Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-03-17 / 11. szám
March 17, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 Társadalmi és irodalmi szemle Terjed a tiltakozás Dulles atompolitikája ellen Dulles külügyminiszter a múlt héten országos rádió- és televíziós beszédben számolt be az amerikai népnek távolkeleti utjának eredményeiről. Többek között kijelentette a beszéd során, hogy Amerikának.szükség esetén “az ellenség erejére azzal a még nagyobb erővel kell válaszolnia, amellyel rendelkezik”, de mégsem kell elköteleznie magát, hanem rugalmas politikát kell folytatnia. Azután azt hangoztatta, hogy USA-nak oly újfajta fegyverei vannak, “amelyek teljesen el tudnak pusztítani katonai célpontokat anélkül, hogy azokkal kapcsolatos polgári központokat veszélyeztetnének.” Ez oly mesét akar jelenteni, hegy uj fegyvereink csak egyenruhás embereket pörkölnek halálra, de nem civiiruhás egyént, olyan pontosan tudunk bombázni!. .. Dulles szerint továbbá Ázsia “védelmében” a főtényezők Amerika “elriasztó hatalma és készségünk, hogy használjuk is ezt a hatalmat katonai kihívásra adott feleletként.” Mindez valóban a kardesörtetés ragyogó példája, amely azonban minden szerénytelensége mellett sem hathat megnyugtatóig azokra a józan kedélyekre, amelyek egy atombombás világháborúban az emberiség és a civilizáció megsemmisülésétől tartanak, amikor is egészen mindegy lenne, ki volt az, aki előidézte. Mit mond Eden? Mennyivel kulturáltabban hat mindezzel szemben az, ahogy Anthony Eden angol külügyminiszter számolt be az angol alsóházban a kínai helyzetről, még ha az a megoldás, amelyet ajánl, tökéletlen is: felszólította a nacionalista Kínát, hogy a feszültség' enyhítésére adja fel Quemoyt és Matszut és tartózkodjon minden “támadó katonai akciótól.” Az a tény, hogy nem csörtette a kardot, minden esetre civilizáltabb politikai'elmére vall. Erre vohatkozik a “N. Y. Post”-ban megjelent levél a szerkesztőhöz, amelynek ezt a címet adták: “Merész uj terv.” A kis levél igy szól: “Uj jelrhondatot ajánlok számunkra: “Biztosítsuk a világ testi-lelki épségét: Tartsuk a földön Dullest és repülőgépét!” Dulles zavart, felfordulást és forradalmat kelt mindenütt, ahol földre ér. — E. N.” Mit mond Marquis Childs? Marquis Childs, a N. Y. Post rovatirója, nem gyanúsítható azzal, hogy ellenséges érzülettel viseltetik a kormány külpolitikájával szemben, amelynek ő az egyik legismertebb fejbólintó já- nosa. És most az ezzel a kérdéssel foglalkozó rovatában még ő sem birt visszatartani egy-két erősen bíráló megjegyzést. így például ezt irta: “Amerikai közegek beszédei és kijelentései egyre harciasabbak. így Dulles a Délkelet-Ázsiában tett egész legújabb utazása során minden országban, ahova ellátogatott, ugylátszik fegyver ajánlott, semmi mást.” De hogy Marquis Childsban menynyire hiányzik az önbirálat és mennyire fejük lágyára esetteknek képzeli olvasóit, azt a közvetlenül hozzáfűzött megjegyzése elárulja: “Ez a megközelítés kommunista propagandisták azonnali elferdítésének tárgya lett. — Az amerikai politika sarkalatos célját, ami béke, prosperitás és szabadság mindenki számára, egyszerűen nem tudjuk megérteni.” Nem szólva arról a szembeszökő ellentmondásról, amelyet e szavak elárulnak, tartalmi valótlanságuk a rovatiró feje lágya láttán mosolyt gerjeszt. Mélyenszántó boncolásnak vetette alá Dulles külpolitikai beszámoló beszédét a “National Guardian” is. Eszerint Washington olyan kétségbeejtő. uj erőfeszítésekkel próbálja megállítani visszakozását, amelyet a Távol-Kelet^ kényszerítenek rá, hogy ismét atomháborúval fenye- getődzik a népi Kina ellen. Ez az értelme Dulles jelentésének távolkeleti útjáról. Dulles okvetet- lenkedése US-t olyan helyzetbe hozza, ahonnan csak két ut vezethet ki: vagy hátrálni fog újra, ahogy már háromszor is hátrálnia kellett a távolkeleti kérdésekben (Dienbienphu, Genf s a szeptemberi Quemoy-Matszu-incidens), vágj' háborúba kell lépni s egyetlen szövetségese Csang Kaj-sek lesz. És ugyanakkor, amikor Dulles a beszámolóját mondta el, Burma miniszterelnöke, U Nu, akit Dulles annyira körülgazsulált, kereken kijelentette, hogy Burma sohasem fog lecsatlakozni a SEATO-hoz és meggyőződése szerint a “kommunista Kínának egyáltalán nincsenek támadó szándékai. Ezzel szemben nagyon is tartanak attól, hogy ővelük szemben vannak valakinek támadó szándékai, aki Fgrmózát ugródeszkának használná fel.” A “Guardian” hivatkozik Marquis Childs egy korábbi cikkére is, (N. Y. Post 3—3), amely szerint azok alatt a hetek alatt, amelyek a kongresszus háborút megelőző háború indítására felhatalmazó határozatát követték, az egyetlen hivatalos közegektől. származó hang a Knovvland- féle, háborút sürgető erők részéről hangzott el. Pedig a Fehér Házba és a Capitol Hillre érkező levelek a háborús határozat idején túlnyomórészt háboruellenesek voltak — visszhang nélkül. Az amerikai népnek tehát újra hallatnia kell magáról. Ezt a megállapítást erősen alátámasztja Fenner Brockway angol munkáspárti képviselőnek Londonban tett nyilatkozata, (Herald Tribune, 3—11) aki amerikai kőrútján bejárta az országot északtól délre, beszélgetést folytatott munkásemberektől kezdve üzletemberekig és egyetemi tanárokig, polgárokkal az autóbuszokon és a vonaton, s abban foglalta össze általános benyomását, hogy Amerikában “sokkal több a haladó szellemű ember, mint azt itt, Londonban, mi képzeljük.” “Hang a dszungelböl” Nem rovatiró, hanem a “Post” vezércikke veszi bonckés alá Dulles külpolitikai szerepét: “Van valami egyaránt szomorú és lealázó Dulles külügyminiszter erőfeszítésében, hogy meggyőzze a világot arról, hogy ő igazi tigris. Embereknek és nemzeteknek, ha csakugyan bíznak önmagukban és abban, amire törekszenek, nincs szükségük — ordításra. Valahányszor Dulles ezzel a hanggal próbálkozik, az a kényelmetlen érzésünk támad, hogy inkább a Knowland-karzathoz szól, mint az emberiség reményeihez és félelmeihez,” kezdi a vezércikk, majd áttér arra, amit Dulles nem mondott: hogy a UN vegye kezébe a for- mózai válságot, hogy Ázsiának nem katonai, hanem gazdasági .téren vannak szükségletei, hogy Quemoy és Matszu kérdésében mi a helyes megoldás ... S a vezércikk odakonkludál, hogy amir kor Dulles mindenképpen tigrisnek igyekszik mutatkozni — nem pedig papiros-tigrisnek, ahogyan Csang-Kaj-seket nevezték — “akkor ez úgy hangzik, mintha a hang a dzsungelból jönne.” * Mit mond Harriman? Harriman kormányzó is tartott külpolitikai beszédet ugyanakkor, amikor Dulles szónokolt s ahhoz képest, hogy az ember nemigen vár tőle többet, mint egy Stevensontól, aki a háboruvise- lés örömeit a demokrata párt számára sem tartja megvetendőnek, Harriman legalább részben a helyes nyomokra ért. “Uj szellemet” követelt a külpolitika terén, nehogy “társak” nélkül maradjunk, mert veszélyesnek tartaná, ha a for- mózai válságba “egyedül” sodródnánk bele, s igy legalább “mérsékletet” hangoztatva állítható szembe a “tigris”-sel. Mérsékletről, higgadtságról beszélni atommániákusekka! szemben mindenesetre figyelemreméltó teljesítmény a mai szomorú időkben. A fentiekben már érintettük a kérdést, hogy az amerikai nagylapok, a kalmársajtó, mintha csak légüres térben élne vagy csupán egy maroknyi atombombás érdekcsoportnak beszélne, nem vesz tudomást arról s nem akar hangot adni annak, hogy az amerikai népnek más a véleménye egy fenyegető, atombombás, harmadik és utolsó, világháborúról. Bárhogy falaznak is azonban az irányadó és pénzelő köröknek, azért mégsem tetethetik magukat egészen süketnek az olvasók eltérő és tiltakozó véleményével szemben. így hát hellyel-közzel, de egyre nagyobb számmal, kénytelenek helyt adni legalább a “Levelek a szerkesztőhöz” rovathasábokon ezeknek a népi vagy ellenzéki forrásokból származó hangoknak. De már az a tény, hogy helyt adnak ezeknek, maga is jelentős haladás a sajtó eltussoló törekvésének korában, amikor az elhallgatás éppenolyan fontos jellegzetesség a sajtóban, mint a hírek és értesülések közlése. Ilyen körülmények közt jelent meg a “N. Y. Times”-ban a múlt héten Hugh B. Hester, nyugalmazott tábornok levele, amely szintén Duíles szerepével és külpolitikájával foglalkozik, ámbár még a beszámoló beszéd előtt kelteződött. A for- mózai válsággal kapcsolatban azt Írja, hogy: “Duíles ur szerint egyedüli célunk a béke, de hogyan maradhat a vörös Kina békében addig, amíg valamelyik nagyhatalom Csang Kaj-sekct támogatja, mint Kina megfelelő képviselőjét az Egyesült Nemzetekben vagy másutt? A vereségnek harc nélkül való elfogadása nem történeti jellemvonása szuverén államoknak. Az Egyesült Államok és Csang között nemrég kötött szerződés és folytatólagos támogatásunk az Egyesült Nemzetekben nem enged Mao Ce-tung számára más lehetőséget, csak a háborút, pedig MaonaK ki kell küszöbölni Csángót, ezt a ‘trónörököst’ és el kell ismertetni Mao kormányrendszerét, hogy túlélhesse a helyzetet... A Dulles-Csang-szerzo- dés könnyen olyasmivé válhat, amiről a ragyogó, bár lelkiismeretlen Talleyrand mondotta egykor": “Rosszabb, mint egy bűncselekmény — ez baklövés !” Megoldásként Hester tábornok a béke megteremtését és fenntartását ajánlja ezért különben is a nagyhatalmak államférfiai a felelősek s erre vonatkozólag az Egyesült Nemzetek alapokmányában is van utalás. “Az emberiség véleménye pedig úgysem fogja sokáig megengedni, — írja a levélben — hogy közülük bárki is kivonja magát a felelősség alól, vagy akár másokra hárítsa. Ez azt jelenti, hogy a legmagasabbrangu államférfiaknak konferenciára kell összeülniük, de nemcsak ‘válság’ eseteiben, hanem rendszeresen. Az Egyesült Államok elnökének most kivételes alkalma van. hogy vállalja a kezdeményezést és azonnal hívjon össze ilyen konferenciát.” Itt pedig már “otthon” vagyunk! Pontosan ez az az álláspont, amelyet a mi sajtónk és minden progresszív újság és csoport következetesen és állhatatosan követel a hideg háború kezdete óta, mint az egyedüli kiutat, a megváltás egyetlen lehetőségét az atomháború leírhatatlan katasztrófájába való sodródástól. így találkozik lapunk álláspontja az amerikai nép MINDEN becsületes, a szó legtisztább értelmében hazafias elemének véleményével a béke egyetlen járható utjának kérdésében. Ft. Bisonstte és a nyilasok lapja Megtorlásként azért, mert az Egyesült Állam k kormánya nem engedélyezte az orosz görög keleti egyház amerikai főfelügyelőjének további itt- maradását, a szovjet kormány kiutasította a Szovjetunióból a moszkvail diplomáciai kolónia katolikus lelkipásztorát, Ft. Bisonette-et. Hazaérkezte után a sajtó képviselői megkérdezték Ft. Bisonette-t, hogy véleménye szerint hogyan lehet előmozdítani a békét s megértést Amerika és a Szovjetunió között. Father Bisonette erre a következő jelentőség- teljes választ adta: “Azzal, hogy nem terjesztünk hamis híreket.”“ (By stopping falsifications.) Ha maradt még valamennyi józan eszük, e kijelentést megszívlelhetnék az amerikai nyilas sajtó írói is. Az egyik ilyen nyilas lap a minap azzal hozakodott elő, hogy a Gellért-ünnepélyeket “Moszkva rendezi.” A nyilas haramiák egyik vezére néhány évvel ezelőtt “költeményt” irt arról, hogy ha visszatér- nek Magyarországra 200,000 paraszt torkát fo ■- ják elvágni és még a csecsszopóknak sem fognak kegyelmezni.” Csak az ilyenek szája ize szerint irt lapban jelenhet meg olyan ócsmány rágalom és hamisítás. Ilyesmire gondolhatott Father Bisonette, amikor fenti figyelmeztető kijelentését tette.
