymás; között megvitathatták az őket közvetlenül érdeklő gazdasági és egyébb kérdéseket, lapunknak fokozottabban kell ezt a hiányt pótolni. Szerkesztőségünk ölül ,hogy ily sok olvasónk kezd rendszeresen hozzászólni az őket érdeklő kérdésekhez. Mi nem törődünk azzal, hogy hozzászólásaikat naptárkritika, vagy bármiilyen < más kérdés keretében teszik meg. Mi azt mondjuk nekik: írjatok munkástársak, Írjatok gyakrabban, Írjatok részletesebben, írjatok minél több kérdésről. Gyakoraljátok magatokat gondolataitoknak írásban való kifejezésében, I mert ezzel előmozdítjátok a ; helyes vélemény kialakulását, I hozzájárultok lapunk szinvo- ; nala emeléséhez érdekesebbé, hasznosabbá tételéhez!) t^cel Field beszélt a US követtel BUDAPEST: — Az Associated Press jelenti, hogy Noel Field, a State Department volt alkalmazottja, aki ötévi fogság után kiszaba-, dúlt, mert a kémkedés vádját ellene alaptalannak találták, s aki feleségével együtt politikai menedéket kért a magyar kormánytól, végre személyesen beszélt Christian M. Ravndal amerikai követtel és követségi attaséjával, Spencer Barnes-el. Fieldék kijelentették, hogy a “politikai menedékjogot teljesen befolyás nélkül kérték és szándékuk végleg Magyarországon maradni”, mondta Richard Meyer, az amerikai sajtóatlasé. Ismét szökik egy gyár Amsterdam, N, Y. gazdasápi életet, akárcsak Yonkers-et, pusztulás fenyegeti, mert a Bi- gelow-szőnyeggyár Connecticutba költözik, 1,600 munkást cs családját kenyér nélkül hagyva.
