Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-01-27 / 4. szám

January 27, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 1 Gellért Hugó művészetének jelentősége Paul Robeson beszéde a new- yorki Gellért-bankett egyik fény pontja volt. Alant közöljük a nagyhatású beszéd egyes rész­leteit kivonatosan: “A mai nap feledhetetlen él­mény volt számomra. “Megható volt Michael Gold szívből fakadó mondanivalójá­nak hallgatása. Megható volt Weinstock Lajost útnak indulni látni a börtön felé, reménnyel, bizalommal tele. Eszembe jut népem rédi dala, melyben az van, hogy amikor nevetek, az­ért nevetek, hogy könnyeimet takargassam. Mi is mosolygunk és nevetünk ma itt, de moso­lyunk mögött megsiratjuk azo­kat, akiktől, ha csak ideiglene­sen is búcsút kell vennünk. “De azt üzenem a nép ellensé­geinek: Vigyázzatok, mert neve­tésünk és könnyeink mögött a harag orkánja készül kitörni korlátjaiból. Mit mondjak nek­tek; most, hogy egy nagy ma­gyart ünnepiünk, most .hogy magyarok között vagyok, eszem­be jut az idő, amikor 1930-ban Magyarországon voltam. És szembe jut a mai Magyaror­szág. Ki hitte volna 1930-ban, hogy a magyar nép viszonylag rövid időn belül megváltoztatja történelme menetét és úrrá lesz saját hazájában? “Az emberiség szabadságáért folyó küzdelemben az utak és módszerek különbözők. Azok ősei, akik e teremben vannak, különböző módon harcoltak sza­badságukért. De e küzdelem alapvető értelmét Vneg kell ér­tenünk és meg kell értetnünk az emberekkel és akkor kitar­tóan fognak harcolni. “Meg kell értenünk* hogy a történelemben minden nagy elő­retörést egy magasabb fokú, szabadabb társadalom felé, hosz- szas, hol évtizedekig, hol szá­zadokig tartó várakozás és fel­készülés korszaka előzte meg. De az idő mindig elkerülhetetle­nül elérkezik. Figyeljük meg & mi 1775-iki szabadságharcunkat és az azt megelőző korszakot, figyeljük meg a polgárháborút és a korszakot, amely megelőz­te. A magyar szabadságharcot is az úgynevezett reformkorszak hosszas évtizedei előzték meg. “Szerte a világon a népek, nemzetek ebben a stádiumban vannak. Némelyek már megtet­ték a nagy ugrást, amelyre év­századok óta készülnek (kínai) Mások most készülnek De ez az élet törvénye. “Ám a népek nem tudnák e hatalmas ugrást megtenni, ha nem volnának nagy gondolko­dók, akik kifejtik előttük az elő­rehaladás szabályait és szüksé­gességét. És a népek nem tud­nák ezt az ugrást, ezt az elő­rehaladást megtenni, ha nem volnának művészek, akik az el­méletet megvilágítják, érthető­vé teszik, kihozzák azok rejtett szépségét és kívánatosságát. “A művészek eme nagy és nél­külözhetetlen táborának kiváló képviselője az az ember, akit itt ma oly szeretettel és oly in- ■ dokolton ünnepiünk. Művészete az amerikai nép szabadsághar­cának elpusztíthatatlan fegyve­re. E fegyver nélkül nem győz­hetünk“. Monsieur Mendes-France útja MENDÉS-FRANCE Monsieur Mendés-France a Wehrmachtot adta újévi ajándékul Franciaországnak. Amikor a nemzetgyűlés elé ter­jesztette a német hadsereg ujjáteremtéséről szóló vészt jósló törvénytervezetét, valami kitűnő dolognak próbálta feltün­tetni romlott áruját. Fehér galamboknak festette az SS-eket és olajágat adott a hitleri tábornokok kezébe. Azt hajtogat­ta, hogy Nyugat-Németország fel­fegyverzése megfelel a humanizmus elveinek. Fogadkozott, hogy majd ha a német katonák felsorakoznak, neki, Mendés-France urnák könnyű lesz megegyezni a Szovjetunióval aj kölcsönös biztonságról. Éjjel-nappal beszélt, hol röviden, hol terjengősen, hol halkan, hol patetikusan. A parla­menti vita tiz napig tartott és Mon­sieur Mendés-France ez alatt az idő alátt 31-szer szólalt fel. Nem sajnál­ta a fáradságot, hogy elérje a Wehr­macht ujjáteremtését. Ismerjük a múltból egyes francia politikusokat, akik a hazafias eskük­nél kezdték és szomorú fegyverleté­tellel fejezték be. Azelőtt azonban évtizedek kellettek az ilyen színváltozáshoz. Mendés-France megmutatta, hogy nem szereti az időhúzást: hat hónap sem telt bele és máris megtagadott mindent, amit akkoriban hangoztatott. Monsieur Mendés-France tavasszal a Nyugat és a Kelet megyezésének eltökélt híveként lépett fel. Májusban, amikor az orgona virágzott, hallottam, amint Mendés-France ur ke­ményen elitélte a német militarizmus ujjáteremtésének esz­méjét. Nem meglepő, hogy Franciaország egyszerű emberei reménykedve hallgatták a fiatal politikus szavait. Hiszen a béke nyelvén beszélt. Monsieur Mendés-Frahce a francia nép akaratának meg­felelően aláírta a genfi egyezményt. Nem próbálta megmen­teni az “európai védelmi közösséget”, amely ellen felkelt Franciaország közvéleménye. A wallstreei sajtó akkoriban hízelgőnek korántsem nevezhető jelzőkkel illette Mendés- France urat. De a francia parlamentben azokban a napok­ban 419 képviselő nyilatkozott mellette és mindössze 47 elle­ne. Fél év telt el. Az amerikai sajtó most már nem fukarko­dik a bókokkal Monsieur Mendés-France számára. Viszont parlamenti többsége csupán: 27 szavazat. Megszerezte Dul- lesék bizalmát — de elvesztette Franciaország bizalmát. Júniusban nem akarta felfegyverezni Németországot és ragaszkodott' a Szovjetunióval folytatandó tárgyalásokhoz. Októberben elfeledte júniust: javasolta, tárgyalják meg a német hadsereg ujjáteremtéséről szóló egyezményt és egy­idejűleg — vagy mint mondta, “párhuzamosan” — tárgyal­janak a Szovjetunióval. Pierre Cot joggal mondotta akkor, hogy Monsieur Mendés-France nem áll jólábon a matemati­kával: a párhuzamosok nem találkoznak. Mendés-France ur azonban erősködött: ő egyszerre két dolgot csinál. Ez októ­berben volt. Október után mint tudjuk, november követke­zik. És november 22-én Monsieur Mendés-France már elfe­ledte, mit mondott októberben. Nem érdekelték már a “pár­huzamos tárgyalások”. Egyszerűen kijelentette, hogy csak akkor hajlandó megbeszéléseket folytatni a Szovjetunióval, ha már ratifikálták a Wehrmacht ujjáteremtését kimondó egyezményeket. Joggal mondhatjuk, hogy a Franciaország minden harangtornyán ékeskedő kakasok még háromszor sem szólalhattak meg és Mendés-France ur máris megtagad­ta a békepolitikát,*erőpolitikáyal cserélte fel azt. Az ünnepek előtt Monsieur Mendés-France megható Szá­vákat intézett honfitársaihoz: kisdedekről, ajándékokról, világitó karácsonyfákról beszélt. Miért ne, hiszen minden francia tudja értékelni, milyen újévi ajándékot hozott neki Monsieur Mendés-France. Nincs Franciaországban olyan em­ber, akinek magyarázni kellene, hogy milyen a tegnapi SS, akinek atombomba van a hátizsákjában. Lehet azonban, hogy vannak még Franciaországban olyan naiv emberek, akik hisznek Monsieur Mendés-France-nak, amikor a Szov­jetunióval folytatandó tárgyalásokról beszél. Hiszen fogad- kozik, hogy májusban, amikor majd újból kivirágzik az or­gona, megegyezik az oroszokkal, meg, hogy a német kérdés­ről folytatandó tárgyalásokat megkönnyíti majd az ujjáte- remtett német hadosztályok ütemes menetelése. Éppen ez­ért kénytelenek vagyunk figyelmeztetni egyes naiv franciá­kat, hogy Monsieur Mendés-France megtéveszti őket. Monsieur Mendés-France azt hangoztatja, hogy az oro­szok megegyeznek, ha meglátják a nyugati hadosztályokat, azaz a Wehrmacht hadosztályait. Mi, szovjet emberek tud­juk, hogy a németek tudnak harcolni. Bizonyára nem feled­ték ezt el a franciák sem. Emlékszünk rá, hogyan törtek reánk Hitler hordái, amelyek addig nem ismertek vereséget. De a vége nem Compiégne és nem Vichy, hanem Berlin el­este lett. Mi sem kisebbítjük, de nem is túlozzuk a veszélyt. Mon­sieur Mendés-France nem rettent meg bennünket a német hadosztályokkal és emlékeztethetjük, hogy a szovjet embe­rek nem szoktak szobaállni olyanokkal, akik észszerű javas­latok helyett esztelenül fenyegetőznek. Hasztalan próbálko­zás a Szovjetunióval a fenyegetések nyelvén beszélni. Monsieur Mendés-France a májusi tárgyalások emlege­tésével próbálja magát januárban megmenteni. Aligha van azonban FranciaoFszágban annyi egytigyü ember, amennyit a mostani miniszterelnök szeretne. Csupán megismételjük hát egyes naiv franciák előtt: Ha ratifikáljátok a Wehr­macht ujjáteremtéséről szóló egyezményeket, egyszerűen értelmetlenekké válnak a német kérdés megoldásáról szóló tárgyalások. Az utolsó szavazás egyébként megmutatta, hogy keve­sen hisznek Monsieur Mendés-France-nak. amikor a közelgő tárgyalásokat emlegeti. Aprócska kis többsége van a parla­mentben, ezt is sebtében kalapálta össze a Bourban-palota folyosóin. A parlament falain kívül szembenáll vele a fran­ciák túlnyomó többsége. Csak azok a külföldi védelmezői üdvözlik, akik nem akarnak tárgyalásokat sem decemberben, sem májusban, akik minden tárgyalásnál többre becsülik a asztalcsapkodást. A Time cí­mű amerikai folyóirat azt ál- _ litja, hogy Mendés-France ur szereti ezeket a szavakat: “Tudni kell választani”. Mit választott hát: Kivívta Dullea dicséretét és elvesztette Fran­ciaország tiszteletét. A francia lapok nemrég kö­zölték, hogy Dullesék elhatá­rozták 48 liter tejet ajándé­koznak Franciaország minisz- ’ terelnökének. Egy-egy litert minden államból. Ugylátszik Monsieur Mendés-France igen szereti a tejet. A szavazás előtt azonban az amerikai külügyminisztérium vissza­tartotta a 48 litert magávalvivő, Párizsba küldött “tejkirály­nőt.” Dullesék úgy döntöttek, mielőtt megkínálják Mendés- France urat a tejjel, megvárják, hogy végződik a szavazás. Nem tudom, hogy végződött ez a történet, megsavanyodott- e a tej, vagy rendben megérkezett. Mendés-France ur tej- szeretetében persze nincs semmi elitélendő és a “tejkirálynő” bizonyára igen jóminőségü árut nyújtott át neki. A decem­ber 30-i szavazásnak és Mendés-France ur 31 felszólalásának azonban nem‘Dullesék tejéhez van köze, hanem a franciák véréhez. Mendés-France ur a Wehrmacht ujjáteremtésének követelésével veszélybe döntötte Franciaországot és a békét. Meggyőződésünk, hogy a francia nép megértette ezt és le­vonja következtetését. ■ I. Ehrenburg 1LJA EHRENBUKG A bor fogyasztása megkétszereződött Ameri­kában 1936 óta ,de még min­dig kevesebbet fogyaszt az átlagos amerikai, mint egy gallont egy év alatt. Ezzel szemben az átlagos francia 35 gallont iszik minden évben. Maghalt Iwo Jima indián hőse SACATON, Ariz. — Ira Hayes, akinek életét és a fa­ji megkülönböztetés követ­keztében szenvedett tragikus megpróbáltatásait annak ide­jén hosszabb cikkben ismer­tettük, meghalt, ő volt egyi­ke annak a hat tengerészka­tonának, aki 1945-ben Iwo Jima szigetén, a Szuribácsi- hegyeken felállította az ame­rikai lobogót. A 32-éves pi- ma-indián holttestét a Bap- csuli falu közelében találták meg, megfagyva. Megállapí­tották, hogy halála előtt túl­sók alkoholt fogyasztott. A megállapítást dr. J. Parks tette. A csillagsávos lobogó felálli-, tásának , ünnepélyes és hal-: hatatlan pilanatáról, mint is- j meretes, Joe Rosenthal, az j Associated Press fotoriporte- j re készített félvételt s ennek alapján nemrég készítették el és avatták fel Washington­ban a szobrot is, az emlék­művet. — Ira Hayes, a nem­zeti hős, mert rézbőrü volt. nem tudott elhelyezkedni a fehérbőrű társadalomban. Ál­lásért barangolt egész életé­ben s mert hősként ismerték, folyton ittak vele és itatták. Részegségért sokszor letar­tóztatták. HOGYHA IGAZ, ROSSZ VAGY JÓ, MEGÍRJA A MAGYAR SZÓ! A GELLÉRT ÜNNEPÉLYEK NAPTÁRA LOS ANGELES, CAL.: Január 30 délután 2 órakor a Ma­gyar Munkás Otthonban, ünnepi szónok: John Howard Lawson. — Teritek $2.50. SAN FRANCISCO, CAL.: Február 5, szombat este a New Rex vendéglőben, 401 Broadway, cor. Montgomery. — Teríték $3.00. CHICAGO, ILL.: Február 13-án délután 2 órakor a Hunga- rian-American Cultural Club helyiségében, 1632 Mil­waukee Avenue alatt. — ünnepi szónok: Rev. Gross A. László. — Teríték $3. DETROIT, MICH.: Február 19, szombaton este 8 órakor a Petőfi Club helyiségében, 8124 Burdeno alatt. A ban­kett után tánc. A zenét a Petőfi Club zenekara szolgál­tatja. ünnepi szónok: Schwartz József. Teríték $2.50. PITTSBURGH, PA.: Február 22.

Next

/
Thumbnails
Contents