Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-06-30 / 26. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ 18 June 30, 1955 Amerikai örökségeink j ALÁÍRÁSOK Az alanti Írásnak a megjelenési éve 1947, szerzője a Truman elnök polgárjogi bizottsága, amely terjedelmes jelentést készített és ezzel a bevezetéssel látta el. Történelmi fontossága és főérdekessége az ,hogy ez a jelentés még a hidegháború elindítása előtt készült, vagyis akkor, amikor Truman még nem jutott a v/allstreeti és pentagoni erők befolyása alá. A jelentés előszava vagy bevezetése tehát még pontosan visszatükrözi azt az ideológiai állapotot, amelyet még Roosevelt elnöksége teremtett meg s amelytől aztán a hidegháború meghirdetésével teljesen elkanyarodtak. Ezt az előszót tehát úgy kell tekinteni, mint a roosevelti kor zárófejezetét, amely után rövidesen, éles kanyarban, megkezdődött McCarthy pünkösdi királysága és a mccarthysta szellem eluralkodása. Ez tehát kortörténeti dokumentum, amellyel megmérhetjük az azóta bekövetkezett elhajlás fokát. Szóljon tehát az irás: A szabadság és egyenlőség eszméje Amerikai örökségünk központi témája az egyéni személy fontossága. Történelmünk legrégibb pillanatától kezdve azt vallottuk, hogy minden emberi lénynek megvan lényeges méltósága és sértetlensége (integritása), amelyet tisztelnünk és védenünk kell. Sőt, meggyőződésünk szerint az egyén jóléte a csoportéletnek is végső célja. Amerikai örökségünk továbbá azt tanítja, hogy ha biztosítani kívánjuk magunk számára a jogokat, akkor tiszteletben kell tartanunk más emberek jogait is. Ez annak a sarkalatos erkölcsi elvnek tudatos elismerése, hogy minden ember egyenlőnek, valamint szabadnak teremtődött. Ebből az elvből sarjadt az a kötelezettség, hogy olyan társadalmi intézményeket építsünk, amelyek minden ember számára szavatolni fogják az alkalmak egyenlőségét. Enélkül az egyenlőség nélkül a szabadság üres ábrándkép lesz. Ennélfogva az egyetlen arisztokrácia, amely következetes az élet szabad útjához, a tehetség és a teljesítmény arisztokráciája. Az alap, amelyen társadalmunk tiszteletet, befolyást vagy jutalmat ad minden polgárnak, szükségszerűen a személyes jellemének és társadalmi közreműködésének minőségére korlátozódik. Az egyenlőségnek ez a fogalma, mely az amerikai örökségnek oly életfontosságú része, nem ismer rokonságot az emberi egyformáraszabott- ság vagy kaszárnyaszellem fogalmaival. Mi borzadunk attól a totalitárius pökhendiségtől, amely- lyel azt mondja valaki, hogy csak akkor ismeri el másvalaki egyenlőségét, ha abban is megvan “az én fajom,, az én vallásom, az én politikai meggyőződésem, az én társadalmi helyzetem.” Országunkban az emberek egyenlőek, de szabadságukban áll másnak lenni. A honfitársaink közt lelhető sok különbségből származik Amerii^a nagy emberi és nemzeti ereje. így hát, társadalmunk minden tagjának törekvéseit és teljesítményeit csak az a szaktudás és energia korlátozza, amelyet belevisz a minden amerikai számára egyenjően kínálkozó alkalmakéba. Nem türünk korlátozásokat az egyén ellen, amelyek lényegtelen tényezőkön múlnak, mint amilyen a faja, színe, vallása vagy társadalmi helyzete, amelybe beleszületett. Kormányzat és szabadság Azok az emberek, akik köztársaságunkat megalapították, valamint azok, akik valamilyen alkotmányos demokráciát építettek, azzal a feladattal találták szemközt magukat, hogy hogyan egyeztesség össze a személyi szabadságot és a csoport-tekintélyt, vagyis hogyan hozzanak létre egyensúlyt közöttük. Demokratikus államban elismerjük, hogy a nép közös érdekeit többségi uralommal hozott törvények és eljárások ren- — dezik. Egy demokratikus többség azonban, ha nincs korlátozásnak alávetve, éppenolyan kérlelhetetlen és zsarnoki lehet, mint amilyenek azelőtt az egyeduralkodók voltak. Világosan látva ezt és nagyon is félve tőle, építették ki ősatyáink azt az alkotmányos rendszert, amely értékelte az egyéni szabadságjogokat, gondosan felsorolta azokat a Jogok Törvényében (a Bill of Rights- ban) és biztonságba helyezte a népszerűséget élvező többségek elől. A nép állandóan tagadta a szövetségi kormány jogát, hogy beavatkozzék bizonyos jogokba és szabadságokba. A szabadság azonban, amint ma használjuk ezt a kifejezést, még többet jelent, mint a hagyományos “szabadságjogok’,, amelyek fel vannak sorolva a Jogok Törvényében, — bármilyen fontosok is azok. A szabadság azt az értelmet kapta, hogy egy embernek joga van úgy intézni sajáj ügyeit, ahogy azt a legalkalmasabbnak lát.v mindaddig, amig nem zavarja mások egyenlő jogait a közösségben, vagy mindaddig, amig az egész csoport jólétét nem kezdi megkárosítani. Világos, hogy modern demokratikus társadalomban egy ember szabadsága ebben a tágabb értelemben nem korlátlan és nem is lehet az, nem létezhet légüres térben, hanem ehelyett el kell helyezkednie mások versenyző jogai és a társadalmi jólét követelményei között. Ebben az összefüggésben a kormánynak kell bíráskodni az összeütközésekben, amelyek a polgárok szabadságjogai közt keletkeznek és oltalmaznia kell minden polgárt a maximális szabadság élvezetében, melyre joga van. Nincs lényeges összeütközés szabadság és kormány közt. Jogokról szóló törvények tartják visz- sza a kormányt, hogy ne rövidítse meg az egyéni polgárjogokat, mig maga a kormány igazságos törvényekkel védi meg a polgárokat mások támadásai ellen, akik a maguk szabadságát túlságosan messzire viszik. így a Függetlenségi Nyilatkozat szavaival élve: “Az embert a Terető bizonyos elidegeníthetetlen jggokkal ruházta fel. Ilyenek az élet, a szabadság és a boldogulás keresése. Eezknek a jogoknak biztosítására létesítettek kormányt az emberek között.” Jó tanács Amikor az elnöki bizottság elkészítette a jelentést és átadta Truman volt elnöknek, Truman ki - jelentette: “Most pedig nekiülök é3 végigolvasom. Ajánlom minden honfitársamnak, hogy tegye ugyanezt.” íme, ebben a kijelentésben mi százszázalékra egyetértünk Trumannal. JOHN BROWN UTOLSÓ SZAVAI Másfél évvel az amerikai polgárháború "kitörése előtt, amelynek folyamán Abraham Lincoln felszabadította a néger rabszolgákat, 1859 októberében történt, hogy John Brown végrehajtotta hires, történelmi támadását Harpers Ferry, Virginia, ellen, abban a reményben, hogy ott felszabadítja a négereket és általános rabszolgafelkelés indul el. Amikor Robert E, Lee ezredes vezénylete alatt tengerészkatonák és a milicia (polgárőrség) csapatai odaérkeztek, John Brownt hamarosan elfogták. Az ellene lefolytatott per folyamán, valamint a december 2-án végrehajtott kivégzésekor, John Brown felejhetetlen lelkierőről és bátorságról tanúskodott. A tárgyalás végén John Brown a következő beszédet mondotta: “Ha a törvényszék megengedi, néhány szót szeretnék mondani. Először is, mindent tagadok, kivéve azt, amit a tárgyalás során beismertem, vagyis azt a szándékomat, hogy felszabadítsam a rabszolgákat. Van egy másik ellenvetésem is, és pedig az, hogy igazságtalanság, hogy ilyen büntetést szenvedjek. Ha úgy, amint beismerem és ami annak rendje és módja szerint be is lett bizonyítva, elismerem, — a gazdagok, a hatalmasok, a diplomások, az úgynevezett nagyok és barátaik érdekében léptem volna fel — apák, anyák, fivérek, nővérek, feleségek vagy gyermekek vagy az osztályukhoz tartozó bármilyen személyek érdekében léptem volna fel úgy, ahogy tettem és szenvedtem volna vagy áldozatot hoztam volna úgy, amint fellépésemmel tettem, akkor minden a legnagyobb rendben volna, és a törvényszéken mindenki inkább jutalomraméltó cselekménynek Ítélte volna, mint büntetásreméltónak. Ez a törvényszék, azt hiszem, elismeri Isten törvényének érvényét. Látom, itt egy könyvet csókolgatnak, amelyről feltételezem, hogy a biblia az vagy legalább is az ujtestamentom. Ez azt tanítja nekem, hogy mindent, bármi legyen is az, amiről azt szeretném, hogy az emberek megtegyenek nekem, nekem is éppenugy meg kell tennem (Folytatás a 9-ik oldalról) Kingstoni öreg Farmer Galambos József Kálvin József Longislandi jóbarát Kacor Péter Czippel Ferenc Ablonczy Pál Ablonczy Juha Hilkó Antal és Klára Cincár Gyula Skap iné*« Bertalan Kocsis Péter Mrs Mary Simon Mikula Mihály Schoenbrun Max Keresztessy Antal Kis Miklós és Pauline Ehász Nándor Steiner Emma Spire Anna Barak Mihály és neje Lowy David és Julia Nagy Jóska és Izabella Ihász Géza Tóth Helen Fuchs Kálmán Kun Tamás Miller János Mrs Samu Moor Péter Leffler Lidia Fischer János PálLajos Katona A. Tivadar György Drágus A. Szabó János Molnár János Matyi Gyula és neje Bodányi József és Borbála Barth Sámuel Erdődy Margit és István I. Goldfarb A Kish Wm. Galle M. Gajdos Pente Bálint Nyegre I. * Király Pál Mautner Ödön Bakos Józcef Djumark Eszter Veres Tamás és neje “NINCS SEMMI REJTÉLY egy egészséges és erős demokrácia alapzata körül. A mi népünk a következő egyszerű dolgokat várja el a politikai és gazdasági rendszerünktől: Egyforma alkalom fiataloknak és öregeknek. Munka mindenki számára, aki dolgozni tud. Biztosított megélhetés mindenkinek, akinek szüksége van rá. Végetvetni annak, hogy egy maroknyi csoportnak külön előnyei legyenek. A tudomány fejlődésének gyümölcseit állandóan emelkedő életszínvonal révén, mindenki élvezhesse.” FRANKLIN D. ROOSEVELT másoknak. Azt tanítja, továbbá, hogy “emlékez-» tessiik azokat, akik bilincsben vannak, hogy velük együtt vannak megláncolva.” Én ennek a tanításnak megfelelően igyekeztem cselekedni. Azt mondom, túlságosan fiatal vagyok ahhoz, hogy megértsem, hogy Isten egyes személyek bármiféle tisztelője volna. Meggyőződésem az, hogy fellépésem, úgy ahogy elkövettem — amint mindig is szabadon beismertem, hogy elkövettem — az Ur megvetett szegényei érdekében, nem hogy helytelen, hanem helyes cselekedet volt. Most ha szükségesnek Ítéltetik, hogy elveszítsem életemet az igazságosság céljainak előmozdításáért és ösz- szekeverjem véremet tovább gyermekeim vérével és milliók vérével ebben a rabszolga-országban, akiknek jogait fitymálják gonosz, kegyetlen és igaztalan rendeletek, akkor alávetem magam az ítéletnek, úgy legyen! Hadd tegyek hozzá még egy szót. Teljesen meg vagyok elégedve azzal a bánásmóddal, amelyben e per folyamán részesítettek. Minden körülményt tekintetbe véve ez nemeslel- kübb volt, semmint vártam volna. Bűntudatot azonban nem érzek. Első pillanattól kezdve kijelentem, hogy mi volt a szándékom — és mi nem volt. Sohasem szándékoztam bárki élete ellen cselekedni, sem bármiféle hazaárulást elkövetni, sem rabszolgákat lázadásra izgatni, sem semmiféle általános felkelést rendezni. Soha senkit sem buzdítottam erre, sőt mindenkor kedvét szegtem minden ilyesfajta gondolatnak. Engedjék meg, hogy még egy szót szóljak azokkal a kijelentésekkel kapcsolatban, amelyeket a velem összeköttetésben állt emberek némelyike tett. Egyesek közülük azt állították, hogy én vettem rá őket, hogy csatlakozzanak hozzám. Csakhogy ennek az ellenkezője az igaz. Nem azért mondom ezt, hogy ártalmukra legyek, hanem az- zért, mert sajnálom gyengeségüket. Egyetlen egy sincs köztük, aki ne saját elhatározásából csatlakozott volna hozzám, és még hozzá a nagyobb részük a saját költségén tette. Sokat közülük sohasem láttam és soha szót nem váltottam velük addig a napig, amig oda nem jöttek hozzám, és ez abból a célból történt, amint mondottam. Most pedig készen vagyok.”
