Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-01-20 / 3. szám
January 20, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ KÉSZÜLÉK, AMELY MEGMÉRI A SZAKTUDÁST Irta: Dr. Pogány Béla Atomadatokat ajánl fel a szovjet Világraszóló feltűnést keltett a Szcvjetünió azon bejelentése, hogy az atomerővel hajtott gyárának működésében szerzett és felhalmozott tudományos és műszaki tapasztalatait kész a világ rendelkezésére bocsátani egy olyan atomenergiával foglalkozó világkongresszuson, amelyet az év folyamán hívnának egybe az Egyesült Nemzetek általános gyülekezetének védnöksége alatt. Ezt a bejelentést Leonid F. Iljicsev, a szovjet külügyminisztérium sajtófőnöke, tette egy moszkvai sajtóértekezleten és hozzáfűzte, hogy a szovjet kormány egy szovjet akadémikus tudóst, Dmitrij V. Szkobelcint küldi New Yorkba az Egyesült Nemzetekhez a kongresszus előkészületeinek és ügyrendjének megbeszélésére. A szovjet rádión keresztül érkezett bejelentés elmondta, amit a világsajtó már korábban is tudomásul vett, hogy működik már egy ötezer kilowattal működő kis szovjet gyár, amelynek mintájára 50—100 ezer kilowattos újabb és nagyobb gyár építését tervezik. A hir óriási érdeklődést ébresztett mindenfelé. Dr. Ralph J. Bunche, UN-ügyi államtitkár, kijelentette, hogy “nagy érdeklődéssel” olvasta a hirt. Bunche segédletével tervezik ugyanis az atomenergia békés célokra való felhasználásával kapcsolatos kongresszust a nyáron, valószínűleg Genfben. Lewis L. Strauss, az atomenergiabizottság elnöke, kételkedésének adott kifejezést a szovjet ajánlattal szemben. Washingtonban Clinton P. Anderson szenátor, a közös atomerőbizottság elnöke, is fenntartással fogadta a hirt. Strauss a Fehér Házból jövet nyilatkozott, de azt mesélte, hogy Eisenhowen-el nem tárgyalt a .kérdésről. Angliában az angol atomenergiabizottság szószólója is “nagyon érdekesnek” mondta a bejelentést, de szeretne többet tudni róla. Harry Schwartz, a “N. Y. Times” munkatársa, arról irt cikket, hogy a szovjetnek azért könnyű dolog olgsó atomenergiát előállítani, mert a gyártáshoz szükséges befektetett tőkék után nem kell kamatot fizetni s azzal vigasztalja magát, hogy úgyis eltart harminc-negyven évig, amig az emberiség minden szükségletének kielégítésére szükséges nukleáris üzemanyagot biztosítani tudja. A Wflll Street felüti fejét Dél-Vietnamban A délvietnami helyzet érdekes elemzését adja C. L. Sulzberger a N. Y. Times hétfői számában, amelyben nyíltan bevallja, hogy az amerikai kormány átveszi a felelősséget Franciaországtól a csonka országrész “függetlenségének fenntartására”. Nem magyarázza meg, mily függetlenség az, amely eddig Franciaország kezében volt, most meg átmegy a Wall Street kezébe, csak azt mondja, hogy a Ngo Dinh Djem kormányzattal egyetértésben független bankrendszert állítottak fel. A Ngo Dinh Djem-rezsimet tekinti Washington olyannak, amely a csonka országrészt képviseli, de hogy mért, majd a továbbiakban kiderül. A franciák nem titkolják, hogy görbe szemmel nézik ezt a kis katolikus államférfit, akit egy belga klastromból szedtek elő és vittek repülőgépen Szaigonba. Sulzberger szavaiból az szüremlik ki, hogy Washington “kétségbeesett erőfeszítéseket” fejt ki, hogy az 1956 júliusára úgy* az Észak- mint Dél-Vietnamban lefolytatandó választásokon, me lyeket a genfi egyezményben tűztek ki, győzzön Ho Csi Minh ellenében s addig is vállalja a “kiszámított kockázatot” Indokinában, hiszen többről van szó, mint kockázatról: hazárdjátékról. Valaki, aki e lépésért a legfelelősebb, kijelentette, hogy akkor is vállalnunk kell a kockázatot, ha esélyeink csak 1:50-hez volnának. Nem mondja meg, hogy az illető ur kicsoda, talán Collins tábornok, aki Ngo Dinh Djem miniszterelnökkel együtt azt vallja, hogy mindent érdemes megpróbálni. Amikor, írja Sulzberger, az amerikai kémszolgálattól úgy értesülted, hogy Ho Csi Minh a déli országrész összeomlására számit, egy uj és “független” bankot létesítettek, amily mértékben a franciák ellenőrzése kezdett eltűnni. A Federal Reserve System egy főtisztviselője Szaigonba repült és két héttel ezelőtt már megkezdte működését, sőt még egy földreformot is előkészítettek, amelynek kormányzója nem más, mint a hires Ladeszenszkij, miközben a bábkirály, Baó Dáj, a Riviéra kies partjain pajzánkodik. Hogy a wallstreeti pénzügyi tervek minél biztosabban beváljanak, lecsökkentették a vietnami Egy Lucien Lauru (olvasd: lorü) nevű francia mérnök feltalált egy csodálatos készüléket, mely- lyel a legtökéletesebb pontossággal meg lehet mérni azt az erőfeszítést, amelyet egy munkás bármilyen munka elvégzéséhez kifejt. Ebből a szeizmográfok (földrengéstmérő készülékek) érzékenységével vetélykedő csodálatos készülékből mindössze egy létezett Párizsban, ma már azonban fi. I. duPont de Nemours készíttetett belőle a maga számára egy második példányt is 30,000 dollárért. Most már ezzel kezdenek dolgozni Amerikában is. Lauru hamarosan olyan gyűlöletnek fog örvendeni a munkások közt, mint annakidején Bedaux (ejtsd: bödó) mérnök, aki elkezdte a munkások teljesítőképességének és mozgásának pontos lemérését. Az uj csodakészüléknek Lauru Platform a neve. Már megmérték, hogy egy gyorsirónő, aki iratokat kartotékol el egy négyfiókos szekrénybe, kétszerannyi energiát használ fel, mint egy férfiinget vasaló háziasszony. Megmérték már azt az erőt is, amelyet 50 fontos zsákokat felrakó munkások fejtenek ki és megállapították például, hogy az ötödik sor zsák felrakásához 80 százalékkal több erő kifejtésére van szükségük, mint az első sor lerakásához, a szívműködés 20 százalékos fokozódása mellett. A munkaadók ebből azt a következtetést vonták le, hogy nem gazdaságos az ötödik sor felrakása a negyedik sor fölé, vagyis a munkás .erejét hasznosabban aknázhatják ki az ötödik sor felrakása helyett. Most pedig éppen azt tanulmányozzák, hogy bizonyos csavarszögnek franciakulccsal (w7rench-el) való becsavarásához mekkora nyomást gyakorol a munkás a csavarszögre és mekkorát a franciakulcsra, hogy ennek alapján megállapítsák azt is, miféle franciakulcs alkalmas bizonyos csavarszögekhez. Már azt is kiszámították, hogy az ily- módon elért teljesítőképességgel évente többmillió dollárt takarít meg a duPont-gyár. Ezeket a méréseket dr. Lucien A. Brouha mérnök végzi, aki a duPont-gyár Haskell-laborató- riuma élettani (fiziológiai) szakosztályának a főnöke, immár április óta. A készülék meg tudja mérni azt az energiát, amelyet egy fehér patkány használ fel, amikor átfut rajta. Ha egy munkás csa^,mozdulatlanul áll, a gépkészülék leméri szive mindenegyes dobogása által kifejtett energiát. Ha egyszer megállapítják, mennyi energiát'kell egy munkásnak bizonyos munka elvégzéséhez odaadni, a készüléket odavihetik bármely gyárba és bármely munkás\rőkifejtését a munka helyszínén hajszál pontossággal megmérhetik. Megmérik, mennyi energiával dolgozik egy munkás a betanítás előtt és mennyivel a betanítás után. Ha nem felel meg» a mértéknek, már kidobhatják. Megmérik a gépírón ők erőkifejtését, hogy az iroda teljesítőképességét fokozhassák. Azonnal meg tudják előre állapitani vele, milyen munkások nem alkalmasak bizonyos munka elvégzésére. Meg tudják állapitani, ha valakinek lelki gátlása van a munka elégzésére abból, hogy nagyobb energiát kell kifejtenie, mint amennyi normális fizikai energiára volna hozzá szükség. A készülék lényege az a kvarckristályréteg, mely csekély villamos áramot bocsát ki magából, ha bármily irányból éri is bármiféle nyomás. Mindezeket az adatokat a ‘Wall Street Journal’ ismertetéséből merítettük. Egyetlen betűt, egyetlen színezést sem tettünk hozzá. Most azonban mt is rátérünk ennek a csodakészüléknek a felmérésére. A maximális kizsákmányolás eszköze Természetesen egy árva szóval sem említik, hogy a csodagép a munkás kizsákmányolásának totális kizsákmányolásának az eszköze, hanem biztató, megnyugtató szólamokat zengedeznekj hadsereg létszámát és visszarendelik a francia csapatokat. Aki tehát beavatkozna az ország ügyeibe, annak Washingtonnal gyűlne meg mindjárt a baja. Ho.gy a hatalomnak ez az önkényes átvétele Dél-Vietnamban hogyan történhetett meg, arra is érdekes választ ad Sulzberger, amikor felhozza, hogy sem az Egyesült Államok, sem a Ngo Dinh Djem-kormány nem írták alá a genfi egyezményeket, ha tehát úgy akarják, hivatkozhatnak arra, hogy kezük nincs megkötve, amikor az egész Vietnamban szavazásra kerül a sor. Washington már most görbe szemmel nézi, hogy a hogy ezzel csak a munkás egészségét akarják megóvni, csak a megfelelő helyre akarják állítani a munkást, jobb kiképző módszereket akarnak szervezni és csak a munkás megkönnyítésére akarják megtervezni, hogy milyen segédmunkával támogassák. Más szóval duPontnak olyan áldott jó szive van, hogy a munkások egészségének megőrzésére nem sajnált egy 30,000 dolláros csodakészüléket rendelni Párizsból. A mérőkészülék leírásához fűzött megnyugtató magyarázatok közül kimaradtak azok, amelyek megvilágítanák, miképpen használhatják fel a munkások munkaerejének teljes kizsákmányolására. A készülék segítségével kihasználhatják a munkaérő hajszálfinomságu foszlányait is. — E1 k e r ü 1 h étik a munkaerő legkisebb morzsájának az elpazarlását, nehogy másra, mint profithajtó termelőtevékenységre fordíthassa. Meg tudják állapitani vele a munkás maximális erőlehetőségét és a gyárvezetőség követelményeit ehhez a maximumhoz szabhatják. E gépi műszer segítségével elérhetik, hogy a maximális profitot a maximális határig fokozhatják a munkaerő maximális kihasználásával. Olyan kiválogatást alkalmazhatnak a munkaerő értékelésénél, hogy kidobálhatják a munkapiacról a nemmaximális erővel dolgozó munkást, továbbcsigáz- hatják a termelési tempót és ennek fejében újabb munkástömegeket kergetnek ki az utcára. A falanszter elbújhat Veszedelmes eszköz, veszedelmes fegyver. Nemcsak a munkás agy velejében kotorhatnak már, hanem testi erejének, ideg- és izomrostjainak hajszálereiben rejlő erőket is bejegyezhetik aktákba, bizonylatokba. A duPont példáján felbátorodva, minden valószínűség szerint hamarosan el fog terjedni a nagyvállalatok tájain, mint a futótűz. És az uj módszerhez viszonyítva Madách falanszter-jelenete az “Ember tragédiájá”- ban, primitiv készültségii tudósok koponyalakat- viszgálatával és egyéb hajlammegállapitó módszerekkel — gyermekek ijesztgetésére alkalmas, torz, de ártatlan história, pedig ott az emberi képességeket a közösség javára, nem pedig egyéni profitok gyarapítására gondolták felmérni. Láthatjuk ebből, hogy a nagytőkének semmi sem elég és nem hajlandó seholsem megállni a profit hajszolásában. Az elmúlt két év alatt, amikor a republikánus uralom készségesen kiszolgálta a tőkéseket, megkapták követeléseik közül mindazt, ami az időből kitellett. Megkapták a tengerparti olajmedencéket, holott azok a nemzet tulajdonát képezték. Megkapták az atomenergiatermeléshez szükséges villanyenergia magánkézre juttatását, megkapták az adókedvezmények különféle formába rejtett ajándékait, az osztalékra kivetett adók leengedésétől kezdve a kamatlábak felemeléséig mindazt, amivel a maguk terhein könnyítettek és a dolgozó nép vállaira háríthatták a hidegháború görnypsztő terheit. Ha a nép a novemberi választásokon véget nem vetett volna a republikánus uralomnak, ez fokozottabb mértékben igy ment volna az Eisenhower-kór- mány még hátralévő két súlyos esztendején keresztül, noha még nem tudhatjuk, nem fognak-e az uj kongresszus urai továbbrobogni az Eisen- howerék és Dullesék által megkezdett lejtőn. Az uj munkaerőmérő készülékkel a telhetetlen profitharácsolás újabb hajnala virrad a munkáltatókra. Legyen ez azonban figyelmeztető jel az amerikai népnek, hogy minden erejükkel és áldozatkészségükkel kell összefogniuk a munkásfaló erők, a reakciós kiskirályok, a rabszolgaság álmától lelkesített fasisztaszellemíi népjogtiprók megfékezésére és ha lehet, megbuktatására. A totális kizsákmányolás ellen a dolgozó nép nem számíthat más védelemre, mint saját magára. franciák kereskedelmi előnyöket akarnak megmenteni a maguk számára Ho Csi Minh országával. Megfenyegették a francia üzleti vállalatokat, hogy Washington a fekeletelistára Írja őket. És Sulzberger, aki cikkét Párisból küldte, azt Írja, hogy a franciák maguk is fokozódó ellenszenvvel (distate) nézik, mint alakulnak a dolgok Indokínában, noha nem vonják kétségbe, hogy pozitív intézkedésekre van szükség Indokínában, mindazonáltal attól tartanak, hogy nem a helyes utat választották. Dehát mikor volt az, hogy Dulles — a helyes utat választotta? .... 11 *m"'m- ow- n
