Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-05-12 / 19. szám
May 12, 1955. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 MUNKÁS ÉS TÁRSADALOM Jövőbe néző visszaemlékezés Irta: Geréb József — ELMÉLKEDÉS AZ ASSZONYOK MUNKÁJÁNAK MEGKÖNNYÍTÉSÉRŐL — Ezen sorokat kizárólag csak az asszonyoknak írom. Persze nem tilthatom el a férfiakat sem az olvasástól, de ha nem fogja őket érdekelni, ne mondják, hogy nem kaptak előzetes figyelmeztetést. Amikor a Magyar Szó megkezdte a “visszaemlékezés” rovatát, nem számítottam, hogy részt- veszek abban. Hiszen vannak elegen, — gondoltam, — akik jobban s talán régebbi időkre tudnak visszaemlékezni, mint én igy nekik hagyom ezt a teret. A napokban azonban Budapestről az egyik unokaöcsémtől olyan levelet kaptam, amely önkénytelenül is a visszaemlékezés terére sodort. “Mi mindannyian jól vagyunk”, — Írja az öcsém abban a levélben, — “Ha nagy akadályok dacára is, de szépen építjük az országot. Ma már mindenki megélhet itt, aki dolgozni akar. Persze jól tudjuk, hogy még mindig mennek Amerikába kéregető levelek. Az emberi kapzsiságot bizony még nem sikerült korlátok alá vennünk”. Megtudjuk aztán a terjedelmes levélből, hogy ő a játékárut és a háztartási eszközöket készítő iparban dolgozik. Mint a levélből kivettem, most arra törekszenek, hogy újabb és jobb háztartási (konyhai) eszközöket gyártsanak, hogy az asszonyok nehéz munkáját megkönnyítsék. Ezért arra kér, hogy Írjam meg, miféle ilyen segítő eszközöket használnak itt az asszonyok a konyhában? És esetleg, ha tudok, küldjék neki olyan katalógust, amiből valami jó eszmét tudnának kivenni. Az én eszközeim Mondanom sem kell, hogy örömmel tettem eleget kérésének. Azaz hogy csak annyiban, ameny- nyire tudtam, mert bizony az én konyhám elég hiányos az ily “modern” felszerelésekben. Ha én például valami, extra nagy főzéshez kezdek, akkor rendesen segítségül hívom Mrs. Liptont, Mrs. Campbellt vagy Mrs. Heintzet és ennek megfele- lőleg a legfontosabb konyhai felszerelésem a kanna-nyitó, amiből van féltucat különböző fajtájú. Persze azt nem Írhatom neki, hogy “hát öcsém, rakjátok tele a konyhákat kannanyitókkal”. Itt szorulok tehát rá az asszonyok tanácsára, azért szól ez az irás csupán csak hozzájuk. Per. sze ehhez megint azt kellene tudni, hogy hogyan is néz ki MOST egy magyar munkás, vagy földműves család konyhája? Mert amikor én láttam, úgy 45 évvel ezelőtt, bizony ott nem sok felszerelés volt. Éppen azért arra nagyon jól emlékszem, hogy milyen szörnyű nagy munka volt a mosás. Nagy sulyokkal verték az asszonyok a lenből készített nehéz fehérneműt. De még annál is nehezebb volt a kifacsarása, mert olyankor nemcsak a viz a ruhából, hanem a facsarást végző két asszonyból is kiment a “szusz”, úgy belefáradtak. Aztán jött a nehéz mángorló, majd a “sparherton” melegített vasalóval való vasalás. A nagymosás többnapos munka volt, hiszen az első nap lúgban ázott a ruha. Innen eredt aztán az a tréfás kérdés, hogy ha Kati hétfőn lugozza a ruhát, akkor mikor mos ? A felelet persze a volt rá, hogy kedden. Igen ám, de a csalárd kérdező nem azt kérdezte, hogy Kati mikor mos? hanem azt, hogy MI KORMOS? És igy a helyes felelet az volt, hogy a kémény. Talán az ily tréfák egy kicsit enyhítették a nagyon nehéz munkát. A mosógépek Visszaemlékezve azon nagymosásokra én úgy vélem, hogy az asszonyok munkájának megköny- nyitéseben a mosógép messze túlszárnyal minden más házieszközt. Reméljük, hogy egyre nagyobb számmal készítik már Magyarországon is s kezdik használni ott, ahol már bevezették a villanyt. De már azt megelőzőleg a kézzel hajtható gumi csavaró hengerek is igen nagy segítséget jelentenek. Reméljük, hogy azokat is gyártják. Persze a sulykot talán már ott is kicserélték a hullámos mosódeszkával (washboard), amely itt nagyon általános létt s az utóbbi években már üvegből is készítik. Hogy az milyen fontos, csak az tudja, aki már megszokta és azután le kell mondani róla. Emlékszem például, hogy 1923- vagv ’24-ben egy munkás házaspár kiment a Szovjetunióba, de az asszony hamarosan visszajött azzal a panasszal, hogy ott nagyon nehéz az élet, “hiszen az asszonyoknak még washboardjuk sincs.” Mondom, a mosás embertelenül szörnyű nehéz munka volt még nyáron is, de hát még télen?! Erről jobb, "ha nem is beszélünk, kár lenne felidézni azokat a “régi jó időket”. De éppen ezért úgy képzelem, hogy az olyan nagy dolgokról, mint a mosógép, villanyhütő, porszivógép, stb. otthon is eleget tudnak már s semmi szükség sincs arra, hogy ezekről ebben a cikkban tegyünk említést. Gondolom, hogy az öcsém bizonyára az itteni konyhákban használt azon apróbb eszközökre gondolt, amiket itt az asszonyok a “Five and Ten”-ben vásárolnak össze, persze nem öt meg tiz centekért, hanem most már jóval drágábban. Régi magyar konyha Igaz, itt megint meg vagyok akadva, mert első. sorban azt kellene tudni, hogy ezekből az apróbb dolgokból, amiket itt a “gadgets” szó fogalma alatt foglalunk egybe, mi van már Magyarországon is? Mert én csak arra emlékszem, hogy már nagyon jól felszerelt konyha volt az, amelyben a szitán, reszelőn, tökgyalun, mozsáron és hurkatöltőn kívül még kávéőrlő és csigatészta- készitő pálcikák is voltak. Persze minden konyhában volt nyujtófa is, méghozzá jó keményfából esztergálva ugv, hogy amikor a komámasszony odavágott vele a komának, hát az mindjárt kijózanodott. A húsdaráló helyét a “bárd” foglalta el (vagy fordítva.) Bizony a bárddal nem volt olyan köny- nyü a kolbászkészités, mint ma itt, amikor a “legfinomabb” (de legolcsóbb) húst csak beledobáljuk a darálóba, utána a fűszert és a gép másik végén már kijön a kolbász. Emlékszem például, hogy a mi falunkban amikor a hús nagyon száraz volt, hát hogy megzsirozzák egy kicsit, belevágták Miska bácsinak a dédapjáról maradt báránybőr süvegét. (Hogy itt miket darálnak bele, azt titokban tartják.) Aztán a “kelt” tésztákat is könnyű elkészíteni a mindenféle kavaró (mixer) gépekkel. Persze, amikor fakanállal kellett pofozni addig, amig csak a légbuborékok ki nem jöttek rajta (a tésztán és nem a pacskolón) az is nagyon fáradságos volt. Ezért ajánlom, hogy a konyhákat lássák el mindenféle keverőkkel, mert még az olyan, amit csak kézzel kell hajtani is. jó szolgálatot tesz. Az italkeverőket persze kihagyhatják, arra nem nagy szükség van. Modern eszközök Ugylátszik, hogy már megint elkalandoztam, mert csak arról kellene beszélni, hogy milyen modern konyhai eszközöket ajánljunk a magyarországi háziasszonyoknak. Igaz, mostanában én egy kicsit elmaradtam a konyhai ismeretek terén. Farmer koromban jobban figyeltem az ilyesmikre. Akkor például volt nekünk almapucoló gépünk. ami nagyon megkönnyítette a rétes csiná- lást. Aztán volt egy másik kis gépünk, ami a cseresznyéből szedte ki a magot; az meg a befőttek készítésénél nyújtott nagy segítséget. Mostanában látok itt a konyhákban egy krumplipucoló eszközt, amelynek keresztbe álló kését az ember magafelé huzza, ennélfogva az, aki nem érti hogyan kell vele bánni, a balkeze ujjairól is lepucolja a bőrt. De aki belegyakorolja magát, az nagyon gyorsan és nagyon vékonyra hántva tudja vele pucolni a krumplit. Aztán ügyes dolog az a félhengeres kés is, amivel az alma közepét szedi ki az ember, ha sült almát , akar enni. Ügyes dolog az a “w” alakú drót |s, amivel a főtt krumplit összetörjük, hogy “csuzpajz” legyen belőle. (Lehet, hogy talán nem is az a helyes “magyar” neve.) De van. nak itt mindenféle szeletelő készülékek, amelyek egyetlen nyomásra a kívánatnak megfelelő formára felvágják a krumplit, a sárgarépát, vörösrépát, hagymát és hasonló főzelékféléket. Aztán vannak itt mindenféle “lé” készítő gépek, amik az utóbbi években igen divatosak lettek. Tudom ugyan, hogy Magyarországon valaha csak a szőlő-lét kedvelték, de itt most belehánynak az ily gépekbe krumplit, tököt, babot, uborkát, vörös- és sárgarépát, spárgát, kötelet, meg a jóég tudja, hogy mi mindent és mindezekből a gép alján valami “felséges” izü lé csorog ki, ami állítólag meghosszabbítja az életét azoknak, akik megöregszenek. A haladás Mondom, meg vagyok akadva, nem tudom, hogy ezen modern eszközök közül melyiket ajánljam az öcsémnek, mert nem tudom, hogy mi van már nekik. Végre is a MAI magyar konyha már egészen más lehet, mint a 45 évvel ezelőtti, noha jól tudom, hogy egyideig nagyon lassú volt ott a haladás. Emlékszem például, hogy 1936-ban, amikor egy newyorki barátom 25 évi ittartózkodás után hazament látogatóba, nem sok haladást jelentett. Mikor megkérdeztem tőle, hogy mi újság van a falujukban, amelyben történetesen én is ismerős voltam, ezt a választ adta: ■— Emlékszel még arra a két sárgödörre, ami a főutcán a templom előtt volt és amelyből, ha belezökkentek a szekerek kerekei, hát a lovak alig birták kihúzni? — Emlékszem, — mondottam neki, bár nem tudtam, hogy. mire céloz. — Nos, hát az EGYIKET MÁR BETÖMTÉK! — felelte a barátom. Ugylátszik, ilyen volt a haladás Magyarországon a Horthy-korszak alatt. Most azonban már annyi fejlődésről hallunk és olvasunk, hogy hacsak a fele is igaz. már akkor is évszázadok mulasztását hozták helyre ebben az egy évtizedben. íme, erre mutat az öcsém levele is. Végre is Magyarországon részben mégis csak “balkán ál. lám” volt, ahol az asszonyok agyondolgoztatását egészen természetesnek tartották. Persze ugyanakkor “lovag állam” is volt, ahol nagyon megkímélték az ÚRI DÁMÁKAT, a munkásnőket persze nem számították a “nők” közé. És ime, most Magyarországról azt írják, hogy ott azon tanakodnak, miként lehetne az asszonyok — a MUNKÁSASSZONYOK — sorsán könnyíteni. Ez nem tisztán csak gazdasági kérdés, ez határozott emelkedés a KULTURÁLIS SZÍNVONALON IS. Leszámítva a “volt” nagyságos asszonyokat, bizonnyal minden amerikai magyar háziasszony örömmel veszi hírül, hogy a magyar konyhákat is mindenféle munkát megtakarító eszközökkel akarják felszerelni. BEKÜLDTE MÁR LAPUNKHOZ A NAPTÁR ÁRÁT? HA NEM, KÜLDJE BE MOST! Váljon lapunk állandó olvasójává! Ha Ön most olvasta először a Magyar Szót, akkor meggyőződhetett arról, hogy ez az újság AZ ÖN ÚJSÁGJA, az amerikai magyarság igazi barátja, a magyar dolgozók, az amerikai szabadság igazi szószólója. Minden száma, minden cikke felvilágosit, megvilágítja az élet, a világesemények fontos kérdéseit. Ma olyan korban élünk, amikor az emberiség életéröl-haláláról van szó. Amerikai magyar csak a mi lapunk olvasása által ismerheti meg az igazságot e bonyodalmas helyzetben. Ne engedje, hogy visszatartsa Önt bárki vagy bármi az igazság megismerésétől. Fizessen elő a Magyar Szóra MOST. Egy dollárért három teljes hónapig olvashatja és amellett egy gyönyörű világatlaszt kap tőlünk ajándékba. Használja az alanti szelvényt előfizetése beküldésére. Alex Rosner, Mgr. c/o Magyar Szó 130 E. 16th St., New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Elfogadom ajánlatunkat. Csatolok egy dollárt, három havi előfizetésre. — Küldjék címemre az ígért nagy világatlaszt. Név: .......................................................... Cim: ................................................................. •
