Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-06-16 / 24. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ June 16, 1955 (27) Dea összevonta szemöldökét. Előbb nem is értette tisztán, ehhez ő polgári erkölcsökben élt.. . ■S most arra gondolt, hogy félreértés volt, hogy ő ennyire őszinte és naiv volt evvel a kedves gróffal szemben... Ez egészen más törvények szerint gondolkozik az életről, a házasságról, a szerelemről . .. Féltékenység lobbant fel benne: azt ő nem bírná el, hogy ezzel a jogi szabadsággal elégítsék ki, ha “az idill elromlik". Aggodalom támadt benne. Vájjon ez a furcsa ember tud neki segítségére lenni ebben a bajban? Mint az iskolásgyermek, aki megszökött a lecke elől, szorongó érzése volt. A vizsgálóbíró azt a parancsot adta neki, hogy tartózkodjék á szobában s Antal, mintha semmi sem történt volna, elrabolta, mint Zeus lót... bika képében? Már pillanatok óta érezte, hogy valami szorongás van a szive körül. Elmúlt az a biztosság, amit azóta érzett, hogy Antal valósággal kiemelte a félelem kertjéből. Hiszen ö voltaképpen rab, vizsgálati fogságban van- Parancs van ellene, hogy nem szabad kilépnie a szobájából. S olyan köny- nyedén engedte magát séta lovaglásra csábítani, ahogy minden madár kirepül a kaltikából, ha kinyitják s nyitva hágyják annak az ajtaját. De ö nem madár, hanem morális lény s ebben a pillanatban már tisztán tudja, hogy nem volt joga azt tenni, amit tesz... Különösen nem volt joga ily felelősség nélkül és könnyelműen beszélgetnie saját magáról. Ha igazságos akar lenni, most azonnal meg kell mondania, hogy az aranyrojtot nem véletlenül hagyta magánál, mikor a poharat lesöpörte az ágyáról. A poharat utálta és rettenetesnek tartotta, hogy a testéhez közel legyen, mert az a grófoké... és a rojtot. . . Lecsukta a szemét, nagyot lélegzett és utána sóhajtott. A szive csaknem szétpattantotta a mellét. Nem, nem. Inkább lenne a börtönben összezárva a rabbal.. . vagy akár külön is, szenvedne érte.. . mint házasságban ezzel a. . . ezzel az idegennel. Milyen szerencse, hogy ez oly furcsa ember, hogy még soha meg nem kísérelte, hogy testileg hozzá közeledjék... Ha van benne valami elviselhető, ez az. Nem is tudja, mi történne vele, ha megérintené... Körülnézett az ismeretlen szobában, ahol egyszerű, sőt nagyon közönséges bútorok voltak, olcsó vásári portéka s a falon vadászzsákmány, szarvasok, őzek, vaddisznók s más állatok darabjai... És ő ilyen óvatlanul eljött ezzel a férfival s már több mint egy órája itt beszél vele és kitárja neki a lelkét, mintha önmagát akarná igazolni önmaga előtt, hímzés közben. . . Remegés tört ki benne s már menekülni, menekülni szeretett volna. Antal talán észrevette, hogy rosszullét körayé“FASTER, and faster, and faster” might summarize our civilization. Not only during the past few decades but actually for tens of thousands of years man has been- achieving mastery over his physical environment with ever-accelerating speed. There have been setbacks and periods of stagnation, but the trend is unmistakable. When a vehicle speeds up under full and wise control, the driver and passengers feel a sense of power—perhaps of exultation. But when it runs defective brakes and broken steering gear, they have good reason to be terrified. Are the brakes and the steering gear of -our civilization adequate to control the speed-up in technology—particularly the speed-up in killing power? If not, ours is a runaway civilization. The difficulty is that the power to destroy has been increasing far more rapidly than the power to create, and that the power to manipulate matter and advance technologically has increased more rapidly than the power to make social, political, and ethical progress. If destructive power should go on outdistancing socially creative power, the resulting explosion might mean the end of civilization. Nuclear bombs are. not in themselves the essence of the world menace.. They are merely products of the age-long accelerating increase in destructive capacity, which A BETYÁR f T7,»rw|r kezi s bizonyára a szellőzetlen és sziik szobának tulajdonította: — Akar egy kicsit szabad levegőre, kedves? ESŐ UTÁN a napsütésben a szántók ugv páráztak, mintha kigyulladt volna a talaj. Nagy pásztákban Szakadt föl a ködpára s a szél csa- vargósan hordta el, mint a pásztortüz füstjét. Dea örült, hogy minden figyelmét lekötötte a ló. A siippedős, lucskos mezőn vigyázni kellett. Feltöretlen legelő volt ugyan, ,ahol éppen léptettek, de a fii torzsája elvadult, felzsombékosko- dott s a ló patája gyakran botlott. Meglátta a nádast. A nádlevelek még elég zöldek voltak és messze hordta a szél a sustorgásukat. Dea úgy elpirult, mintha a nádas neki beszélne, róla pletykázna és utána árulkodna. Egyszerre eszébe jutott minden. Az aranyrojtot elvitték, az most valószínűleg a vizsgálóbírónál van s ő sohase fogja látni többet. Foglalkoznia kellett a lóval, rápillantott a dámanyereg kápájára, mintha figyelő szem elől rejtőzködnék, oly nyugtalan lett a nagy elbuvásban, hogy felhívta magára az Antal figyelmét. — Baj van? — kiáltott felé Antal. — Valamií — Nem, nem, semmi. — Megereszkedett a heveder? — Jól van. — Várjon, leszállók és megnézem. — De Íriszen jól van minden, — igyekezett vidáman ránevetni és ügetésre bírta a lovat. Még soha senki nem volt ilyen rettenetes helyzetben, érezte. Rettegett,- hogy Antal beéri és beszélgetni kezd, pedig neki most itt rögtön, a ló hátán a tiszta szélben lobogva, el kell valamit döntenie. Neki most magában kell maradnia a gondolataival. Antal megsejtette, hogy a nőben valami van s nem kívánja az ő közeliétől s tapintatosan nagy kerülőt csinált, mintha a rekettyést körül kellene járnia. Csak a nagy fűzfáknál fognak összeérni, gondolta Dea, ahogy utánapillantott: addig dönteni kell. Ha a füzeket elérik, meg fogja látni a kastélyt. A kastély az ő vesztőhelye. Ezzel már döntött is. Egész fizikuma visszaborzadt attól, hogy abba a rettenetes helyzetbe kerüljön, hogy neki magyaráznia kell, védekezni, ■illetlen férfiszemek előtt vallomást tennie valamiről, amiben egészen ártatlan s amiről nem is tudott semmit mondani. Mert mit felelhet arra a kérdésre, hogy mért viselte a testén egy paraszt ruhájának a darabját... Égett az arca. jó szerencse, hogy a szél kifutta, erre lehet fogni. Folyton valami másra kell fogni valamit, mert abban, has now reached a point that threatens imminent disaster. Type Bomb Explosive Power (in tons of TNT) 1945 Hiroshima A-bomb 20,000 1951 Trigger for H-bomb 250,000 1952 Primitive H-bomb 5,000,000 1954 Full-scale H-bomb 40,000,000 The steep increase in destructive power requires a radical increase in the power of social control—which is not synonymous with coercion. The required development must be thought of as a tenfold or hundredfold multiplication of effectiveness rather than as a 10 per cent improvement. It can be achieved only by some radically powerful new factor. And the only new factor which seems to promise anything like the neededeffectiveness is the application of thoroughly scientific methods to the life-and-death problems of the atomic age. Such methods have produced major accelerations in industrial and agricultural production, in eliminating disease, in speeding travel and communication, and in increasing the available amount of educated brain power. They might hold the solution for the atomic crisis. (Nation) ami a leikében van, biin lappang... Lova megérezte, hogy a keze ellankadt s újra lépésben kezdett menni s ő hagyta. Zötyögött a nyeregben, de jólesett, mert ez megint lefoglalta s legalább pillanatokig nem gondolhatott semmit. Más segítség nincs, csak ha elfogadja az Antal jobbját. Nem a házasságra gondolt, csak arra most, hogy a segítő jobbját. Nem tudta pontosan, mennyire'van a gróf felette a törvényeknek, s miben tud segítségére lenni, de sejtette, hogy mindent elintézhet s erre van szükség: aztán majd csak lesz, ahogy lesz. Az életösztön dolgozott benne és kapaszkodott a legkisebb reménybe is. Görnyedten hajlott előre, mintha minden erejére szükség lenne, hogy a nehéz dolgot elviselje: ha annyira nem akarja őt férjének, akkor visszaél a helyzettel? De nem, hiszen soha nem került volna ilyen körülmények közé, ha nem itt. Ott tévesztette el a dolgot, mikor elfogadta a meghívást és egyedül eljött ide a leendő anyósához. Nem igaz, hogy csak most nem vágyik Antal felesége lenni, sohasem vágyott rá. De nagy magánosságában elszéditette a lehetőség. Borzasztó az, hogy torlódtak egymásra a helyzetek. Ila valaki kimozdul a nyugalomból, a sors által neki rendelt állapotból, akkor vége. ő any- nyira beguhózta magát a bánatába az ura után, hogy évek hosszú sora óta egyáltalán nem hallgatta meg senki fiának közeledését. Voltak imádói, akik áhítattal és lentről csodáltak fel rá. Volt egy orvos, fiatal ember, aki kezelte a szanatóriumban, egy ártatlan fiatal tudós, talán még fiatalabb is nála: ez mint valami földöntúli szentet imádta... Neki jólesett az imádat és a csönd. A fehér szobában, a fehér szenvedésben a templomi csönd és halk litánia, de amint kilépett a betegség várából, elmúlt az életben az érdeklődés. Volt egy szomszéd földbirtokos fia, ez is fiatal hozzá, aki ugyanígy rajong érte, ma is, egész lényéből sugárzott az áhitat és odaadás: egyáltalán őfelé csak olyan férfiak közelednek, akik lelki életet élnek és finomak, nemesek, tiszták s minél finomabbak és szentebbek, annál jobban csak lelki összeköttetés lehet velük... Van egy pap a szomszéd faluban, házas ember, több gyermeke van, költő, , soha odáig nem ment, hogy a vallomásnak legtávolabbi jelét megmutassa, köny vekei hordott, neki, német és angol könyveket, nagy költőkről mesélt, Tennysonról, az örök szép prédikátora: ájult boldogság van benne, ha őt megpillantja, soha nem engedte, hogy felszínre kerüljön egyetlen szó.. . Aztán a Tátrában, a síkból felszökő pompás hegytömegben, a csodálatos virágok tündéri szépségében megjelent ez az Antal, felülmúlva összes c§odálóját.. . az oligarchák szédületes hatalma a feje fölött... az egész tátrai közönség szeme fénylett, mikor előtte behódolt. .. • (Folytatjuk) NEWS FROM HUNGARY Industrial Production more than Doubled Hungary’s first five year plan has increased the national income by more than half, raised industrial production bv 131 per cent and increased real wages per head by more than 20 per cent. The report of the Central Bureau of Statistics on the Plan period 1949—54 states that in the five years the socialist—that is, State and cooperative—share in the production of national income rose from 53 per cent to 81 per cent. The number of wage earners increased by 400.000 (population increased 460,000 to 9,750,- 000). Whereas in 1949 there were 128 dependents for every 100 wage-earners, in 1954 there were 119. Purchasing power went up. At equalised prices small trade sold 31 per cent more than in 1949. Consumption per head of population went up 8 per cent for bread corn, 30 per cent for sugar, 20 per cent for meat and 20 per cent for lard. Of the national income in the five years 67,000 million forints (6 billion dollars) or approximately 25 per cent was spent on investments. Of this, 31.000 million forints went to development of factory and building enterprises. Seventy-five new industrial plants were established and several hundred extended and modernized. Overall industrial production in 1954 exceeded that of 1949 by 131 per cent. Within that, heavy industry increased output by 188 per cent. HIE POWER TO KILL ENGLISH FEATURES OF THE HUNGARIAN WORD)
