Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-04-07 / 14. szám
CARNEYÉK TENYERE VISZKET Nagy feltűnést keltett országszerte a nagyla- pok főhire, amely az Associated jelentése alapján azzal riasztotta meg az ország népét, hogy az amerikai kémszolgálati szervezet közegeinek értesülése szerint a kínai népköztársaság április hó közepén megkezdi támadását Quemoy- és Mat- szu-szigetek ellen. Meg nem nevezett “magas- rangú katonai vezetők” e hir szerint sürgették Eisenhower elnököt, hogy hagyja jóvá a kínai anyaország ellen indítandó teljeserejü ellentámadás terveit. Ebben az értelemben Íródott a N. Y. Times, a Herald Tribune és más lapok jelentése, csak azt nem Írták meg, kitől ered a kijelentés. Nos, kiderült hamarosan, hogy Carney admirális, a haditengerészeti hadműveletek főnöke tette ezt a kijelentést válogatott újságírók egyik bankettjén nem hivatalos módon. Legfőbb ideje, hogy figyelmeztessék az amerikai újságolvasó közönséget, hogy háboruspárti elemek tervszerűen összefogtak itt és meg akarják győzni az országot, hogy egy nagyszabású távolkeleti háború már elkerülhetetlen (és minél előbb, annál jobb nekünk) és ezek akarják rábírni Eisenhowert. hogy kötelezze el magát egy totális háborúra Matszu- és Quemov-szigetek miatt. Nagyon esetlen, ügyefogyott, de vérgőzös agyakkal képzelik ezek az urak elindithatni a harmadik világháborút. Ezek még azt sem tudják, hogy az elindítandó oknak tetszetősnek kell lenni, amelyet az istenadta nép hiszékenyen lenyel, mint gyermek a csokoládét. Legalábbis egy trónörököst kell lepuffantani s a véres királyi zubbony mutogatásával felheccelni a félrevezetett utcanépet, vagy valami ehhez hasonló, vérfagyasztó kóklerfogással kavarni fel palira vett milliók méltatiankodását, hogy félrevezetett vagy felbérelt ripőkök el merjék rikkantani magukat: “Éljen a háború!” De két kis sziget miatt, melyről mindenki tudja, hogy oly közel van Kínához, mint Staten Island New Yorkhoz s még hozzá nincsenek belefoglalva a Formóza és a Pésca- dores-szigetek védelmére kötött Csang-US kölcsönös védelmi szerződésbe, nem lehet világháboruz- ni s levegőbe röpíteni az emberiséget. Carney admirális és csatlósai azt hangoztatják, hogy Csang finom lelke nem bírna el még egy hátrálást meg hogy a Szovjetunió nem fog anyagi segítséget nyújtani a Kínai Népköztársaságnak, ha leszámolásra kerül a sor, ennélfogva ha Eisenhower bólint a fejével, akkor a népi Kínát gyorsan és végérvényesen “elpáholhatjuk.” Az ítélőképességnek éppen ezen a területein mutatkozik meg a katonai elmék hírhedt gyengesége. Bárhogy is legyen, bármit is vélekednek, véleményüket nem volna szabad rákényszeríteni az országra még az “agymosás” körmönfont módszereivel sem. A rut igazság az, hogy magas- rangú katonai közegek szűrik össze a levet a Knowland által vezetett titkos -csoporttal, hogy pánikszerűen kipanamázzák a döntést, amely csaknem az egész világot ellenünk fordíthatná s aztán verekedhetnénk egyedül egy borzalmasmé- retii háborúban mocsaras erkölcsi alapon, irta vezércikkében a N. Y. Post. (Marc. 29.) Szentesitette-e a Fehér Ház Carney oktató előadását? Megmondta-e valaki Eisenhowernek, hogy mialatt ő Gettysburgben pihenteti idegeit, az országot ilyen háborús hírekkel fogják bombázni? Vannak-e magasrangu katonai közegek, akik nagyobb hűséget éreznek Knowland szenátor iránt, mint egész haderőnk legfőbb parancsnoka iránt? Hol van és mit csinál a külügyminiszter és milyen álláspontot foglal el, ha egyáltalán van álláspont, amikor teendőit mások ragadják magukhoz? Ezekre a kérdésekre jó volna választ kapni, még mielőtt a propaganda gőze ki nem oltja a*z értelem világosságát. Nem lehet mentséget találni azon katonai és politikai erők sötét erőfeszítésére, amellyel azt a két piszlicsár kínai szigetet egy teljesméretii világháború tüzcsóvájáül szeretnék felhasználni. Pedig éppenséggel ebben sántikálnak. A dolog- azonban nem megy úgy, mint a karika- csapás. Sokan azonnal ráébredtek az irtóztató veszélyre. Sok amerikai kezdi felvetni a kérdést, miért engedtük magunkat becsalni ebbe a diplomáciai zsákutcába és miért nem jöttünk elő nyíltan, becsületesen, hogy legalább az Egyesült VERES JÁNOS A fájdalomtól megrendült szivvel tudatjuk lapunk olvasóit, hogy Veres János munkástárs, lapunk Észak-New Jersey-i lapkezelője, a munkássajtó kiváló építője, a magyar nép és az amerikai munkásosztály hü fia, 1955 április 2-án Washington, D. C.-ben 81 éves korában hirtelen elhunyt. Veres János munkástársban a magyar nép legszebb tulajdonságai, a barátság, vendégszeretet, nyiltszivüség, lelkesedés, szabadságszeretet, az öntudatos munkás legnagyszerűbb tulajdonságaival, az osztály öntudattal, az üldözöttek, elnyomottak iránti rokonszenvvel párosult. Nem volt nálánál odaadóbb munkása, képviselője lapunknak. Lankadatlan szorgalommal rótta New Jersey útjait lapkezelői munkája teljesítése közben. Sem a nyár rekkenő hősége, sem a tél dermesztő hidege, se hó, se fagy, se szél, se eső nem tartotta vissza munkája teljesítésétől. Tudatában volt annak, hogy a Magyar Szó építésével. támogatásával az emberiség, a dolgozók nagy ügyét, a felvilágosodást, a béke, a demokrácia védelmét szolgálta, éppúgy, mint az amerikai magyarságét. A gyász e fájdalmas óráiban szivünk minden rokonszenvével fordulunk mélyen sújtott özvegye, Veres Jánosné, szül. Bucuj Helen felé, akivel 56 évig élt boldog házasságban, részvétünket küldjük gyermekeinek ifj. Veres Jánosnak, Veres Lászlónak, leányainak Helénnek és Jolánnak, valamint unokáinak és két dédunokájának. A Magyar Szó szerkesztősége nevében Deák Zoltán szerkesztő búcsúztatta drága halottunkat április 4-én a gyászkápolnában. A másnap végbement temetésén az Országos Lapbizottság nevében Pelrás Pál. lapunk nevében dr. Pogány Béla, a Nők Világa nevében Gyarmaty Kató mondott búcsúbeszédet. A magyar szülőhaza és a magyar nép gyászát akiket Veres János szive minden dobbanásával szeretett, a Magyar Népköztársaság washingtoni követsége koszorú küldésével fejezte ki. Veres János munkástárs emlékét örökre szivünkbe zárjuk. A Magyar Szó Országos Lapbizottsága A Magyar Szó Szerkesztősége A Magyar Szó Kiadóhivatala A Nők Világa Szerkesztősége Howard Fast üdvözlete Howard Fast, a világhírű regényíró az alanti üzenetet küldte lapunk számára a magyar nép felszabadulásának 10-ik évfordulója alkalmából: “Legmelegebb üdvözletem a magyar népnek a náci uralom alól való felszabadulása 10-ik évfordulója alkalmából. “Az az amerikai, akinek a legcsekélyebb kapcsolata is van hazánk munkásosztályával, teljes tudatában van annak a roppant hozzájárulásnak, amelyet a magyarok nyújtottak. Boldog érzés tölti el az embert annak tudatában, hogy szülőhazájukban immár egy évtizede építhetik az emberiség legszebb álmát: a szocializmus építményét. Howard Fast” Nemzetek révén próbáljuk rendezni ezt a kitekert nyakú formózai kérdést. így mindenesetre megvilágosodott az, hogy igenis van egy háborús párt, amelyet a demagógiával dolgozó, vagyis békeszólamokat puffogta- tó, de atombombákkal játszadozó vezetőszemélyek gyanús igyekvéssel leplezgetni iparkodtak. Még maga az Elnök is két szájjal beszélt mult- heti sajtókonferenciáján, ahol az újságírók mindenféle kérdésekkel zaklatták. “A túlsók beszéd”, mondta Eisenhower, nem mozdíthatja elő a békét. “Nem tudom”, mondta, hogy lesz-e támadás Matszu és Quemoy ellen, amikor felkérték az újságírók, hogy kommentálja Carney admirális kiKereseti lehetőségek - öreg korban Az Egyesült Államokban ma minden 12 személy közül egy tulvan már 65-ik életévén. Ez az arány 1980-ban már 7:1 lesz. Hát bizony van mit tűnődniük ezen azoknak az amerikaiaknak, akik a nyugdíjas évek felé közelednek s láthatják, hogy társadalmunkban egyre inkább a fiatalságra vetik a hangsúlyt s az öregek anyagi helyzete általában véve szomorú. 14 millió “idősebb polgár” a világ leggazdagabb országában s anyagi helyzetüket nem lehetne jobban jellemezni, mint azzal a megállapítással, hogy kétharmaduknak évi 1 ezer dollárnál kisebb jövedelme van. Mi következik ebből? Sok számára napi kétszeri étkezés (a későn fogyasztott reggeli és a korai vacsora), és amint egy idősebb nő mondottá a társadalombiztosítási hivatal képviselőjének: “egy darab kemény cukorka, hogy elvegye az ember étvágyát”; — a szemüvegről szóló lemondás; az orvosi és fogászati kezelésről való lemondás, ami pedig öregkorban olyannyira szükséges; feszültség a családi kapcsolatokban, mert egy idősebb személy érzi, hogy terhére van hozzátartozójának, akinek nyakát és lakását a saját szaporodó családjának tagjai szállják meg; vagy magános élet gyéren felszerelt pincelakásokban vagy padláshelyiségekben, ahol a házbér alacsonyabb, de a lépcső magasabb. A New York állami közös törvényhozási bizottság jelentése az öregedő személyek helyzetéről s az állam öregembereinek lakásviszonyairól azt mondta, hogy az “az emberi méltóságérzet megsértése, mert amit a kisjövedelmű családok nem fogadnak el lakhelyül, azt kapják meg az ínségesek, a legöregebbek, a legtehetetlenebbek, a legrokkantabbak.” A 65 évesnél idősebbek felének nincs más megélhetési eszköze, mint amit a társadalombiztosítástól vagy a jóléti hivataltól kap. Egyharmada, azaz 6 és félmillió, kap illetményeket a társadalombiztosítótól, 19 százaléka a jóléti hivataltól, 30 százaléka saját keresetéből él és csak egy kevés élvez magánnyugdijat és magánbiztosítást. A társadalombiztosítótól átlagban évi 516, a jólétitől évi 618.48 dollárt húznak (azaz havi 43, illetve 51.54 dollárt.) Ez persze még távolról sem jelenti azt, hogy minden öreg személy kap társadalombiztosítási csekkeket, csak azok, akik megfelelnek a törvény által előirt követelményeknek. Akik kimaradtak, akikre nem terjed ki a törvény “áldása”, azok bizony csak a jóléti hivatal kegyelemkenyerére kénytelenek fanyalodni s ez annyi, mint szegénységi esküt tenni. Ezek hivatalos adatok, ezekben nem lehet kételkedni. Kell-e hát nyomosabb okot felhozni annak bizonyítására, hogy milyen fontosak azok a lehetőségek, amelyek idősebb személyek számára nyitva állnak? Hogyan lehet pénzt keresni nyu- galombavonulás után, hogy életszínvonalunkat egy kissé felemeljük. Ezután következő cikkeinknek témája éppenséggel ezeknek a kereseti lehetőségeknek, legalább is ezek egy részének ismertetése lesz s reméljük, hogy nem egy esetben hasznára fog válni idősebb munkástársainknak. Petőfi él! De nem volt soha rab. Ne higyjétek, nem hord ő láncokat! Kard van kezében, ajakán harci dal; Előre száguld, mint a bősz vihar, És tulharsogja ágyuk moraját Szent himnusza egy szó: Világszabadság! Reviczky Gyula jelentését. De amikor azt kérdezték tőle, meg fogja-e róni a kijelentésért, Eisenhower azt felelte: “Nem én!” Nos ezzel a felelettel nem nagy méltatlankodást árult el. Később még azt is mondta, hogy alantasainak van joguk, hogy egyéni meggyőződéseiket kifejezzék, csak lehetőleg ne hirdessenek olyan nézeteket, amelyek nehézségeket okoznak a kormánynak. Ha komoly lépéseket akartak volna tenni, akkor elcsapták volna Carneyt, Radfortíot s h: vonlokat s a háborús párt tagjainak az orrára koppintottak volna. Ez lett volna és ez lenne a világos, egyenes válasz. Aprít 7, 1955________________ AMERIKAI MAGYAR SZÓ q Társadalmi és irodalmi szemle
