Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-06-09 / 23. szám
June 9, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Az élet-nyárutóján A javakorabeli s öregedő munkások problémái Amerikában. — Gyorsan növekszik a 60-on felüliek száma. — Hosszú élet — életcél nélkül. — ií. Öreg ahhoz, hogy felvegyük, — fiatal ahhoz, hogy nyugdíjba Menjen öregebb munkások, értvén rajta ez esetben a 45 évnél idősebbeket, a munkanélküliek közel 30 százalékát teszik ki ma. Az ebbe a korosztályba tartozó munkások mégis mindössze 18 százalékát kapják a kínálkozó állásoknak. Ezeket a számadatokat külön cikkben említi a “U. S. News and World Report” április elsejei száma, rámutatva, hogy a “‘nyugdíjbavonuláshoz” még túlságosan fiatal munkások növekyő tömegének, ha munkát keresnek, azt válaszolják, hogy tulöregek az állásokra. A munkaügyi minisztérium egyre több levelet kap munkásoktól, akik kétségbeesetten panaszkodnak, mint az az óhiói bányász, aki egy jobbadán 50 évesnél idősebb, munkát nem találó csoport nevében a következőket irta: “Az ember már nem fiátal, tulöreg ahhoz, hogy dolgozzon, tulfiatal ahhoz, hogy nyugdijat húzhasson és túlságosan ember ahhoz, hogy ielójjék.” . Egy másik munkás, ötvenes éveinek vége felé járván, visszatükrözted “a szabad vállalkozási rendszer” dicsőségét, amikor a következőket Írja: “Szeretném tudni, nem szervezhetne-e a kormány egy kivégző szakaszt, hogy megszabaduljon a velem egyidős csoport valamennyi tagjától. Ez sokkal emberségesebb eljárás volna, mint az, hogy éhenhalatnak bennünket. Egy munkás, ha elmúlt 45 éves, már nem tud munkához jutni és még fiatal ahhoz, hogy nyugdijat élvezhessen.” Egy másik meg jelenti: “Detroiti gyárak egyszerűen szóba sem állnak olyan munkással, aki elmúlt 40 éves” és némely állásszerzö hivatal “még csak oda sem adja az embernek a kitöltendő ivet, ha kitudódik, hogy az ember elmúlt 45 éves”. Ez a keserű gyíimölcjse annak, amit egy szakértő, ‘Big Business’ fiatalság felé orientálódó bölcseletének” nevez, amely görbe szemmel néz idősebb álláskeresőkre. Mivelhogy az újfajta gépóriások megkövetelik a maguk áldozatait a régivágásu felgyorsított munkatempó tetejébe, nyilvánvaló, amint a közgazdászok megjegyzik, hogy egyre kevesebb öreg munkás remélheti, hogy “jövedelmethajtó alkalmaztatását” folytathassa. És csakugyan, a munkanélküli éveknek a termelő bérkeresés éveihez mért aránya, ami 1900 körül 1:9 volt, 1960-ban már 1:4 lesz. Vagyis 1900 körül kilenc évi munka 1 évi munkanélküliséggel járt, néhány év múlva minden átdolgozott négy évhez kell majd 1 évi munkanélküliséget számítani. Nincs megtakarított, pénzecske Megtakarított pénzek, magánvállalati biztosítási tervek s egyebek nem alkalmasak az uj helyzet orvoslására. Az úgynevezett jövedelmi “forradalom”, keveset tett a nép pénzmegtakari- tási helyezetének megjavítására vagy arra, hogy lehetővé tegye az előkészületet az aggkor idejére egyéni spórolás erőfeszítése révén. Ezt mutatják a takarékpénztárakra vonatkozó összes legújabb tanulmányok. A Federal Reserve Board például a fogyasztói pénzügyekre (a folyó év kezdeti részében vonatkozó legutóbbi áttekintésében jelenti, hogy a családok 31 százalékának nincs semmiféle készpénzvagyona (takarékossági kötvények, takarékpénztári betétek, bankbetétszámla, stb.,) a multévi 26 százalékhoz képest. Egy másik 17 százalékának van némi takarékbetétje, de kevesebb 200 dollárnál. Valójában a pénzt költő egykeknek csak három százalékának — nyilván . jómódú családoknak — van 10,000 vagy több dollár megtakarított pénze. De mi a helyzet a társadalombiztosítással? Nem gondoskodik-e az az öregebb munkásokról? A hivatalos számadatok adják meg a feleletet erre a kérdésre. Még a társadalombiztosítási törvény módosítása után is, amely 1954 szeptemberében lépett hatályba, az átlagos havi illetmények növekedése körülbelül 5—6 dollárt tesz ki, A minimális illetmény csak havi 30 dollárra gyarapodott, s ez körülbelül heti 7 vagy napi 1 dollárral egyenlő. Ha a jelenlegi csucsszinvonalon “rögzített” árakat veszünk tekintetbe, ez a minimális havi bizbiztositás alig elégséges a nyugalomba vonult munkás vagy munkásnő eledelére. De megszámlálhatatlan tízezreknek kell nyugalomba vonulni ezzel a minimális illetménnyel, mert dolgozó éveik folyamán tulkeveset kerestek ahhoz, hogy többre tarthassanak igényt a szövetségi öregkori és hátrahagyottak biztosítására irányuló rendszerben, amelyhez béreikből való adólevonásokkal járultak hozzá bizonyos számú évet magábanfoglaló korszakon keresztül. Ez különösen munkásnőkre áll, akiknek keresete átlagosan csak valamivel többet tett ki, mint a férfimunkások átlagos keresetének egyharmada. Néhány a jövőben nyugalomba vonuló munkás igényjogosult lesz valamivel több illetményre, ha az uj maximális évi 4,200 dollár kereset után befizetendő társadalombiztosítási adójával több jogcímet szerez magának a régi évi 3,600 dollár helyett. Ez azonban csak Szókra a boldogokra vonatkozik, akik havonta 300 dollárnál többet tudnak keresni. 1954 végén a navi illetmény annak a 3 és félmillió számára, akit a társadalombiztosítási törvény véd (mert hiszen számos millióra egyáltalán ki sem terjed) a havi illetmény átlagosan 59 dolláros fejedelmi összeget jelent, vagyis hetenként 13 dollárt és 72 centet, jól megszámolva. Férj és feleség számára, ha mindkettő elmúlt 65 éves, az átlagos illetmény most körülbelül havi 110 dollárra rúg, vagyis heti 26-ra. Ez, hangsúlyozzak, az átlag, de milliószámra vannak olyanok, akik ennél sokkal kevesebbet húznak, mert alacsony béreket fizető állásokban dolgoztak. Nyugalmazott férj és feleségnek legalább havi 160 dollárra van. szükségük puszta életbenmara- dásukhoz, ennyire taksálta a szövetségi biztosítási hivatal az öregebb munkások költségvetését. Az, ami ebben a költségvetésben az élelemre jut, oly alacsony színvonalom van, mint a közsegélyben részesülőké. Detroitban egy a valósághoz jobban alkalmazkodó költségvetést állított össze öregebb házaspárok számára a CIO-autómunkások szakszervezete. Eszerint havi 200 dollárra van szükség. És a szakszervezet megállapítása szerint ez még mindig “fájdalmasan elégtelen”. A férj ebből csak két uj inget vásárolhat évente például, és minden harmadik évben még egyet. A társadalombiztosítás alacsony illetményeivel ellentétben, nagyvállalatok a nyugalmazott főbb tisztviselőiknek legalább 20,000 dolláros nyugdijakat fizetnek évente, vagyis 4C0 dollárt hetenként, azaz i ,600 dollárt havonta. A RMHmore and Ohio vasúttársaság például volt elnökének, Roy B. White-nak, évente 20,000 dollárt fizet, de az illető ur ezenkívül még 55,000 dollár osztalékot is húz a vasuttársasági részvények után. Közsegély, ami lenyomozást jelent Ha a nyugalombavonuló munkás vagy munkás- nő nem elég egészséges, hogy dolgozzon, vagy nem talál még részidős munkát sem, hogy illetményeit némi mellékkeresettel kiegészítse, akkor az államhoz folyamodhat úgynevezett aggkori segélyért. Ezt az egykor “nyomorenyhités- nek” (“relief”-nek) nevezett alamizsnarendszert ma szép uj névvel öltöztették fel: az Old Age Assitance elnevezéssel,- állítólag azért, hogy levegyék a társadalmi szégyenbélyeget, amelyet az öregek homlokára sütnek. Ez azonban mégiscsak a régi “relief”, amely lenyomozást jelent a velejáró kellemetlenségekkel, amelyek alig valamicskét különböznek a kivizsgálást foganatosító államok szerint. Egy 1951-ben országszerte rendezett áttekintés kiderítette, hogy a társadalombiztosítás által “védett” emberek 14 százaléka függ részben a köztámogatásból származó kiegészítő segélytől, mig 25 százalékuk rokonoktól kap segítséget. Az aggkori közsegély az Egyesült Államokban (amely körülbelül két és félmillió embernek nyújt némi segítséget) átlagban 51.65 dollárt fizet azoknak, akik rászorulnak. Ez egészíti ki néha a társadalombiztosítást, de néha ez képezi az egyetlen “illetményt”, amit a nyuga- lombavonult munkás élvez. De ez az átlag még mindig sokkal magasabb összeg, mint amit sok állam utal ki alamizsnaként a rászorulóknak. Az átlag fizetmények Mississippiben például csak havi 28 dollárt képviselnek, Alabamában pedig 30 dollárt. A ‘'köztámogatást” azonban csak az esetben nyújtják valakinek, ha szegénységi bizonyitvány- nyal ellátott “ínséges”. Néhány államban, köztük a társadalmilag “előrehaladt” New Yorkban is, a kérvényezőnek le kell mondajii minden néven nevezendő tulajdonjogáról. Ez a köztámogatás előfeltétele. Ki kell jelentenie, hogy nincstelen, vagy más szóvál: nyomorgó szegény. Ha bármilyen megtakarított pénze van, azt előbb fel kell használna, mielőtt közsegélyt remélhetne. Ha vannak rokonai, akik talán némelyest hozzájárultak fenntartásához, nem minősíthető arra a megtiszteltetésre, hogy a “jóléti” listákra kerüljön a neve. Nyugdíjba vonult munkásnak ma lehetséges évente 1,200 dollárt keresnie anélkül, hogy a társadalombiztosítási törvény által a számára megállapított havi illetményeit elvesztené. Az 1954-es módosításokban lefektetett ezen intézkedés évi átlagban vizsgálja a keresetet. A jelenlegi havi 100 dollár helyett azelőtt csak 75 dollar mellékkereset volt megengedve. Azok számára, akik elmúltak 72 évesek, nincs korlát szabva keresetükre, ha ugyan egyáltalán képesek még pénzt keresni ebben az előrehaladott korban. Nyilvánvaló, hogy nem tisztességes li^og bármiféle korlátot szabni nyugalombavonult munkás kereseti lehetőségeire. Mert egy nyugalomba vonult személy, aki osztalékokból, kamatokból és ehhez hasonló jövedelmi forrásból meg nem ü ■- gozott bevételhez jut, annyit “kereshet”, ameny- nyi csak belefér anélkül, hogy bármit is levonnának társadalombiztosítási illetményeiből. Lezze.?. az országban élő családok kétharmada, amsly csakis a társadalombiztosítási illetményeiből tengeti életét, vagy közsegélyt “élvez”, kérlelhetetlenül elveszti illetményeit, ha a megengedett szűk korláton túl merne valami kis további jövedelemhez jutni. Ez bizony nem igazság. (Folytatjuk) " IÖ1ES IMS ÍRÁSAI X ____________________________________________/ Sxámok és embarsk Az amerikai búzakészlet most kétszerannyi, mint a tavalyi. — Kitűnő, — gondolja az olvasó-,— így legalább olcsóbb a kenyér. Dehogy olcsóbb, 28 százalékkal drágább. — Akkor hát legalább a farmerek jól keresnek, — véli az olvasó. Dehogyis. A farmerek 13 százalékkal kevesebbet kapnak a termékükért, mint tavaly. ★ Ha már az árpolitikánál tartunk, vessünk egy pillantást Japánra is. A US News and World Report cimü lap közli a japán piac alábbi átlagos árait: Egy jobbfajta kutya 50 dollár. Egy csinos macska 30 dollár. Egy parasztkislány, ha elég szép — 22 dollár. ★ Sierra Leone afrikai angol gyarmaton minden 100 néger gyermek közül 4 jár iskolába. Egy angol politikus javaslatba hozta, hogy 1 százalékkal emeljék az iskolások számát, Hadd \ tanuljanak meg a négerek minél előbb irni-ol- vasni! 3500 év múlva már minden Sierra Leone néger tudott volna irni-olvasni, ha a bi'it alsóházban le nem szavazták volna az illető politikust. így a kérdés megoldása magukra a négerekre vár. ★ Az élelmes gyarmatosító évről-évre több olyan közszükségleti cikket szállít az afrikai néger-országokba, mint például manzsettagombot, nyakkendőtűt, nylon harisnyát, bajuszkefét, rágógumit és persze coca-colát. Viszont ki is visz egyet-mást: Kongóból az összes uránércet, az Aranypartról és Marokkóból az összes mangánércet, Madagaszkárból az összss grafitot és kvarcot, Franeia-Nyugatafrikából az összes vasércet, Nigériából az összes ólmot, Angolából az összes gyémántot, stb. stb. Aztán visszanéz, hogy nem maradt-e ott valami. ' ÉRTELMES AMERIKAI MAGYAR A MAGYAR SZÓBÓL ÉRTI MEG A GAZDA0 <GR POLITIKAI ÉS NEMZETKÖZI ESEMÉNYEK VALÓDI JELENTŐSÉGÉT! ____a_
