Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-07-15 / 27. szám
July 15, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ i' Hírmagyarázat és kritika Kina és az Egyesült Nemzetek Miközben külpolitikánk a “China Lobby” embereinek — Knowland, Nixon stb. nyomására egyre hajthatatlanabbá s kockázatosabbá válik s ennélfogva egyre jóban elválaszt s elszigetel bennünket nemcsak olyan semleges országoktól mint India vagy Indonézia, hanem még szövetségeseinktől, Angliától, Franciaországtól is, az amerikai közönség józanabb rétegeinek aggodalma időnkint és helyenkint kifejezésre jut még a wall streeti imperializmus hivatalos, szócsöveiben is. így például a N. Y. Times julius 6-iki számában az egyik levélíró a következő megjegyzéseket fűzi Knowland formozai, bocsánat kaliforniai szenátor ama fenyegetéséhez, hogy Amerika ki fog lépni az Egyesült Nemzetekből a Kínai Nép- köztársaság befogadása esetén: “Hogyan maradhatunk fenn, ha tovább is úgy működűnk, mintha szellemileg elmaradt gyermekek óvodáját igazgatnánk? Mi a világ lakoságának 6 százalékát alkotjuk. Az óriások, Ivina és India felkelőben vannak és meg fogják változtatni az erő egyensúlyát. Oroszország már megérkezett. Soha történelmünk folyamán nem voltunk jóban ráutalva arra, hogy ne maradjunk egyedül. Nyugati szövetségeseink csak amolyan repülőtereknek tekintik magukat, sőt csatlósainknak. Félnek attól, hogy háború esetén nemzet jellegüket a mi bázisainkra célzott hidrogénbombák azonnal eltörölnék. • “A mi helyünk a világhatálmak spektrumában változás alatt van... Ha Vezetőségünk továbbra is éretlen és hajthatatlan marad, ha követelni fogjuk, hogy minden úgy legyen, ahogy mi akarjuk vagy különben ‘egyedül” megyünk, akkor valóban egyedül maradunk de jövőnk nem az lesz amire alapitó atyánk gondoltak.” Ugyanaznap, amikor Eisenhower nyilatkozata megjelent a lapban Kina UN tagságának kérdésében, (az elnök szintén hevesen ellenzi Kínai Nép- köztársaság befogadását, de egyelőre nem állítja, hogy ez esetben USA ki fog vonulni az UN-ből) James P. Warburg, aki különben maga is anti- kommunista politikus, a lap levélrovatában a következő kritikai megállapításokat teszi: “Az Egyesült Nemzetek egyetemes szervezet, nem antikommunista alakulat. “Vörös Kínát csak akkor lehet visszautasítani, ha azt állapítják meg róla, hogy aggresz- sziót követett el. I)e nem minden nem-kommunista állam osztja a mi nézetünket, hogy Kina agressziót követett el Koreában. Viinnak, akik azt állítják, hogy Kina beavatkozását McArthur provokálta ki, amikor hadaival átlépte a 38-ik szélességi fokot és megindult a Jalu (tehát Kina határai — szerk.) felé...” “Knowland és Johnson szenátornak kettős célja van, amikor Kina távoltartása mellett kardoskodnak. Meg akarják büntetni Kínát egy értékes jog visszatartásával, aztán pedig nyitva akarják tartatni a lehetőséget Kina visszahóditására Csang Kaj Sek részéről. ...Ha ez a helyzet, itt az idő, hogy szemébe nézzünk e kérdésnek, mert az antikommunista világ- koalició ezen megfenekelhet. “Európai szövetségeseink ugyanis tudják, hogy az ázsiai egyensúlyt csakis azon népek segítségével állíthatjuk vissza, amelyek, jelenleg nem ígérkeztek el sem erre. sem arra az oldalra. (India, Indonézia, Burma, stb. -szerk) De ezek a népek nem fognak a mi oldalunkra állni, ha azt látják, hogy az antikommunista blokk a régmúlt visszahozatalának álmait szövi, Anglia és Franciaország, ha lassan is, de kezdik belátni, hogy csak gyarmatosító állásuk feladásával szerezhetik meg az ázsiai népek támogatását a kommunizmus terjeszkedésének megakadályozására. De ha ők lassan adják fel a régi pozícióikat, mi meg lassabban adjuk fel frissen szerzett tévhiteinket. E tévhitek legveszedelmesebbje az, hogy mi VISZ- SZATUDJUK FORGATNI AZ ÓRAMUTATÓT KÍNÁBAN. “Ha rálépünk aKnowland Johnson által javasolt útra, akkor egyszerre két építményt fogunk rombadönteni. Aláássuk az Egyesült Nemzeteket, miként egykor aláástuk a Népligát (azáltal, hogy nem csatlakoztunk hozzá —Szerk.) és aláássuk az antikommunista koalíciót Európában és Ázsiában. Elszigeteljük magunkat egy oly világban, amelyben az elszigetelés nem létezik többé. És tudtul adjuk a világnak, hogy mi csak addig hiszünk a demokratikus módszerekben, amig azt a magunk kedve szerint használhatjuk fel.” Hogy az amerikai imperialisták veszedelmes politikájának kritikáját humorral, bár, meg- valljuk, kesernyés humorral zárjuk, ideiktatjuk a N. Y. Times vezércikkbeli érvelésének egy részét Kina UN tagsága ellen: “Az Egyesült Nemzetekben való tagsági jog egyik főfeltétele az, hogy csak, .... olyan államok fogadhatók el, amelyek nem fenyegetik erőszak használatával egyetlen más állam területi épségét vagy politikai függetlenségét.”. Vájjon elpirul-e Mr. Dulles, amidőn e sorokat olvasta a Times hasábjai és amikor AZOKRA A SOROZATOS FENYEGETÉSEKRE GONDOLT, amelyeket Guatemala állama és kormánya ellen alkalmazott, mindaddig, amig —hogy. hogy-nem — erőszakkal megdöntötték azt a demokratikusan megválasztott kormányt? Dehát, tudjuk, Mr. Dulles túl van már a pi- rulási stádiumon. És sok más mindenen. A magyar futballisták Az amerikai magyarsäff élükön a haladó szellemű munkásokkal és a : tkedvelő fiatalsággal, egyhangúan csatlakozik nemcsak a magyar nép, hanem sportvilág lekes üdvözletéhez, amelyben a világ legjobb futballistáit, a magyar nép büszkeségét, a magyar válogatott futballcspatot részesítik a svájci világbajnoksági verseny befejeztével. Az olimpiai versenyek kivételével talán egyetlen nemzetközi1 sportversenyt nem kisért a világ annyira osztatlan figyelme, mint a svájci labdarugó versenyeket. És soha, a sport történelmében nem történt még meg, hogy a világ oly egyöntetűen és oly lelkesen a MÁSODIK helyezettnek adta volna az elismerés pálmáját, amilyen egyöntetűen ítélték azt oda a cél előtt, a lelkesedéstől, odaadástól, törekvéstől, túlfeszített küzdelemtől megtorpant magyar csapatnak, amelytől az utolsó pillanatban egy nálánál klasszisokkal gyengébb csapat ragadta el a győzelmi trófeát. Mondanunk sem kell, hogy nekünk, a szülőhazától távol vetődött magyaroknak, ez a magyar csapat a bajnok, és bajnok lenne akkor is, ha nem második helyen végzett volna, ha nem lenne egyhangú választottja a nemzetközi sportvéleménynek, hanem a 16-ik helyen végzett volna. Bajnok lett volna azért, mert ily messzeségből is érezzük annak a 11 fiatal magyar szívnek dobbanását, kik mindenüket odaadták, hogy dicsőséget hozzanak az oly méltatlanul — sajnos nem egy esetben saját hűtlen fiai által is — rágalmazott magyar népre és nemzetre. A sportvonatkozásokon, s a magyar vonatkozásokon túlmenően azonban mi más szempontból is nagy jelentőségű eseménynek tartjuk a svájci versenyeket. Az a világra szoló érdeklődés, amely ezeket a versenyeket kisérte, úgy érezzük, hogy ösztönös, talán öntudatlan görcsös ragaszkodása az emberiségnek a népek békés versenye igen, a koegzisztencia eszméjéhez. Svájcban békésen, sportszerűen küzdöttek Kelet és Nyugat fiai. És a világ fiatalsága, példátlan érdeklődésükkel azt látszottak bizonyítani, hogy az emberiségnek sokkal jobban tetszik az, amikor a nemzetek színe virága ily módon küzd egymással, mint lángszórókkal kézigránátokkal, szuronyokkal vagy — atombombákkal. Nemcsóda, ha a McCarthy támogató texasi milliomosok Washingtonban kiadott folyóirata, a Fact Forum körkérdés formájában szavaztatja le olvasóit aziránt, hogy.... “kommunista propaganda-e a nemzetközi sportmérkőzések intézménye ?” Az amerikai lelkiismeret szavai \ Ne higyje senki, hogy wall streeti megvásárolt sajtónak és liliputi magyarnyelvű sajtóbérenceinek sikerült már az amerikai népet teljesen el- butitani. Ne higyje senki, hogy az amerikai nép jelentékeny tömegei nem tekintenek a legmélyebb aggodalommal és felháborodással arra a szerepre, amelyet külügyminisztériumunk, kormányunk más ügynökségei és természetesen a becstelen United Fruit Company játszott a gua- temalai demokratikus kormányzat elpusztításában és egy fasiszta bandával való helyettesítésében! Az amerikai nép tiltakozása itt-ott keresztültör a wall streeti sajtó papirfüggönyén. Hol az egyik, hol a másik városban kénytelen a szerkesztő helyet adni egy-egy tiltakozó levélnek. Persze nem fér kétség hozzá, hogy ezer és ezer ilyen levelet dobnak — papírkosárba. íme Ízelítőül három levél. Az egyik a Newark Newsban, a másik1 a Miami Héráidban a harmadik St. Louisban jelent meg. “Tisztelt szerkesztő ur! Az amerikai közönség elbámulna és meg lenne döbbenve ha ismerné a tényállást Guatemala “vörös” kormányával kapcsolatban. A század eleje óta déli szomszédaink természeti kincseit háborítatlanul zsákmányolták ki, állami tisztviselőiket megrontottuk és külügyminisztériumunk pedig szüntelen beavatkozott belügyeikbe. A Rio Gran- detől le a Tüzföldig kapzsi kezek nyúltak külföldről az ő olajuk, mahagóni fáik, rezük, banánjuk és más kincseik után. ..“Ami Guatemalát illeti, ez az ország jóformán a mellényzsebében volt két cégnek, az International Railways nevű amerikai vasúti cégnek és a United Fruit Companynak. Az Arbenz kormány csupán a legelemibb reformokat hozta be. de elkövette a megbocsáthatatlan bűnt, hogy kiosztott a United Fruit parlagon heverő földjeiből a gua- temalai parasztoknak. Azonkívül a külföldi cégeket alávetette az ország 1948-ban elfogadott munkásvédelmi törvényeinek. Ezek féltek, hogy e törvényeket más délamerikai országok is meghonosítják. Ezért támadták meg Guatemalát. •. . L. F. L. Newark “Miami Herald — Uraim! “Mély szégyenérzet tölt el és fáj a lelkem ha arra gondolok, hogy milyen szerepet töltöttek be hazám vezető körei a mi kicsiny kis testvérköztársaságunk, Guatemala fegyveres megtámadásában. “Hogy ebben szerepet játszottunk, ha talán a színfalak mögött is, az nyilvánosságra került a Kiplinger féle bizalmas üzleti levél január 23-iki számában, amelyben megelégedetten Írják, hogy igenis a mi “érdemünk” volt az, hogy a legnagyobb guatemalai szakszervezet vezetőségéből kidobták a kommunistákat, bár a tényleges munkát külföldiekkel végeztettük, nehogy megvádoljanak bennünket “jenki imperializmussal.” Ugyanezt a módszert használtuk, amikor nemcsak egy szakszervezetet, hanem egy köztársaságot kellett “megtisztitanunk”. Ha van ennél amerikaellenesebb módszer, akkor nem tudok róla. Itt van egy másik szempont. A guatemalai kormányt a guatemalai nép választotta. Ám mi erre a kormányra azt mondjuk, hogy kommunista, ugyanakkor, amikor szerte a világon azt hirdetjük, hogy a kommunisták csak erőszak utján szoktak hatalomra jutni! Ez az ellentmondás olyan kirívó, hogy nem fogunk vele senkit sem félrevezetni, beleértve magunkat is. És nem fogja az amerikai adófizetőkkel elfogadtatni azt a politikát, amely fegyvert szállít egy demokratikus kormány szomszédjainak ama kormány erőszakkal való megdöntésére. Mary Phillips. És végül itt egy levél a St. Louis Mo. liberális napilapból, a magyar Pulitzer József által alapított Post Dispatch-ból:: “Most, hogy Mr. Lodge félre nem érthető módon értésére adta Oroszországnak, hogy tartsa magát távol a nyugati félgömbtől, nem következik ebből az, Jiogy nekünk pedig illik távoltartani magunkat a keleti félgömb ügyeitől? _9
