Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-05-26 / 21. szám

_£ AMERIKAI MAGYAR SZÓ May 26, 1955 Lesz-e aulószírájk? A második világháború befejezése óta a mun­kásmozgalom egyik legnyugtalanabb éve az 1955- ös év. Csak március havában 450 sztrájk folyt. És a java csak most jön, amikor a General Mo­tors és a Ford-gyárak szakszervezeteiben nagy hévvel folyamatban vannak a sztrájkszavazatok, amelyek eddig 10:1 arányban dőltek el a sztrájk mellett. Detroifban az autóvárosban, uton-utíé- lcn, az autóbuszokon, utcasorkokon, boltokban és vendéglőkben másról nincs szó, mint a sztrájk­szavazatokról. A GM-üzemekben a szavazat több mint száz városra terjed ki, a Ford-üzemekben pedig vagy húsz városra. Az autómunkások szakszervezeté­nek harciszelleme átterjed más üzemekre is, amint ezt a Chyrsler-gyár munkásai is bizonyít­ják, akik már júniusban fognak hozzákezdeni a . sztrájkszavazatok megejtéséhez, noha munka- szerződésük csak augusztus hónapban fog lejár­ni, szerződés ük értelmében azonban a tár­gyalásokat már két hónappal az augusztus 31-iki lejárat előtt megkezdhetik. A Chrysler- munkások már a sztrájkszavazat eredményével akarják megkezdeni a szerződés megújítására vonatkozó tárgyalásokat. A GM hatalmas sajtókampánnyal dolgozik a sztrájkszavazatok várható végső sikere ellen. Míg az eddig lezajlott húsz bértárgyalás során a vállalat képviselői csak csufolódtak a szakszer­vezet követelései felett, a sajtóban (pl. a Detroit Free Pressben) olyan hireket terjesztenek, hogy a vállalat “méltányos ajánlatokat” terjesztett a szakszervezet képviselői elé, mert azt képzelik, hogy ezzel a munkásokat félrevezethetik és keve­sebben fognak sztrájkra szavazni. De hiába min­den: a GM-szakszervezetek eddig 10:1 arányban a sztrájk mellett szavaztak és a Ford-üzemekben is túlnyomórészt hasonlóképpen szavaztak. Min­den jel szerint a végeredmény is ilyen lesz. A gyárosok “sztrájk-alap ja” Közben azonban a gyárak a gyorsmunka erő- szakolt iramában dolgoznak. Az uj autók már el­érték az elképesztő 757,856-os számot, ami 100 ezer kocsival több, mint tavaly volt. Soha még az autóiparban nem halmozódott fel annyi uj kocsi . a bemutató termekben, az üres telkeken, a rak­tárakban — anélkül, hogy vevők volnának rá. Az autómunkások ezt a töméntelen kocsi-mennyisé­get az autógyárosok “sztrájk-alapjának” nevezik. A GM hiresztelt “ajánlatai” 6-centes órabér­emelésről és egy módosított, talán 4-centes ösz- szegről szólnak a garantált évi bérre vonatkozó­an. Ezzel szemben a UAW gazdasági követelései 43 centre rúgnak óránként, amelyből 8 cent men­ne a garantált évi bérre, 11.6 a béremelésekre, 25 cent a nyugdijakra, az egészségi és'orvosellá- tási fizetésekre, (és ez teljesen a vállalat zse­béből jönne,) végül javított ünnepi és vakációs költségekre. A valóságban azonban az történt, hogy a Ford 34 olyan'indítvánnyal hozakodott elő a tárgyalá­sok során, amelyek a munkások eddig kivívott előnyei elleni lépések voltak. A legnagyobb szavazás a Ford Rouge-üzemben folyik, ahol tudvalevőleg 57,000 munkás dolgo­zik. A Ford Local 600 vezetői napjában három­szor mondanak beszédeket a gyárépületek mind­egyikében dolgozó munkások tömeggyülésén és azt magyarázzák meg, miért van szükség a nagy sztrájkszavazatra, miközben a vállalat megfigye­lői ott állnak és hallgatják, miket mondanak a munkásvezérek. Mindez azonban nem félemliti meg a munkásokat. ' i i ^ Az acélipari tárgyalások A legközelebbi bértárgyalások az acéliparban kezdődnek meg. A Pittsburghban junius 7-én meginduló tárgyalások uj jellemvonása az, hogy Jtérően a múlttól, nem a U. S. Steel-el ül le a ClO-acélmunkás-szakszervezet a tárgyalóasztal­hoz, hogy az eredményt azután a többi acélgyár is elfogadja, hanem egyszerre mind a hat nagy acélüzemmel. A munkaszerződés értelmében idén csak a bérekre irányulhatnak a tárgyalások. Da­vid J. McDonald, a szakszervezet elnöke, kijelen­tette, .hogy a munkások követelése “lényeges béremelés”, hegy azonban mekkora ez a “lénye­ges emelés”, azt nem mondta meg. Újságírókkal folytatott beszélgetései alatt célzott arra, hogy ez 20 cent lesz, ami nem olyan sok. Junius 30-án ' a szakszervezetnek már szabad keze lesz a sztrájk kérdésében. Az acélvállalatck eddigelé még nem árulták el, mi lesz az állásfoglalásuk, de minden­ki fel van készülve arra, hogy éppenolyan vaske- zü, kemény lesz, mint az összes többi munkálta­tóé általában. Mert úgy néz ki a dolog, hogy a munkáltatók szilárd frontba tömörültek, amelyet valahonnan, egyetlen helyről irányítanak. A textilsztrájk New Englandban még mindig sztrájkol 18,000 textilmunkás. Ezek a 10 százalékos bércsökkénté- si követelmény ellen sztrájkolnak. A CIO-textil- munkások azzal a követeléssel mentek neki a bér­tárgyalásoknak, hogy állítsák vissza azt a 6.5 szá­zalékos bérlevágást, amelyet 1952-ben erőszakol­tak ki ellenük. A sztrájk megkezdésekor azonban elejtették ezt a követelésüket és hajlandónak mu­tatkoztak a jelenlegi munkaszerződések megújí­tására. Harminchét textilgyár fel is iratkozott a jelenlegi munkaszerződések alapján a megegye­zésre, a gyárosok egy csoportja azonban kitart a 10 százalékos bérlevágás mellett. Végétért a Sperry-sztrájk Múlt hét szombatján a Sperry Gyroscope-gyár sztrájkoló munkásainak ezrei gyüléseztek a brooklyni 14. Regiment' Armory-jában és órák hosszat tartó heves vita után elfogadtak egy mindent magábanfoglaló, kopromisszumos, két évre szóló egyezményt, amelyet a CIO-villany- ipari munkások vezetői terjesztettek elébük. Hir szerint 2:1 arányban szavazták meg. Ezzel végét­ért az ötheti sztrájk, amely a Sperry történeté­ben az első hosszú sztrájk volt. A 450. szakszer­vezet 9,300 tagjára vonatkozó uj munkaszerző­désben biztosítanak 13.3 centes órabéremelést, amiből 8-at azonnal megkapnak, a többit csak 1956-ban. A szakszervezet eredetileg 18 centes mindent magábafoglaló emelést kért, míg a vál­lalat csak 4 centet akart megadni az elkövetkező három évre. Az uj munkaszerződés azonban nem három, hanem két évre szól, noha a munkások eredetileg 1 évre szóló szerződést követeltek. A vállalat beleegyezett, hogy minden munkás visz- szakapja állását és semmiféle megtorlással nem fognak élni a sztrájk alatt tanúsított magatar­tásért. Kompromisszumok jellemzik az előlépte­tésre, a magasabb minősítésekre és a gyárban le­dolgozott évek tekintetbevételére irányuló javí­tásokat. A részleteket egyébként még nem hozták telje­sen napvilágra, az egyezmény azonban megtör­tént. Az öthetes sztrájkban a gyár munkásai olyan harcosságról tettek bizonyságot, amely mél­tó válasz volt a vállalat kemény, vaskezü módsze­rére, amely erőszakkal dolgozott, a munkafel­ügyelőket rendőri karhatalom segítségével erő­szakolta át az őrvonalon (a sztrájk első hetében), a hadsereg katonai rendőrségének zászlóaljával fenyegetődzött és rágalmazó sajtókampányt foly­tatott a longislandi szakszervezet ellen. A Sperry-munkások harciszelleme nyilván meglepte azokat, akik abban a hiedelemben éltek, hogy az úgynevezett, biztonsági elbocsátások és vörösfaló tisztogatások magán a szakszervezeten belül az elmúlt öt vagy több év során tönkretet­ték a munkások harci készségét. Egyéb sztrájkok Immár hetedik hete tart az Atlantic Gray- hound autóbusz-soffőrök sztrájkja, amelyet az AFL villamosvasúti munkások szervezete rendez tiz déli államban. Béremelésért sztrájkolnak a CIO United Packinghouse Workers (húsipari munkások) szervezetébe tartozó Codchaux és Co­lonial cukorfinomitók munkásai. E sztrájk fő­problémája az északi és déli államokban fizetett bérek közötti különbségek kiegyenlítése. Közben Miamiban a szállodai alkalmazottak sztrájkja a 420,000 tagot számláló szállodai és éttermi mun­kások szakszervezetének is egyre fontosabb ügyé­vé válik. Különösen a newyorki társszervezetek állnak melléje és támogatják az 1 millió dolláros sztrájk-alap azonnali létrehozásának tervét. A newyorki központi szakma- és munkatanács tel­jes támogatásra szólította fel tagjait. A napokban ért véget két nagyfontosságu dé­li sztrájk: a vasutasoké és legújabban a telefon- munkásoké. Mindakettő március 14-én kezdődött. Az utóbbit a CIO hirközvetitési munkások szak- szervezete vívta a Southern Bell-telefontársaság ellen; az előbbit tizennégy vasutasszervezet a A SARN0FF-TE1W Vagy két héttel ezelőtt hozták nyilvánosságra a sajtóügynökségek és nagylapok a Sarnoff-ter- vet, noha azt már április 5-én benyújtotta a Fe­hér Házba David Sarnoff tábornok, a Radio Cor­poration of America (az RCA) igazgatósági el­nöke. Ebben a negyvenkét oldalas memorandum­ban a sajtóbeszámolók szerint Sarnoff azt java­solta, hogy legalább hárombillic dollárt fordítsa­nak “a felforgató tevékenységek bátorítására a vasfüggöny mögött” és a lehető legerélyesebb, a lehető legnagyobb hatású propagandát fejtsük ki a szovjet népek, szövetségeseink és az el nem kö­telezett országok népei közt, szóval az egész vi­lágon keresztül-kasul, beleértve az Egyesült Álla­mokat is. Többek közt — és itt egészen kilóg a lóláb — azt ajánlja, hogy a “szabad” országok­ban autóra szerelt színes és nemszines televíziós vásznakon előadásokat kell bemutatni a népek­nek, továbbá “olcsó és könnyűsúlyú, Amerikára beállított televíziós készülékeket kell osztogatni az emberek közt,“ (nyilván az ő vállalatainak készitményeit millió s millió példányban, amelyet a nagyszabású propagandakampányra előirány­zott pénzből fizetnének, beleértve a busás profi­tot.) “A propaganda, mondotta a javaslatban, nem öncél, hanem — előkészítés cselekedetre. Szavak, amelyeket nem támogatnak tettek, ame­lyek nem szülnek tetteket, elvesztik ütőerejüket”, “a védelemből át kell menni támadásba, igy vála­szoljunk a politikai, ideológiai, felforgató kihívás­ra”. Azt hangoztatja, hogy a legbiztosabb mód a tüzes háború megnyerésére az, ha megnyerjük a hidegháborút. A Samoff-javaslat egész szövege ebben a lázi- tó, “robusztus” stílusban van megfogalmazva. A Fehér Ház sajtótitkára, James C. Hagerty sze­rint a Fehér Ház tudtával és jóváhagyásával ke­rült nyilvánosságra s illetékes tényezők “az Elnök irányítása mellett behatóan tanulmányozzák.” Az időben az Elnök egyszersmind már hajlandó­nak mutatkozott a négyhatalmi konferenciára, sőt azóta már bele is egyezett. Látható az óriási ellentmondás a Sarnoff-ja- vaslat és a négy nagyhatalom nyárra tervbevett találkozója közt. Mihelyt fujdogálni kezdtek a hidegháború békés megoldása irányába menő sze­lek, a nagytőkés vállalatokat borzongás és rémü­let fogta el és tartja megszállva. Ennél nagyobb gazdasági katasztrófa nem érhetné őket, hiszen ha nem lesz hidegháború, nem lesz tüzes sem, enélkül pedig hova lesznek a nagymilliós hadi- megrendelések, a példátlan profitok, a nagytőké­sek diktatúrája, a felkorbácsolt hisztéria, a mun­kásszervezetek tervbevett szétrebbantása vagy legalább is .oly szigorú kordábantartása, hogy a dolgozók meg ne moccanhassanak és hova lesz a hadi költségvetés csillagászati billiós dollártöme­ge, amelyet még képzeletük minden megfeszítésé­vel sem tudnak elherdálni, hova lesznek “a régi jó idők”? — Ezeknek tehát minden érdekük, hogy a hideg­háború ne csökkenjen, sőt minél jobban fokozód­jék. Érdekük, hogy a békés megegyezés kísérle­tei megniu.su]janak és a háborús szenvedélyek minél magasabban lobogjanak, A nagyüzletnek ugyanis nem szabad lankadnia, mert abból olyan válság kerekednék, hogy a belpolitikai élet, a vá­lasztások jövője még a nagy paraziták ellen for­dulna. De hiába minden! A világ népei békét akarnak és a közvélemény nyomása még az elnöki szán­dékokra, a politika irányítására is ellenállhatat­lan nyomást gyakorol. A Sarncff-izgatást elfoj­totta a bekét sürgető világ moraja. MÜNCHENBEN egy iskolás fiú föladatában megírta élettörténetét és azt jósolta magáról, hogy az iskolából hazamenet fog meghalni. Egy óra múlva hazamentek és alighogy kilépett az is­kola udvarának kapuján, holtan esett össze. Louisville &’Nashville vasúttársaság ellen. A te­lefonsztrájkban 50,000 munkás vett részt, akik­nek 65 százaléka nő volt s azért tört ki, mert a társaság az uj munkaszerződésbe bele akarta venni a sztrájktilalmi záradékot. A munkások a panaszaik rendezésére felállítandó független dön- tőbirósáskodási rendszer bevezetését, valamint az északi és déli államokban fizetett bérkülönböze­tek megszüntetését követelték, A vasutassztrájk tizennégy államra terjedt ki s ezt is erőszak, munkások lelövése s egyebek jel­lemezték. A végén döntőbíróságban egyeztek meg s az fogja a differenciákat végleg rendezni.

Next

/
Thumbnails
Contents