Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-07-01 / 25. szám
July 1, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A guatemalai események, amelyek két héttel ezelőtt érkeztek el a tetőpontra, voltaképpen azzal az előjátékkal kezdődtek, amely 1944-ben zajlott le. Guatemala történetében ez a forradalom éve. Jorge Ubico tábornok 1930-tól 1944-ig dik- tátoroskodott. Az ország dúsgazdag földbirtokosai szivvel-lélekkel támogatták. A 2 millió 800 ezerre rugó lakosság nagy többsége indián paraszt, szegény, irni-olvasni nem tudó volt és fáradt lelki közönybe sülyedt. 1944-ben azonban a lakosságnak csaknem minden rétege ellenséges érzülettel kelt fel Ubico zsarnoksága ellen. A fasizmus ellen vívott világháború felrázta Guatemala népét, Roosevelt elnök jószomszédi politikája pedig korlátozta a State Department intervencióját a reakció támogatására. Ubico személyes kapzsisága és ke- gyenc-rendszere még néhány* földbirtokos hívét is elidenegitette tőle. A hadsereg fiatalabb tisztjei és a rosszul fizetett katonák ellenséges érzéssel viseltettek a tehetségtelen magasrangu tisztjeikkel szemben. A kegyetlen bebörtönzésektől, verésektől, gyilkosságoktól megcsömörlött, a gyötrelmes nyomorúságtól hajszolt diákok, értelmiségiek, kisüzlet- emberek és munkások sztrájkokat és tüntetéseket kezdtek és követelték Ubico lemondását. — 1944 julkis 1-én végre Ubicot lemondásra kény- szeritették. Az amerikai követség segítségével előszedtek hívei egy nyugalmazott tábornokot, Federico Ponce-t és azt ültették a diktátor helyére. A város néptömegei azonban erjedésben voltak. 1944 október 20-án civilek és a hadsereg demokratikus része összefogtak egymással és fegyveres felkelés keretében megdöntötték a diktatúrát. Polgári forradalom volt ez Guatemalában, mely az államhatalmat félfeudális földbirtokosoktól, gazdag, reakciós ültetvényesektől és amerikai nagyvállalatok ü z 1 e t társaitól elvette és a városi k ö z é p o sztálybeli elemeknek, ipari vállalkozók felemelkedőben levő kis osztályának kezébe adta. A forradalom tőkés, demokratikus köztársaságot teremtett és elindította Guatemalát az imperialista ellenőrzéstől a szabadság felé vezető útra. 1945-ben az alkotmányozó nemzetgyűlés olyan alkotmányt szerkesztett, a- mely biztosította a polgári és politikai jogokat és megadta a munkásságnak a szervezkedési jogot. (Ubico alatt a szakszervezeti mozgalom törvénybeütköző volt.) Hamarosan politikai pártok és szakszervezetek alakultak és indultak virágzásnak. Juan Jósé Arévalo elnök, tudós és tanitó, vezetése mellett megháromszorozódott az iskolák száma, kórházak épültek, munkástörvényeket hoztak és felállították a társadalombiztosítás intézményét. A guatemalaiak nagy része, az indián parasztság és a földhélküli földmunkások, azonban még továbbra is csak félfeudális, némelykor egészen feudális helyzetben, elmaradottságban, szegénységben és gazdasági elnyomatásban sínylődtek. Nem sodródtak bele a forradalmi harcokba és változásokba. Munkások a haladás élén A mezőgazdasági helyzetre vonatkozó, átfogó népszámlálási adatok rávilágítottak a nemzet lét- minium alatti gazdaságának alapokaira. A földbirtokosok öt százaléka bírta a föld 80 százalékát, 181,501 törpebirtokos kezében a földnek mindössze 3.3 százaléka volt. A termelési módszerek évezredekkel maradtak el a kor mögött. A szakszervezeti mozgalom, amely ilyen elmaradt országban szükségszerűen kicsi volt, hívta fel először a figyelmet a forradalom ez alapvető fogyatékosságára. A munkásosztály nyomására történt, hogy a földreform érdekében vívott harc hamarosan országos jelleget öltött. A jelenlegi guatemalai köztársaság fogantatásától kezdve a szervezett munkások vezető politikai szerepet töltöttek be. A reakciós államcsínyekkel szemben a szakszervezetek harcikészsége védte meg a köztársaságot. A földreform kérdésében is a munkások jártak elöl. 1951-ben a korábbi szétszakadozott munkásságot egyesítették. Később a szakszervezeti világszövetséghez és a latinamerikai munkások szövetségéhez való csatlakozás gazdaságilag is megerősítette a szervezett munkásokat és fokozta politikai szerepüket. Szövetségre léptek az országos parasztszövetséggel is. A guatemalai általános munkásszövetség (CGTG) második kongresszusát 1954 január végén tartották meg. 109 ezer munkás képviseletében 1,500 delegátus jelent meg itt és megszavazták a magasabb béreket, a földreformért vívott harcot és teljes támogatást Ígértek a kormánynak minden összeesküvés ellen. A tőkés demokratikus pártok éppúgy mint KP akarták a földreformot. A politikai pártok A kormánytámogató, demokratikus pái'tok számszerűit négyen vannak: a forradalmi akciópárt (PAR) 24 képviselőjével, a guatemalai forradalom pártiá (PRG) 16, az országos újítás pártja (RN) 7 és a guatemalai munkások pártja (PGT) 4 képviselővel. Az első három középosztálybeli és tőkés úgy a vezetőségét, mint programmját illetően. Tőkés vonalon igyekeznek az országot fejleszteni és azoknak az üzletembereknek az érdekeit képviselik, akiknek az amerikai nagytőkével vannak kapcsolataik. A munkások pártja a guatemalai munkásosztály baloldalát képviseli. Ez a négy párt választási célokból laza koalíciót alkotott. Ezt a koalíciót főleg a vezetőszemélyiségek kötötték. 1953 utolsó részében a munkások pártja a tömegek egységfrontjájt kezdte hirdetni a földreformért és az imperialista támadás elleni védelemre. Ezt az indítványt a többi demokratikus pártok, szakszervezeti munkások, parasztok, üzletemberek, értelmiségiek stb. egyaránt lelkesen támogatták. 1952 júniusában a guatemalai kongresszus elfogadta a földreformról szóló törvényt. Ebben intézkedések történtek, hogy a műveletlen földet és a 223 holdnál nagyobb birtokokat, amelyeket nem müveitek meg birtokosaik, ki kell sajátítani. A 670 holdnál kisebb földbirtokokat, ha legalább kétharmadrészt művelés alatt álltak, nem sajátították ki. A kisajátított földekért 3 százalékos-kamatot hajtó, hosszúlejáratú kormánykötvényekkel fizettek, amelyek 25 év múlva esedékesek. A megállapított adóérték után történtek a kifizetések, vagyis olyan érték után, amelyet a birtok tulajdonosa maga állapított meg az adófizetésnél. Ez egyaránt vonatkozott honi és külföldi birtokosokra. A United Fruit Company földjeinek is ezen az alapon állapították meg kártérítési értékét és azért sajátították ki, mert az ország legnagyobb földbirtokosa lévén szándékosan műveletlen állapotban tartotta földjeit saját haszna kedvéért, A kisajátított földeket felosztják részaratók, a földmunkások és a kis parasztok közt. Agrárbankot is alapítottak, hogy segítse a gazdákat vetőmag és mezőgazdasági felszerelés vásárlásában. A földművelő indián elsőosztályu állampolgár lett. A földhöz jutottak 25 éven keresztül termésük egy kis hányadával, 3 százalékkal, törlesztenek, ha egész életükre kapták, 5 százalékkal pedig akkor, ha örök idői’e. Minden földet meg kell művelniük és soha el nem adhatják. « A guatemalai ipari tőkések kis, bár növekvő osztálya pártolja a földreformot, mert több nyersanyag lehetőséget és nagyobb belpiacot lát benne. A munkások is az indusztrializálódás fokozását látják benne, mert több munkaalkalmat, jobb béreket és munkafeltételeket, szóval magasabb életstandardot jelent nekik. A kormánykörök és a demokratikus politikai pártok pedig benne látják az ország gazdasági felvirágozásá- nak és a fosztogató északi érdekektől való függetlenségüknek lehetőségét. Már az első évben nagy eredményekkel járt a földreform. Voltak parasztok, akik több mint 1,000 dollár jövedelemre tettek szert (1952-es átlagos évi 186 dollárhoz képest) és parasztcsaládok ma már rádiókészüléket, cipőt, uj ruhát, sőt illatszereket is tudnak vásárolni. A földet hatékonyabban művelik, a termés fokozódik, már exportálnak is, főleg kukoricát, rizsét és gyapotot A parasztság mellette áll Eleinte egyes paraszt tiltakozott a földreform eszméje ellen. A nagy földbirtokosok, a katolikus hierarchia reakciós tagjainak segítségével beme- sélték a parasztoknak, hogy az egész ötlet csak cselfogás, amelynek alapján a “kommunisták” majd erőszakoskodni fognak asszonyaikkal, gyermekeiket pedig Oroszországba küldik. Jaj lesz nekik, ha résztvesznek a “földlopásban!” Ámde nyolc hónappal a földreform bevezetése után már más világ bontakozott ki. Már várva várt, nagy tiszteletnek örvendő ünnepség a földkiutalási szertartás. Eleinte sok paraszt nem merte benyújtani földigénylését, azonban tartottak földeket tartalékba ezek számára is, amikorra megjön a bátorságuk, látva társaik boldogságát és boldogulását. Még vannak elmaradt parasztok, akik állat helyett maguk húzzák az igát és égő áldozatot mutatnak be az isteneknek, esőt, napot, bő termést kérve imával és vallási szertartással, keresztény templomok tőszomszédságában. A tudatlanság, szenny, éhség és betegség mellett ott látjuk a másik oldalon a nagy változásokat, a földosztás következtében előretört és fejlődő parasztságot, igaz, ezt a réteget már nem lehet felheccel- ni ellenforradalmi kalandokra. A fejlődés persze nem történhetik meg máról holnapra. A nemzet- gazdaság még mindig a két főcikkre: a kávéra és banánra támaszkodik, mely utóbbi nagyjában idegenek kezén van. A többi termék termelése azonban növekvőben, ezzel együtt a nemesitett vetőmagvak szétosztása, a kormány kísérleti gazdaságai és modern mezőgazdsági módszerek egyre nagyobb mértékben fejlődnek. A felszabadítás Utak, kikötők, közlekedési eszközök a United Fruit Co. és a hozzátartozó érdekeltségek monopóliuma lévén, Guatemala nemzetgazdasága szükségszerűen hozzá van kötve az Egyesült Államokhoz, amely importja és exportja felett uralkodik. Ha az IRCA-vasut egy államilag termelt kávé vagonrakományt szállít, azért tízszer magasabb tarifát számit, mint a United Fruit Co. banánjának egy vagonjáért. Ezért indított el a guatema- lai kormán.t egy ötéves gazdasági felszabadulási programmot, ezért rikoltoznak ellene “kommunista veszélyről.” A programra négy főpontja: a földreform, egy hatalmas országút, egy kikötő építése (Santo Tomas az Atlanti-óceán partján) és egy országos vizierőmü építése. A guatemalai kormány békés, baráti kapcsolatokat óhajt az összes országokkal a kölcsönös tisztelet és egyenlőség alapján. Az Egyesült Xem9 Hírmagyarázat és kritika " EZ TÖRTÉNT GUATEMALÁBAN
