Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-12-30 / 52. szám
Pike esperes és a “hivatalos jámborság” Rev. dr. James A. Pike esperes a newyorki St. John the Divine-székesegyházban mon- ~T "t karácsonyi beszéde során „ért az ^merikai-spanyol gyezményre, amely szerint amerikai katonai és polgári személyzeti egyének és spanyolok közt kötött házasságokat a spanyol katolikus hierarchia hatáskörébe helyezik. Pike esperes ebben az amerikai vallásszabadság megsértését látja és beszédében ostorozta is. Feddő szavakkal illette a “hivatalos jámborság” terén észlelt újabb fokozódást, majd a Délafrikai Unió kormányának faji elkülönítésre irányuló politikájának az Egyesült Nemzetek kebelén belül történt vitájára vonatkozólag a következőket mondotta: “A kockára vetett keresztény elveket kommunisztikus országok és muzulmán országok védték, mig egyetlenegy vezető keresztény ország sem akadt a határozat támogatására. Athe- ista materialistákra és muzulmánokra bízzuk, hogy védjék a minden ember egyenlőségének elvét, fajra és színre való tekintet nélkül, mialatt mi minden rügyedzó vallásosságunkkal min dent megteszünk ez elv hirdetésének megakadályozására, feltehetően csak azért, hogy rövid- lejáratú előnyökhöz jussunk a Délafrikai Unióval való diplomáciai kapcsolatunkban.” Szakszervezet az együttélés mellett A szállodai és' éttermi munkások hatalmas, országos AFL,szakszervezete a szaklap decemberi számában vezércikket jelentetett meg, amelyben a békés együttélés politikája mellett foglalt állást a húsipari munkások szaklapjának novemberi számában megjelent, hasonló cé- lu vezérrikke mintájára. Hyunt megmentették A koreai születésű losan- gelesi mérnök, David Hyun deportálását Rhee Dél-Koreá- jába az amerikai bevándorlási hivatal rendeletére elhalasz- toták. Hyun biztos halálnak nézett volna elébe, ha kiszolgáltatják Rhee-éknek. Megmenekülése annak tulajdonítható, hogy úgy USA-ból, mint a világ más részeiből tiltakoztak Hyun deportálása ellen. A hatóságok haladékot adtak neki, hogy egy maga választotta országba szerezzen vízumot. Földi Károly meghall ' Dr. Földy Károly újságíró 74 éves korában meghalt New Yorkban. Dr. Földy Károly 42 esztendeje élt az Egyesült Államokban. Ezen idő legnagyobb részét a magyar polgári sajtó szolgálatában töltötte. Dr. Földy egyike volt ama keveseknek, akik képesek voltak becsületüket, emberi méltóságukat a reaciós amerikai magyar polgári sajtó hínárjában is megőrizni Tudomásunk szerint Dr. Földy Károly tollából sohasem jelent meg egyetlen ma- gyargyalázó, háborúra uszító, vagy Wall Street üzleti Moloch- jait dicsőítő cikk. őszinte fájdalommal értesültünk elhunytá- ról és fejezzük ki részvétünket özvegyének és családjának. AMERIKAI MAGYAR SZÓ MUNKÁS ÉS TÁRSADALOM Geréb József rovata WORKERS SACKED — Jog a munkához A Congress of Industrial Organization (CIO) Los Angeles városban tartott ötnapos évi nagygyűlése jobban hasonlított egy politikai párt, mint munkás gazdasági szervezet konvenciójához. A lapok és a rádió híradásai szerint a tárgyalások legfontosabb pontjait nem a szakszervezeti kérdések képezték, hanem a konvencióra meghívott “előkelőségek” szónoklatai és az azokhoz fűzött megjegyzések. Ezek között is legprominensebb helyett nyert James P. Mitchell munkaügyi miniszter beszéde, amelyben egészen váratlanul éles bírálat tárgyává tette a számos államban már eddig is elfogadott és ugyancsak több államban tárgyalás alatt álló munkásellenes törvényeket, amelyeket a pártfogói a “Right to work” (munkásoz való jog) név alatt hirdetnek és úgy igyekszenek bemutatni, mintha ezen törvényekkel a munkások megélhetési jogát akarnák védeni. Igen nagy szenzációt okoztt a munkaügyi miniszter kijelentése márcsak azért is, mert alig hangzott el, az Eisen- hower-adminisztráció nevében James P. Hagerty azonnal nyilatkozatot aciott ki, amelyben erélyesen kihangsúlyozta, hogy Mitchell munkaügyi miniszter nem a ‘White House’, hanem csak a saját egyéni véleményének adott kifejezést. Erre aztán Walter Reu- ther, a CIO elnöke másnap ezt mondotta: “Ugylátszik, hogy a jelen (Eisenhower) kabinetben a munkaügyi miniszter csak a kirakatbábu szerepét tölti be.” A “right to work” törvényeket a déli államok legreak- ciósabb munkáltatóinak egy csoportja vetette felszínre s hamarosan pátronusra találtak a munkásszervezeteket végtelenül gyűlölő De Mille film-mágnásban, aki finanszírozza a “De Mille Foundation” nevű intézményt, amelynek egyetlen munkaköre ezen munkásellenes törvények érdekében kifejtett országos propaganda. . Munkásellenes törvények A “right to work” kifejezést valószínűleg a kollektiv termelő országoktól lopták el, mert azoknak az alkotmányai biztosítják a munkásnak a munkához való jogot. Valójában ez azt jelenti, hogy ha a munkás saját hibáján kívül képtelen munkához jutni, akkor az állam köteles az ily munkást munkához segíteni, vagy valamilyen gazdasági segítséget nyújtani neki addig, amig munkához jut. De Miile és társai azonban egészen mást értettek a munkához való jog alatt, ők ugv értelmezik, hogy ha a szervezett műhelyben valamely munkás nem akar a szervezethez tartozni, nem akar union tagsági dijat fizetni és általában véve nem akarja a union munkaszabályokat betartani, akkor a munkáltató nem küldheti el a munkából, hiába követeli azt a union. De Mille-ék szerint ugyanis a union eltiltja a munkától azokat, akik olcsóbban, vagy többet dolgoznának, mint azt a unionszabályok előírják. A “boom” (fellendülés) korában ezen okoskodás célja és ravaszsága nemlátható olyan tisztán, mint mihelyt számba- vehető lesz a munkanélküliek száma. Mert mihelyt sok a munkanélküli, mindig akad elég munkás, aki hajlandó valamivel olcsóbban és valamivel többet dolgozni, hogy elnyerje a munkahelyét azoknak, akik dolgoznak. De kis idő múltán az igy kiszorítottak is szükség elé kerülnek és akkor ők jelentkeznek egy kicsit alacsonyabb bérekért, vagy valamivel több munkát Ígérve. Nyilvánvaló, hogy az eredmény a munkabérek és a munkaviszonyok gyors letörése. Garantált évi bérek Valójában ez a célja és értelme az amerikai “right to work” törvényeknek, amelyeket eddig már 17 államban fogadtak el. A Taft-Hartley munkásellenes törvény egyik pontja megadja az államoknak a jogot ilyen törvények hozására. Legalább is azt állítja a De Miile Foundation mögött felsorakozott csoport. Valójában azonban a Supreme Court még nem döntött ezen állami törvények alkotmányossága fölött. A De Mille Foundation propagandája azt a célt szolgálja, hogy a közvéleményt ezen munkásellenes törvények mellé állítsa, hogy igy még a Supreme Courtot is befolyásolja. A CIO kongresszusán hozott határozatok közül legfontosabbnak említik azt, amelyben a “garantált évi bérek” mellett foglaltak állást. A határozat szerint a garantált évi bérek fogják megmutatni a kommunistáknak”, hogy a munkanélküliség nem fogja felborítani a tőkés termelő rendszert, mert ha a munkáltatók megadják ezt a követelést, akkor az “amerikai enterprise” képes lesz olyan bőséget teremteni, aminőhöz hasonló eddig még sehol sem volt. Az “American enterprise” kifejezésből kihagyták a ‘free” szócskát, amit a polgári lapok állandóan odatesznek. De azért Reuther nem felejtkezett meg a munkáltatókról sem, mert midőn megnyitó beszédében bejelentette, hogy a szakszervezetek egysége sokkal közelebb van, mint a nagy- közönség gondolná; még hozzátette: “Olyan becsületes szakszervezetet akarunk, amely egyesitett erejével nem csupán egy osztályt (munkásokat), hanem gazdaságunk minden rétegét, az egész népet fogja szolgálni.” Reuther szerint tehát a munkások vér- és anyagj áldozatával felépített un- ionoknak nemcsak a munkásokat, hanem ellenfelüket, a munkáltatókat is szolgálni kell. Ugyan mit szólna Reuther, ha valami pörös ügye támadna és ha az ügyénnek védelmére felfogadott ügyvéd igy szólna hozzá: “Elfogadom az ön pénzét Mr. Reuther és azért nemcsak az . ön, hanem az ellenfél érdekeit is védeni fogom”. Reuther bizonyára oly gyorsan otthagyná az ily ügyvédet, amily gyorsan csak tudná. És mégis a szervezkedéssel kapcsolatban azt tartja, hogy a munkások által, a munkások védelmére alakított nionnak a munkáltatók érdekeit is szem előtt kell tartani, holott elsősorban is a munkáltatók elleni védelemre hívták életre a munkások gazdasági szervezeteit. Sose fájjon Reuther feje a munkáltatókért. Nem anyura szegények, gyengék, gyámoltalanok és tehetetlenek azok, hogy a unionoknak kellene az érdekeiket védeni. Csökkent a “veszély” Wilson védelmi miniszter bejelentette, hogy a sorozást és a hadsereg létszámát' csökkentik** mert az utóbbi / hónapokban csökkent az egész világot ma- gábanfoglaló atomháború veszélye is. Romániában a kormány véget vetett az adagolásnak és árleszállítást rendelt el lisztre, húsra, tejre, cipőre, harisnyákra. Ugyanakkor béremelést rendeltek el minden munkás számára. A Gellért Hugó Évforduló Bizottság és a ' Magyar Szó Országos Lapbizottsága tisztelettel meghívja New York, Cleveland, Los Angeles, San Francisco, Chicago, South Bend, Detroit, Bethlehem magyarságát azokra az ÜNNEPI BANKETTEKRE amelyeket e városokban a következő dátumokon tartanak. az alant megjelölt helyeken és időben rendeznek Amerika és a világ egyik legkiválóbb progresszív művésze. a Magyar Szó kiadóvállalata elnökének, sajtónk régi hűséges barátjának, támaszának edért JJiujó tiszteletére, az amerikai nép és az egész emberiség érdekében kifejtett működése megkezdésének 40-ik évfordulója alkalmából. NEW YORK: Január 16-án. vasárnap délután 3 órakor a Magyar Házban, 2141 Southern Boulevard. — Teríték $3.50. ünnepi szónok: PautHói eáon CLEVELAND, 0. Január 23, vasárnap d. u. az E. S. "■ Munkás Otthonban. Teríték $2.50. ünnepi szónok: Rev- Gross A. László LOS ANGELES, CAL.: Január 29. L. A. Magyar Munkás Otthon. — Részletek lapunk közeli számában. SAN FRANCISCO: Részletek lapunk közeli számaiban. CHICAGO, ILL.: Február 13. — Részletek lapunk közeli számaiban. DETROIT, MICH.: Február 19. PITTSBURGH, PA.: Február 21. BETHLEHEM, PA. — Február 23. BOUND BROOK, N. J.: Február 27. (Tekintettel a rendkívül nagy érdeklődésre a haladószellemü társadalom minden rétegéből, ajánljuk olvasóinknak, hogy előjegyzésüket minél előbb, lehetőleg postafordultával küldjék be a Bizottság titkárához, Fodor Ernáho2, 130 East 16th Street, New York 3, N. Y.) December 30, 1954. 3 1" *
