Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-01-27 / 4. szám
January 27, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 AZ UJ HITLERIZMUS BONTOGATJA SZÁRNYAIT SZÉP DOLOG A SZKEPTICIZMUS Skepticizmus alatt azt a magatartást, azt az életbölcseletet értjük, amely nem fogadja el a felszini megnyilvánulásokat, a látszatot, a külsőségeket, a mulónak bizonyulható jelenségeket, hanem várakozó, kétkedő álláspontra helyezkedik, fenntartja végső állásfoglalását addigra, amig dönthetetlen bizonyítékok állnak rendelkezésünkre a dolgok mibenlétéről. A mi államférfiaink az utóbbi években egyre nyomatékosabb bizonyítékát adják ennek a magatartásnak. Nagy szkeptikusok lettek! Amikor a Szovjetunióról van szó,-akkor nincsenek náluk nagyobb szkeptikusok a világon. Ha egy szovjet politikus kijelenti, hogy kétszer kettő négy, akkor külügyminiszterünk szószólója gyorsan sajtókonferenciát tart és kijelenti, hogy kormányunk a legnagyobb fenntartással fogadja a szovjet ebbeli megállapítását. Ha egy szovjet delegátus kijelenti, hogy kormánya szeretné a német kérdést tárgyalás utján megoldani, a mi emberünk azonnal megállapítja^ hogy ezt a kijelentést nagy fenntartással kell fogadnunk, mert ugyebár nemde, sose lehet tudni, stb. A múlt héten egy szovjet diplomata kijelentette, hogy a szovjet hajlandó hozzájárulni az Eisenhower elnök által javasolt nemzetközi atomkonferencia megtartásához s rendelkezésükre bocsátja eddigi tapasztalatukat atomenergia telepeiken. Strauss admirális, az Atomenergia Bizottság elnöke azonnnal kijelentette, hogy HA EZ a nyilatkozat nem propaganda, akkor részben meg lelehetünk vele elégedve. Szóval jó lesz szkeptikusnak lenni. Hát ez mind igen szép Csak az nyugtalanít bennünket egy kicsit, hogy a mi államférfiaink ha már szkeptikusok, miért nem szkeptikusok tetőtől talpig. Mert ezek a szkeptikusok a világ legrajongóbb hívői lesznek, amikor mondjuk egy Szingman Rhee, egy Csang Kaj-sek, egy Franco vagy egy Adenauer szólal meg. Amikor a világ fasiszta szemete, Bao Dáj vagy Riza shah szólal meg, akkor minden szavukat úgy veszik, mint a hivő Mohameddán a Koránban való kinyilatkoztatást. Szent igazságnak. Ha Szingman Rhee azt állítja, hogy nálánál különb demokrácia nincs a világon, menten elhiszik és a markába nyomnak elismerésként 100 millió jó amerikai dollárt. Ha Riza shah kijelenti, hogy 700 iráni hazafi lemészárlásával megvédte a keresztény civilizációt, menten folyósítunk neki 80 millió dollárt — szkeptika és kólika nélkül! Ha valamely náci tábornok kijelenti, hogy most pedig ők fogják megvédeni a nyugati kultúrát a barbár kelettől, Dulles ur minden szkepticizmus nélkül keresztülviszi, hogy kapjon 12 hadosztály hadsereget — foglalóiul. ^Szeretnénk hinni, hogy valamikor, nem is túl sokára, az amerikai nép is szkeptikussá kezd válni egy kicsit — a hideg háború prófétáival szemben ! Az automatagépek veszélyéről A Generál Motors Pontiac-motorgyártási osztályán bemutatták, hogyan fog működni a jövő gyáritermelése. Összetett önműködő gépek végzik el a gyártás összefüggő, egymásután következő mozzanatait. A sokféle munkát végző önműködő gépkolosszusok feleslegessé teszik a munkásokat, éppencsak felügyelni kell rájuk. Ez alkalommal bemutattak egy 567 láb hosszú automatagépekből álló üzemet, amely autóütközőket és ütközővédőket krómoz: négy ember rakja fel a sínekre az alkatrészeket, a gépek bementik a tisztítóanyagba, a réz, nikkel, krómium és mosótartályokba a gépi ut egymásutánjában. Két munkásnő — egyik végén az egyik, másik végén a másik — számolja meg az alkatrészeket, amint bemennek és kijönnek a krómozás utján. Kettőn felügyelnek arra, hogy a részek bemerülnek-e a tartályokba, két felügyelő pedig hébe-korba ellenőrzi a vegyi változásokat. Azelőtt 32 munkás kellett ahhoz, hogy a krómozási folyamatnak csak egyetlen szakaszát elvégezze, nem szólva a gyáron kivid végzett előzetes munkákról. A berendezés körülbelü négymillió dollárba került. E gépszörnyeteg-rendszer egyik szakértője, Milton O. Cross Jr. szerint eddig csak az autók alvázához szükséges munkát tudják automatagépekkel elvégeztetni, de nemsokára az autó felső részénél is bevezetik s ezzel az automatikus .autógyártás legnagyobb problémáját oldanák (Folytatás a 13-ik oldalon) Egy náci gyűlésen egy tábornok felmegy a szónoki emelvényre és nagy kardcsörtetés közben kijelenti, hogy Csehszlovákia szudéta vidékét hozzá kell csatolni a német birodalomhoz. A náci gyűlés ellen való tiltakozásból munkások ezrei vonultak fel, de hatósági utasításra tűzoltók robognak a tüntetés színhelyére és tüzoltócsövek- kel vizsugarakkal árasztják el a tüntetőket a fagyos hidegben, úgy kergetik szét őket a sörpince elől... Húszat le is tartóztatnak... Képzeljék csak maguk elé az olvasók ezt a jelenetet és válaszoljanak a következő kérdésre: Mikor történt ez? 1932 végén vagy 1933 elején, Hitler uralomraj utása előtt, vagy 1955-ben, tiz évvel a háború befejezése, a náci fegyveres haramiák leverése után? Eltalálták. Ez most történt, januárban, Németországban, Hamburgban, tiz évvel azután, hogy a nácik rázuditották a világra a második világháborút, amelyet csak roppant emberélet- és anyagi áldozattal tudtak a világ népei megnyerni. Az uj-nácizmus ellen a múlt keserves megpróbáltatásain okul német munkások igyekeznek felvenni a harcot. Az egyik nagy német szakszervezet vezetője, Adolf Kummernuss, a nyugatnémet szállító munkások 828,000 főbőj álló szakszervezetének elnöke, kijelentette, hogy fasiszták és nácik uj szervezetei rohamosan fejlődnek és már türelmetlenül várják az uj führert, aki mint Hitler Adolf, valamennyit egy uj, hatalmas erővé forrasztja egybe. A jelenlegi helyzetet Kummernuss úgy jellemezte, hogy az “hasonlít az 1933 előtti időhöz, amikor a német kormány szintén tévesen Ítélte meg a reakció és fasiszta erők veszélyét.” Kummernuss ezeket a kijelentéseket több órával a hamburgi szakszervezetek által tervezett tüntetés előtt tette, amellyel tiltakozni akartak a szélsőjobboladli elemeknek egy hamburgi sörpincében meghirdetett gyűlése ellen. A jobboldali szervezetek olyan környezetben jöttek össze, amely élénken emlékeztetett Hitler müncheni sörpincei gyűlésekre, még mielőtt nácijai magukhoz ragadták volna a hatalmat. Az uj-nácik a német birodalomnak 1871 január 18- án történt megalapítását ünnepelték. Ez a történelmi dátum — amint az évszám mutatja — a német hadaknak Franciaország fölött aratott győzelmét örökíti meg. Hamburgi szakszervezetek felkérték a városi kormányzatot, tiltsa 'be a sörpincében tervezett gyűlést, a kérést azonban a hatóságok elutasították, — mert hát ugyebár a “szabad világ”-ban minden szabad, beleértve a nácizmus újjászervezését. A szakszervezetek erre úgy döntöttek, hogy tiltakozó gyűlést tartanak néhányszáz yard- nyira odébb, a városi kormányzat azonban az engedélyt megtagadta tőlük. A munkásszervezetek ezután úgy határoztak, hogy akkor a város alsó részében tartják meg gyűlésüket. A sörpincében tartott gyűlést Kummernuss “neo-fasisztának” nevezte s azt mondta, hogy az csqk “előjáték a náci rohamosztagosok uj korszakához.” “A jelenlegi reakciós és uj-fasiszta erők veszedelme ma abban rejlik, hogy nagyon sok apró csoport és szervezet van már, amelyek magukban véve külön-kiilön gyengének látszanak, mondta Kummernuss, de már türelmetlenül várják uj führerjíiket, aki valamennyiüket hatalmas erővé újra eggyéforrasztja. Otto Strasser, a volt német fasiszta vezér, aki Kanadában várja a pillanatot, amikor visszatérhet Németországba, egyike azoknak, akik köré e szervezetek reménysége fonódik. Legnagyobb jelszavuk a jelenleg folyó propagandában az az állításuk, hogy ‘kommunistaellenesek’. Hitler is kommunistaellenes volt, de még jobban — demokráciaellenes.” Kummernuss Ígéretet tett, hogy Nyugat-Né- metország szakszervezetei “nem fognak tétlenül maradni a jövőben hasonló gyűlésekkel szemben.” (A nyugatnémet acél- és szénipari munkások múlt szombaton tiltakozó sztrájkot rendeztek. — Lásd erről a beszámolót mai lapunk első részében. — Szedk.) És miközben ezek az események történtek Hamburgban, Bonnban óriási propagandát fejt ki a szocialista párt a párisi egyezmények ratifikálása ellen. A bajor munkásszövetség le akarja szavaztatni 900,000 tagját; a régi, öreg elnököt letették és helyette egy fiatalembert választottak meg. Hatmillió munkást akarnak az országrészben hasonlóképpen megszólaltatni népszavazás formájában és országos munkástüntetést rendeznek Bonnban a fegyverkezés ellen. Hogy számol be egy tőkés lap? Ezekről a nagyfontosságu eseményekről a “N. Y. Times” is beszámol, de figyeljük csak. meg, hogyan és miképpen tájékoztatja olvasóit az ország legbefolyásosabb tőkés napilapja. Két cikkecske jelent meg erről, apróbetüs cim- mel. Az első a múlt hét szerdáján, a 6. oldal belső szélén, a második csütörtökön, a 4. oldalon. Terjedelmük nem ölel fel nagyobb teret, mint har- madfontosságu témákról, autólopásról, betörésről, jótékonysági akcióról szóló beszámolók. De még ez az elsőszámú cikkecske is oly zavarosan van megírva, hogy az olvasó, aki véletlenül megpillantja, fogalmat sem alkothat magának, milyen fontos kérdés rejlik a homályos mondatok mögött. Nyilvánvaló, hogy ezek a németországi események olyan fontosak, hogy azokat a Times nem hallgathatta el az ország közvéleménye előtt, ámde hogy jelentőségét csökkentse, eldugta a hirecskét egy belső oldalra és a rövidség, amellyel elmondta, a “tárgyilagosság” és semlegesség olyan szürke, semmitmondó külsőt adott neki, hogy jelentéktelenségében könnyen kicsúszhat az olvasók figyelme alól. Node még ez sem elég, hanem a hangsulytalanság teljes elérésére meg sem említette az első cikkben Kummernuss beszédét, amely megragadó világossággal és erővel jellemzi a német munkásság állásfoglalását, harcosságát és a nácik erősödésének óriási veszedelmét. Mindezekkel 'az újságírói zsenialitással alkalmazott fogásokkal sikerül ojyan hirt adni, amely jelentéktelenségével teljesen elszürkiti a nyugatnémet szervezett munkásság, a szociáldemokrata munkások országosjellegü megmozdulását és tiltakozását. Számunkra természetesen fontosabb az esemény közlése, mint a tőkésláp cikkecskéjében rejlő újságírói mesterkedések leleplezése, de az alkalmat minden esetre megragadtuk, hogy a mai újságírás technikájára egy kis újabb fénysugarat vetítsünk és megvilágítsuk, milyen eszközökkel közölnek a tökéslapok híreket, formálják vagy semlegesítik a közvéleményt. A tőkéssajtó bajosan is cselekedhetne másképpen, amikor minden reménységét a 75-éves aggastyán, a reakciós Adenauer kancellár személyébe veti. aki majd “megvédi” a demokráciát, ha kell, német szervezett szociáldemokrata munkások ellenében is — azokkal a náci tábornokokkal és náci csapatokkal, amelyek tizgnöt évvel ezelőtt meg akarták semmisíteni a demokráciákat.- y — y Rajtunk múlik . . . A zsidó nők szervezeteinek országos szövetsége idén nyáron szobrot fog állítani Emma Lazarus- nak a nagy newyorki kikötőben, a Battery Parkban. A szobor oda fog nézni a Szabadságszoborra, amelynek talapzatára Emma Lazarusnak, ennek a nemes és finom érzésekkel áthatott zsidó költőnönek egy 1883-ban irt szonettjét vésték be. A világhírű költemény, mint ismeretes, arról szól, hogy engedjék be Amerika partjaira a világ meghajszolt szerencsétlenjeit, az eltaposottakat és a megalázottakat. Emma Lazarus bizonnyal nem a világ letiprására indult náci Wehrmacht fegyveres haramiáira és a náci koncentrációs táborok rabtartóira, nyilas hóhérokra és banditákra gondolt, amikor arra buzdított, hogy tárják fel a “szabadság földjének” kapuit a világ szerencsétlenjei előtt, hanem azokra, akik elnyomó. zsarnoki uralmak fojtogatása elől akarnak menekülni az Újvilágba. Ez alkalommal a “N. Y. Times” is szép vezércikkben értékeli a Lazarus-szobor felállításának készülő ünnepét és elmefuttatását azzal végzi, hogy “Rajtunk áll, hogy a költemény szavai ne gúnyos hangon zengjenek az egész világ füleibe.” Nos, mi is egyetértünk a N. Y. Times megjegyzésével, mi is azt állítjuk és hangoztatjuk, hogy rajtunk múlik, hogy ezek a szavak valósággá váljanak és pedig úgy, ahogy sürgetjük, töröljék el a. törvénykönyvből a fasisztaszellemti Walter- McCarran-féle bevándorlási törvényt, amely reakciós felfogásával és előírásaival, az “úri fajta” eszméivel hirdeti a politikai, a faji és nemzetiségi megkülönböztetést, s amely homlokegyenest ellentétben áll az amerikai nép legdicsőbb hagyományaival. t
