Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-06-09 / 23. szám
June 9, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 Olvasóink Írják... EGY VOLT BÉRESLEGÉNY VÉLEMÉNYE A ‘‘FELSZABADÍTÁSRA” KÉSZÜLŐ URAKRÓL Tisztelt Szerkesztőség! Már írtam ugyan néhány héttel ezelőtt, de nem tudom, megkapták-e, mert nem láttam a lapban, tehát újra irok. 1898-ban nagy szocialista mozgalom volt Magyarországon. Az urak akkor is igen megvadultak. Az édesapám a csurom! tanyán, Zemplén megyében lakott-. Kocsis volt, én pedig fél kommenciós béres voltam, még gyerek, de azért négy ökröt kellett gondoznom. A kommenciót kimérték, fele korpa volt és ha a hó elején megkaptuk, a hó vége felé már nem volt kenyerünk. Földet anyit adtak, mint apámnak, de a legrosz- szabb helyen és termesünk olyan rossz volt, hogy egy szekérrel haza hoztuk, holott hat szekérnyinek kellett volna lenni. Még akkor pofonokkal végeztem be az esztendőt, még be se töltöttem a 16 évet, de nem is akartam többet cseléd lenni. Érdekes, hogy ezek a jó pap urak mennyire sajnálják itt a magyar népet manapság, hát miért nem sajnálták őket régente is? Akkor elvitték tőlük még a párnát is, ha nem fizették a papi járulékot, pedig a béres nem is igen mehetett templomba, se ideje, se ruhája nem volt, amit felvehetett volna, hogy a templomba menjen a falu népével. Nem is a népet sajnálják őkelmék, hanem inkább az ezerholdas nagybirtokosokat, akik részére mindig odaadással dolgoztak. A sok idemenekült vérszopó, kegyelmes ur miatt fáj igazán a szivük legtöbbjének, de nem a magamfajtáért, akinek az írásáról is láthatják, hogy nem sok időt tölthetett el az iskolapadban, pedig jaj, de szerettem volna odajárni. Ehelyett azonban már gyerekkoromban kenyeyet keresni küldött apám, anyám, mert hiába dolgoztak napfelkeltétől naplementéig, any- nyiok sem volt, hogy elég kenyeret adhattak volna, nem pedig iskoláztatást. Petri Miklós. “Meg ne csencsoljon!” Tisztelt Szerkesztőség! Nem régiben felkértek, hogy írjam meg véleményemet a naptár és lapunk felől. A naptár átlag jó, de az angol-magyar szótárért kár a hely, hiszen mi öreg magyarok már csak meg volnánk neküle is. A szép irodalmi Shaekespeare bár magasan zsárnyaló mü, mégis csak a műkedvelőkre tartozik. Ami hiányzott a naptárból, a román, bolgár lengyel, albán, kínai és különösen csehszlovákiai hírek, ezekről egy szót sem lelünk a naptárban, holott sok magyar munkást emlék fiiz volt Felső-magvar- országhoz és Ung vidékéhez. Illés Béla MMB-jét a heti lapunkban kellett volna leközölni folytatásosán. A visszaemlékezések rovata, bár ' érdekes, sok jobb, munkásokat érdeklő cikk helyét foglalja el. Az öreg magyar, aki átélte a katona-életet, az tudja, hogy milyen volt, ha meg az itt születetteknek mondjuk el, dajkamesének veszik. Lapunk munkás-szerkesztőit kivétel nélkül igen nagyra becsülöm, jó utón vezetnek, milyen kincset tudnának adni olvasóinknak, han apilapunk volna. Kívánjuk, hogy mindig velünk legyenek. Visszaemlék- szem Dr. Pogány régebben megírt visszaemlékezésére, mikor egy előadása után egy idősebb magyar nénike megfogta a kezét és kérte, hogy nehogy “megcsókoljon”. Erre kérjük mindnyájukat. Bocsánat a hosszú írásért, legyenek elnézők irántam, de csak 6 elemit jártam, s pedig római katolikus iskolában, a- hol inkább a túlvilággal tömték fiatal elménket, mint a földi tudományokkal. Mint újdonsült segéd, Kassán kezdtem ébredezni és Bridgepor- ton nyílt ki jobban a szemem, midőn egy munkástársam a testvériség lapját a kezembe adta. Azóta tanultam az élethez való jogomat. ;.,. F. József Még mindig a naptárról Tisztelt Szerkesztőség! Engedjék meg, hogy én is hozzá szóljak a naptár kérdéséhez, bár elég későn teszem. Egy kis példával akarok szolgálni a kritizálóknak. Tegyük fel, hogy X-ur bemegy egy étterembe, a pin -ér odateszi neki az étlapot melyen több étel szerepel; mindegyik jó, de X ur nem rendel mindegyikből, csak egyet. Vegyünk egy másik példát: X ur megy a könyvtárba és aa sok könyv közül egyet választ ki. Úgy kell lenni a kalendáriummal is. Ki-ki olvassa azt, ami legjobban érdekli. Én például többet olvastam, mint egy cikket. A szótár nekem nagyon fontos, sajnálom, hogy olyan rövid és nincs • benne a szavak kiejtése. A képek is fontosak, mert láthatjuk a nagy fejlődést Magyarországon a háború után. Szerintem minden magyar munkás, aki annakidején kénytelen volt Ferenc Jóska, meg a Horthy alatt családját otthagyva kivándorolni, örülhet ennek a fejlődésnek. Ki merte volna még álmodni is, hogy Magyarországon valaha mosdóhelyek lesznek á gyárakban? Melyik parasztimnak, vagy parasztleánynak lett volna alkalma egyetemre járni? Némelyek azt mondják, hogy vannak igazságtalanságok. Lehetséges, hogy üyen esetek is vannak, nem lehet mindenkit az Ízlése szerint kielégíteni. De a munkáskormány mégis igyekszik kielé- giteni a munkásnépet, amit a Horthy-féle rablógyilkos kormánytól nem lehetett elvárni. Az a munkásember, aki ezt nem érti meg és ellenségeit, az ideszökött Horthy- vezéreket támogatja, — saját magának az ellensége, annak nemcs'ak szénát, de szalmát sem adnék. Nem lehet elhallgatni a technikai hiányosságokat. A képaláírásokat összecsapták, nagy hézaggal a szavak között, némelyik szó teljesen szét van választva. Látszik" a “nagy gondosság” az összeállításnál. A lapban is sokszor hiányoznak a sorok, vagy eldugják nem megfelelő helyre ugv, hogy zavaros az irás. Hol van a korrektor? Nincs rá pénz? És végül, ha akarnak nagyobb terjedelmű lapot, tessék szerezni hirdetéseket és fizessenek pontosan, ezen feltételek nélkül lehetetlen azt kívánni. Egy állandó olvasó. ÁT fiatal” hölgy 14 napos szigorú diétára ment, de annak végeztével csak két hetei veszített. • Egy nő ruhájának a leg keményebb kritikusa egy má sik nő. Egy régi amerikás j emléke Tisztelt Munkástársak! Szemenyei Jánosra vonatkozó érdeklődésükre válaszolva étesitem, hogy az öreg Szemenyei már vagy 40 éve halott, ha élne, már idősebb lenne, mint Erdei bátyánk. Én a családot már- csak az ő halála után ismertem meg, az öreg fia az én nővéremet vette feleségül, de már ők sincsenek • életben. Az öregről annyit tudok, hogy Orosházáról jöttek és ő már otthon szervezte az alföldi aratómunkásokat és itt is oroszlán- része Volt a mozgalomban. Gróf Apponyi Albert gyűlésén, mikor itt járt, az öreg Szemenyei is felállt szónokolni egy box-ra, de azok az áj- tatosok lehúzták, mire ő jmy- nyit mondott: Krisztust is megfeszítették! Tisztelet neki, ebben a szellemben nevelte gyermekeit is. A három leánya valami ruhagyárban dolgozott amikor én megismerkedtem a családdal és abban az időben nagy szabósztrájkok voltak folyamatban és a Szemenyei lányok komolyan vették a helyzetet. Én magam is láttam, hogy a kézitáskájukban záptojást vittek és ha a rendőrök nagyon hűen .próbálták a sztrájkot megtörni, hát ők oda is merték vágni a tojást, ahová az.szánva volt. Ohioi magyar. Tisztelt Szerkesztőség! Az újságok szerint a legtöbb bűnöző feldúlt otthonokból származik vagy olyan családokból, ahol a gyermekeket magukra hagyták. Nézzük meg Brooklyn Williamsburg- negyedét. Ezerhatszáz családot kényszeritettek ki szerény otthonukból, hogy egy újabb autóut számára szerezzék meg a telkeket, hogy Ca- _ dillacok és más csinos sportkocsik még gyorsabban tudjanak hajtani. > Választék hiányában, sok családnak háromszoros házbért kellett fizetni. Mindkét szülőnek dolgozni kell. Az eredmény magától adódik. Hát nem ez az első lépés a bűnözés utján? M. W. Tisztelt Szerkesztőség!" Amint látják, rossz iró vagyok, de annyit megírok, hogy a lap jó. örvendek, hogy Geréb is ir benne. Én is a koplalók között vagyok, mert a 74-ik évembe léptem, de azért, 5 dollárt szorítok a lap fenntartására. S még annak is örvendek, hogy odahaza letörték a szarvát a nagy x uraknak, nem parancsolnak már a munkásnak. “Se baj, nem baj, él még a nemzet, él még a hon, éljen a munkás társadalom!” Varga bácsi 1100 1100 tonnás magyar t e n g e r j árót'épitének a Ghergiu- Dei Hajógyárban. * M a g y arofszág legnagyobb tengerjáró hajója az összes v i 1 a g t engereken szállítja majd a magyar árut és hozza hazánkba a külföldi anyagokat. Meg van elégedve Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök 5 dollárt. Pár hónap múlva megint küldök egy kicsit többet is az előfizetésemmel együtt, ami szeptemberben jár le. Persze azt nem fogom megvárni, hanem be fogom előb küldeni, mint mindig is szoktam. A lapunk most nagyon jó, csak maradjon is meg ezen a vonalon. Ez nagyon szép munka, amit Önök végeznek, gratulálok százszorosán maguknak ott a lapnál. Mindnyájan jó munkát csinálnak, a magyar öntudatos munkásság büszke lehet, hogy ilyen vezetői vannak. Sok szerencsét, jó egészségei, sok üdvözlettel. Svéd Ami kimaradt a lapból Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Szó bandungi konferenciáról szóló jelentésében nem irt meg egy fontos eseményt. Amikor Sir John Kotelawala, ceyloni de-[ legátus azt mondta, hogy a kommunizmus a gyarmatosítás uj formája,'Nehru, India miniszterelnöke ezt tévedés-’ nek minősitette. Nehru kijelentette, hogy olyan országoknak, mint Csehszlovákia, Lengyelország szabad, független kormány van és nem gyarmatok. Ezzel szemben — folytatta Nehru — igenis uj formájú gyarmatosítás vanl kialakulóban Guatemalában, | ahol az antikommunizmusj hazug jelszavával visszaálli-j tották még rosszabb formában a gyarmati rendszert. Olvastam a Magyar Szó május 5-iki számából a felhívást lapbarátainkhoz. Kedves Szerkesztő munkástársak, ebben tényleg igazuk van. fiát kihez máshoz fordulhat a Magyar Szó szerkesztősége, mint a lap olvasóihoz. Abban is igazuk van, hogy a reak-J ciós lapoknak soha nem ment olyan jól, mint most. Emlékszem nagyon jól, mit mondott annakidején Brown püspök, amikor beismerte, hogy az első világháború alatt, amikor még nem állt -be a haladás táborába, elmondott egy beszédet a háború mellett, innen is, onnan is ezreseket fújt a szél a kezébe. Ugyanez áll ma a reakciós magyar lapokra, amelyek [pénzt és egyéb előnyöket i kapnak, még pedig annál többet, mennél jobban gyaláz-, zák saját szülőhazájukat. , I Kedves szerkesztő munkás-1 társak, nem mondhatom, | hogy nagyon telik, de mégis csak muszáj nekem is figyelembe venni a felhívást és ' szerény tehetségem szerint ’ segíteni a haladás sajtóját, a Magyar Szót. Csatolva kül- [ .dök 5 dollárt. Szabó József. ’ Tisztelt Szerkesztőség! örömmel emlékszem visz- i sza az idei május elsejére. Az L esős idő ellenére is nagyon , sokan voltak a Union Squa- Jren. Én is ott álltam a sok i lelkes résztvevő között és t együtt tapsoltam a szónokok- - nak, a programnak, melyet nagyon élveztem. A gyűlés utám bementem a Stanley- színházba kipihenik ni magam, s ott olyan gyö- 5 nyörü programmot láttam, ' melyet soha nem fogok elfe- 5 lejteni. A szebbnél szebb táncok, balett és népi táncok a " kultúrának magas nívóját "érik el, melyet alkotni, de 'inem rombolni tudó emberek "j hoznak létre. Boldogan és ^ felfrissülve jöhet ki a színházból ilyen program megtekintése után mindenki, g Meg is dicsértem a film- . sziház tulajdonosát, hogy t ilyen gyönyörű filmalkotásokat mutat be. Mondtam neki, hogy a Magyar Szóban ol- ■- vastam a hirdetését. „ Ere a napra mindig örömmel fogok visszaemlékezni. A. Dosay
