Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-12-30 / 52. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ December 30, 1954 Az állam és a magánadósság veszélyes magasságokat értek el, hangsúlyozzák az amerikai mányszakértők. Az adósságok, mányszaxerlűi. Az adósságok, jelzálogkölcsönök jövőre még tovább fognak emelkedni a szak értők véleménye szerint és ez az, ami aggasztja őket. “Nagyon kell vigyáznunk a növekvő eladósodásra — jelentette ki az egyik pénzügyminisztériumi tisztviselő —, mert megtörténhet, hogy a fejünkre szakad a ház, ha az üzleti élet meginog egy kicsit.” Az elmúlt esztendőben például minden eddiginél nagyobb irányúvá vált az egycsaládos házak építése és ezzel kapcsolatban a jelzálogkölcsönök — mortgage — száma 1 és összege. Miért van ilyen nagy konjunktúra házépítésben? Valóban abban a helyzetben volt egymillió amerikai család az elmúlt évben, hogy képes uj házat vásárolni? Nem. De a nagytőke ügynökei által kontrollált 83-ik kongresszusi ülés csaknem teljesen véget vetett a kormány- támogatással épített olcsó lakásoknak. És a lehetetlen lakásviszonyok között élő amerikaiak százezrei voltak kénytelenek BÁRMILY feltételek mellett lakást szerezni. Ezért a nagy családiház építési konjunktúra. Amerikában különben a kereskedelemügyi minisztérium jelentése szerint az állam és magánadósságok összege, elérte vagy megközelítette a 600 billió dollárt, ami azt jelenti, hogy ha népünknek, az egész amerikai népnek az elkövetkező két év alatt kellene adósságát kifizetni, akkor a következő két évben KIZÁRÓLAGOSAN adósságának törlesztésére kellene dolgoznia. Ezen is érdemes elmélkedni, A munkanélküliség válsága ' ^ WASHINGTON. — Van itt egy National Planning Association (országos tervező társaság) nevű nem haszonra dolgozó magánszervezet, amelynek tagjai vállalati, munkásmozgalmi, mezőgazdasági és értelmiségi egyének. Legutóbbi gyűlésén azt jósolta ez a szervezet, hogy a munkanélküliség jövőre és azután is emelkedni fog, hacsak a kormány és a nagyvállalatok nem járnak el a vásárlóerő és az ipari termelés fokozása érdekében. Az ipari termelést évi 25— 36 billió dollár értékkel kellene fokozni jövőre, hogy “észszerű, telj es munkásf oglalkoztatottsá- got” érjenek el. Sürgetik a fogyasztok adóinak csökkentését, a társadalombiztosítás felemelését, utak, iskolák és kórházak építését, lakóházak és farmok modernizálását és kisjövedelmű családok táplálkozásának megjavítását. Mindenekfelett a bérek felemelését és az árak leszállítását. Mindezeket a javaslatokat a munkásmozgalom sürgeti évek óta s mindez éles ellentétben áll az elnöki tanácsadók felfogásával, akik főleg a nagyvállalati befektetések fokozásában látták eddigelé a helyzet orvoslását. Bentley nem tudja NEW YORK. — Alvin M. Bentlejr, USA volt budapesti főkonzulja, a 82. utcai Szent István katolikus magyar templomban magyar hallgatóság előtt kijelentette, hogy bár “szemtanuk szerint” Mindszentyt szabadlábra helyezte a magyar kormány, ő nem tudta leellenőrizni, vájjon a volt hercegprímás szabad-e vagy sem. KORUNK BÓDOG ANDRÁS ROVATA A szegedi kocsmáros cédulája Régen volt, de sajnálattal azt kell mondanom, hogy az Idők nem engedték meg, hogy elfelejtsem ezt a kis képet, a mai világ lépten-nyomon újra eszembe juttatja. Siheder diák voltam és a meleg nyári délutánban célta- an bandukoltam a szegedi utcákat. Egy kis öreg házban kiskocsma, aféle szelidebb kispolgári zónázó és söröző hely. éjszaka tán zajosabb, de nem nagyon. Az ablakban egy papiroson nyomtatott betűs, düledező kézírással nehézkesen megalkotott felírás állított meg. Csak ámultam-bámultam, hogy ez meg micsoda. Mert a felírás ezeket mondta: “KERESZTYÉN ÜZLET, A KERTBEN VAGYUNK.” Aki az ilyen spiccerező, zónázó-söröző kisvárosi duttya- nokra még emlékszik, annak nem nehéz megfejteni a felirat második felét. “A kertben vagyunk”, egyszerűen csak azt adta a tudtára az üres kocsmába belépő egyéneknek, hogy a kocsmárost és kiszolgálást ne ott keressék, hanem lépjenek ki az udvarra, amelynek egy zöldkeritéssel elrekesz- tett zugában felállított asztalok mellett hüsölhet a vendég, ás ott megtalálja, amiért jött, a nagybajuszu kocsmárost, sört, vagy egyebeket, vagyis “a kertben” van a kiszolgálás, nem pedig a kocsmában. A csodálatos felirat első fele azonban úgy érzem, bővebb magyarázatokra szorul. Az idő 1920 volt. Szegeden a háborút követő megszálló csapatok védelme és korlátozó keze alatt Horthy, a tengeriden tengerész akkor gyűjtögette ott gyülevész úri hadát, növelgette azt a kis bimbócskát, melyből a fehér terror, az ellenforradalom és az úgynevezett kurzus virágzott ki. Pár hónappal később szerte az országban börtönöket, internáló táborokat és temetőket töltött meg ez a korszak, a finom különítményes tiszturak véren és nemcsak boron részegedhettek le. Akkor azonban még tétlenségre voltak kárhoztatva, de hogy az időt addig se töltsék hiába, siratták a hazát és gyakorlatoztak. Ezt olyanformán cselekedték, hogy a “magyar sors” feletti bánatukat féléjszakákon keresztül, kártya mellett, itallal locsolgatták és amikor a honvédelmi buzgalom kellő fokát elérte, csapatostul bejárták a várost, elkaptak egy pár járókelőt és félholtra verték őket, feltéve, ha nem voltak “úriemberek”. Vagyis ha rongyos volt a nadrágja, akkor azon a címen kapta meg a magáét, mert munkás volt, tehát hazafiatlan szociálista, ha pedig jobb öltözet volt rajta. akkor kinevezték zsidónak, vagy zsidóbérencnek, aki üres óráiban a “hazát árulja” és ez volt az elegendő ok a kardlap és korbács működtetésére. Az ilyen nemzetmentő kirándulások során az is kedvelt úri szórakozásuk volt, hogy kövekkel hajigálództak és sorra beverték a külvárosi ablakokat, mert azok mind szocialista ablakok voltak, ha pedig nem voltak szocialista ablakok, akkor zsidó ablakok voltak. Ilyenformán első látszatra úgy ;ünik fel, hogy az a szegedi kis kocsmáros, aki már akkor ■'elismervén a szelek fuvását, megkezdte az uj divatot a ki- akatba tett felírással, csak kisemberes önvédelmet gyakorolt üvegeinek épségét próbálta megőrizni azzal, hogy a világ tudtára adta “keresztény üzlet”. Valójában ez a dolog nem olyan egyszerű. Akár tudta a kocsmáros, akár nem, de a felírás kifagasztásával sokkal többet tett, mint csak tudtára adta az éjszakai duhajkodók- nak, hogy az ő ablakait ne bántsák. Végre is aki hivő és vallásos, annak a vallás valami határozott tartalmat kell, hogy jelentsen és nem csak azt a negatívumot, hogy nem vagyok se zsidó, se szocialista, tehát ne verd be a kirakato- mot. A kirakati felírással a kocsmáros valójában ezeket mondóta: “Kedves duhajkodó urak, én is ugv érzek ahogy ti és helyeslem gondolkozástokat és amit csináltok, tehát semmi okptok, hogy az ablakomat betörjétek, hanem inkább gyertek be egy kis további hazafias italozásra “a kertben vagyunk”, ott van a kiszolgálás. Pár hónappal később amikor az ellenforradalom igazi őrjöngése és dühe teljesen felszabadult “idegen” ellenőrzés alól, végigdulván az egész országot — az ilyen felírások ezerszámra jelentek meg mindenütt, már nem is durván, kézzel írva, hanem finom és Ízléses nyomtatásban. De mindig csak azt jelentette, hogy nagyon jó és helyes amit csináltok embertársaimmal, veletek- érzek tehát engem ne bántsatok, úgy ahogy ezt egykor az a szegedi kiskocsmáros, aki megkezdte a divatot, az egészet kispekulálta magának. Harminc és egynéhány évvel később a világ másik végében élek és az idők minduntalan eszembe juttatják ennek a szegedi kocsmárosnak a találmányát azzal a felírással. A nyelv változott, a szavak változtak, a borgőzös duhajkodók helyébe saját szavaikon részegednek meg és nem kardokkal és korbáccsal járják az utcákat, hanem zavaros törvény- paragrafusok ágas-bogas csavaraival fojtják meg az “elkapott” embereketj akiknek ezúttal “kommunista” és “kommunistabérenc” a nevük, mert ez a gyűlölet jelszava a 30 év előtti szocialista és zsidóbérenc helyében. Aki annakidején Magyarországon nem tapsolta és helyeselte a különítmények nemzetmentő munkáját, az szocialista, zsidó vagy ezek bérence volt, aki ma nem tapsolja a kongresszusi és hatósági törvényi különítményes működést (ugyancsak nemzetmentő) annak kommunistabérenc a neve. A becsületes és jóérzésü amerikai előtt ekként jelenik meg a szegedi,kocsmáros egykori problémája! Kiirja-e az ablakába, hogy “keresztény üzlet, kertben vagyunk”, persze a megfelelően változtatott szöveggel? Ez nem jelenti egyszerűen azt, hogy jó amerikai. Oh nem, akárcsak a kocsmáros esetében, ez pozitiv dolgokat kell, hogy jelentsen. Helyeselnie kell az emberüldözést, a kongresszusi különítmények munkáját és módszeréit, a fekete és zöld listákat, a foglalkozásszerűen űzött hivatásos tanukat és sugdolód- zókat tisztelnie kell az uj* erkölcstan parancsolatai szerint, amely azt mondja, keverd bajba felebarátaidat. Meg kell tanulnia, hogy jogosan megsértődhetne, ha valaki azt kívánná el tőle, hogy eskü alatt bizonyítsa be, hogy nem gyilkos, betöréssel se foglalkozik és üres óráiban nem rabol csecsemőket, de ne merjen tiltakozni a hiiségeskü ellen azon a címen, hogy az sérti az emberi önérzetet és méltóságot. Jobb meggyőződése ellenére el kell hinnie, hogy az ügyészség titkos tanúinak véleménye csalhatatlan és listájában kételkednie nem szabad. Ha nem nagyon emlegeti véleményét, akkor joga van rosszallani a kormány belpolitikáját, de az Ur mentse attól a képzelettől, hogy külpolitikában a kormány tévedhet, vagy helytelenül jár el. A -politikusaink lehetnek rövidlátók, kicsinyesek, önzők és sajátos érdekeket hajszoló egyének, akik közül egyeseket időnkint el is ítélhetnek csalásért, sikkasztásért, de nemzetközi színvonalon egytől-egyig lángelmével és a bibliai próféták előrelátásával vannak megáldva, minélfogva véleményeiket csak hozsannázni szabad, nem pedig kritizálni. Ha a jó amerikai már megszokta, hogy saját fejével ítélje meg, hogy a munkanélküliség, nyomorúság, betegség és kizsákmányolás jó dolgok-e a nép számára, mondjon le egyszer és mindenkorra arról a jogról, hogy ilyesmiket megítéljen, ha a világ ama feléről van szó, melynek népét kiil- ügyimmsztériumunk szabadnak, boldognak és jólétben tengődének nevezett ki, vagy hogy otromba és elnyomó és véres zsarnoknak merje tekinteni azt a fasiszta diktátort, akit a kormány a szabad világ és demokrácia hathatós oszlopaként tisztel és támogat. Helyeselnie kell a legvérlázitóbb ellenforradalmat és borzadozni minden olyan jelentségtől, amelyben a nép akaratának megnyilatkozása ellentétbe került az Egyesült Gumismirgliző nagyvállalat milliós profitjával. Szeretheti az emberiséget és a békét, de leginkább csak üres szóval; igen gyanús jelenség volna ha helyteleníteni merészelné a háborús készülődést és uszítást. Végül és általában felejtse el az ország múltjának nagy eszméit és a törvényes egyéni szabadságjogait dobja a papírkosárba. Mindebben és még sok mindenben a jog, igazság és erkölcsi bátorságról való lemondással egyenértékű az a kis cédulácska, melyet az amerikai polgár kitehet ablakába, ha azt akarja, hogy semmikép se érje bántódás. Az egykori szegedi kocsmáros cédulája. Csakhogy ez se működik minden esetben. Aranykeretbe foglalva mutogathatja egy egész hosszú munkásélet becsületes eredményével együtt és mégis nem kell hozzá más, egy haragos szomszéd rosszindulatú fecsegése vagy egy hivatásos tanú jelentése, akinek abban a hónapban még ki kellett tölteni a homentesitési tevékenység kiszabott kvótáját és semmi sem segítheti meg. Akkor sirathatja az igazságot és jogokat, amelyekről nagy könnyelműen maga mondott le, amikor megalkuvóan azt képzelte, hogy embertársainak sorsa nem az ö ügye és az ő ablakai biztonságban lesznek, ha mindent nyomatékkai helyesel. A szegedi kocsmáros hazája 25 éves elnyomással és egy véres háború pusztításaival fizetett sokak joglemondó megalkuvásáért, amely azzal kezdődött, hogy “nemzethiiségi” (?) cédulákkal igazolgatták az emberek gyávaságukat. A becsületes, jóérzésü amerikaiban, reméljük, több az erkölcsi bátorság és a szabadság szeretete, mint az egykori szegedi kocs'ma gazdájában volt. Szimicz József December 4-én elhunyt Chicagóban 80 esztendős korában a munkásmozgalom régi, hűséges, osztálytudatos magyar harcosa, Szimicz József. Szimicz munkástárs 47 évvel ezelőtt, tehát 1907- ben érkezett az Egyesült Államokba.- 1908-ban belépett a szocialista pártba, amelynek 1918- ig volt aktiv tagja. Azt követő- leg az IYVW-nak lett tevékeny tagja, amelynek mozgalmában egészen haláláig részt vett. Munkástársai, barátai egy öntudatos munkáshoz illő temetéssel búcsúztatták. Temetésén Pika Pál munkástárs adta meg az utolsó tiszteletet. GyászolAz Indiában látogatóban levő Tito jugoszláv miniszterelnök közös nyilatkozatot adott ki Nehru- val, melyben hangsúlyozzák, hogy nem kívánnak a hideg háborúban résztvenni, viszont magukévá teszik a “békés együttélés” elvét, mint amelynek minden kormány álláspontjává kell válnia. ják özvegyén, Szimicz Rozálián és gyermekein kívül számos barátja, ismerőse, rokona úgy itt, mint az óhazában. A Magyar Szó szerkesztőségé ezúton fejezi ki részvétét Szimicz Rozália munkástársnönek.
