Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)

1954-07-29 / 29. szám

PILLANATFELVÉTEL |j - --•• GYERMEKÉVEIM legrégibb emléke az ese­tem Missák Lacival... Pontosan öt éves 8 hóna­pos voltam, amikor egy emlékezetes szeptembe­ri uapon “első” elemista lettem. A régi pajtá­sok mellett, akikkel aztán végigjártam az ele­mit és a gimnáziumot, az a Missák Laci mé­lyen belevésődött az emlékezetembe. Az érsekujvári uccában, ahol a szülői ház állott, velünk szemb«n volt a Lavotta kocsma és kuglizó. Mellette balról, a Hosszú Feriék háza, rengeteg disznóval és vegyes illatokkal, zamelyek a hentes mesterséggel járnak. Jobb­ról állt a Dr. Adlerék háza, a rendelővel és mö­götte a szép kerttel. Itt lakott a Missák Laci, aki sok tekintetben különbözött a többi elsős gyerekektől. A különbség a Missák papánál kezdődött. Ha idónkint bejött közeli birtokáról, csillogó kocsiban jött fényesre kefélt lovakkal, amelyeket livériás kocsis hajtott. A Laci gyerek finom matrózruhá­ban, kikefélve, kicicomázva jött iskolába. Eltérő- leg valamennyiünktől, nem egyedül járta a rövid távolságot az elemi és a házunk között, hanem rendesen a ‘Freulein’ társaságában, aki magyarul nem beszélt és már csak azért is lenéztük öt. A délelőtti szünet alatt, amikor a “tízórait” fo­gyasztottuk, különösen feltűnő volt a különbség. Mialatt mi, közönséges gyerekek, az otthonról ho­zott vajaskiflit és gyümölcsöt majszoltuk, addig Missák Lacinak a Freulein vagy a “cseléd” ho­zott tízórait. Ez az egy tizórai persze sokkal kü­lönb volt, mint a miénk. A vajaskifli mellé hoztak tjást vagy sajtot is, aztán süteményt, tejet vagy kávét. Amit legjobban csodáltunk, az a narancs volt, mert mi rendszerint csak egyszer egy évben, karácsonykor kaptunk narancsot, az aranyozott diók mellé. Éppen egy ilyen narancsos tízórait fogyasztott a Laci, mikor én közvetlen mellette majszoltam a vajas kiflimet. A Freulein- meghámozta a na­rancsot, az illatos gerezdeket Lacinak adogatta, a héj iát meg nekem adta... Az apám örök életében nehezen dolgozó ember volt, gazdag sose lett, mert erről gondoskodott a hét gyerek. De ren­des tízóraim azért mindig volt, sem ebben, sem másban nem szorultam másra. A narancshéjj át csak tartogattam a kezem­ben, a Freulein meg csak adogatta tovább. Ami­kor Laci lenyelte az utolsó gerezdet, rámnéz és azt mondja: “lsem köll a héjjá?” Nem” — mondom én. 'Nem eszed meg?” “Nem!” “Hát mit csinálsz vele?” Ezt!”—válaszoltam én és a marék narancs- héjját a Missák Laci szeme közé vágtam. Lett erre hadd-el-hadd! A Freulein a siró Lacit a tanitónéni elé vezette és nagy felhábo­rodással mondta el, hogy mi történt. A Fürth néni úgy büntetett meg, hogy délben, amikor minden rendes gyerek hazament ebédelni, engem magával vitt és bezárt a saját tanítónői fás- kamrájába. Mialatt tehát a Fürth néni, a Missák Laci és mindenki más otthon ebédelt, én sötét fáskam­rában fadarabokat hajigáltam a jől megnőtt patkányok felé, nehogy azok engem fogyassza­nak el ebédre. , vAz olvasó joggal kérdezheti, hogy mindennek mi köze van ehhez a rovathoz és Californiához. Ideje hát, hogy megmondjam. Tegnap ebédemet az autóban ülve, az ingle- woodi Centinela Parkban, egy fa árnyékában fo­gyasztottam el. Egyy másik fa alatt két asszony osztogatta a szendvicseket az öt gyerek között, aküT’a füvön kényelmesen elterülve várták a ki­szolgálást. Egy fin a fának támaszkodva nézte a falatozást. Az öt gyerek nagyon jóllakhatott, mert a második szendvicset némelyik már nem tudta legyűrni. Az egyik asszony összeszedte a maradékokat és a bámészkodó fiúnak adta. Kis­sé vonakodva bár, de elfogadta és rögtön el is szaladt, — nem láttam hová... Elgondolkodtam, hogy egy negyed, egy fél évszázad múlva, ez a fiú fog-e emlékezni erre az esetre, mint én a Missák Laci esetére? Ha igen, milyen hatással lesz az életére, jövőjére? Az ételmaradékot elfogadta ,mert biztosan éhes volt és nem volt, ebédje. Természetesnek fogja-e találni, hogy a jövőben is kapjon alamizsnát? Vagy lázadni fog-e az ellen, hogy egyeseknek túl sok jutott, neki pedig csak a maradék, ami Egy amerikai kiskirály a huszadik században Az amerikai alkotmányt nemcsak szabad embe­rek írták, hanem szabad emberekre volt alapoz­va. Az alkotmány azonban csak Írott mulaszt lett milliók számára, amikor a gyapot lett az ur a a déli államokban és az Afrikából erőszakkal ide­hozott szerencsétlenek rabokká, tehát jogtala­nokká lettek. A polgárháború felszabadította a rabszolgákat, de az ipari fellendülésnek olcsó munkaerőre volt szüksége, amit Európa szenvedő éhező munkás­tömegei szolgáltattak. Az ipari fellendülés 100 esztendejében az amerikai alkotmány igen gyak­ran csak szép Ígéret volt, mert a bevándorlók milliói nem ismerve a nyelvet, szokásokat, rászo­rultak mindenkire, aki politikai hatalom megszer­zése érdekében, egyházközségének felépítése szempontjából, esetleg emberszeretetből segíteni iparkodott rajta. Az ilyen rászorulás kiszolgáltatást jelent min­den önző ember kezében. Ez a helyzet adta és adja meg a hires amerikai politikai gépezeteknek (Pendergast—Tammany—Tweed) az igazi hatal­mat. A newyorki, Kansas City-i s sok más helye­ken lévő politikai gépezet mögött gonosz és kor­rupt emberek álltak és milliók százait lopták el. Csak a 19-ik század első évtizedeiben léptek fel írók és reformra vágyó tiszta politikusok és har­coltak a bevándorlókra épített politikai gépezetek megfékezése érdekében. A bevándorlók legutolsó csoportja a mexikóiak. Az utolsó esztendők mexikói pénzromlása nagy szenvedést okozott és okoz ma is a mexikói dol­gozóknak és az Egyesült Államokban lévő munkar bér meséje évente talán egy millió mexikóit hoz ide legálisan vagy engedély nélkül, hogy kis pénzt keresve könnyítsenek szenvedő családjaikon. A történelem megismétlődik. New York dolgo­zóit már nem lehet csorda módjára a szavazó ur­nához vinni, de a texasi spanyolul beszélő nyo­morgó dolgozókat még lehet félrevezetni. A Sa­turday Evening Post (republikánus hetilap) jú­nius 26-i számában szenzációs cikk jelent meg egy ilyen politikai kiskirályságról “Zsarnok Te­xasban” cimen. Dél-Texasban, a Rio Grande és Mexikói öböl közötti részen van egy “Duval” ne­vű járás. Gazdag vidék, telve olajforrással, kitű­nő marhatenyésztéssel. Ott él egy kiskirály, neve George Berham Parr, akit ‘‘Duval Hercegének” hívnak. Természetesen milliomos, rancher, olaj- forrás-tulajdonos; bankár és deputy sheriff (he­lyettes zsandárfőnök, az unokaöccse csendőrfő­nök), aki többek között ült már a federal (szö­vetségi) börtönben adócsalásért. Ezen ur politikai hatalma abból áll, hogy főként spanyolul beszélő (szabad?) amerikai polgárokat csendes marhák­ként tudja az urna elé vinni. A politikai hatalmat apjától örökölte, aki — azt mondják —tényleg jól bánt a mexikóiakkal, védte őket ((állami sze­nátor volt) és segítette mindenben, amikor erre szükség volt. Fia másfajta ember, még Texas ál­lam kormányzója is rákfenének tartja az állam testben Mr. Parr hatalma terrorizmusra van alapozva. Kétszázfőnyi bandita csapata melynek tagjait mint “deputy sheriff” feleskette, hogy ne legye­nek felelősek elkövetett gyilkosságaikban és bru­tális viselkedésükben, adja meg neki a fizikai ha­talmat. Mint a járás bankárja gazdasági terroriz­mus alatt tartja a nem-mexikói származású lakos­ságot is. Parr ur igen előkelőén jólellcü; könnyű neki, hi­szen közpénzt herdál el. A pénz a járási pénztár­ból és iskolák pénzügyi alapjából jön. Ezzel fizeti kegyenceinek szolgálatait. Az állami szenátor­választás is tőle függ és ezért úgy Texastól, mint a szövetségi emberektől különleges hatalmat kö­vetel. Ha ezt nem kapja meg, úgy utólag megvál­toztatja a választás eredményét (mint Stevenson Johnson U.S. szenátori választásnál) és nem le­het vizsgálatot indítani ellene, mert 13 körzet nem kellet másnak? Szolgaiélek lesz-e, aki elfo­gadja a gonosz elméletet, hogy “mindig voltak gazdagok és szegények, ez a világ sorja” — vagy gerinces, öntudatos emberré fejlődik-e, aki. küzdeni fog egy jobb társadalomért, ^mely­ben nem lesznek urak és szolgák? Lehet az is, hogy mire ez a fiú felnőtt, a vi­lág “nyugati” része is átment a vajúdáson és az ő • gyerekei, unokái a szükséget, a hiányt, az ül- dödzést és elnyomást, a háborút és kizsákmányo­lást már csak hírből fogják ismerni. Ez az, amiért ma MI harcolunk, Mi dolgo­zunk! (ehn.) szavazati adatait sajnos nem lehet megtalálni. Parr ur-ügyei ma már nem állnak jól. Texas ál­lam és az FBI próbálkozik vizsgálatot indítani ellene egy elég kis ügyben. Parr ur ugylátszik egy gyilkossági “szakértőt” hozatott be a US-be (állítólag $3,000-ért meg lehet rendelni) és ez a “szakértő” Parr ur ellenségének fiát legyilkoltat- ta. Parr ur szerény ember Felesége elvált tőle, egyedül él unokaöccsével (a sheriffel). Nagy fo­gadószobájában éjjelenként barátságos póker-já­ték folyik, vagy a lóverseny esélyeiről szóló igen magas nívójú beszélgetés. Parr ur száz évvel elkésve született és talán ezért vizsgálatot indítanak majd ellene és félre áll, hogy más jöjjön a helyébe. Mert nem Parr urban van a hiba, hanem' abban, hogy az ameri­kai alkotmány ellenére a járás 15,000 főnyi la­kosága (80 százalékban mexikói) nem élvezi az alkotmányos jogokat. A terror minden formája olyan erős, hogy nincs belső hatalom, amely har­colni tudna ellene. A Texas állami hatalom és a McCarthy washingtoni befolyás olyan, hogy az ilyenfajta harc teljesen reménytelen egyelőre. Itt van egy kis, 15,000 lakosságú járás képe. Ne higyjék, hogy ez kivétel. Csak azért tudunk róla, mert Parr ur rálépett egy másik ur legsze­mélyesebb tyúkszemére. Ha ezt a hibát nem kö­vette volna el, az “amerikai hazafi” gyönyörű példánya maradt volna. Az amerikai alkotmány sem oka ennek, hanem mi, akik a politikai nem­törődömségünkben felelősek vagyunk annak hervacjásáért. Eörsi Béla. Meghívó A Magyar Társaskör meghívja tagjait és barátait egy rendkívül érdekes UJ MAGYAR FILM bemutatójára szerdán, augusztus 4-én este 8 óra 30 kezdettel a Magyar Házban, 2141 Southern Blvd, Bronx, N. Y. BELÉPŐDÍJ NINCS Mindenkit szívesen látnak v---------------------------------------------­Aki kellemesen akarja eltölteni nyári vakáció­ját, menjen a gyönyörű Berkshire hegyekben fekvő CENTER LAKE INN NYARALÓBA BECKET, MASS.-BE, ahol a KISH házaspár remek magyar konyhája várja. — Tiszta szobák, jó ágyak. GENCSY MARGIT gondos felügyelete alatt. Gyönyörű vidék. Felnőtteknek, személyenként ..........$38.00 Gyermekeknek, 10 éves korig .......... 15.00 Gyermekeknek, 10 éves koron felül 25.00 Weekend és egyes napokra ................ 8.00 CSOPORTOKNAK KEDVEZMÉNY. Telefon: “Becket 2174” Ha kimegy, a telefonköltséget visszakapja. SEGÍTSEN 1955-iki NAPTÁRUNK KIADÁSÁBAN! Küldje be üdvözletét minél előbb Üdvözölje 1955-iki naptárunkon keresztül la­punk olvasótáborát, az amerikai és a világmun­kásságot és szülőhazánk hősi, országépitő mun­kában elfoglalt népét, üdvözleteket, mint eddig is, $1:—10 összegben lehet eszközölni. Használja az alanti szelvényt: MAGYAR SZÓ, 130 E. 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Én is hozzá akarok járulni 1955-iki naptá­runk költségeinek előteremtéséhez. E naptáron keresztül küldöm üdvözletemet a békeszerető embereknek a világ minden országában és szü­lőhazám népének. . Csatoltan küldök .............. dollárt. Név: ...................................................................... Cim: ..................................................................... — - _______________________________ej uij xw-k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents