Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-12-30 / 52. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ December 30, 1954 .<&) —Mit firtatja az én dogomat?. .. Jobb, ha az emberek nem tudnak egymásad... Hogy én mit tötöm itt az időt ?... Megkívántam, hogy eccer egy kicsit a jó emberek közt leüljek... Mán mondtam, hogy én tudom, hogy maguk jó emberek . . . Meg akartam mutatni, hogy én se vagyok rossz... Egyenesen állott. Most hidegen nézett körül a szobában levőkön.’ Csak rettentő bajusza volt most állati, mint a rozmás szőrzete borította be a.száját és az állát. — Mer nem vagyok rossz, tudják meg. Vagyok olyan jó, mint akárki isten teremtése... Semmi rossz nincs bennem, csak a szegénység... Arrul meg maguk nem tudnak semmit... Deára nézett: — Ne dicsérje maga nekem a falusi életet. Azt én jobban tudom, mi az. . . Tanulják meg, hogy falun is csak az a jó ember, akinek van valamije... Akinek nincs, az rossz ember, az tolvaj ember, az gyilkos ember. . . Nem azér, mert a szivébé van a- rosszaság, haneln azér, mert éhes. Hát én is rossz vagyok, mer nekem muszáj rossznak lenni. . . mer nem akarok elrothadni a kufya szegénységbe, nem fogok egész életembe ciberelevesen kínlódni és megvan... Maguk elélnek a rántott csirkén, azt elhiszem, hogy szeretik hallani, mikor a papok azt prédikálják, hogy ez a föld a siralom völgye. . . így el lehet ezt a siralmat viselni, terített asztal mellett, nem kívánják, hogy változzon a világ... De nekem ez nem világ. . . Az én szegénységembe maga se igy nézne ki, hanem már régen elpusztult volna a tüdő- betegségbe, ha úgy kellene nevelni a gyerekét, hogy soha egy csupor tejet nem lát, ha az ura megszakítja is magát a dologba... Ugv szakadozott fel belőle a szó, mint amikor csákánnyal szaggatják fel a szívós, kemény rögöt. Egyre keservesebben ordított s ököllel verte az asztalt, mig fájdalmas panaszai kizuhogtak. Soka hallgatott. Mindenki nesztelenül ült a he- ]yén# A szivek dermedtek voltak, mintha a vég- itélet harsogása lenne. Irtóztató szavak voltak. Nem lehetett menekülni a fájdalom elől. A betyár megtörölte tajtékos homlokát s lassan, fújva morogta: — Nem akarom én kiokádni maguk előtt a véremet... de engem ne leckéztessen senki isten fia... A kötelet elviselem, ha olyan marha leszek, hogy megfogatom magam. .. Mer maguknak van elég csaholó kutyájuk, hogy megvédelmezzék a gazdaságukat: de nekem nincs ezen a keserű világon semmi segítségem, hogy megszabadítson a nyomorúságból... Dea felcsattanva kiáltott rá, már ő sem bánta, akármi történik, de nem halgatott: — Kicsoda maga? Ki adott magának jogot, hogy... A betyár belevágott: — Ki adott jogot?. . . A puska, a fegyver. . . Ha ez nem lenne a kezembe, akkor most én áll- nék alázatosan maguk előtt... de igy megadta az Isten, hogy a maguk színe változott előttem. Már olyan hangon üvöltött, hogy .Áron gróf. is minden szót megértett. — AkasztófaVirág... Hogy mered azt mondani, hogy a mi Színünk megváltozott előtted ?... Tedd le a pénzt és takarodj, vagy felakasztatlak. Felemelte karját, úgy látszott, mintha meg akarná ütni a betyárt. Eszeveszett mozdulat volt s e pillanatban lövés durrant s Áron gróf leejtette a kezét. Pillanatig tántorgott, akkor visszaesett a helyére. Általános fejvesztettség. Ez olyan hallatlan dolog volt, amire mindnyájan el voltak készülve az első perctől kezdve s amit mégsem tudtak elképzelni, hogy bekövetkez- hetik. — Jóska! — kiáltott az inspektor magából kikelve e egyúttal elfakult és visszatántorodott. Egész testében remegett, a foga vacogni kezdett, a hideglelés tört ki rajta, égett és fázott s nyomorultabb volt a megvert kutyánál. Senki sem figyelt rá, a rémület tetőpontján senkinek sem volt ereje, hogy valamire figyeljen, kitört a pánik. Antal gróf halott merevséggel állott fel. Dea ezen rémült meg és sikoltva intett felé, hogy üljön le. De Antal csak állott s elébb az apját nézte, aztán az anyját, aki halálraváltan maradt a helyén s nem az urát féltette, az emberi rémület fagyasztotta meg s mozdulatlan maradt, mint a feleség, aki már olyan régen elszakadt az urától, akihez már csak a házasság kötelékei fűzik í most a halál szelére érzi jneg, mennyire magáWóricz Zsitj. mond: A BETYÁR ban van ezen a világon. Az inspektor azonban azzal, hogy elszólotta magát s öntudatlanul érezte, hogy örökre kitette a gyanúnak, kénytelenségből lármázni kezdett s durva és szalonba nem való hangon káromkodott: — Az isten döglesszen meg, alávaló kutyák. .. Velem akartak ti kikötni? utolsó kapcabetyárok! ... Úgy vágtak pofon, hogy taknyodon csúszol a pokol fenekére. .. Akárhogy ordított s ipég ennél sokkal durvábbakat üvöltött bele a levegőbe, nem mozdult a pofozó, aki a legnagyobb bérest is akármikor, a legkisebb hibáért vágta főbe, most csak a szája járt. S milyen hosszú volt a pillanat s milyen reménytelen. S hogy állott a betyár felettük, nyugodtan és hidegen, a szeme sem rezdült meg, Dea odatévedt s látta ezt a hideg zöld szemet, amint megindu- lástalan figyelte őket# — Verje ki a gazokat, — kiáltott az inspektorra, de a szeme csak ottmaradt a betyár szemébe belekapcsolódva. össze voltak forrva s a két szempár közül a betyáré volt a hideg. Érezte, hogy ezt a pillanatot ha ezer évig élesem fogja kitörülni az emlékéből. Az inspektor ugylátszik mégis elszállta magát, hogy rájuk rohanjon s ekkor még egy lövés. Az inspektor is leejtette a kezét. Az inspektorné torkaszakadtából sikoltott s leesett az asztal alá. A betyár állott: — Ne féljenek... Nem kell az életük... Ez még csak kis lövés volt... Felvette a kalapját a földről s felcsapta a fejére. Aztán a szűrét a félvállára. Most visszanézett Deára: — Nincs semmi baj... Istennek ajánlom mindnyájukat. Dea ebben a pillanatban jéghideggé vált és kemény hangon kiáltott rá:-- Megálljon!... A betyár megállóit. — Vegye tudomásul, hogy maga egy gonosz, igazságtalan, alávaló ember. . . Maga többet tett, mint rabolt... Maga lelkeket akart ölni... — Mindannyian ki vagyunk ebben a pillanatban szolgáltatva... De tudja meg, hogy ezért irtózatos büntetés fog kapni... és a maga zsiványsá- ga nem fog javára lenni azoknak, akikért szóla- ni merészelt, mert szörnyűséggel nem lehet a szörnyűségeket megszüntetni. Maga erdei farkas. . . igenis az, és nem ember ... És addig is, mig a törvény elbánik magával: én tudatára adom, mi a véleményem magáról!.. . A betyár abban a pillanatban elcsapta a másik rabló fegyverét és a lövés a levegőbe ment. Irtóztató csend. A betyár fakó arccal csak állott és szédült. Akkor hörgő hang szakadt fel belőle: — Ezt is köszönöm. Felvágta a fejét s parancsolóan intett a cimborájának s kimentek az ajtón. Antal az összerogyó Deát fogta fel karjába. — Hagyjon, — mondta Dea és elvesztette eszméletét. MÁSODIK ÉNEK 1 MÉG CSAK DÉLUTÁN öt óra volt, de olyan sötét, hogy az ember egyáltalán nem tudta, hova lépjen az utcai sárban. Úgy dagasztott a csizmája, munka volt minden lépésnél kihúzni s újra benyomni a vastag, fekete, szurkos anyagba • , Az állomástól a falu sarkáig még csak eljött a köves utón, de az országút nem ment keresztül a falun, a falu kiesett az útvonalból. Ottmaradt, mint egy elátkozott hely a maga sarában. S neki az egész községen végig kellett vándorolni, mert a kis zsellérház, ahol most a szülei laknak, az az ő helyén, a falu legutolsó végén van. Ahogy a templomhoz közeledett, a dágvány egyre nagyobb és mélyebb lett. Mintha csak elsüllyedésre volna ítélve az egész község. A sötét házak ellenségesen figyeltek ki rá, mit keres még ilyenkor is valaki az utcán. Minden ablak sötét volt, még a nagygazdáéké is, mert senki sem lakott az utcai szobákban, hanem a hátulsó kis házban s ott dolgoztak, a kis petróleumlámpák és mécsesek mellett, vagy legtöbb helyen csak a tűzhely világított, már ahol volt tüzelő. A nád- vagy zsuptetős házacskák mogorván gubbasztottak s összehúzták magukat, mint éjjel a vadmadarak. Husvétkor ment el hazulról, akkor szép volt itt minden. Zöldelő fák, virágzó bokrok, tavaszi enyhe ég. Most a novemberi sötét estében csak a szegénységet, nyomorúságot érezte. — Minek élnek igy az emberek? — mondta magában. — Hány szekeres gazda van itt... csak egy nyarat szánnának rá, hogy. ezt a nyomorult utat megjavítsák... Igaz, kő nincs az egész megyében, de vasút van s a tehervonatok üresen szaladnak végig a határokon. Gyerekkorában megvolvasta sokszor, hogy hatvan teherkocsi is van egy-egy mozdony után akasztva... Viszik a búzát a hegyek közé s üresen jönnek vissza.. . Mért nem rakják meg odafenn kővel? és csak dobnák le a követ itt a kis állomásokon. . . Passzióból lehordhatnák a hegyeket, mikor nincs más dolguk... Ha már itt lenne a kő, akkor könnyű volna a falvakat rávenni, hogy csinálják meg az utakat. .. Az állam elbírja, hogy mint a boltos, raktárt gyűjtsön magának minden állomáson... Elébb-utóbb csak meg kell csinálni, lassan csak rá fognak jönni a népek, hogy az ut igy nem maradhat... -Vagy a tégla. Micsoda téglát lehet égetni ebből a földből. Ne hozzanak követ, égessenek téglát, abból is lehet utat csinálni. Ha rám lenne bízva... De mi van őrá bízva ?... Szörnyű Jóskára# Jtt nőtt fel ebbe a faluba, de csak most jut eszébe neki is, hogy a kőutak világából jön haza, háromszáz kilométerre Budapesttől, a kis szabolcsi faluba. Addig csak úgy taposott ő is ebbe a sárba, hogy soha eszébe nem jutott volna, hogy máskép is lehet. De sok minden is történt vele, mióta elment hazulról. Lehajtotta fejét és komoran nézett maga elé a sötétben, a sarat nézte, pedig nem a csizmáját kímélte. Arra ő régen fáradt, hogy ilyen semmiségekre gondoljon. Sár, sár. . . Az ő élete jobban be van sározva.. . Minek is jött haza, mért nem bujdosott el világgá... Hazahozza a szégyenét és a rettenetét!.. Szörnyű Jóskának nincs otthona. .. Nincs neki apja, anyja, nincsenek gyermekei, nincs többé helye az emberek között... Kivert kutyát csinált magából... Hozza a tarisznyájában a sok pénzt, egy üvegben, lepecsételve, hogy kútba hajítsa, akkor se történjen benne kár,, vagy akárhová. . . Legjobb lenne eldobni. .. De most már azt sem lehet. . . Ha ^zt meglelik, mindennek vége: elárulta magát... És itthozza a pofáján a pofont. Nem is az arcán, a lelkében. Milyen vidám és bátor játéknak indult. Kis dolgokat csinált, semmiségeket, vér a kezéhez nem tapad. Soha sej^kit meg nem ütött, meg nem sértett. Nem tudja, mi volt benne, mikor a haraszti kastélyban úgy elhetvenkedte az életét. . . Mennyire ég benne a szégyen, hogy egy asszonyszemély előtt falni merészelt. . . ekkora ostobaság. . . Ha ő akkor egyszerüeh meglóg, akkor most körözött betyár, mint annyi sok szegény ember, aki a bánattól, a kétségbeeséstől és a virtustól ezt próbálta... Elfogják, felakasztják; de ő épnél sokkal, nagyon sokkal többet tett: megszégyenítette magát egy szép asszony által... Özvegyen ment el hazulról... s mint megalázott kutya tér meg. .. Kellett ezt, Avar Jani?. . . Kellett neki Szörnyű Jóskát játszani?... A lelkében égett valahol valami, mintha felgyújtják az erdőt s még csak lappang a tűz... Annyiban már megkönnyebbült, hogy az arany poharat visszaküldte a szépassz'onynak... Az aranypoharat és benne a fehér gúnyáról levágott arany rój tot. .. Ebből megértheti, hogy vé- getvetett a Szörnyű Jóskának.. . Talán azt fogja gondolni, hogy öngyilkos lett... Hm, az a kutya fejérnép... Micsoda bátorság van benne asz- szony létére... A férfiak nem mertek meg se moccanni s ő kitette magát annak, hogy agyonlőj je. Elmosolyodott magában. Gyenge kis pofon volt, ami azt illeti. Nem is tudja, mért rőkönyö- dött meg annyira tőle. Le kellett vqjna fogni a kezét és megcsókolni az orcáját. Ha őneki ilyen feleséget adott volna az Isten: de a szegény embernek nem jut ilyen feleség. Ez kellene^ Ez még most is embert csinált volna belőle. Csinálna is, ha az Isten olyan irgalmas, kegyelmes lenne, hogy összevezérli vele... De ilyen Isten nincs: az Isten nem engedi, hogy szörnyűségeket szörnyűségekkel változtasson meg földi ember... Ezt fenntartotta magának... (Folytatása következik) 10
