Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-06-09 / 23. szám
June 9, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 AZ ÜJ FÖRB-EGYEZHÉNY JELENTŐSÉGE (Folytatás az első oldalról) állapotok. A. H. Raskin, a “N. Y. Times” hasábjain a megegyezés jelentőségét értelmezve, megkaparta az iga- i kérdés felüSetét, amikor azt irta. hogy az autómunkásoknak adott kedvezményeket, még az esetben is. ha a többi nagyüzemek alapmintaképpen el is fogadják, a kisebb vállalatok nem lesznek képesek ezeket a kedvezményeket uegadni munkásaiknak. Raskinnek ez a megjegyzése helyes. A kisebb vállalatok nem rendelkeznek oly óriási tartalékkal, mint a mammut- üzemek, s minthogy jelenleg is élet-halálhareot vívnak az üzemóriásokkal az életbenma- radásukért, aligha bírnák el a nagyobb üzemi megterheléseket. Az ország összmunkás- sága tehát nem reménvked- hetik abban, hogy akár a garantált félévi bért megkapja. Akkor tehát, amikor a main- mutüzemek az autómunkások nyomásának engednek, számítanak arra, hogy a továbbiakban a monopóliumok még jobban meg fognak erősödni és még több kisebb-nagyobb versenytársukat fogják kiszorítani a termelésből. Annak a különleges helyzetnek vagyunk tanúi, hogy a mono-1 poiisták a munkásságnak tett kedvezmények révén erősitik meg hadállásaikat a jövőre való tekintettel. Ehhez hozzátehetjük még azt is, hogy már folyamatban van a nagyüzemek átszervezése az automatikusan működő gyárnagy- ságu gépóriásokkal végzett termelésre, amely nemcsak a kisebb vállalatok kiesését jelentené a termelési versenyből, hanem ugyanakkor a munkásságra is azzal a nagy veszedelemmel jár, hogy mint feleslegeket kiszorítják, a munkapiacról, ezzel is növelve a monopolizált mamraut- üzemek profitjait. Mit szólnak a munkásak? Érthető tehát, ha az autómunkások csak vegyes érzelmekkel fogadták a megállapodás hirét. Reuther ugyan kijelentette, hogy az uj munkaszerződés “a munkásmozgalom történetének egyik legnagyobb történelmi egyezménye”, az a 10,000 Ford- munkás, aki Ford Miller Road-i gyárkapuja előtt ösz- szegyült, hogy meghallgassa | Carl Stellato, a Ford Local [ 800 elnökének jelentését, egyáltalán nem volt lelkes han- j gúláiban. Sokan még fujjoz- íak is, amikor egyes régóta várt követelésük gyenge elintézését hallották. A várható következmények Ezután pedig megkezdődik a General Motors-al való tárgyalás. Nem bizonyos, hogy mint azelőtt szokás volt, a többi nagyvállalat is átveszi az elsővel kötött megegyezés pontjait. Lehet, hogy váratlan nehézségek fognak felmerülni. A nagyvállalatok országos szövetsége, a NAM, és a kereskedelmi kamara nem győzi eleget hangoztatni, hogy a garantált évi bér a szabadvállalkozási rendszer halálharangja. Nem lehet még előre látni, milyen ellenállást fognak kifejteni a GM a GE és a többiek. A Forddal megtörtént a megállapodás s amint jeleztük, a tárgyalások alatt az ország 68 Ford-üzeme közül 37-ben már megállt a munka s a munkások szerint 74 ezer, Ford szerint 114,000 munkás már sztrájkba lépett. A munkások mégis azonnal beszüntették a sztrájkot a megegyezés hírére. A munA BÉRMUNKÁS OLVASÓIHOZ! (A Bérmunkás megszűnésekor alakult “Országos Bizottság” nevében az alanti nyilatkozat' közlésére kértek fel bennünket.) A Bérmunkás megszűnésével megszűnt minden szervezeti tevékenység is, ugv, hogy feleslegesnek látszott az, hogy a Bérmunkás fennmaradt vagyonát továbbra is bankban tartogassuk. Helyesebbnek találtuk, hogy í a nagyon régi adósság, egy védelmi ügy költségeinek kifizetése és a General Defense- nek juttatott összeg után, amely közel 1,000 dollárt tett ki, a még fenmaradó össze- | get munkásmozgalmi célokra juttassuk el. A Bérmunkás megszűnésével alakított Országos Bizottság többsége elfogadta a! Cleveland-Akroni bizottsági tagok javaslatát s a még ! meglevő pénzt a következőképpen osztotta fel: 500 dollárt a General Befense-nek, amely anyagilag segíti az osztályharc miatt börtönre Ítélteket és azok családtagjait. 500 dollárt a Committee for Protection of Foreign Born szervezetnek, amely a külföldi születésű munkások százait védi a deportlásái hajsza ellen, ellátja őket védelemmel, gondoskodik a szükséges óvadék letételéiből és anyagi támogatást is nyújt az üldözöttek családjainak. 757 dollár 11 centet az IWY7 j központjának juttatott el. Meg vagyunk győződve arról, hogy a Bérmunkás volt olvasói helyesléssel veszik tudomásul azt, hogy az általuk összegyűjtött összeg fennmaradt része a Bérmunkás sze lemének megfelelően az utolsó centig munkásmozgalmi célokra lett fordítva. Az Országos Bizottság ! imiiiiiiiiiimiMiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiniiiiMiiii KIOLVASTAD E LAPSZÁMOT? ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELŐ! " '. kások nem sztrájkolnak, ha a munkáltatók nem zárkóznak el mereven a munkások követelései elől, csak akkor, ha belek ényszeritik őket a sztrájkba, mint utolsó fegyverbe. A General Motors-al, a Károly Szabó (1886-1955) The occurence of death brings home to us the common concerns, the common' crises and common destiny of all who live upon this earth, Man’s age-long- dwelling place amid the vast, unending skies. Death draws us together in the deep-felt emotions of the heart, it dramatically accents the ultimate equality involved in our ultimate fate, itVeminds us of the essential brotherhood of Man that lies beneath all the bitter dissensions .and divisions registered in history and contemporary affairs. The human race, with its infinite roots reaching back over the boundless past and its infinite ramifications extending throughout the_ present world and ever pushing forward into the future, is one great family. The living and the dead and the generations yet unborn make up that enduring communion of humanity which shares the adventure of life upon this dear and pleasant earth. Here on our planet there have evolved, over millions of years, human beings possessed of the power of mind, the beauty of love, the splendor of heroism. Man, with all his diverse gifts, is fully part and product of the Nature that is his home. .He is cousin to all other living forms, and in his very flesh and blood one with that same marvelous and muitistructured matter that underlies the whole mighty universe, the shining array of stars, the gracious sun, our own world and everything within and beyond it. Although it is premature death that is most ■‘■'•agic, the final parting signified by death is jund to bring shock and sorrow whenever the ies of love and friendship are involved. Those who feel deeply will grieve deeply. No philosophy or religion ever taught can prevent this wholly natural reaction of the human heart. Yet whatever relationships and enterprises death breaks in upon, we can be sure that those whom we have lost are finally and eternally at peace. And whatever length of time we have had a friend, we always remain grateful for his having lived and for our having known him in the full richness of his personality. Nothing now can retract from the joy and beauty that we shared with our beloved friend and co-worker Károly Szabó, nothing can possibly affect the happiness and depth of experience that the himself knew. The past with all its meaning is sacred and secure. Our love for him and his love for us, his family and friends cannot be altered by time or circumstance. It is wjth sorrowful pride that we point at his departing figure and say: Behold he was one of us. An upright man, a noble man, a selfless man, á cultured, kind man. As all progressive Hungarian Americans are, he was a loyal American, loyal to the best interests of cur people and our great land. He early recognized the eseential role of trade unionism in protecting the interests of the great majority of the nation and therefore throughout his entire life he was an active sonsciéntious member of the trade unions. Just as he loved his adopted country and its people so he honored the land of his birth, Hungary and its people. Together with hundreds of thousands of other Hungarian Americans he participated in every endeavour to alleviate the lot of that long suffering people.. He was a leading contributor to Hungarian Relief organized at the end of the Second World War to aid the people of the old country, almost completely ruined by the devastation of the war, by the nazi intruders and their Hungarian hirelings, the Arrow Cross terrorists. Our dear friend, Szabó Karoly came to the United States driven by the same compulsions that, drowe almost two million other Hungarians to these shores from one of the most magnificent spots of Europe and the whole world, Hungary: by intoierable poverty and oppression. And Ii.<e all the other immigrants, ha was grateful to his new country. He helped build a powerful, rich country. His life was transplanted into American soil and surroundings, but the memory of the motherland and particularly of the village Csögle, where he was born and raised was enshrined in his heart. Nothing could erase or tarnish that memory. And realizing that knowledge and enlightement make people strong, he was instrumental in building a library in his native village where, in olden times library was an unknown concept. Károly Szabó was a pioneer in the true sense of the word. Throughout all history it fell upon the most farsighted, most courageous, most selfless members of society to seek out the frontiers of man’s advancement. The prophets of ancient times were pioneers exploring the realms of rigthousness and justice. The great philosophers and thinkers were pioneers of man’s social organization. Our forefathers in the United States were pioneers instrumental in building the physical basis of our national development. Our inventors and scientists were pioneers who made possible the marvelous unfolding of cur industrial and technical know-how. But while frontiers of our material existence have been by now quite thoroughly explored by- pioneers of science and technology, the realm of man’s relation to his fellow beings, the realm of fairly sharing all the marvelous fruits of mavh ingenuity and the abundance of nature is still unexplored. it is in this sense that our beloved friend served as a pioneer of human prograss. People of his type have been often misunderstood or persecuted, or both, throughout history. Yet, convinced of the righteousness of their cause, p o- neers in all ages carried on, blazing the path for their fellow men. This was the lot and the ro .3 of our beloved Károly Szabó. This was the meaning and purpose of his life. But he was dauntless in these dark days of oppression and persecution. Nothing could shake his conviction in the inevitable victory of progress, in the rebirth of the glorious ideas of freedom, and democracy in our country. His was the strength of plain, decent people everywhere. The quiet strength of Americans believing of fair play, decency and peace the strength of decent people ail over the world marching in an irresistible stream toward a world, envisioned by prophets of ancient times, outlined by great thinkers and fought for by the best, and selfless sons of mankind in all ages and in all countries. Our press is proud for its role in widening the mental horizons of our beloved brother, Karoy Szabó throughout the long years of our friend v association and relationship. We feel honored that it is his type of people that help keep u ) our paper enabling it to carry the messages of justice, and peace of trade uninonism and progress to thousands of Hungarian Americans of good will, to the spiritual brethren of our departed friend. We shall remember him and we shall do justice to the ideas which sustained him throughout life to the end of his days. Rest in peace, beloved friend! General Electric-el és a többi nagyvállalattal szemben is hasonló állást foglalnak el. A munkások követelései sohasem alaptalanok s az osztályharc kiéleződését mindig a vállalati profitéhség idézi e!5.
