Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-08-05 / 30. szám
AintiiUftAi ’MAl»Y AR SZ6 Egy Írónő elrablása klNDöRI KÍSÉRETTEL ; Rhoda Miller de Silva amerikai szti-1 letésü Írónő levelet irt Eisenhower elnöknek, amelyben elmondja elrablása történetét és férjétől való elsza- kitásának körülményeit. Arra kérte fel az elnököt, tegye lehetővé, hogy férjével ismét összekerüljön. Minthogy az írónő ezt a fantáziát tulszárr nyaló esetét“korábban már megírta Jean-Paul Sartre, a világhírű francia iró és szerkesztő lapjának, a “Les Temps Modernesének is, amelyben megjelent, mi ennek alapján közöljük az alábbi részleteket. MÁRCIUS 17-én csütörtökön, a ceyloni rendőrség letartóztatott, elszakított férjemtől, Joseph de Silvá- tól, aki szingaléz állampolgár, elvittek a colomból repülőtérre, bedobtak egy amerikai repülőgépbe és március 19-én reggel letettek a newyorki nemzetközi légikikötőbe. Mindez a világ u. n. “szabad” részében történt. Semmiféle vádat nem emeltek ellenem. Senki nem hallgatott ki. Amennyire tudomásom van róla, nem tévesztettek össze valamilyen nemzetközi szélhámossal, vagy más gyanús alakkal. Valaki valahol — nem tudom, ki és nem tudom, hol — elrendelte, hogy el kell engem szakítani szingaléz férjemtől, akivel 9 év óta élek egyetértésben és barátságban, ami emberi és irói együttműködésünkből fakad s akihez Londonban 1951-ben mentem férjhez. Joseph és én külföldön éltünk több évig az európai kontinensen és Nagy- Rritanniában. A háborút követő 5 évet Lengyelországban töltöttük, mint újságírók. 1950-ben visszamentünk Angliába, itt jelent meg “Béke a Visztulán” c. könyvünk a lengyel népi demokráciáról . Azután Bécsbe mentünk, ahol egy másik könyvet irtunk. Végül 1953 elején elhatároztuk, hogy Joseph visszatér hazájába, Ceylonba, és én vele megyek. így is történt, és mihelyt 1953 augusztusában megérkeztünk Colombóba, közöltem a bevándorlási hatóságokkal, hogy szándékomban van felvenni a szingaléz állampolgárságot, amihez egyéves megszakítás nélküli ceyloni tartózkodás és az amerikai állampolgárságról való lemondás kell. Megjelenik a rendőrség 1954. március 17-én reggel Joseph és én kandy-i házunkban, Colombótól 75 mérföldre, annak az uj könyvnek t tervét vitattuk meg, amit együtt szándékoztunk megírni. Hirtelen megjelent egy rendőrtiszt, levelet hozott a bevándorlási hatóságtól, amelyben kérték, hogy adjam át amerikai útlevelemet, nyugta ellenében. Útlevelem 7 hónappal azelőtt, 1953 augusztusában járt le, és semmilyen lépést nem tettem, hogy mek- hosszabbitsám, mert házasságom folytán törvényes ceyloni lakos lett belőlem és szándékomban volt honosításomat kérni. Alig vitte el a rendőrtiszt az útlevelemet, 5 perc múlva 8 férfi és 2 nő érkezett egy hatalmas autóban, amelyet egy jeep kisért. Közölték, hogy a rendőrség büniigyi nyomozó osztályához tartoznak és felmutatták a miniszterelnök parancsát, amely elrendelte azonnali kiutasításomat. —Ha ellenáll. — mondta az, aki nyilván a vezetőjük volt, — erőszakkal fogjuk elvinni, férje bizonyosan közbe fog lépni és igy kénytelenek leszünk letartóztatni hatósági közeg elleni erőszak cimén. Készítsen egy váltás fehérneműt. A feleségét valószínűleg egy két napig fogva tartják, aztán minden rendbe jön. így tettük meg Joseph és én, a detektívek, a rendőrséghez tartozó két nő, a robogó autón azt a 75 mérföldet, ami Kandyt elválasztja Colombótól. Gyorsan a büniigyi osztályra kisértek, Joseph pedig elment ügyvédet keresni. Alig tette ki a lábát, egy gépkocsiba löktek és elhajtottak velem a colombói gyiijtőfogházba. Egy kis szobába vezettek, megparancsolták. hogy várjak, közben a két detek- tivnő az ajtót őrizte. Megkönnyebül- ve arra gondoltam, hogy végre közölni fogják az ellenem emelt vádat, kihallgatnak és eshetőség nyílik arra, hogy előadjam ügyemet. Legnagyobb meglepetésemre két fiatal amerikai lépett be. A magasabb, akinek az oldalán az elmaradhatatlan fényképezőgép lógott, kftny- nyed lépésekkel ment végig a szobán, majd egy asztalra telepedett le. A másik körüljárta az asztalt, amely mellett ültem, alaposan szemügyre vett, harminc centiméterre az arcomhoz tolta a képét és gúnyosan igy szólt: “Ön hát J. V. P. de Silva asz- szony ? — Igaz, hogy Önnek nehézségei vannak az útlevéllel?” Megnyugtattam, hogy egyáltalán nem, hogy útlevelem már jóideje lejárt és bevonták, ez azonban nem volt lényeges mert két hét múlva úgyis kérni fogom honosításomat. “így hát szingaléz akar lenni igazán?’ mondta kirobbanó nevetéssel. “Ne felejtse el. hogy jelenleg még amerikai és elhatároztuk, hogy megvédj ük. Megsegítjük. Ez kötelességünk.” Erre megkérdeztem, hogy kicsodák. “A konzulátuson dolgozunk.” “Itt van egy utlevélkérőlap,” mondta s átnyujott egy papírlapot. “Csak töltse ki.’ ’ Kijelentettem, hogy ha “kötelessé. güket” akarják teljesíteni, forduljanak máshová. Ekkor azután a két “konzulátusi” beosztott látogatása világosabbá vált. “Ne törődjön maga ezzel! Magának csak az a dolga, hogy kitöltse a kérdőívet. Az amerikai nagykövetség azután majd elintézi az ügyet úgy, ahogy a maga különleges esete azt megkívánja. Ha együttműködik velünk, akkor gondját viseljük.” Ezekután végetvetettem a beszélgetésnek, mondva, hogy nincs más hoz-1 zátennivalóm mindaddig, mig meg nem érkezik az ügyvéd. Hatalmas nevetés rázta meg őket: egészen bizonyosak voltak benne, hogy senki sem fog jönni. Hirtelen valóságos riadóállapotba : helyezték a gyiijtőfogházat. A 8 detektív közrefogott és belökött a ka- ! púban várakozó autóba, j A kocsi elrobogott a colombói repülőtérre, odaállt egy repülőgép mellé, amelybe beraktak. A repülőgép belsejébe vezető létra tetején egy másik amerikai állt. A nagykövetség parancsára — “Hova utazik?” kérdezte. “Fogalmam sincs”, válaszoltam. “New Yorkba megy”, mondta. “Kinek parancsára?” — kérdeztem. “Az amerikai nagykövetség és a ceyloni kormány parancsára”, felelte. így hagytam el Ceylont 1954 március 1-én délután félnégy órakor. Az utaskisérőnő azt mondta, hogy útlevél nélkül utazom és hogy nem szabad elhagynom a repülőgépet az j egész ut alatt. Ez bizony rettentően 1 kellemetlen volt a trópusi hőségben. I Elhatároztam, hogy Bombay-ben j végetvetek ennek a lidércnyomás- | nak. Kértem, hogy helyezzenek az indiai rendőrség felügyelete alá, akárcsak huszonnégy órára is. A bombay-i repülőtér indiai terület, ! nem pedig amerikai. Ennek elllenére | nem engedték meg, hogy kiszálljak ! a repülőből. Ha valaki várt is volna iráni ott, hogy üzenetet adjon át, I arról nem értesítettek. Többen állták {el az utat. hogy ki ne szállhassak. jNem volt sem útlevelem, sem je- j gyem. A repülő nem állt sokáig '• nemsokára továbbmentünk. Az utas* ' kísérőnek átadtam egy táviratszöveget, hogy adja fel a férjem címére. Abban a pillanatban azonban, amikor •a repülő a levegőbe emelkedett visz- szahozta: “Nagyon sokan álltak ' sorba a postán.” A Dhahran et Basra-ban — a si* I vatag kellős közepén lévő gondosai? | őrzött amerikai állomásokon — többé Inem voltam kénytelen a repülőben maradni. Itt már nem volt semmi lehetőségem kisiklani akárcsak később Kairóban, a repülőtársaság közegeinek karmai közül. Másnap délután március 18-án csütörtökön Rómába érkeztünk. Itt az Associated Prés* egyik riporternek sikerült beszélni* velem. Közölte, hogy alig egy órával a gép indulása után Ceylonban uj végzést hoztak, amely felfüggesztette a kiutasítást, de már nem lehetett végrehajtani. Az újságíró az hitte, hogy már nem is talál a gépben, mert logikus lett volna, hogy Bombay-ben letegyenek. így aztán nyilvánvalóvá vált, miért akadályozták meg Bombay-ben kiszállásomat. Rómában útlevél nélkül nem tudtam elhagyni a repülőteret. Szerettem volna elmenni a ceyloni nagykövetségre, ez volt ugyanis a New Yorkba vezető utón az utolsó város, ahol még voltak szingaléz hatóságok. Ismét belöktek azonban egy New York- i ba induló repülőgépbe, j Az utaskisérőnő most már beismerte, hogy igenis van útlevelem, mégpedig öt napra és kizárólag a» Egyesült Államokba való hazatelepülésre érvényes útlevél. Zürich— Párizs — végig ugyanaz a história. Egyre csak azt hajto- i gatták, hogy mindössze “a parancsot I hajtják végre.” New Yorkban < « így értem hát vissza tiz esztendei • távoliét után New Yorkba, miután ! férjemet, életemet Ceylonban, tizen- ' nyolcezer kilométerre innen hagytam. Még maradt nálam néhány i francia frank, de ahhoz nem volt elég, hogy felszálljak a repülőtéri külön autóbuszra. Csak nyári ruha volt rajtam, ezenkívül midössze egy blúzt és egy szoknyát vittem magammal. Hideg márciusi idő volt, harisnya sem volt rajtam. Még az a notesz sem volt nálam, amelyben barátaim cimét jegyeztem fel. Egy rokonszenves férfi vitt be kocsival a városba, útközben kijelentette: “azért nem vagyunk mi mindnyájan mccarthysták”. New York kellős közepén egy útkereszteződésnél tett le. Nagyon fáztam, feldúlt és holtfáradt voltam. Természetesen mélységesen fel voltam háborodva a személyem ellen elkövetett igazságtalanság miatt és azonnal szerettem volna megostromolni azokat a fellegvárakat, ahol kényelmesen elterpeszkednek erényes biztonságérzetükben azok, akik ezért az agyafúrt és szinte példátlan galádságért felelősek. Ez a fellegvár azonban Washingtonban van, és nekem sem harisnyám, sem pénzem nem volt, nem szerezhettem jegyet; meg kellett találnom előbb barátaimat és valami tervei kellett kifundálnunk. MEGHÍVÓ A Magyar Amerikai Kultur Kör 1954 augusztus hó 15-én, vasárnap NAGYSZABÁSÚ PIKNIKET rendez a CALDWELL WOODS-ban., Milwaukee Ave. végállomásnál, amelyre tisztelettel meghívjuk Chicago összmagyarságát. — Jó magyarok ételek és talokról gondoskodva van. — Kardos Pista zenekara huuza a talpalávalót ÚTIRÁNY: Milwaukee Ave. bust a végállomásig, ott táblák jelzik.a 27-es számuk piknikhelyiséget. — AUTÓVAL: Dveon Ave.-ig, onnan jobbra a második parkoló helyig, ahol táblák jelzik a 27-es számú helységet. Eső esetén a Kultur Kör helyiségében lesz megtartva, 1632 Milwaukee Avenue. Tisztelettel, a Ren«iei.«fet»g Küldjön vámmentes IKKA csomagokat az óhazába! Kérje uj árjegyzékünket! Élelmiszerek, ruhaneműk, cipők, biciklik, Nylon harisnyák, stb. az “IKKA” budapesti raktárából Joseph d3rown$ie(cl a legpontosabb és legbiztosabb kiszállítást garantáljuk Richmond és Brownfield, Inc. ü2 William Street. New York 5. N. V. TeleíOD: \VH 4-3355 MÁS IS SZERZETT, ön is szerezhet t SZERZETT naár egy cg ©írásét a .Magyar Szóra? Aki kellemesen akarja eltölteni nyári vakációját, menjen a gyönyörű Berkshire hegyekben fekvő CENTER LAKE IKN NYARALÓBA BECKET, MASS.-BE, ahol a KISH házaspár remek magyar konyhája várja. — Tiszta szobák, jó ágyak. GENCSY MARGIT gondos felügyelete alatt. Gyönyörű vidék. Felnőtteknek, személyenként . S38.00 Gyermekeknek, 10 éves korig ......... 15.00 Gyermekeknek, 10 éves koron felül 25.00 Weekend és egyes napokra,........... 8.00 CSOPORTOKNAK KEDVEZMÉNY. Telefon: "Beeket 2174” Ma tómegy, a telefonköltséget visszakapja.
