Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-01-06 / 1. szám

January 6, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 California! magyarok között Elöljáróban hadd jelent­sem be, hogy mióta ideérkez­tünk már másodszor volt al­kalmunk az itteni jóbará­taink összejövetelein részt- venni. Az elsőn Kosa Pál munkástársunk derék felesé­gét, Ellát ünnepeltük szüle­tésnapja alkalmából Perris- ben., A másik e hó 19-én va­sárnap folyt le Minarickék otthonában Elsinoreban. Itt kettős ünnep volt. Mi- narick Kálmánná, akit külön kiemelni nem szükséges, mert őt nagyon jól ismerik nem csak az itteniek de álta­lában sajtónk egész olvasó­tábora. A másik ünnepelt Hoyer István munkástársunk volt Los Angelesből, aki a Minarick család régi jó ba­rátja s egyszersmind lapunk lelkes támogatója is. Mivel pedig laptámogatásról volt szó, kijött ide, hogy együtt ünnepeljünk. Hoyerékon kívül még itt­voltak Los Angelesből a Friedman, a Ramacher, és a Kolumbán házaspárok is. Ugyancsak itt volt Kosotán György, vele együtt kellett volna, hogy a mostanában ideérkezett Bartók munkás­társunk is kijöjjön, de ezt sajnos az egészségi állapota nem engedte meg. ő ugyanis már előre tervezte jövetelét, mert egyben szeretett volna megismerkedni a Perris-El- sinore-i jóbarátainkkal. Na, majd legközelebb. It volt még a Szabó házas­pár San Diego-ból. Ez a de­rék pár vezető szerepet tölt be a San Diegoi Magyar Club tevékenységeiben, és ezúttal tolmácsolta azok jókívánsá­gait, úgy az ünnepeiteknek mint Perris-Elsinore magyar munkásainak. Nagy a kisér­tés, hogy folytassam a meg­jelentek névsorát, ez azonban nagyon hosszú volna, tehát kénytelen vagyok róla lemon­dani. Mi pedig meleg köszönésün­két fejezzük ki mindama munkástársainknak, akik azon igyekeztek, hogy a ven­dégek mindegyikével megis­merkedjünk, és otthonosan érezzük magunkat. Zsúfolt ház volt. Nagyon szép, kellemes és barátságos hangulatban folyt le az es­te, a szokásos felköszöntők- -1 jókívánságokkal. // vanis mikor a jókedv lőfokán állt, Minarick cuo 1/ *- Cl* üdvözölte a vendége­ket, és bemutatto a két ün­nepeltet mint vendéglátókat. Ezután, már mint ez nálunk ^szokás, felhívta a jelenlevő­det, hogy áldozzanak sajtónk, ä Magyar Szó fenntartására. A lelkes vendégek egy-kettő­re öszeadtak 136 és fél dol­lárt. A teljes összeget küld­jük be, mivel az ünnepeltek saját maguk kívánták a kia­dásokat fedezni. Ezek után a közönség még a késői órákig kedélyesen szórakozott. Meg kell még említeni, hogy a Friedman házaspár közreműködése nél­kül a szórakozás és jókedv erős hiányt szenvedett vol­na. Volt az estének komolyabb cHdala is, mert találtunk al­kalmat arra, hogy a lap ügyeivel is komolyan foglal­kozzunk. -yégiüt-saz. est kie­melkedő pontjaként, Kosa Pál munkástársunk elszaval­ta három saját szerzeményű költeményét. Nem lehet állí­tani, hogy ez a munka sike­resen fel tudná venni a ver­senyt képzett és gyakorlott versirók müveivel, van azon­ban benne valami a mi ne­künk nagyon érdemessé te­szi. A megujhodott szülőha­za iránt érzett nagy és oda­adó szeretet, és a jövőbe vetett erős bizodalma. Kosa Pált a régi Magyarország lé­lekgyilkoló politikája nem tudta tönkre tenni, ő nekem ajándékozta mindhárom köl­teményét mert úgy vélte, hogy értékelem azokat. Ré­szemről azonban önzőség vol­na ezt megtartani, mivel ez mindnyájunk tulajdona. Mel­lékelve küldöm tehát leköz- lésre ha a Szerkesztőség jó­nak találja. Egyébként el ne mulasszuk olvasóinkat állandóan arra ösztönözni, hogy írjanak a lapba. Szólhat az bármiről hacsak a közjó érdekében, és kiváltkép a munkásság, a pol­gári jogok, a béke ügyéről szól. írjuk meg és küldjük be lapunknak. Ez a lap mindnyájunké, legyünk an­nak külmunkatársai minél számosabban, és az fel fog virágozni . AkSzabó házaspár San Die- goból egy gyönyörű, kézzel készített díszes párnát hoz­tak az Elsinoriaknak aján­dékba, kisorsolásra, amit Szilveszter este fognak vala­milyen nemes alapra kisor­solni. Nánásy Dezső Ez is kimaradt ■■■ Tisztelt Szerkesztőség! Amennyiben jelenleg Ma­gyarországból az Egyesült Államokba bevándorlás nincs, igy az angol-magyar szótár helyét inkább egy néhány egészséges humorú cikkel töl­tötték volna ki. A nagy emberek rovatából kimaradt Liszt Ferenc, Mun­kácsi Mihály, Vörösmarty, stb., No de a világ se volt az ami ma, amikor teremtették. Boldog uj Évet kiván mind- annyiuknak E. E. (A szerkesztőség válasza: A szótárt azért tettük be á lapba, mert tudjuk, hogy je­lenleg több ezer, talán több tízezer ujonan érkezett ma­gyar él Amerikában, akik számára egy ilyen szótár hasznosnak bizonyulhat. De még a régi amerikások is fel­frissíthetik vele angol tudá­sukat. Nagyon sok angol ké­zikönyvben találhatjuk a leggyakrabban használt ezer angol szó jegyzékét. Van egy ehhez hasonló szójegyzék, mellesleg megjegyezve a He­rald Tribune által kiadott nagy “Information Please” Almanacban is amelyet szer­kesztőik a naptár egyik nagy attrakciójának tartanak.) A Nobel-dijas atomtudós, a német Prof. Gustav Hertz, miután kilenc évig dolgozott szovjet atomgyá­rakban, visszatért Kelet-Berün- be. Egy mindéri, mind egyért! Tisztelt Szerkesztőség! A novemberi választások előtti hetekben Wilson, nem­zetvédelmi miniszter ur egy megjegyzést tett az amerikai munkanélküliekre, amelyen j o g o san megbotránkozott Amerika józanul gondolkozó munkásnépe. Walter Reuther is annyira megbotránkozott, hogy azt mondta, hogy el sem hitte a hirt, amig az újságokból ely nem olvasta, de, mondotta, majd lesz gondunk a válasz­tásoknál Wilson ur pártjára. Reuther elnökünk e nyilat­kozatát véve alakul, ő közös­séget érez a munkjukat el­vesztett testvéreinkkel. Ha Reuther ur őszintén tette e nyilatkozatot, úgy ar­ra kérjük önt nézzen szét a portája körül és fog látni más megbotránkoztató esetet is. Nem megbotránkoztató pél­dául az, amikor sok ezer­számra menő kormányalkal­mazottat elbocsájtanak állá­sukból alaptalan gyanú ré­ven, akik között nagy szám­mal vannak olyanok, akik rö­vid idő múlván nyugdíj jogo­sultak lettek volna és most sem állás, sem nyugdíj. Sok száz más szellemi munkás, tanitók professzorok vannak ugyanilyen helyzetben. Menjünk tovább, mit lá­tunk a fizikai munkás test­véreinknél? Börtön, deportá­lás, mártírhalál. És , hogy a purgatorium tovább lángol­jon, egy allentowni besúgó 230 munkástestvérünk nevét adta be az erre-hivatott hely­re. Megrendítő következmé­nyei voltak e Judás tettnek. A helyi angol napilap dec. 8-iki számában olvastam a kijelentést,, amelyet az egyik munkástársunk vágott sze­mébe a besúgónak: “Te Judás! Elveszed a gyermekeim szájából a ke­nyeret, tőlem pedig a munká­mat, pedig nincsen semmi bű­nöm, mert Amerikának min­dig csak dolgoztam és dolgoz­tam.” Ilyen megrendítő esetek tollat nyomnak a kezünkbe, hogy próbáljunk vele appelál- ni oda, ahol van erő, az AFL és a CIO 15 milliós tagságá­hoz. Ezen két hagy union ve­zetőségének azt kellene mon­dani, hogy éppen elég volt már a könnyekből, a gyerme­kek zokogásából, akiket el­szakítottak szüleiktől. Ezen meghurcolt szülők törvényes elitélés nélkül sínylődnek az amerikai demokrácia börtö­neiben várva, hogy mit hoz rájuk a holnap. Ez a szennyes vihar nem kiméi az egyszerű munkástól az Egyesült Államok elnöké­ig senkit, aki nem ül fel a mccarthyzmusnak a nagyvál­lalatok által zsírozott őrült szekerére. (Hiszen egy repub­likánus vezető Trumant is megvádolta már azzal, hogy “kémeket’ pártfogolt és Mc Carthy az egész demokrata pártot az “árulók pártjának” nevezte!) Ezt a szégyenletes helyze­tet csak úgy lehetséges meg­szüntetni, ha a 15 millió tagú két nagy union vezetősége----------- ” ’--------------- - L.. , Csodák tilalmak és egyebek Tisztelt Szerkesztőség! Egy magyar költözött a szomszédságomba, hát rni az én első teendőm? A Minden­tudó Kalendáriummal a ke­zemben s feleségem kísére­tében meglátogattam. Az illető magyar, a felesé­ge német. így aztán a követ­kezőkép telt el az este: Én az illetővel magyarul, ő a felségével németül, az ő fe­lesége az én feleségemmel lengyelül, az én feleségem én- velem pedig angolul beszél­getett. Hát én ennél kompli­káltabb és unalmasabb össze­jövetelnek nem voltam a ta­núja, és remélem, hogy nem is leszek. De a legrosszabb a dolog­ban az volt, hogy nem vették meg a naptárt, mert a papjuk tiltja a baloldiak Írásainak olvasását. Hát persze ez nem az első eset, hogy a papok tiltották a baloldaliak írásainak vagy tanításainak olvasását. El tudom képzelni, hogy a farizeusok miként tiltották a népet Krisztus tanításának meghallgatásától. Visszaemlékszem arra az időre, amikor nekem is meg­tiltották. Remélem az én szomszédom is felébred majd egyszer. Talán olvasták, hogy van nekünk itt Chicagóban egy orvosunk, aki megjósolta, hogy december 21-én az árvíz elfogja vinni a mi fatornyos falunkat, és Chicago eltűnik a föld színéről. Megjött a nagy nap, de nem történt semmi különösebb. Most meg a jó orvos úgy magyarázta ki magát, hogy az Isten meg­kegyelmezett nekünk. Hátha az Isten -megkegyelmezett Chicago városának, talán a szomszédom papja is megke­gyelmez a szomszédomnak és igy elolvashatja majd a Ma­gyar Szót. Chicagói olvasó Tisztelt Szerkesztőség! Nem hiszem, hogy Mind- szenty megváltozott volna vagy megbánta volna bűneit a magyar néppel és nemzettel szemben. Nem helyeslem sza- badonbocsájtásának tervét. Egy 77 éves chicagói magyar sem tűrjük tovább a boszor­kánykonyhád mccarthyzmust, már csak azért sem, mert a külföld előtt Amerika tekin­télye a vádlottak padján van, itthon pedig a közbizalom szétzüllött. A meghurcolások, az ártat­lan egyének munkavesztése arra kényszeríti a népet, hogy bizalmatlan legyen még a legjobb barátjához is. Az amerikai alkotmány megté­pázva, a politikai szabályozás lás a lomtárban. És az alap­vető ok mindezek mögött az, hogy Amerika óriási terme­lőgépezete eljutott a csúcs­pontjáig, ezen túl a fejlett technikát csak a józan ész poltikája tudja üzemben tar­tani világkeresekedelemmel, fokozott életszínvonallal, de a mi honatyáink pandurpoli- tikát és szájkosarat alkal­maz a vílágbékét és 30 órás munkahetet kérőkkel szem­ben. Szabó Károly Minek a szakácskönyv, szótár? Tisztelt Szerkesztőség! A naptárral meg volnék elégedve, csak azt nem szere­tem benne, hogy miért tet- bele a szakácskönyvet meg a magyar- angol szótárt. Azt hiszem senki sem élvezi. Pennsylvaniai nyugdíjas (A szerk. válasza: örülönk a munkástárs felvetette ezt a kérdést. Szeretnénk a többi olvasónk véleményét is halla­ni a szakácskönyvről, és a szótárról, mert a közönség véleményétől tesszük függő­vé, hogy jövőre is közöljük-a e két mellékletet.) “Nem vagyok milliomos” Tisztelt Szerkesztőség! írják, hogy annyit fizesek a naptárért, amennyit nekem megér. Hát annyit nem küld- hetek, mert nem vagyok mil­liomos. A naptár gyönyörű, megfi­zethetetlen. Örülök, hogy egy ilyen naptár tulajdonosa le­hetek. Youngsto\vn-i olvasó Harcolni kell, ha leiszik, ha nem v Tisztelt Szerkesztőség! A Naptárt köszönettel, meg kaptam. Nekem a lap már ’17 óta jár. Akkor még Előre új­ság volt. Nekem már nem sok van hátra, mert már hetvennyolc éves vagyok, da azért a reménnyel nem hagy­tam fel. Úgy vagyok vele, mint az, akinek van valami kis földje.. Az illető már idős és mégis ültet bele gyümölcs­fát, ha tudja is, hogy ő már annak gyümölcséből nem fog enni. De ha ő nem, hát fog a hozzátartozója. Ha mi nem is tudjuk kiharcolni célunkat, akkor majd a gyermekeink­nek kell, ha tetszik most ne­kik, ha nem. Mert olyan rot­hadt rendszer jön, hogy mu­száj lesz nekik. I. S. Mrs. Kolkodács? Tisztelt Szerkesztőség! Csatlakozom ama bronxi olvasó nézetéhez, akinek r.en tetszik a “Kedves Olvasónk” rovat. Én is mézes-mázosnak tartom a hangját, amely e- mellett emlékeztet egy rot­hadt reakciós lapban megje­lenő rovat hangjára. Bronxi munkásnő Dicséri a naptári Tisztelt Szerkesztőség! Megkaptam a Mindentudó Kalendáriumot és megkezd­tem az átolvasását. Mondha­tom, a szerkesztőség minden egyes tagja dicséretet érde­mel a szerintem minden te­kintetben kifogástalan mun­kájáért. Y. S. Munkatársat keres Idős anyám részére munkatár­sat keresek kerámiai munkához. Telefon AX 7-3183

Next

/
Thumbnails
Contents