Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-06-23 / 25. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ June 23. 1955 Mi történt Argentínában ? A zűrzavaros, ellentétes és sok tekintetben érthetetlen hírekből amelyek az argentínai államcsínnyel kapcsolatban érkeznek, e sorok írásakor a következő helyzetkép olvasható ki: Egy háromtagú junta, vagyis kor- m á n y z ó i szövetség tartja kezében a hatalmat e pillanatban. Tagjai Peron, Franklin Lucero tábornok, a kormány hadseregminisztere, és egyelőre, bár csak névlegesen, Jósé Humberto Sosa, védelmi miniszter, ez a harmadik hely azonban a lázadást voltaképpen lefolytató haditengerészet emberét fogja megilletni. A kormány rendeletéit ugyan még Peron nevében adják ki, de minden hir azt jelzi, hogy a voltaképpeni hatalom Lucero tábornok kezében van, Peron pedig csak disztag a hármasban, mert egyelőre még szükség van rá követői fékentartására, valójában azonban totális diktá- tori hatalmának és uralmának már vége. Szombaton még az a hir járta, hogy letnond, ez azonban nem történt meg. A parancsokat'már Lucero adja, ö a feje egyszersmind az “elnyomás erőinek’’, más szóval mind azoknak a csapatoknak és szerveknek (a rendőrségnek is), amelyeket Peron-elleni tevékenységek megakadályozására használnak. Mi történt a múlt héten? Peron diktátor a múlt hét közepén szenvedte el politikai pályafutásának legnagyobb válságát. Múlt héten szakított nyíltan az egyházzal, amikor két katolikus püspököt, Msgr. Manuel Tato-t és Msgr. Ramon Pablo Novoa-t, letartóztatás alá helyezte és repülőgépen Rómába deportálta. Ezt követően a pápa kiátkozta Peront az egyházból. Minden valószínűség szerint a csütörtöki lázadás ennek a következménye volt, mert az argentínai alkotmány szerint az állam feje a katolikus egyház tagja kell, hogy legyen, Peron pedig a kiát- kozás következtében már nem tagja az egyháznak. A lázadás azonban a bonyolult politikai és gazdasági helyzet következtében talán a kiátko- zás nélkül is megtörtént volna, mert a helyzet mint látni fogjuk, megérett a változásra. A Vatikán lépése után ugyanis néhány órával az argentínai haditengerészet 4—6 repülőgépe legalább nyolc bombát dobott le a kormány épületére és a körülötte levő területre. Ez volt a jeladás a támadásra a lázadók részére, akik megrohamozták a palotát. Szabályos harc fejlődött ki a lázadók és a kormánycsapatok közt, amelyek hat tankkal és páncélos teherautókkal vonultak fel. Ekkor gyujtóbombákkal megkezdődött a második támadás', amelyet lökhajtásas repülőgépek hajtottak végre, jelezve, hogy a légierő — vagy legalább egy része — szintén csatlakozott a lázadókhoz. Peron csapatai a végén győztek s a diktátor a lázadás folyamán felgyújtott templomok elpusztítását — a fasiszták szokásához híven — szélsőjobboldaliakra akarta tolni, de a KP erélyesen cáfolta a rágalmat s nyilatkozatában kijelentette, hogy semmiféle része nem volt a templom- gyujtogatásban. A rendőrség jelentése szerint 156 lázadót megöltek, több mint 800-at pedig megsebesitettek. A háttér A sikertelen forradalmi kísérlet a világ közvéleményének központjába helyezte Argentínát, ezt a nagy délamerikai államot és azokat a politikai, társadalmi és gazdasági viszonyokat, amelyek az ott lezajlott fejleményeket létrehozták. Területét illetően Argentina a világ hetedik legnagyobb országa. Egyedül a Szovjetunió, Kanada, Kina, Brazília, az Egyesült Államok és Ausztrália nagyobbak nála. Hárommillió négyzet- kilométer területe csaknem TÍZSZER AKKORA, mint a Ferenc József korabeli Magyarország volt. Végtelenül termékeny talaján a mérsékelt és szubtrópusi égöv minden terméke megterem, köztük a búza, rozs, len, kender. Beláthatatlan legelőin sokmillió szarvasmarhát tenyésztenek. Az óriási országot azonban csak gyéren lakják. 18 millió lélek él itt. A gyér lakosság legnagyobb részt, az úgynevezett “descamisado”-k, (az ingnélküliek) szegénységben tengeti életét. Mi ennek az oka? Mint minden tőkés országban, úgy Argentínában is a természet felmérhetetlen kincsei, a föld, a bányák, az olajforrások és a termelés eszközei, a gyárak, vasutak, egy aránytalanul kicsiny csoport kezében összpontosulnak és a nép túlnyomó többségének nincs más vagyona, mint — a munkabíró képessége. Nem úgy mint oly tőkésországokban, mint az USA, Franciaország, ahol a munkásság az idők folyamán szervezkedés és politikai tevékenység utján képes volt magának bizonyos magasságú életszínvonalat kiharcolni, a délamerikai államokban ez nem sikerült. Mert Argentína földjének mérhetetlen kincsein három, aránylag kicsiny társadalmi osztály osztozik. A politikai hatalom e három osztály s az ellenőrzésük alatt álló hadsr eg kezében van. E három osztály a következő: 1. A római katolikus egy áz. .A nép 90 százaléka katolikus és az arge tinai alkotmány szerint a katolicizmus az álla in hivatalos vallása. 2. A nagy földbirtokosok osztálya. Ezek tulajdonát alkotja az argentínai földművelés és az állattenyésztés. 3. A külföldi — főleg amerikai — nagytőkések osztálya. Argentina villanyerőmüveit, vegyi és textiliparát, húsfeldolgozó üzemeinek nagyrészét wallstreeti trösztök birtokában látjuk. Egyedül a gazdag argentínai olaj forrásokra nem tudták még a nemzetközi olaj monopolisták — élükön a Standard Oil-al — rátenni kezüket. Ennek az az oka, hogy az argentínai alkotmány határozottan megtiltja az olaj források eladását —nem-argentinai polgároknak vagy üzleti cégeknek. Számosjel mutat arra, hogy — mint sok más országban történt, — Argentínában is a belpolitikai eseményeket, forradalmat, katonai puccsot, az olajban rejlő kincsekért folyó tülekedéssel magyarázhatjuk meg. Tánc a (yankee imperializmus” körül Tíz éves uralma alatt Peron egy szikrányival sem módositotta Argentina gazdasági és társadalmi szerkezetét, noha szónoki demagógiával zengzetes Ígéreteket tett mindezekre. Kihasználva az argentínai nép idegenkedését a “yankee imperializmustól”, megígérte az ország gazdasági és politikai függetlenségének kiépítését. Ennek az ígéretnek alkotmányos formát is adott olymódon, hogy az alkotmányba irta, hogy az ország olajforrásainak külföldi — nem lehet tulajdonosa. Néhány héttel ezelőtt azonban aláirt egy egyezményt, amelyben Argentina legtöbb olaj- forrását, illetve azok kiaknázását, átengedte Rockefellereknek, a kaliforniai Standard Oil-nak. A haszon 50 százaléka ezé lesz. Az olaj birodalom szétágazása azonban messze túl fog terjedni az olajon, amint ezt a “N. Y. Times” május 10-iki jelentésében.is jelezte már: “A szerződés,feljogosítja a vállalatot, hogy olajcsatornákat, dokkokat, légi kikötőket, karbantartási, telefon- és távir- darendszereket épitsen a maga használatára.” Szóval, az “yankree imperializmus” nagy szócsöve jobbra-balra megalkudott ugyanazzal az imperializmussal és ezzel feladta a “gazdasági függetlenségre” vonatkozó ígéretét is. Az igazi rejtély azonban akkor jelentkezik, amikor az a feltevés merül fel, hogy a Peron elleni lázadás egyik főmozgatója — a Wall Street volt. Hogyan támogathatott a Wall Street olyan felkelést, amely Peron megdöntését célozta, amikor Peron már lepaktált vele, amikor nemcsak az olajat adta oda, hanem még a hidegháborús vonalat is engedelmesen követte, és megszüntette a yankee imperializmus ellen intézett bősz támadásokat? Bizonyos, hogy ennek a kérdésnek a megválaszolása az egész helyzet legnagyobb nehézsége. Ezt csak azzal a kétkulacsos politikával lehet megmagyarázni, amellyel Wall Street űzi a maga profitpolitikáját. Mert ugyanakkor, amikor Peronnal trafikált és még márciusban leküldte Argentínába látogatásra haditengerészeti miniszterünket, jeléül a Peronnal való szoros katonái együttműködés kezdetének, ugyanakkor két más hatalmas argentínai csoporttal is felvette az érintkezést abból a célból, hogy előre megszervezzék azt az argentínai kormányt, amely majd akkor veszi át a hatalmat, ha már Peronban nem bízhatnak meg teljesen. Az egyik Peron saját- pártjának jobb szárnya és kormánya katonai minisztériumaiban dolgozó tisztek nagy részéből állt. Vagyis a Wall Street olyan kormányra számit, amely még Peronnál is szélsőségesebb lesz. Peron — ha csak látszatra is — bizonyos előnyöket biztosított a szakszervezeti munkásságnak: béremeléseket, társadalmi kedvezményeket, stb., ámde inflációs politikájával mindezeket az ura- lomrajutása elején nyújtott előnyöket megsem- misitette. Mindamellett még ezt is görbe szemmel nézi a Wall Street s ezért törekedett arra, hogy támogatásával egy szilárdnak hitt katonai kormányt létesítsenek. — A másik csoport, amellyel Wall Street paktált, a katolikus egyház volt, a- melvnek .irányítását Róma végezte és megkezdte egy politikai tfárt, a keresztény demokrata párt szervezését. Mindezek az elemek hajlandók voltak a peronizmus jobb szárnyával szövetkezni vagy ellene fordulni, amint a helyzet tanácsolja, a végcél az volt, hogy konzervatív, Amerika-ba- rát kormányt alakítsanak, amely megkísérelné, hogy az. országot megmentse attól a gazdasági csődtől, amely felé a Peron körül működő raeke- teerek és kalandorok kergették. Ez bizony nagyszabású mesterkedés volt, melyről Peronnak feltétlenül tudomása volt szakértői és politikai rendőrsége révén. Tudta, hogy a katolikus egyház és egy katonai csoport nagy buzgalommal igyekszik beszivárogni a peronista mozgalomba, a szakszervezetekbe, az egyetemekre és a hadseregbe, hogy a végén magukhoz ragadják az állam politikai-katonai gépezetét és végrehajtsák a döntő államcsínyt. Harc az egyház ellen Megbízható tények hiányában még mindig csak megbízható feltevésekre kényszerülünk. Feltehető, hogy Peron egyházellenes kampányát az a félelem hajtotta, hogy a keresztény demokratikus mozgalomból, amely a katolikus papság fiatalabb tagjai közt fejlődött ki, veszélyes politikai hatalom keletkezik, amely elsöpörheti. Peron hát vissza akarta szorítani a katolikus hierarchia agresszív terveit. Ugyanakkor azonban az a kényszer is hajtotta, hogy a demagógiával tartott híveinek s elsősorban a munkásságnak végre bebizonyítsa, — nehogy eltántorodjanak tőle — hogy állja a szavát s erre annyival is inkább vállalkozhatott, mert az argentínai nép, katolicizmusa eile nére, nemigen jár templomba és nagyrésze nem is hivő. Peron tehát nagyjelentőségű változtatásokat vitt keresztül a többséggel rendelkező kongresszusban. Ugyanakkor, amikor az olajkoncesz- sziókat megadta, olyan változtatásokat akart véghezvinni az alkotmányon, amelyek gyökerében támadták meg a katolikus hierarchia helyzetét: kimondatta a válás megengedését, államilag megengedte a prostitúció intézményének visszaállítását és előkészítette az utat az állam és az egyház szétválasztására. A uprostitucióval kapcsolatban meg kell említeni, hogy községi mérnökök egy bizottsága egy monumentális épület terveit készítette el ezerkétszáz szobával — ez lett volna az első hivatalos nyilvánosház, amelynek lakói községi alkalmazottak minőségében húzták volna fizetésüket. A törvényben kimondták azt is, hogy a katolikus vallás megszűnt államvallásnak lenni. Ez megmagyarázza azt, miért kellett a pápának kiátkozni Peront, hogy ne lehessen államfő, ha nem tartozik a katolikus egyházba. A római egyház kiváltságainak eltörlésével az a veszély is fenyegette az egyházi birtokokat, hogy elesnek adókedvezményeiktől 'is. Peronnak szüksége volt e merész intézkedések megtételére, mert demagógiájának üres kápráza- tai szétfoszlóban voltak. Még a “N. Y. Times” is megjegyzi, hogy Peron feltehetően parancsoló szükségét érezte annak, hogy eltérítse a figyelmet Argentina súlyos gazdasági problémáiról és az uralma alatt elburjánzott megvesztegetés és korrupció átkos következményeitől. Peron uralma tiz esztendeje alatt a nemzeti jövedelem évente 3 százalékkal emelkedett csak, s ez még 2 százalékot sem tesz ki, ha a lakosság 20 százalékos szaporodását tekintetbe vesszük. Agrárpolitikája a vidék elnéptelenedését idézte elő: a mezőgazdasági termelés zuhant, a megművelt földek 34 százalékkal csökkentek, a farmerek jövedelme 36 százalékkal esett, összesen 100,000 család menekült el a földekről a nagyvárosokba. Az ipari termelés pedig ma is ugyanazon a színvonalon áll, ahol volt tiz évvel ezelőtt. A béremeléseket megsemmisítő inflációt fentebb már megemlítettük, itt csak annyit teszünk hozzá, hogy az ipari munkások reálbére 33 százalékkal kevesebb ma, mint volt 10 évvel ezelőtt. Mindezekkel együttjárt a közerkölcsök megdöbbentő lezüllése, a törvénytelenség és a megélhetési bizonytalanság kimélyülése a kereskedők (Folytatás a 3-ik oldalról)
