Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-08-05 / 30. szám
August 5, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 Csevegés kánikuláról, uborkaszezonról Irta: Dr. Pogány Béla Minden nyáron, amikor a hőségtől és a megkettőzött munkától lekvárrá olvad az agyam (és millióké), megeresztek egy rovatot az uborkaszezonról. A bődületes összefüggéstelenségek leplezésére azt a jelszót használjuk, hogy “túlságosan súlyos és komoly a lap, ne mindig azt a nehéz politikai anyagot nyaggassuk, legyen benne egy kis humor, egy kis vidámság is!” A feneség az, hogy humort nem lehet elhatározásból vagy megrendelésből csinálni. Drága Szebenyei apánk távoztával, akinél a humor oly természetes volt, mint a patak csergedezése vagy lombok susogása, már csak itt-ott bukkanunk humorra. Bódog András humorától se vidámodunk fel mindig, de annál többször átkozzuk a régi jó időket. Uborkaszezonról lévén szó, kijelentem, hogy nem akarok senkit se megsérteni. Amikor uborkáról beszélek, saját orromra gondolok. Fele olyan idős voltam, mint most, amikor Párizsban azt mondta nekem nagy meleg szeretettel és gyöngédséggel egy francia proletárköltő: “Csak a pofádba nézek és látom, proletár vagy!” Bizonyára uborkaorromra tett félreérthetetlen célzást már akkor. A lapnál akkor van uborkaszezon, amikor a munkatársak fele nyaralni megy és az ittmaradtak megkétszerezett erővel dolgoznak, hogy a távollevők nyugodtan lubickolhassanak csobogó, hüs vizekben a hegyek között, vagy a tenger habjaiban vagy Frank Kiss nyaralója előtt fodrozódó hűvös tó hullámaiban. Bevallom azonban, hogy a szerkesztőség háztető alatti helyiségében távolról sincs olyan meleg, mint a subwayban, amely reggel felhozza az embert a szerkesztőségbe, este meg hazáviszi a szállására. A subwayban olyan nagy még ilyenkor uborkaszezonban is a tolongás és a forróság, hogy rendes nő rendesen felöltözködve ki se bírja. Nyilván ennek tulajdonítható, hogy ilyenkor — amint megfigyeltem — igen lenge öltözetben .járnak. Bevallom azt is, hogy szorgalmas ser-dülő koromban a “Fidibusz”ban sem láttam annyi pikáns képet és rajzokat, mint amilyenek a subway hirdetései között tarkáinak : nincs az a távoli, semleges árucikk, melynek hirdetéséhez ne találnának ki valami lehetetlen ürügyet, hogy valami csábitó ruhátlansággal össze ne kapcsolják. Már azt se tudtam, hova nézzek félre, hogy szememet elvonjam ezektől a szemérmetlenségektől. Most azonban már igazán nem tudom mitévő legyek, amikor a rekkenő hőségnek nekivetkezett utasnőket látom. Nem tudom, hova függesszem szemeimet: a képekre vagy a valóságra, mind a kettőt bűnös dolognak vélem. Bármily szemérmesen szegezem is szememet menekülésből a subwayn kívül elrohanó alagút kopár falára, nem zárkózhatok el annak konsta- tálásától, hogy nyári melegben honunk szebblel- kü női felső testükön megnövekedett ingóságaikat csaknem fedetlenül cepelik. Ha nem nagyon nagy a tolongás, ez még hagyján volna. Hanem roppant bosszant, hogy egyre többen kapnak rá a szakállviseletre, csakhogy ezt a válluk alatt hordják. Tekintettel, hogy a borbélyszakmában nagy a pangás, ezúton szólítok fel minden érdekeltet, hogy a melegséget különben is fokozd szakállukat sürgősen borotváltassák le a legközelebbi borbélymühelyben. El-eltünődöm azon, miért fütteti a közlekedési hatóság a subwayt nyáron, miért nem inkább télen. Azon is, mi mindenre lehetne felhasználni ezt a tikkasztó subway-meleget a mai nehéz időkben, amikor az atomenergia oly kevés és drága, a villany árát folyton srófolják és a fűtés oly költséges. Nem vagyok találékony szellem s eddig nem tudtam jobb ötletre bukkanni, mint hogy minden nap két-három nyers tojást hozok a zsebembe a szerkesztőségre ebédnek s mire a subway-utat megteszem, a tojások megfőnek. De ez nem az ig,azi. Azt kellene kieszelni, hogyan lehetne ezt a pokoli meleget hőkockákká préselni és eltenni télire. De megígértem, hogy rövid leszek. Ha nem tettem, bizonyára elfelejtkeztem róla, de feltett »szándékom volt. Ez bőbeszédűségem egyetlen mentsége. Nem szabad uborkaszezonról, holtszezonról beszélni akkor, amikor a kongresszusban is olyan lázas munka folyik. Azt mondják, hogy az atonienergiatermelés magánkézre juttatásáról folyó tizenháromnapi szenátusi vita alatt a szenátorok megszakítás nélkül dolgoztak. Bentaludtak a szenátusban tábori ágyakon, ruhában, félig levetkőzve, gyűrötten. A vízcsap alatt mosakodtak, még csak nem is zuhanyoztak. Ott bent étkeztek sebtiben, állva és fekve, és vánszorgó léptekkel botorkáltak be a terembe, ha valamilyen "módosítás vagy indítvány mellett vagy ellen kellett szavazniuk. Knowland szenátor azt mondta, hogy nem bánja ha Labor Dayig vagy Thanksgiving Day-ig elhúzódik a vita, de nem enged a 48-ból. Azt az energiát, amelyet a szabadvállalkozás, a magánvállalatok érdekében termeltek az urak a viták során, még sohasem fejtették ki ennyire kánikulában. Ez, kérem, nem uborkaszezon. Ez postamunka. De hozták is az egyik népellenes dolgot a másik után, hogy csak úgy ropogott! Ezt a vad hevet, amellyel versenyre keltek a kánikulával, még sohasem látta a világ e többé-kevésbbé öreg szenátorok részéről. Minden elismerés megilletné őket, ha a hozott törvények nem a minden földi jóval megáldott érdekeltek javát szolgálnák. Ha azt látnám, hogy ugyanezzel a törhetetlen hévvel és olthatatlan tűzzel a törvények olyan sorozatát hozzák, amelyek végre valahára a népnek is hoznának a konyhára, ha azt olvashatnám, hogy a nép javát célzó törvények tömegét sürgetik és ecélból nem járnak haza aludni, hanem éjjel-nappal bent tanyáznak a szenátusban és fotelokban vagy szalmazsuppon hálnak, még borotválkozni sincs idejük, hogy csak ott legyenek, amikor egy-egy néptörvényt kell megszavazniuk, azt mondhatnám, hogy a kánikula és az uborkaszezon a legendák világába tartozik. Megígértem, hogy nem beszélek politikáról. Szavamat meg is tartottam. Mert ez nem politika, ez csak amolyan kókkadt ábrándozás kánikulában, amikor azt se tudja az ember, mit beszél, csak hetet-havat összehord, hogy elfelejtkezzen a fülledt melegről. Novemberre azonban nem lesz ilyen meleg s ha a szavazó nép ugyanazzal az energiával robotol majd a szavazógépeden, amilyenre a fürge szenátoraink adtak példát a kánikulában, az ábránd még valóra válhat. Először a világháború óta nincs háború (Folytatás az első oldalról) bizonyítékot arra, hogy a tárgyalások gondolatát győzelemre lehet vinni az erőszak politikája felett. A panmindzsoni megállapodás fordulópontja volt a háború utáni nemzetközi helyzetnek. Bebizonyította, hogy még a legerősebb imperialista hatalom sem képes akaratát rákényszeríteni oly népre, amelyben megvan az ellenállás elszántsága, a szabad intézmények védelmének határozott akarata, a haza földjének rendíthetetlen szerete- te. Megmutatta, hogy a nemzetközi békemozgalom olyan erő, amely nemcsak befolyásolni tudja egyes kormányok álláspontját, hanem döntően, elhatározó módon szól bele a nemzetközi politika menetébe. A panmindzsoni megállapodás és a genfi egyezmény aláírása óta eltelt kerek egy esztendő az évek óta hangoztatott békekövetelések megvalósulásának, a békepolitika jelentős előretörésének és az erőpolitika meghátrálásának időszaka volt. Elég csak hevenyészetten fölvázolni a mögöttünk álló esztendő fontosabb nemzetközi eseményeit s az igy nyert képből meggyőzően, reménytkel- tően bontakoznak ki a világhelyzet döntő változásának, az uj helyzet formálódásának körvonalai. A két határpont közötti időszakban megvalósult a négy nagyhatalom külügyminisztereinek találkozója Berlinben a német és az osztrák kérdés rendezésére s ez a találkozó — bár nem hozott eredményeket a legégetőbb európai kérdések megoldásában — mégis lehetővé tette a genfi értekezlet összehívását és hozzájárult a nemzetközi kapcsolatokban mutatkozó feszültség csökkentéséhez. Kored kérdésében azért nem jöhetett létre megegyezés, mert itt a másik tárgyaló fél az Egyesült Államok kormánya. Ez voltakép feleslegessé tesz minden további magyarázatot. Részleteiben azonban rá kell mutatni, hogy amig például a koreai kérdés ötvennapos vitája során a Szovjetunió, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselői hét javaslatot terjesztettek ' elő a megegyezés létrehozása céljából, addig az amerikai küldöttek egyetlenegyet sem. Az Egyesült Államok vezető körei nem voltak hajlandók komolyan foglalkozni azzal a gondolattal, hogy szabad választások utján helyreállítják Korea egységét, sem pedig azzal hogy kivonják az amerikai csapatokat Dél-Koreából. A koreai kérdés rendezéséért tehát tovább kell küzdeni. Mi a különbség? Jóllehet a koreai fegyverszüreti egyezmény és az indokinai megállapodás első pillanatra sok hasonlóságot mutat föl, a kettő között mégis jelentős különbségek vannak, amelyek határozott előrehaladásról számolnak be. Az első, amit ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy Koreában csak katonai megegyezés jött létre, a politikai rendezést a fegyverszüneti okmány egy később összehívandó értekezlet feladatává tette. A genfi okmány ezzel szemben az aláíró felek kötelességévé teszi mind a katonai, mind a politikai rendezés megvalósítását és ezzel biztosítani akarja Vietnam függetlenségét és az ország egységének megteremtését. A másik fontos körülmény, hogy a koreai egyezmény katonailag nem semlegesítette az országot és Dél-Koreát meghagyta amerikai támaszpontnak. A genfi okmány viszont szigorúan előírja a külföldi csapatok kivonását mindhárom indokinai állam területéről és megtiltja ezeknek az államoknak a csatlakozását katonai szövetségekhez. A harmadik lényegbevágó különbség az, hogy amig a koreai fegyerszüneti okmányon két fél aláírása szerepel, addig az indokínai megállapodást nyolc ország képviselői fogadták el, a kilencedik, az Egyesült Államok pedig külön nyilatkozatban tudomásul vette, egy kivételével, a megállapodás minden pontját. Az utóbbi esztendő eseményei megmutatták, hogy sokkalta könnyebb megsérteni két fél között kötött egyezményt, mint az olyat, amelyet több ország képviselői láttak el aláírásukkal. Béke a világon A panmindzsoni és a genfi megállapodással tehát két háború szűnt meg Ázsiában; arrii azt is jelenti, hogy először a második világháború óta sehol sincs háború a világon. Ennek a ténynek, valamint a két níegállapodás körülményeinek döntő hatásuk van Ázsia és a világhelyzet további alakulására. A 600 milliós Kina képviselői Genf ben először jelentek meg egy nagy nemzetközi fórumon. Ez a tény a békéért folytatott diplomáciai és politikai küzdelem óriási erőgyarapodását jelenti, nemcsak a Kínai Népköztársaság tekintélyét növelte meg igen nagy mértékben, hanem Ázsia súlyát, Ázsia szerepét is az általános nemzetközi politikában. Semmi kétség sem fér ma már ahhoz, hogy Kina ötödik nagyhatalom a világon s aktiv hozzájárulása nélkül egyetlen ázsiai s távolkeleti problémát sem lehet kielégítően rendezni. A fejlődés igen fontos jele emellett az úgynevezett volombói hatalmak szerepének megnövekedése a nemzetközi erőmérkőzésben. Bomladozóban az egység Egéy esztendő eseményének tükrében világosan kibontakoznak a változás jelei, körvonalai a nemzetközi politika szélesebb síkján is. A nyugati “egység”, ami ugyan a panmindzsoni egyezmény aláírásakor sem volt felhőtlen, de mindenesetre működött, ma már kétségbevonhatatlanul funk- cionáris zavarokkal küzd, s az “egységes arcvc- .nalon” egyre mélyebb horpadások mutatkoznak. Először fordult elő tiz esztendő óta, hogy az Egyesült Államok nem tudta rákényszeríteni politikáját szövetségeseire, nem tudta kierőszakolni saját akaratának érvényesítését. Anglia és Franciaország politikájában az önállóságra való törekvés félreismerhetetlen jeleit lehet tapasztalni, amit az U. S. News and World Report lehan- goltan igy foglalt össze: “Amerika szövetségesei ezentúl nagyobb szabadságot fognak élvezni a nemzetközi politikában.” A “hidegháború” elve és Dulles “erőpölitikája” nem egyszerűen vereséget szenvedett, hanem mind Ázsiában, mind Európában elszigetelődött. Az amerikai irányvonaltól való eltávolodás jelei már felbukkantak Á/ie- rika “briliáns szekundánsánál”, Nyugat-Némeí- országnál is. ‘ Panmindzsontól Genfig az emberiség nagy utat t^tt meg, olyan utat, amely-a tárgyalásokon keresztül a nemzetközi feszültség további csökkenéséhez, a béke és biztonság megerősödéséhez vezet. Ez nagy, jelentős eredmény, aminek elérésében döntő szerepe van az egyszerű emberek békeakaratának, a modern kor e legfontosabb történetformáló tényezőjének. , • MHINB
