Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-06-30 / 26. szám

John Sza6$ Taylor: POE A. EDGAR Százhat éve lesz októberben, hogy Amerikának ez a nagy, — mondhatjuk legnagyobb — költője meghalt. Ezalatt a százhat év alatt az életében üldözött, halála után ócsárolt és bemocskolt költő világnagysággá nőtte ki magát és nagysága, hír­neve, montanában — az utolsó húsz, esztendőben terjed csak igazán. — Ezalatt a száz-egynéhány esztendő alatt könyv­tárakat írtak össze róla, személyéről, költészeté­ről, prózájáról, kritikai munkáiról, családi és ma­gán életéről és ennek az életnek minden megnyi­latkozásáról. Vastag kötetet tesz ki a dicsőítő versek tömege, melyeket hozzá vagy róla Írtak, közöttük a legjobbak: mint Edwin Markham, Baudealire stb. Személyét már tisztára mosta az idő, emberi hibáit elfelejtették, csupán költésze­te és géniusza maradt fönn az emberek elméjé­ben és szivében. ★ Poe A. Edgar nem nagy költő abban az érte­lemben, amelyben Petőfi (akinek kortársa volt) Ady, vagy hogy Amerikában maradjunk: Walt Whitman az. Nem próféta, aki népe bűneit osto­rozza; nem tanító, nem forradalmár. Az egyéni kiválóságban hitt, azt hirdette és az egyéni aljas­ságot, korlátoltságot és kicsinységet üldözte. Uni­verzális műveltségű ember volt, kész tárháza az összes elméleti és alkalmazott tudományoknak, brilliáns elme, aki korának összes eszméivel tisz­tában volt és lépést tartott, ő a nyomorban szü­letett és kétéves korában egyedül maradt árva, a sors iróniájából egy gazdag kereskedőhöz ke­rült befogadásra, mert annak törékeny, finomlel- kü, beteges felesége megszerette az okos tekinte­tű, eszményien szép kis fiút. Ez a tény magá­ban áldás lett volna. De a nevelő apa nem na­gyon kedvelte a szellemileg magasan felette álló fiút, akinek semmi gyakorlati, kereskedelmi ér­zéke vagy hajlama nem volt, az asszony pedig, aki védője és pártfogója volt, meghalt. A nevelőapa újra megnősült és ezúttal saját véréből való örököst remélt. A viszony mindin­kább elmérgesedett közöttük és Poe A. Edgar otthagyta nevelőapja házát, mire az kitagadta őt- Az arisztokrata hajlandóságú és viselkedésű fiúra (az arisztokrata jelzőt a legjobb értelem­ben véve) ezután rázuhant a kegyetlen élet min­den megpróbáltatása és súlya. Mégegyszer meg­kísérelte, hogy nevelőapjával kibéküljön, felke­reste, de az hidegen fogadta őt és értésére adta, hogy mindent megtett amit tehetett és ezentúl semmi közük egymáshoz. Mindebben jogilag iga­za volt, tegyük hozzá. Poe Edgar tehát mint költő, nem volna idősze­rű: a mai forradalmi kor megköveteli, hogy a költő eszmei vezér legyen, korának problémáit énekelje meg, tanítson, buzdítson, lelkesítsen és ha kell ostorozzon. Poe A. Edgar semmi ilyet nem tesz. Néhány — nem sok — lélegzetállitóan szép verset ir, amelyek mint a csalogány éneke — nem foglalkoznak semmivel, nem irányulnak senki vagy semmi ellen, vagy mellett, az örök dolgokról szólanak és az örökkévalóság végéig gyönyörűek lesznek. Nem lehet beskatulyázni se­hová: Egyedülálló. Prózai Írásaival, detektív és misztikus elbeszéléseivel iskolát teremtett. d majdnem éhenhalt, utánzói közül sokan millio­mosok lettek. Hozzáhasonló brilliáns “Mistery Story”-t abban a korban még csak egy ember produkált: a mi Petőfi Sándorunk; (A hóhér kö­tele). Ez még ma is ponyvaregénynek számit. Ez az egyetlen közös vonás közöttük. Különben Pető­finél is fölcsillan nagyon gyéren a PoeA. Edgar-i vonás: a misztikus bánat, a megnevezhetetlen fájdalom (Szeptember végén). De, forradalmi időkben éppen úgy, mint nyu­galmas korban, a gondolkodó ember gyakran ta­lálja magát szemben a ténnyel, hogy kétségbe kell vonnia az emberi fajta felsőbbrendűségét, hogy az különb a gorillánál, a farkasnál, vagy tigrisnél, de sőt ennél néha még tovább megy: és az a heretikus gondolat támad benne, hogy épp az ellenkezője igaz: az ember nemhogy nem különb, hanem összehasonlíthatatlanul aljasabb, gyávább, vérszomjasabb, kiszámíthatatlanabb és erkölcstelenebb minden más állatnál. Ilyenkor Poe A. Edgardhoz vagy a hozzáhason- lóhoz fordul a zaklatott ember és olvassa örök­szép verseit, földult lénye megnyugszik és hite visszatér. Az örökkévalóságnak ezek a fényes íel- Iobanásai más megvilágításba helyezik minden földi dologhoz való viszonyát és fontosnak látszó AMERIKAI MAGYAR SZÓ-—________________________ , ; r _ Jure 30, 1955 Magyar film riadó Lot Angelesben BULGANIN ÉS NEHRU NYILATKOZATA Múlt hét csütörtökén India és Szovjetunió a nukleáris fegyverek használatának teljes betil­tására és a szokásos fegyverek lényeges csök­kentésére szólította fel a nagyhatalmakat. A nyilatkozatot Jawaharlal Nehru és Nikoláj Bulganin irta alá. “Komoly reményüket” fejez­ték ki, hogy a kínai népköztársaság Formózára vonatkozó ‘törvényes jogait’ ‘békés eszközökkel’ meg fogják adni. A nyilatkozatban tovább meg­ismétlik a Szovjetunió és India meggyőződését, hogy a ‘kínai népköztársaság UN-be való felvé­telének folytonos megtagadása sok nyugtalan­ságnak és bajnak gyökere a távolkeleten és más­hol.” Szerintük az Egyesült Nemzetek szerepe és tekintélye csak nőne azzal, ha felvennék Kínát. Ez a közös nyilatkozat Nehrunak a Szovjet­unióban tett kétheti hivatalos látogatása után született meg és benne kijelentik, hogy a két ország közösen támogatja a békés együttélés öt alapelvét, amelyet először Nehru és Csu En-láj, kinai miniszterelnök állított fel. (A hires öt pont: 1. Egymás területének s fenhatóságának kölcsönös tiszteletbentartása. 2. Tilos a táma­dás. 3. Tilos más országok belügveibe való bár­milyen beavatkozás. 4. Egyenlőség és kölcsönös előny. 5. Békés együttélés.) A béke légkörében, amelyet ezek az elvek teremtenének meg, mond­ják a nyilatkozatban, lehetségessé válna nem­zetközi kérdések békés megoldása. Ez az utóbbi megállapitás visszatükrözteti azt a megközelítést, amelyet Nehru moszkvai kije­lentésében fejtegetett s amelyet alkalmazni kel­lene a háború és béke, valamint a nemzetközi meg-nemértés problémáira is. A következő szakasz még világosabban mutatja az indiai mi­niszterelnök személyes stílusát: “Mindkét miniszterelnök elismeri, hogy a vi­lág különféle részeiben észlelhető kisebb és gyen­gébb államok részéről a nagyobb hatalmakkal szemben érzett bizonytalan és valószínűleg ösz­tönös félelem. Úgy vélik, hogy fontos ennek a félelemnek minden lehetséges módon való elosz­latása. E tekintetben is a legjobb orvosság a fenti öt elvhez való megingathatatlan ragasz­kodás.” Ez a “félelem és gyanakvás” még mindig ural­kodik széles körzetekben, teszik hozzá, és fe­szültséget okoz, amely megmaradt a távolkele­ten. Ezért sürgetik, hogy vegyék tekintetbe a kinai népköztársaság “törvényes jogait” For- móza kérdésében és követelnek helyet Kínának az Egyesült Nemzetekbe#. . És egy lépéssel továbbmenve, fontosnak tart­ják, hogy minden kellő jogcímmel biró országot is vegyenek fel a UN-be. “NEM ISMEREK egyetlen más megbízható letéte­ményest, amelyre a társadalom végső hatalmát rá lehetne bízni, mint a népet. Ha úgy véljük, hogy nincsenek eléggé felvilágosodva e hatalom megbíz­ható gyakorlására, akkor nem az a megoldás, hogy elvesszük tőlük a hatalmat, hanem megadjuk nekik a nevelést, amelyre szükségük van. THOMAS'JEFFERSÖN * ★ kételyei eltörpülnek. Munkái a világ összes fontos kultur nyelvére le vannak fordítva, legalább is részben és sok nyelvben többszörösen. Leghíresebb és legnépsze­rűbb misztikus verse “A holló”, magyarul például tizenkét nyomtatott fordításban jelent meg és a fordítók között a legbrilliánsabb francia, orosz, német, olasz és spanyol neveket találjuk­Hogy miért éppen nálunk magyaroknál lett Poe ilyen népszerű, annak talán az a magyaráza­ta, hogy a sorsüldözött magyarság lelki alkata áll legközelebbi rokonságban a Poe Edgar-i lelkiség­hez. ★ Mindenesetre évszázadok vagy évezredek múl­va, amikor az emberi fajta leszármazottjai eset­leg csakugyan különbek lesznek a gorillánál vagy a krokodilnál s amikor majd USA mai ,,nagy”- jainak talán már a hire sem lesz meg: Ameriká­nak, mint kulturegységnek a hírét fenn fogják tartani költői, közöttük legelsősorban Poe A. Edgar, akinek életében sohasem volt egy százdob lárosa, aki nem tudott egy irnoki állást kapni a vámhivatalnál, de akit az Örökkévalóság számon tart és érte hazájának mindent megbocsát. A “Magyar Filmek Műsora” ismét megjelent és abban Vissy József a kaliforniai magyarok támogatását kéri vállalkozásához. A műsor fel­sorolja a régi filmeket, amelyek a nyár folya­mán kerülnek bemutatásra és a bevezetésből megtudjuk, hogy a legutóbbi 16 hét alatt a vállalkozás ráfizetéssel végződött. Eddig a dolog rendben lenne, elvégre aho­gyan a virágnak megtiltani nem lehet, úgy Vissy Józsefnek sem lehet megtiltani, hogy rá­fizetésből éljen meg. A bajok azzal a fenyegetéssel kezdődnek, hogy “elegendő jegyvétel esetén” szeptember 30-án a “Riadó a Kárpátokon” cimü filmet fogják elkö­vetni. Az “örökbecsű történelmi film”, amelyet “minden igaz magyarnak látni kell”, Hunyadi Jánostól kezdve, Széchenyin, Jókain, vitézavatá­son és dunai usztatáson keresztül bemutatja a szép magyar tájakat. Bemutatja továbbá az “ukrajnai hősi harcokat, Budapest héroszi vé­delmét és az orosz bolsevista légi támadást Ma­gyarország ellen.” Az egész vegyes felvágott azzal a csatakiáltással végződik, hogy “lesz még egyszer ünnep a világon.” Vissy ur kifelejtette a műsorból, hogy az “ukrajnai hősi harcok” alatt a szegény, jobb sorsra érdemes magyar katonák lemészárlását kell érteni, akiket német parancsra a nyilasok vezettek halálba. Kifelejtette továbbá, hogy “Budapest héroszi védelme” alatt, a budapesti pompás hidak felrobbantását, az ország kifosz­tását és a nácik és nyilasok egyéb gaztetteit kell érteni. És kifelejtette, hogy az “orosz bolsevista légi támadás” nem Magyarország, hanem a ná­cik és nyilasok ellen irányult, akiknek vitézi hőstettei az ártatlan magyar zsidók és más val- lásuak százezreinek a kínzásában és lemészár­lásában merültek ki. Rövidre fögva: Vissy ur elfelejtette a ma­gyar közönséggel tudatni, hogy olyan film be­mutatását tervezi, amely a nyilas banditák gaz­tetteit- dicsőíti és ezzel egyrészt Hunyadi, Szé­chényi, Jókai emlékét gyalázza meg, másrészt a helybeli magyarok józan ítélőképességét be­csüli alá. (TÉNY.) HAJSZA AZ OLCSó^GAMP EK ELLEN A kenyéririgység megmozdult, hogy ötven nyári camp, gyermek- és felnőtt nyaralóhelyek ellen hajszát inditsanak azon az alapon, hogy vezetőségük állítólag baloldali vagy “felforga­tó” szervezeteknek tagjai vagy azok voltak. New York államban körülbelül 30 ilyen camp van, a többi más államokban van. Azzal az ijesztgetéssel igyekeznek a nyaraló közönséget elriasztani ezeknek a nyaralóhelyek­nek látogatásától, hogy ott “lehetséges vörös színezetű tanításnak vetik alá a fiukat és leá­nyokat.” A hajszát az International News Ser­vice vezeti és kongresszusi vizsgálatot sürget. Edward Larkin republikánus szenátor, az em­berbaráti és jótékonysági közös bizottság elnöke, azonban kijelentette, hogy “nyilvános kihallga­tások jelenleg nem szolgálnának hasznos célt.” Állítólag az Amerikaellenes bizottság már két hónapja titokban nyomozást folytat. — Ha igaz, főleg azokra a campekre gyanakszanak, ame­lyeket az IWO volt tisztviselői vezetnek, igy többek közt a Camp Lakelandre, amelynek ve­zetője Dave Green, az IWO volt főszervezője és jegyzője.---------- — \ Ne kodelkázzanak, mert ott tesz Povázsay! A newarki Szent Erzsébet egylet derék női tagjai kétségkívül meghökkenve olvashatták az egyletük sajtóbizottsága által kiadott közle­ményt, amely arról a kétes örvendetességü hír­ről tudatja őket, hogy egyletük julius 3-iki pik­nikjén ott lesz a Povázsay mester és le fogja őket filmezni. A Povázsay mester illő szerénységgel tudatta a sajtóbizottságot, hogy ő ugyanaz a Povázsay, akinek filmjeit az illetékes magyar hatóságok annakidején felhasználták a hirhedett Kodelka hentesmester gyilkossági ügyben! Nem értjük, hogy miért kellett a sajtóbizott­ságnak ezt a gyengédnek egyáltalán nem mond­ható célzást meghívójukba tenni. Talán csak nem tartottak attól, hogy a ven­dégek némelyikének — kodelkázni volna kedve — a pikniken! f _ „j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents