Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-01-13 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 13, 1955 nagysikerű Aszbankeft Weinstock tiszteletére Kétszázan — szakszervezetek képviselői, barátok, rokonok — vettek részt a Wein- stock Lajos tiszteletére rendezett banketten, a bronxi Magyar Házban, amelyet a Weinstock-szakszervezeti védelmi bizottság rendezett. Frank Wedl, a szobafestők szakszervezetétől, látta el az elnöki tisztséget. A szónokok közt szerepelt Leon Straus (szücsmunkások szakszervezete), Elizabeth Gurley Flynn (KP), Harry Sacher és Joseph Forer, akik Weinstock védőügyvédjei a washingtoni tárgyaláson. Weinstock ellen ugyanis merő alakisági alapon koholt pert indítottak a május elsejei bizottság nevével kapcsolatban. “Ezt a pert meg kell nyernünk, de nem a törvényszéki tárgyalóteremben dől el a harc”, mondta Sacher, aki rámutatott, hogy Weinstockot öt évi börtönre ítélhetik, amiért védte a munkásság jogát a május elsejei ünnepléshez, azonkívül,'hogy a Smith-tör- vény alapján már három évre elitélték (az ügy fellebbezés alatt áll) és azután deportálni akarják. Leon Sstraus és Elizabeth Gurley Flynn is hangsúlyozta a per koholt jellegét. Straus kijelentette, hogy az “támadás az amerikai munkásosztály május .elsejei hagyományainak megsemmisítésére.” Gurley Flynn hozzátette, ,hogy Weinstock “azért küzdött, hogy ezt a hagyományt valamennyiünk számára meg- crizzé.” WSinstock a maga részéről kijelentette, hogy a vád egy szinte lehetetlen alakiságra támaszkodik és minden reménye megvan, hogy ha elegen tiltakoznak meghurcolása ellen, az egész vád összeomlik. 10________________ RÖVIDEN 299,600 font pattogatott kuko- koricát foglalt le az egészségügyi hatóság egy férges piszokkal tele áruházban. A raktárból már sok a forgalomba ment mielőtt észrevették. Ezeken kívül négy nagy baromfikereskedőt is magas büntetéssel sújtottak, romlott, evésre alkalmatlan majorság forgalomba hozataláért. Közkatona a tábornokok ellen Mike Mansfield szenátor Mon- tanából, aki mint közkatona szolgált a hadseregben és a tengerészeinél erős kritikát mon- d: tt magasrangu katonatisztek t len, akik arogánsan beleavatkoznak a politikába, mint szokás szerint a rossz oldalon, az álmukban létező 10 millió ameri- 1 oi vezetésére vállalkozva, akik tiltakoznának az ellen, hogy a szenátus, mit ugrálsz McCarthyt igazságtalanul megcenzurázta sóért, mert szemtelenül és igazságtalanul szembeszállt a szenátussal. Ne is beszéljünk arról, hogy egy többszörösen kitüntetett tábornokot, megszégyenitő módon sértegetett. Állami hivatalnokokat arra buzdított, hogy azok esküiket megszegve lopjanak el titkos írásokat. Szolgáltassák ki azokat neki, hogy azok alapján kísérelhessen meg még több ártatlan embert bajba keverni. Majd pedig otromba gyaAHOGYAN ÉN LÁTOM írja: EHN Két régi levél . • . Régi, megrögzött szokásomhoz híven néhány nap előtt bementem egy üzletbe, ahol másodkézbeli áruk kerülnek eladásra és ez alkalommal szerencsém volt: a könyvtárállványokon 9 olyan kötetet találtam, amelyet érdekeltek és ame- 'yeket egész olcsó áron sikerült megvennem. Az egyik könyvben, egy borítékban két levelet találtam. Az egyik 1949 április 21-iki, losangelesi kelettel Így szólt: “Tisztelt uram, hirdetésére válaszolva értesítem, hogy nagyon szeretném, ha értesítenek, hogy milyen szempontból érdekli Önt az irás, ami engem nagyon érdekel. Szeretnék hallani Öntől, ezért kérem, hogy vagy telefonáljon, vagy írjon az alanti címre. .. Szives üdvözlettel Garmelette P.. . ” A másik levél válasz volt a fenti sorokra, amelyeket Jarmelette hófedte hegyekkel és pirosló narancsokkal díszített levélpapírra vetett. Ez a válasz, amelyre Írója tarka, virágos papirt használt, 1949 julius 17-ikén, az iowai Des Moines-ben keltezett és igy szólt: “Kedves Carmelette, három hónappal ezelőtt irt levele körülményes utón került hozzám, bár nem én vagyok az, aki a losangelesi Mirror-ban hirdetett... Magamról ennyit: 46 éves vagyok, 5 láb 7 incs magas és 220 font a súlyom; kék szemek, szőke haj, özvegy, gyermekeim nincsenek, de a vágyam, hogy bárcsak lennének. Tanitó vagyok és nagyon egyedül érzem magamat. Jövő héten .6 hétre az arkansasi Ozarkokban fekyő farmomra megyek, ahol semmi dolgom nem lesz és Örülnék, ha ezekre a sorokra oda Írná válaszát. “Az irás engem is mindig érdekelt, de jelenleg más és nagyon komoly szándék az, amiért egy nővel meg- ismerkedni szeretnék. Ezért kérem, hallasson magáról és küldjön egy fényképet is, amelyet kívánatra vissza fogok küldeni, saját fényképemmel együtt. “A tanítást meguntam, szeretnék inkább valami üzletbe fogni, de ehhez egy megértő élettárs kellene. . . Csatoltan visszaküldöm levelét, amelyet csak 4 nappal ezelőtt kaptam kézhez. Ha érdekli, válaszoljon alanti cimemre és abban közölje ismét a cimét. Szives üdvözlettel, Boris G. A...” Az olvasó nem tudhatja, de e sorok írója sem, hogy ennek a szép reményekkel biztató ismeretségnek mi lett a folytatása. Akiben azonban van jóindulat és egy kis hajlandóság romantikára, az szeretné elképzelni, hogy Carmelette biztató választ irt Boris félre nem érthető célzásokkal spé- kelt levelére és persze elkiidte fényképét is, amely e°y bájos női arcot juttatott Boris kezébe. A következő levélben azutan Boris küldött fényképet és a “szőke haj és kék szemek” biztosan megtetszettek Carmelette-nek. A reménydus kezdetnek és az ilyen folytatásnak természetes következménye csak “happy ending” lehetett és 1949 óta talán már teljesült Boris hő vágya: lehetséges, hogy az arkansasi farmon esténként 2—3 apróság szórakoztatja a boldog szülőket. . . Sajnos, az olvasót ki kell ábrándítanom, mert a két levélnek nem volt folytatása. A “kedves Carmelette” «nem válaszolhatott és nem küldhetett fényképet a szőke, kékszemü Borisnak. A jelen társadalom kegyetlen szabályai és elfogult, megrögzött hagyományai szétzúzták Boris és Carmelette idilljét, mert — Cajmelette cime félreérthetetlenül mutatta, hogy Los Angeles néger negyedének kellős közepén lakott, amit persze az iowai levél szőke, 220 fontos írója nem tudhatott. Szegény kis Carmelette, ki tudja hányszor olvasta el Boris levelét, amig végre is bennefelejtette a könyvben, amely jelenleg az én tulajdonomat képezi. Lehet, hogy Boris még mindig “egyedül érzi magát” az arkansasi farmon és néha eszébe jut Carmelette, hki nerh méltatta öt válaszra. De lehet az is, hogy talált valakit, akinek szintén szőke a haja és kék a szeme és immár nincsen egyedül. Lehet, hogy már régen elfelejtette Carmelette-et, akinek nemcsak a haja, hanem a bőre is fékete, de aki csakúgy vágyik sze- retetre és boldogságra, mint többi nőtársai, akik véletlenül fehérnek születtek. . . látogatás egy szovjet termelőszövetkezetben Fiatal faültetvényekkel szegélyezett müut mentén há- ak szabályosan épitett sora húzódik. Festett homlokzatuk, iyári terraszaik választékos képet kölcsönöznek a falunak. Az oszlopokon tejtivegbura alatt utcai lámpák. Ilyen Riblovó falunak az utcája. Az uj házak építése különösen a háboruutáni években lendült fel a “Borjec”-kolhozban. — Építkezéshez, — mondja Azsirkov, a kolhoz elnöke, — sok pénz kell. Kolhozunknak van pénze. A kolhoz társadalmi jövedelmei szakadatlanul növekednek. A múlt eszten- löben 3.5 millió rubelt tettek ki. A kolhozparasztok sok pénzt, gabonát, burgonyát, zöldségfélét és saját barmaik számára sok takarmányt kaptak munkájukért. A kolhoz a közgyűlés határozata alapján körülbelül egymillió rubelt adott ki építkezésre. 1954-ben nagyobbodnak a jövedelmek, s a főépitkezésekbe eszközlendő befektetések meg fogják haladni ezt az összeget. ★ Az állandó építkezés szükségessége arra bírta a kolhozt, hogy állandó építkezési brigádot alakítson. Szakképzett szakemberekből áll ez a brigád: ácsokból, asztalosokból, beton- munkásokból. Tapasztalt épitész, Petr Piszkarev, vezeti a brigádot. A brigád tagjai végzik az építkezéseken azokat a munkákat, melyek különleges ismereteket és gyakorlottságot igényelnek^ A segédmunkákat, földmunkákat, anyagszállítást, az építkezési gépezetek kiszolgálását más kolhozparasz- kot végzik. A kolhoz építkezésein nem ritkán 100, sőt több kolhozista dolgozik. A brigád rendelkezik a szükséges építkezési gépezetekkel: betonkeverőgéppel, kőtörővei, vibrátorokkal a beton- tömöritéshez. A kolhoz asztalosmühelyében villanyos munkapadok és szerszámok vannak: vésőpad, körfűrész, gyalugép, villanyos illesztőgép. A műhelyben ajtó- és ablaktokokat, ablak- és ajtószárnyakat stb. készítenek. A kolhozparasztok különös gondot fordítanak az állat- tenyésztő helyiségek építésére. A kolhozfarmokon jelenleg 680 szarvasmarha, 718 juh és 3,000-nél több baromfi van. A gulya szakadatlanul növekszik és igen magas jövedelmeket nusitásokkal illette azt a bízott- orrukat olyasmiből, amihez úgy ságot is, amelyet a szenátus az sem értenek. ő felelőtlen, hazug tevzkenysé- geinek kivizsgálására küldött ki. Az állam gondoskodik ezekről a vaskalaposokról attól kezdve, amikor belépnek West Point vagy Annapolis kadét-iskoláiba, amig csak el nem temetik őket Arlington temetőjébe. Viszonzásul legalább kitarthatnák az Nagy a forgalom a szenzációs McGarthy-ellenes hanglemezben az “Investiga- tor”-ban jelentik a new yorki hang'iemezkereskedők. A lemez ára $5.95. Megrendelhető postán p cégtől: B&C Recording, 15 E. 48th St., New York. hajt a kolhoznak. A kolhozépitők az utolsó három év folyamán három baromfiólat, két disznóólát, lóistállót,'gépesített gabonatisztitot, amelyben a gabona szárítását és tisztítását végzik, tehénistállót építettek. Minden főépületet tűzálló es tartós anyagból építettek A sertésólakban az állások fémből készültek, a tehénistállók jászolai betonból, a padozatok szigetelő betonból készültek aszfaltbontással. A zrigád jelenleg a második, téglából épitett tehénistállót épiti. Ebben a helyiségben éppenugy, mint a betontehénistállóban, minden állatápolási, munka- igényes folyamatot gépesíteni fognak. Kötélpályát építenek a takarmány odaszájlitására és a trágya kihordására, műhelyt állítanak fel a takarmány elkészítésére, önitatókat és villanyosetetőgépeket állítanak be. A lakóházak és állattenyésztő farmok vízellátására a kolhozparasztok a háboruutáni években ártézikutat fúrtak és víztartályt építettek. Most az egész faluban vizelosztó- csapokat állítottak fel. A kolhozparasztok elhatározták, hogy a következő évek folyamán megnagyobbítják a.zöldségfélék és a burgonya ter- méshozadékát. A Moszkva-folyó partján hatalmas szivattyú- telepet építettek és hét kilométer hosszú vízvezetéket fektettek le, amelynek segítségével 100 hektárnyi zöldségültetvényt öntöznek^ Most fejezik be a melegházi kombinát első sorozatának építését. A melegágyak alkati’észeit előregyártott vasbetonból készítik. A kombinátot forróvizzel és különleges kazán gőzével fogják fűteni. A melegágyi gazdaság területén védőernyőt épitenek a melegágyi keretek és szalmagyékények megőrzésére, leltár javítóműhelyt, zöldségmegőrzőt. Jövő esztendőre még két melegházat épitenek és kiszélesbitik a melegágyak területét. ★ Együtt megytmk végig a falun Piszkaiev\eí, a kolhoz épitőbrigád vezetőjével és Golubev asztalossal, akiről a kolhozparasztok azt mondják, hogy “arany keze” van. — Nézze csak —, mondja Piszkarev — ez a sok épület, amit itt lát, nem volt meg a háború előtt. A háboruutáni években építettük a bölcsőde és a gyermekkert épületét, a kolhozvezetőség épületét, a mezőgazdasági kultúra és a kolhozkönyvtár házát. Ez évek alatt 50 kolhozparaszt épitett magának uj házat. * — Amit idáig csináltunk, az csak kezdet —, mondja Piszkarev. — A következő egy-két esztendő alatt még többet fogunk építeni. Kolhozunkban két kis klub van. Kinőttük őket. Az ifjúság nagy kulturház építését követeli. Ezt az építkezést 1954-ben kezdtük meg. A kulturházban lesz 500 férőhelyes nézőtér, lesznek helyiségek a művészi és tanulókörök számára, lesz könyvtár és olvasóterem. Kiszélesítik a melegházi gazdaságot, még két baromfiudvart, két borjuistállót, fütött garázst (a kolhoznak 11 gépkocsija van) és aszfaltozott utat fognak építeni, amely a kolhozba vezet. Kimondhatatlanul sok munka vár ránk!... T~ ?
