Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-01-13 / 2. szám
peg! TI -LmnuRf1 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 A Lightfoot per Hétfőn kezdték meg a Lightfoot-pert, amelynek fontosságával, sajnos sokan nincsenek tisztában. A 44 éves Claude Lightfoot-ot tavaly júniusban tartóztatták le a Smith-törvény egy eddigelé semmiféle törvényszék előtt ki nem próbált szakasza alapján. Azzal vádolják, hogy a KP tagja s a vád szerint ez bűncselekmény. Lightfoot tagadta bűnösségét. Úgy néz ki, mintha itt csak egy ember ügyéről volna szó, pedig ha Lightfootot elitélik, a Jogok Törvényének, az alkotmány tiz függelékének nem kevesebb, mint hat törvényét teszik hatálytalanná. A Lightfoot-védelmi bizottság felszólította a chicagói szervezeteket, hogy jelenjenek meg a tárgyalásokon és őrködjenek az alkotmányos szabadságjogok betartása felett. “Munkás, egyházi', polgári, néger, országos, betegsegély- ző egyesületek — igy a felszólítás — amelyek a demokrácia szellemében működnek, önmaguknak tartoznak azzal, hogy gondosan ügyeljenek e törvényszék eljárására, mert itt a demokráciát állítják a birák elé.” Eddig több mint 100 egyént tartóztattak le a jogtipró Smith-törvény alapján s több mint 80-at elitéltek az elmúlt hat év folyamán. De ha Lightfootot is elitjük, akkor ezreket foghatnak majd le és hajszolnak keresztül a törvényszéki futószalagon. Eddig ugyanis az elítéléseknél az volt a vád, hogy a kormány erőszakos megdöntésének tanát hirdetik, most meg a párttagság a vád egyetlen pontja. Az eddigi perekhez képest ez tehát a néptiprás, az alkotbiányos jogok megsértésének egy teljesen uj mozanata. És ebben áll a Lightfoot- per pontossága. Ha ugyanis a KP-ban való tagságért elítélhetnek valakit, akkor majd elítélhetnek bárkit, aki az igazságügyminiszter által felállított “felforgató” listán szereplő 247 egyesület bármelyikének tagja, vagy az volt valamikor. Ez pedig az amerikai polgárok százezreit, sőt millióit érintheti. IcOZMA LAJOS A SZÁMOK BESZÉLNEK írja: Eörsi Béla dJ A new yorki magyar munkásmozgalomnak egyik régi, hü tagja távozott el az élők sorából: január 7-ikén, 73 éves korában elhunyt Kozma Lajos munkástárs. Kozma Lajos a század első éveitől kezdve támogatója és olvasója volt sajtónknak és kivette részét a haladó szellemű magyar munkások csaknem minden társadalmi megmozdulásából. Hosszú évekeken át tevékeny tagja volt műkedvelő gárdáinknak és dalárdáinknak. Halálával egy érdekes és értékes személyiség távozott el a newyorki magyarság köréből. Emlékét megőrizzük. Temetése keden jan 11-én volt a F. C. David temetkezési intézetből. A M. Szó képviseletében dr. Pogány Béla vett részt a temetésben. A DEMOKRÁCIA KITAGADOTTJAI Amerika legszegényebb egvharmada A harmincas években a rideg gazdasági válság idején divat volt beszélni rosszul étkező, rosszul lakó, rossz egészségben élő amerikai milliókról.* Igaz, hogy az “igazi” amerikai ugyanakkor a szegénységet azonosította a családos négerekkel, vagy “piszkos”, “kultúrálatlan” mexikói vagy keleteurópai bevándoroltakkal, vagy a fehér tanulatlan, hegyi lakó, “comic” könyvből vett emberekkel. Az amerikai átlagembernek középosztálybeli illúziója van, 10 közül 8 ember úgy érzi, hogy a középosztályhoz tartozik. Ezért az átlagember nem hiszi, hogy az amerikai dolgozó nép legszegényebb egyharmada a gazdasági rendszer következménye és hogy a szegénységet nem egyéni tulajdonságok vagy balszerencse okozzák. E tanulmány célja az amerikai dolgozó szegénység életének ismertetése. Hol találunk szegénységet? Mindenütt. A városok túlzsúfolt, egészségtelen kőépületeiben, a faluk kunyhóiban, a nagybirtokok álomkastélyai közvetlen közelében, a nyugati államok latifundiumai istállóiban, öntözőárkaiban, a déli államok gyapotföldjein, szántói között, sőt legkönnyebben, pár lépésnyire a belváros (Downtown) ragyogó kirakataitól, ahol az a szegénység él, aki már tudja, hogy elveszítette a létért való csatát és magát szeszesitalba vagy narkotikumba öli, vagy pedig idejön az élet realitásának szörnyű képétől. Az amerikai szegénységet nem lehet európai vagy ázsiai színvonal alapján mérni. Az amerikai szegénységet csak a saját társadalmával összehasonlítva lehet éi'zékeltetni. Ha egy embert arról ítélünk meg, hogy van egy rozoga autója, Hzéves és összeütött és azt állítjuk, hogy gazdag egy keleteurópai vagy ázsiai emberrel szemben, akkor ez az ember nem ismeri az amerikai közelekdési rendszert és távolságokat és fényűzésnek veszi azt, ami nélkül nem lehetne élni, vagy ha az amerikai ember jövedelmét fantasztikus, mesterséges árfolyamon számítják ki, és azok alapján állítják, hogy nincs szegény ember az Egyesült Államokban. Kik képezik Amerika szegénységét? Gazdaságilag minden ember szegény, aki az átlagjövedelmen alul tengeti életét, mert az átlagos amerikai jövedelem olyan mérvű, hogy az első munkanélküliség, gazdasági válság, betegség könnyen szegénységbe kergeti az embereket. 1953-ban a jövedelemelosztás a Nemzeti Bank 1954 júliusi jelentése alapján foglalkozás szerint: átlag alatt (szegénység) átlagos jövedelmű átlagon felüli jövedelmű 3.000 dolláron alul 3,000-től 5,000-ig 5.000 dolláron felül átlag átlagos átlagon alatt felül Professzionátus és félprofeszszionátus foglalkozás 15% 22% 73% gazdasági vezetők 2% 24% 74% saját üzletüek 21% 27% 52% * kereskedelmi és keménygallé- 25% 39% 35% •• rosok, alkalmazottak ipari és gyári munkás 19% 45% 36% napszámos 63% 29% 8% földműves 66% 19% 15% fentiekbe be nem helyezhetők 70% 20% 10% Próbáljuk megállapítani, mely foglalkozás teszi az embert a társadalom legjobb és legrosszabb pénzkeresőjévé. . 1953. évi átlagjövedelmü Professzionátus és félprosszionátus foglalkozás (orvos, ügyvéd és tanult foglalkozások) .$5,540 A nagyvállalatok vezetői .................................. 6,600 Üzlettulajdonosok ........................................... ' 5,000 Irodai és kereskedelmi alkalmazottak .............. 4,100 tanult munkás és. gyári munkás (félig tanult) 4,400 Nem tanult munkás (napszámos és cseléd) .. 2,530 Földművelő osztály (tulajdonos és munkás) .. 2,060 Többi foglalkozás kb. annyi, mint a földműves oszt. Ezek a számok nem fejezik ki az igazi valóságot, mert igen sok foglalkozásban a tulajdonos és munkás együtt van, hogy aa átlagjövedelmet mesterségesen felemelhessék. A gazdaságilag alsó osztály, amelynek a jövedelme az átlagon alul van, az összes keresők 37 százaléka, ebben a csoportban: igen szegény 10 százalék (1,000 dolláron aluli, hiányt szenvedők 13 százalék, átlagalatti keresők 14 százalék, összesen 37 százalék. Amerika dolgozói között több, mint egyharmad rész szegény sorban van, vagy jövedelme nem éri el az átlagot, tehát nélkülöz. Szegény földműves és munkásság Az amerikai társadalom legrosszabbul fizetett tagja —• a földművelő dolgozók osztálya. A hivatalos adatok teljesen félrevezetők úgy, hogy azokat részekre kell bontanunk. Nézzük csak a földművelő (farmer) osztály jövedelmét 1947-ben (a legjobb esztendőben). A hivatalos számok szerint : 17 milliárd jövedelem esett a földművelődre, Félmilliárd adót le kell vonni belőle, Ili milliárddal több földbért fizettek a városban lakó földesurnaó, 15*4 milliárd maradna. * r (Folytatjuk) JAVÍTS egymilliós hadserege Jacob K. Javíts, volt kongresszusi demokrata képviselő, akiből újév napján N. Y. állam főjogtanácsosa lett, a múlt héten' szokatlan indítványt hangoztatott a Columbia-egye- tem végzete növendékei szövetségének gyűlése előtt. Azt indítványozta, hogy egymillió ifjú amerikait toborozzanak tengerentúli állásokba az elkövetkező két évtized folyamán. Tekintet nélkül arra, hogy húsz év múlva már öregecskék lesznek a ma még ifjú amerikaiak, akiket e célre összetoboroznak, feladatuk az lenne, hogy résztvegyenek az ország erőfeszítésében a “kommunista ambíciók” meghiúsítására. Javíts ur azt is kijelentette, hogy eddigelé közel 200,000 amerikait alkalmaztak a külföldi foglalkozások minden ilyentermészetü ágazatában. Javíts ur nem jelölte meg pontosan ezeket a külföldi “foglakozásokat,” “állásokat,” abból azonban, hogy “a kommunisták elleni küzdelem” céljait emlegette, sok mindenre lehet következtetni. Nem akarjuk firtatni, hogy miféle jó “állásokkal” kecsegteti az amerikai ifjúságot a tengeren túl, csak azt a kérdést vetjük fel: honnan vesz Javíts ur egymillió fiatalembert, akinek valószínűleg legfőbb érdeme a “hűség” és megbízhatóság kell, hogy legyen? Elvégre a kormányba és vezető pozíciókba manapság sem vesznek be akárkit. A fasisztaszellemü elemeknek nemcsak Roosevelt nagy elnökünk, Truman volt elnök, hanem még maga Eisen- hiwer elnök sem eléggé megbízható, hiszen McCarthy Eisen- howert is azzal vádolta meg, hogy elnézően bánik a kommunistákkal s a szenátust is a KP “szolgálóleányának” nevezte. A háborús bajkeverőknek, a fasisztatörekvésüeknek manapság már az atomenergia számos nagy tudósa sem megbízható és “biztonsági kockázatot” jelent, mint mondjuk Oppenheimer. Vagy itt van a legújabb botrány Wolf Laded- zsinszkij körül, aki még 1919-ben kiszökött az orosz forradalom elől, Amerikába jött, ahol harminc évig dolgozott kormányszolgálatban, legutóbb a földművelési minisztériumban, mint szaktanácsos, ő volt MacArthur tábornok egyik fő embere a japán ügéyek intézésében. MacArthurt eddig még nem gyanúsították meg baloldali hajlamokkal, Japánban ö még a császárnál is nagyobb ur volt, ő volt a császár császára, s neki mégis jó és megbízható volt Ladedzsenszkij. Ennek ellenére most Ladedszenszkij is biztonsági kockázattá vált azon az alapon, hogy annak idején ő szerkesztett egy japán földosztási tervezetet MacArthur főparancsnoksága alatt. Kormányalkalmazottak csak egy mozzanatát képezik az országban eluralkodó bizalmatlanságnak. Az üldözőbe vett és deportált és bebörtönzött kíilíöldiszármazásuak egy másik ilyen mozzanat. Az állásaikból kiüldözött tanárok, tanítók, tudósok, értelmiségiek, színészek, irók, hírlapírók, a gyári munkások hüségvizsgálatai, a szakszervezetek gúzsbakötése, a gondolatcenzura, a tanszabadság megfojtása, a vélemények rendőrségi ellenőrzése, a besúgók söpredékének irtó elszaporodása a hidegháborús hisztériában, mindez arra wall, hogy az országban, szinte már senkiben sem bíznak, csak a rendőrségi aktákban. Egyre nagyobb lépésekben terjed el a rendőrállami hangulat. Idestova mindenki vagy megfigyelt vagy megfigyelő lesz. Ahhoz, hogy egymillió fiatalembert összetoborozzanak tengerentúli kommunista ellenes munkákra, semmi kilátás. Pedig ezt a faramuci ötletet egy úgynevezett liberális honatya vetette fel. Elképzelhető, miféle eszmécskék kavaroghatnak azoknak az imperialistáknak az agyában, akik nem egy, hanem számtalan millió amerikai fiatalembert szeretnének szétküldeni a világba a wallstreeti világuralmi törekvések keresztülvitelére. A kelet és nyugat közti kereskedelmért A Citizens Conference for International . E c o n o m ic Union nevű polgári szervezet nevében negyvenhét vezető amerikai személyiség aláírásával ellátott programmot terjesztett Louis H. Pink, a szervezet elnöke múlt vasárnap Eisenhower elnök és a kongresszus elé. A javaslatban az áll, hogy néhány cikk leszámításával távolítsák el a megszorításokat a szocialista országokkal. A beadványt többek közt a State Department négy volt főtisztviselője, továbbá egyetemi tanárok, nagyvállalati igazgatók, egy nyugalmazott e p iszkopália püspök: Rév. Charles K. Gilbert, Abba Hillel Silver főrabbi és Norman Thomas, a volt szocialista elnökjelölt Írták alá. Ugyancsak aláírta Gerard Swope és Owen D. Young a General Electric vezérigazgatója. .
