Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-01-06 / 1. szám
AAMERIKAI MAGYAR ?£ö January 6, 1955 Az események nyomóban Európa a német iadsereg ellen A német fegyverkezes elleni fokozódó küzdelmek árnya vetődött Nyugat-Európára az elmúlt hét végén, miután a francia nemzetgyűlés 287 hanggal 260 ellenében megszavazta a londőni és párizsi egyezmények jóváhagyását. Franciaországban az egyezmények szenátusi végleges megszavazása elleni küzdelem tükröződött vissza Mendes- France miniszterelnök újabb mesterkedésében. Mendés- France ugyanis hir szerint igyekszik megnyerni az Egyesült Államok és Anglia támogatását a Szovjetunióval folytatandó tárgyalásokhoz. Megfigyelők szerint Men- dés-Fráncé kénytelen úgy tüntetni fel, mintha harcolna ezekért a tárgyalásokért a közvélemény túlnyomó részé- • nek nyomására. A Szovjetunió kijelentette, hogy az egyezmények ratifikálása hosszú időre lehetetlenné tenné a Németország egységesítésére vonatko z ó tárgyalásokat és hogy a tár- j gyalásokat még a ratifikálás előtt kell, hogy megtartsák. Francia szakszervezetek és a francia KP, valamint szervezett békebarát körök, női és veteránszervezetek készülnek nyomást gyakorolni az egyezmények visszavetésére. Úgy vélik, hogy legalább két hónapba belekerül, amig a francia szenátus a ratifikálást letárgyalja. Ha az egyezményeket visszavetik vagy csak módosítják is, azok újra visszakerülnek a nemzetgyűlés elé újabb szavazásra. Azt mondják, hogy a francia nép ellenkezése kikristá- tályosodott a nemzetgyűlési viták alatt. Az egyik jelentés érint a 98 baloldali képviselő ellenzékisége ‘nemcsak a francia szavazók közel egyötödének véleményével egyezik meg, akik megválasztották őket, hanem a francia szavazók egészének körülbelül négyötödével.” (N. Y. Times, január 2, 5 oldal.) Mendés-France mesterkedéséhez hasonlót kezdett Nyugat- Németországban, is Adenauer kancellár rezsimje. A Bundestag elnöke, clr. Eugen Gerstenmayer, mult szombaton kijelentette, hogy ha a bonni köztársaság visz- szanyerte szuverénitását, akkor, ha kell, még közvetlen tárgyalások utján Moszkvával kötelessége magához ragadni a kezdeményezést. Ezt a kijelentést részben 'demagógiának tekintik, mert az Aden aueréknak még heves küzdelmeket kell vívnia a ratifikálásért különösen ’aar-vidék áténgedése kö- Franciaországnak. Hiva- Xdios körök hir szerint a francia nemzetgyűlés . szavazatát nem tekintik elégségesnek a francia-német feszültség enyhítéséhez. BÉKEFÓRUM Válasz a ‘ háború apostolainak ’ Részletek Kornyejcsuk ukrán írónak a stockholmi Béke-Világtanács ülésén elhangzott beszédéből. A HUSZADIK SZÁZAD keserű tapasztalatai megmutatták, hogy a német imperializmus a békének és Európa békés életének legnagyobb, legsúlyosabb és legreálisabb ellensége. A német imperializmus kétszer masírozott végig Európán. Kétszer zúzták szét sokmillió emberélet árán és most mégis újjászületik, feltápászkodik szemünk előtt. Nem szabad lebecsülnünk ezt a veszélyt annál is inkább, mert ez alkalommal tömegpusztító fegyvereket, atomfegyvereket akarnak a kezébe nyomni. Emlékezzünk, barátaim: Hitler a háború végén, mikor a közeli összeomlás fenyegette, titkos fegyverek segítségével ígért tábornokainak gyors győzelmet. Amikor már bömböltek az ágyuk Berlin kapuinál, Hitler még mindig hitt a győzelemben, még mindig Ígérte a győzelmet. Hitler azonban elkésett. A Szovjet Hadsereg lendületes támadásai, a szövetségesek nyomása megakadályozták az atomfegyverek gyártásának befejezését, keresztülhúzták $ szörnyűséges bűnre készülődő őrültek terveit. Hitler távozott, de tábornokai megmaradtak — ugyanazok a tábornokok, akik tiizzel-vas- sal pusztították el Lengyelországot, legázolták Ukrajnát, BjelorusSziát, Oroszország egy részét, Franciaországot és Norvégiát, akik bombákkal árasztották el Leningrádot és Londont, Kievet és Szebasztopolt, Sztálingrádot és Coven- tryt. Krupp és társai, Hitler istápolói ugyancsak megma- rádtak. És most az Északatlanti Tömb által létrejött zárt katonai csoportosulás szervezői újra dolgoznak azon a terven, amelyet Hitler annakidején nem tudott megvalósítani. Tiz évvel Hitler halála után meg akarják adni a német militaristáknak azt, amivel 1945-ben nem rendelkeztek: a tömegpusztító fegyvereket. Vájjon van-e ok arra, hogy azt higyjük: ezt a szörnyűséges fegyvert más módon vagy más célra fogják felhasználni, mint az ágyukat és mérgés gázokat 1914- ben, 15-ben és 16-ban, vagy a harckocsikat és repülőgépeket 1939-ben, 40-ben és 41-ben? A német militarizmus két alkalommal döntötte romba Európát, rendkívüli szenvedésekkel és megpróbáltatásokkal sújtotta a német népet. Most, a párizsi egyezmény értelmében Nyugat-Németország népét a bosszúra vágyó militaristák kezeibe akarják kiszolgáltatni. Meg kell emlékeznünk arról, hogy az Egyesült Államokban különösen az utóbbi hónapokban különböző társadalmi rétegek képviselői egyre határozottabban követelik a fegyverkezési hajsza beszüntetését, az atomfegyverek betiltását. Tiszta szívből kívánunk sikert a nagy amerikai népnek abban a nemes harcban, amelyet a békéért s a népek közötti jóakaratért folytat. A világ népei követelik, hogy ezt a nagy tudományos felfedezést — az atommag hasítását — sohase pusztító célokra, hanem csak az emberiség javára használják fel. A Szovjetunióban a világon először állították a nép szolgálatába az atomenergiát. A szovjet kormány 1954 julius 1-i nyilatkozata bejelentette az ipar és mezőgazdaság részére áramot szolgáltató első atomerő-állomás építésének befejezését. A szovjet tudósok és mérnökök sikeresen munkálkodnak azon, hogy 50,000—100,000 kilowattos atomtelepeket létesítsenek. A szovjet kormány tevékenysége a tömegpusztító fegyverek betiltására országunk népeinek meleg támogatására talál. Az atomfegyver betiltását követelő stockholmi felhívást 115 millió ember irta alá, vagyis a Szovjetunió egész felnőtt lakossága. A mi sajtónk, irodalmunk, tudományos és műszaki kiadványaink jelentős helyet szentelnek a tömegpusztító fegyverek betiltásáért vivott harc és az atomenergia békés felhasználása kérdéseinek. A szovjet nép arra törekszik, hogy az atomenergia használatát széles körben és minél gyorsabban terjessze ki a békés tevékenység minden területére. Nem értjük azt a lázas mozgolódást, amely ma az Egyesült Államokban és egyes nyugati országokban tapasztalható az ‘‘indokolatlan lelkesedéssel” és “veszélyes optimizmussal” szemben, vagyis azzal szemben, hogy az atomenergiát minél gyorsabban békés célokra használják fel. Nem értjük, hogy ezeknek az országoknak politikusai — a józan ésszel és a hatalmas tudományos eredményekkel szembefordulva — miért váltak egyszerre oly mélységesen borúlátókká, miért bizonygatják oly hévvel, hogy 1975 előtt képtelenség gazdaságilag jövedelmező atomerő állomásokat létesíteni? Ugyanakkor, amikor sikraszállunk az atomenergia békés felhasználása érdekében kialakítandó nemzetközi együttműködés elve mellett, lé kell szögeznünk, hogy énnek a kérdésnek megoldása nem uralkodhat el a világ népeit olyannyira érdeklő probléma felett: meg kell tiltani, hogy ezt a hatalmas energiaforrást katonai célokra használják fel. Csak az atomfegyverek feltétel nélküli eltiltása biztositA felszabadult gyarmati népek világkonferenciája Egy világesemény előjátéka zajlott le a múlt héten az indonéziai Bogor nevű városban, december 28—29-én. Mint már jelentettük, öt távolkeleti ország miniszterelnöke jött itt össze és két napig tartó tanácskozásuk során megállapodtak abban, hogy 1955 április hónap utolsó hetében két világrész: Ázsia és Afrika harminc nemzetét egybehívják egy a történelemben eddigelé példa nélkül y^_ álló, nagy keleti konferenciára az indoné- ntHi-wiTr1 Bandungba. A konferencia delegátusai miniszterelnökök és külügyminiszterek 1 railfw lesznek az illető kormányok által szüksé- * gesnek vélt műszaki személyzettel és képviselőkkel. A két világrész konferenciája lbillió és 25T- millió embert fog képviselni, vagyis többet, mint az emberiség felét. Az öt miniszterelnök, aki december végén a nagy konferencia terveit és ügyrendjét megbeszélte, a következő volt: Ali Szasztroamiddzsodzso, Indonézia, Jawaharlal Nehru, India, Mohammed Ali, Pakisztán, Sir John Kotelawala, Ceylon és U Nu, Burma miniszterelnökei. A meghívott harminc nemzet — az öt fentnevezetten kívül — a következő: Afganisztán, Kambodzsa, a Középafrikai Federáció, a Kínai Népköztársaság, Egyiptom, Ethiopia, az Aranypart, Irán, Irák, Japán, Jordánia, Laosz, Libanon, Libéria, Lybia, Nepal, a Fülöp-szigetek, Szaudi Arábia, Szudán, Szíria, Thailand (Sziám), Törökország, Észak-Viet-' Nam, Dél-Viet Nam és Yemen. Meghívták tehát a népi Kínát és Japánt, de nem hívták meg Csang Kaj-sek formózai kormányát, Izraelt, a Délafrikai Uniót, Dél-Koreát, Észak-Koreát és Nigériát. Az öt miniszterelnök a megbeszélések befejezése után kommünikét bocsátott ki, amelynek fontosabb részeit az alábbiakban ismertetjük: A két világrészt nemzeteinek konferenciáját az öt meg- hivó miniszterelnök védnöksége alatt fogják megtartani. Az afro-ázsiai konferencia célja a következő: 1. Előmozdítani a jóindulatot és az együttműködést Ázsia és Afrika nemzeti közt,.kikutatni és előmozdítani kölcsönös és közös érdekeiket, megállapítani és továbbfejleszteni baráti és szomszédi kapcsolataikat. 2. Megfontolás tárgyává tenni a képviselt országok társadalmi, gazdasági és kulturális problémáit és, kapcsolotait. 3. Megfontolás tárgyává tenni az ázsiai és afrikai népek különérdekü problémait, például a nemzeti szuverénitás, a fajiság és a gyarmati rendszer problémáit. 4. Felmérni Ázsia, Afrika és népeinek helyzetét a mai világban; mivel járulhatnak hozzá a világbéke és az együttműködés előmozditásához. Ha a meghívott országok elfogadják a meghívást, az egyáltalán nem jelenti, hogy eddigi felfogásuk megváltoztatására kényszerülnek, hanem csak azt, hogy a meghívott ország egyetért a konferencia célkitűzésével. A Konferencia alapcélja, hogy az illető országok jobban megismerjék egymás szempontjait. A konferencia egybehivóit nem az a kívánság mozgatta, hogy a meghívott országokat körzeti tömbbe építsék. A miniszterelnökök megelégedésüknek adtak kifejezést a genfi konferencia eredménye felett az indokinai háború befejezésével. A gyarmatrendszer problémájával kapcsolatban foglalkoztak az Indonézia és Hollandia Uj-Guinea körül felmerült ügyével is — és Indonézia mellett sorakoztak fel. Komoly reményüknek adtak kifejezést, hogy a holland kormány újra megkezdi errevonatkozó tárgyalásait és tiszteletben fogja tartani az Indonéziával kötött ünnepélyes megállapodását. A miniszterelnökök további támogatásukat fejezték ki Tunisz és Marokkó népeinek érdekében, akik nemzeti függetlenséget és az önrendelkezés törvényes jogát követelik maguknak. A miniszterelnökök súlyos aggodalmukat hangoztatták ismételten a kísérleti célokból végzett nukleárus és thermo- nukleáris robbantások veszélyes következményei tekintetében, mert ezek nemcsak az ő országaikat, hanem a világot is fenyegetik, és messzekiható, ha még eddig be nem bizonyított okozatai állandó kárt tehetnek az emberi életben és civilizációban. Sürgetik e kísérletek megszüntetését. A gazdasági fejlődés érdekében javasolják természeti kincseik felkutatását és felmérését, megfelelő műszaki személyzet segédletével, valamint egy gazdasági szakértőkből álló bizottság létesítését. Az újév küszöbén egybejött miniszterelnökök azon reményüknek adtak nyilatkozatuk végén kifejezést, hogy az év folyamán tanúi leszünk a baráti együttműködés és világbéke ügye előmozdításának. hatja az atomenergia békés felhasználásához szükséges lehetőségeket, állíthatja az emberiség szolgálatába ezt az óriási természeti erőt, nyithat meg páratlan távlatokat a népek életszínvonala ugrásszerű emelkedése előtt.
