Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-06-30 / 26. szám

14

12 AMERIKAI ÁLOflT

(Folytatás a 13-ik oldalról)

annyiszor történt — a hatósági ember “nem találják”, noha szemtanuk tudnák igazolni azonosságukat.

Nagy általánosságban azonban el kell ismerni, hogy a szavazó jog tekintetében sokkal jobb a helyzet, mint régente volt. A rabszolgaság, amely Jefferson idejében még elfogadott intézmény volt, megszűnt, noha a gazdasági rendszerben különböző burkolt formában még vígan lengedezik a raszolgaság szelleme s mikor ezt mondjuk, akkor a dolgozó nép egyes rétegeinek megdöbbentően kiszolgáltatott helyzetére gondolunk. Az is tény, hogy általában véve a nemzet gondoskodott a nevelési és kulturális egyenlőségről,' mindenesetre nagyobb mértékben, mint bármikor azelőtt: iskolákat teremtett mindenki számára, college-eket és egyetemeket azok számára, akik tehetséggel vagy anyagiakkal el vannak látva, teremtettek könyvtárakat is mindenki használatára, az azonban már más lapra tartozik, hogy a második világháború óta eltelt évek során miféle reakciós rostálásokat végeztek, hogyan és miképpen korlátozták a tanszabadságot, kik és miket tanítanak, miféle könyveket hajítottak a könyvmáglyákra. Ezeket a szemrehányásokat a mc- earthysta szellemtől megfertőzött kultúrpolitikánknak kell tennünk.

Bizonyos, hogy az elért nevelési demokrácia és egyenlőség vívmányai valamelyest közelálltak Jefferson szivéhez. Elvégre is ő volt az első és meg is marad annak legnagyobb nevelési államférfiunk. Jefferson meg volt győződve, hogy az önkormányzat nem lesz életképes, hacsak az emberek nem válnak felvilágosodottakká és helyzetük jólinformált ismerőivé.

Van azonban egy pont és talán mind között ez a legszembetűnőbb ma, amit Jefferson nem látott

AMERIKAI MAGYAR SZŐ

élőre, es senki "sem láthatta élőre annak idején, i^tnlán,.nejrn Js ö/ülte.^ vqlpa neki, ha. tudjak. És pedig az, hogy a nemzetté fejlődött tizenhárom zsenge gyarmatból másfélszáz év leforgása alatt — világhatalom lesz.

A világhatalom felelősséggel jár

A tizenkilencedik században az Egyesült Államok nem térhetett ki az önkormányzatban, a fe- deralizmusban (szövetségi rendszerben), demokráciában és egyenlőségben való vezérlet elől, ma pedig a huszadik század derekán is óriási problémává vált számára a vezérlet kérdése, amikor a demokrácia fejlettebb és előrehaladottabb formáiban tömörülő szocialista és népi nemzetek a maguk számára békét és lehetőségeket követelnek, ezzel szemben az imperialista szellem visszafelé haladó törekvéseitől áthatott amerikai uralkodó osztályok a nemzet hagyományait megtagadó eszközökkel vágyódnak világuralomra és világuralmi vezérségre. Jefferson üdvözölte a latinamerikai nemzetek függetlenségét és minden alkalmat megragadott, hogy az erkölcsi vezérség kiválóságait megmutassa; ma is a haladás mellett szállna sikra, ő is ünnepelné a szabadságra és függetlenségre törekvő gyarmati és félgyarmati nemzetek küzdelmeit s elitélné azt a külpolitikát, amely diktátorok, zsarnokok, reakciós, feudális rendszerek támogatására használja fel a nemzet vagyonát a gyarmati elnyomatás és kizsákmányolás ellen harcoló népekkel szemben. Ha büszke is lenne azokra a teljesítményekre és vívmányokra, amelyeket nemzete másfél évszázad alatt elért, kételyek, aggodalmak és csalódások öntenék el szivét, amikor a mccarthyzmus romboló üzelmeit látná.

Henry S. Commager, a Columbia-egyetem történetprofesszora, most élő történetíróink és tudósaink legnagyobbika talán, aki a hidegháború ellen elsőnek emelte fel tiltakozó szavát, sok könyvében, cikkében foglalkozott a nemzet problémáiEMERSON ÜDVÖZLŐ BESZÉDE KOSSUTHHOZ

Amikor Kossuth Lajos a magyar szabadság- harc leveretése után 1852-ben Amerikába jött, amerikai igaz hazafiak mindenütt lelkesedéssel fogadták és ünnepelték. Amerikai diadalutja során Kossuth ellátogatott Concordra is, az amerikai függetlenségi harc ereklyeként tisztelt történelmi bölcsőhelyére. Itt Kossuthot az az óriási megtiszteltetés érte, hogy az ünnepi banketten nem kisebb ember, mint az amerikai irodalom- történet egyik legnagyobb, legnemesebb szellemű kiválósága: Emerson mondotta el a felköszöntő beszédet, amelynek legjellemzőbb részletét az alábbiakban adjuk:

“Ön nemcsak a szabadság, hanem a sors embere is. Nem ön választ, hanem Önt választja ki Isten és az ön lángeszét az elvégzendő feladatra. Mi csak a szabadság angyalát látjuk önben, amint átkgl tengeren és szárazföldön, átvágva pártokon, nemzetiségeken, magánérdekeken és önérzeteken, kettéosztva a népeket, amerre jár és maga mellé sorakoztatva fel a jókat. . . De ne felejtse el, Uram, hogy ami nagy és kiváló a világon, az kisebbségben van.

“Távol legyen tőlünk, Uram, a pártfogás bármily hangja, nekünk inkább az önét kellene kérnünk. Ismerjük a szabadság szigorú feltételét: azt, hogy újra meg újra vissza kell azt hódítani, nap nap után, hogy örök hadiállapot van, hogy az mindig kicsúszik azok kezéből, akik kérkednek vele s átmegy azokéba, akik harcolnak érte: és ön, a szabadság legelső katonája korunkban, ön van hivatva, hogy Ítéletet mondjon rólunk, mert kik vagyunk mi, hogy megítéljük az ön cselekedeteit. Ön megnyerte perét és kiérdemelte dicső ségét. Mi ezt csak megerősíthetjük. A munkások e hazája üdvözli önt, mint munkást. Ez a köztársaság köszönti önben a köztársaságot.. Mi csak annyit mondhatunk: “Jól végezte dolgát, derekasan és hűségesen”. Saját nemességét ön már otthon kivívta. Ön letette a vizsgát, ahogy az iskolákban mondják. Nincs szüksége újabb vizsgára. Minden szabályt felfüggesztünk ennyi töméntelen érdem előtt. A szabadság főiskolájában önt doktorrá avatják. Ön kivívta jogát, hogy a mi nagy Washingtonunkat magyarázza tanításával- És én nemcsak minden nemeslelkü amerikai szivének érzelmét, hanem a lélek törvényét fejezem ki, amikor azt mondom, hogy nem azok, akik tétlenül ülnek a róla elnevezett városban, hanem azok, akik szerte a világon úgy gondolkodnak és cselekszenek, mint ő, követelhetik maguknak azt Jfcjogot, hogy Washington érzelmeit magyarázva

tanítsanak.

“Uram, az önzés, a közömbösség vagy a magán- tulajdon (amely mindig rokonszenvezik a birtoklással) gördíthet akadályt az ön útjába, mi azt az embert köszöntjük Önben, aki tudta, miképpen változtassa át a megpróbáltatásokat hatalommá, a száműzetést hadjárattá, a jelen vereséget tartós győzelemmé. Mert ez az uj kereszteshadjárat, amelyet elvisz Ön rokonszenvező vagy ellenszen- vező fülekhez Amerikában, a fegyveres katonák csiráit jelenti. Egész világrészünkben regélnek az ön történelmi tetteiről, minden palotában, minden fakunyhóban, és mezei településeken. És amint Európa és Amerika partjai minden hónapban közelebb s közelebb érnek egymáshoz, amint politikájuk is egy napon majd egybetalálkozik, ha majd a válság beáll, itUfog találni bennünket, mint olyanokat, akik előre értesültünk már Magyarország jó és rossz sorsáról, — és mi már mint szabadságának hívei fogunk itt készen állani.”

June 30, 1955

val s egy helyen ezzel a kérdéssel kapcsolatban a következőket, mondja:

“Nyugodt lélekkel azt se mondhatjuk, hogy követtük Jefferson intelmét a politikai türelmes- ség dolgában: ‘Miután elűztük földünkről azt a vallási türelmetlenséget, amelytől oly sokáig vérzett és szenvedett az emberiség, keveset nyertünk vele, ha folytatjuk a politikai türelmetlenségei, amely éppenolyan zsarnoki, gonosz és ép- penolyan elkeseredett és véres üldözéseket hajt végre’.

Commager azután ezt fűzi hozzá:

“Ami valószinüleg a legmélyebben elcsüggesztené Jeffersont, az a látvány, hogy politikában és oly sok más téren, eltávolodtunk az észtől, a “reason”-tól. Jefferson talán az Ész Korának leg- kifinomúltabb terméke volt, annak a Kornak, amely meg volt győződve, hogy az egész világ- egyetemet a természet törvényei irányítják és feltételezte, hogy az Ember szuverén Értelme megismerheti ezeket a törvényeket és alkalmazkodhat hozzájuk. Felavató beszédében azt követelte, hogy idézzék meg az összes visszaéléseket a közértelem itélőszéke elé, máshol pedig a felavató beszéd legnemesebb szakaszában odadobja a kesztyűt, amelyet még mindidáig nem emeltünk fel:

‘Különböző neveket adtunk ugyanazon elv híveinek. Mi valamennyien köztársaságiak vagyunk, valamennyien federalisták. Ha volnának köztünk olyanok, akik szeretnék feloszlatni ezt az Uniót vagy megváltoztatni köztársasági formáját, hagyjuk zavartalanul ott állni őket, mint a biztonság megannyi emlékművét, akiknél a felfogásbeli tévedést el kell tűrni mindaddig, amig az értelem szabadon harcolhat ellenük’.

És most már végleg átadjuk a szót Commager professzornak:

“Itt, ebben a tekintetben nem haladtunk előre, hanem hátra; félelem, gyanakvás, félénkség, érzelmi, nem pedig értelmi, állapotokból származó magatartás és felfogás foglalta el az Ész helyét és ugylátszik mintha felelevenítenénk azokat a hitelüket vesztett tanoknak a szándék alapján való bűnösökről, a társulás utján elkövetett bűn- cselekményekről, a lázitási rágalmakról, valamint azokat ‘az ember lelke felett gyakorolt zsarnoksági’ módszereket, amelyek ellen Jefferson örök harcot hirdetett.

“De Jefferson a természeténél fogva és elpusz- tithatatlanul derülátó volt. ö talán arra a következtetésre jutna, hogy az a nép, amely lebirta a múlt idők veszedelmeit, amely véghetetlenül leleményesnek és türelmesnek mutatkozott, amely szívósan megmaradt a szabadsághoz való ragaszkodásában, amely hitét és bizodalmát a nevelésbe, a szólásszabadságba és a sajtószabadságba vetette, ilyen nép nem nyugodhatik bele legszentebb oltárai megbecstelenitésébe vagy legszentebb elveinek megtagadásába.”

AMERIKA TÖRTÉNETE

(Folytatás a 11-ik oldalról)

köré tömörült makacs földesurak és tőkések éppen ezért viszonylag egyszerű, mindennapos feladatnak tekintették az amerikai gyarmatok maroknyi barbár lázadójának leverését.

A valóság azonban hatalmas kiábrándulást hozott e nagyfejüek számára. Az amerikai forradalmárokat nem lehetett olyan könnyen megverni noha seregeik számszerűen sokkal kisebbek voltak, mint az angoloké. Ezek a csapatok uj háborút, hősies népi háborút vívtak. A terep kedvezett nekik és taktikájuk, melyet nagyrészt az indiánoktól tanultak, kiválóan megfelelt a vadonban vívott harcoknak. Amerika ügyét a burzsoá forradalmárok — Lafayette, Pulaski, Kosciusko, von Steuben, a magyar Kováts Mihály huszárezredes, de Kalb és mások — is erősítették, akik Európa minden részéből zászló alá sereglettek. Több mint hatévi megszégyenítő háborúskodás után, melynek során az angol erők sok megszégyenítő és pusztító vereséget szenvedtek, Lord Cornwallis 1781 október 19-én, Yorktown mellett végül is letette a fegyvert. Nagybritánnia 1783 szeptember 3-án, Párizsban, vonakodva aláírta a békeszerződést, amely elismerte az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét. A gyarmatosok ezzel diadalt arattak.

Megtörtént a lehetetlen: a “rongyos kontinentálisok” legyőzték az angol fegyveres erőket és megalázták a világ leghatalmasabb kormányát.

Uj, nagy nemzet született!

A demokrácia sarkalatos tétele

Henry Pratt Fairchild (New York, N. Y.) tanár

Nem vagyok marxista, de, mint a legtöbb társadalomtudós, elismerem, hogy Kari Marx egyike a tizenkilencedik század legbefolyásosabb gondolkodóinak és íróinak. A világ népességének egy- harmada, vagy még több, ma már Marx alapelvei szerint szervezett és igazgatott országokban él.

Ennek következtében nemcsak a világ minden polgára jogának, hanem csaknem kötelességének tartom, hogy ismerkedjen meg ezekkel az elvekkel. És ha mindenkinek joga van ismeretek szerzésére, joga lehet egyeseknek arra is, hogy tanítsanak mindaddig, amig a tanítás nyíltan, becsületesen és bevallottan történik. Természetes, hogy ezeket az elveket azok fogják tudni legjobban tanítani, akik rokonszenveznek azokkal.

Senkit sem lehet kényszeríteni arra, hogy ennek a tanításnak alávesse magát; ha pedig nem bízik saját képességében, hogy értelmesen és helyesen értékelje azt, okosan teszi, ha távolmarad. De megtagadni bárkitől is az alkalmat, hogy ezeket az elveket a leghelyesebb beállítással megismerhesse, annyi, mint megsérteni a demokrácia sarkalatos tételét, amely mellett oly erélyesen szállt sikra a Columbia-egyetem az elmúlt 200 év alatt: “Az ember joga a tudásra és annak szabad felhasználására.”