Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)

1954-12-30 / 52. szám

J^eclveá olvaáó! New York, 1954 dec. 28 Az^ egyedüli kiút a béke! Tudatjuk kedves olvasóin­kat, hogy a lapnál valameny- nyien jól vagyunk,' reméljük ugyanezt hallhatjuk vala­mennyi olvasónktól. Mai lapszámunk a szokotté­nál némileg kisebb terjedel- Vnii, 12 oldalas lesz. Ennek oka részben az, hogy bizony a karácsonyi, no meg az újévi hangulat érezteti hatását sze­mélyzetünk minden egyes tagján. Mégsem hajszolhat­juk magunkat úgy Karácsony előtti napon, mint máskor. Kedves látogatókból is több akad, úgyhogy a munkatelje­sítményünkön mindez érezhe­tő. A másik, s talán lényege­sebb ok az, hogy a Gellért- bankettekre való előkészület szintén sok időt és energiát igényel. Kérjük hát olvasóink elnézését az e heti redukált terjedelemért. Reméljük valamennyien ol­vasták lapbizottságunk felhí­vását a Gellért Hugó tisztele­tére rendezendő előfizetési kampányunkról. Ez alkalom­mal évi 4 dollárért lehet uj előfizetéseket felvenni s emel­lett még meg is ajándékoz­hatjuk az uj olvasót a nagy­szerű Mindentudó Kalendári­ummal. Azt pedig, aki szerez egy uj előfizetőt, a Lapbi­zottság és Gellért Hugó, elis­merése jeléül megajándékoz­za Gellért Hugó 8 gyönyörű rajzát tartalmazó jubileumi albumával! Nézzünk hát szét ismerőseink között, mindenki tud legalább egy uj előfizetőt szerezni! Országos Lapbizottságunk legutóbbi gyűlésén bizony éreztük két nagyszerű aktiv tagunk, Nánásy és Bartók munkástársunk hiányát. Va­lóban mondhatjuk: New York vesztesége, Kalifornia nyere­sége. Nánásy munkástárs máris bebizonyította, hogy Kaliforniában épp annyira szivén viseli lapunk érdekeit, mint New Yorkban. Egy ösz- szejövetelről 136 dollárt kül­dött ottani nagyszerű bará­taink közreműködésével la­punk fenntartására. Bővebb részleteket lapunk jövőheti számában. Holnap lezárul 1954, amely oly gazdag volt roppant tör­ténelmi eseményekben. Vajha az uj esztendőben tovább szi­lárdulna a béke életadó, ne­mes, nagy ügye. Lapunk ne­vében kivánok minden egyes kedves olvasónknak békessé- ges, boldog uj esztendőt, erőt, egészséget. Deák Zoltán PÁRIZSI RIPORT A DÖNTÉS ELŐTT “Mivel érdemelték ki a németek, vagy még inkább a ná­cik — kédezi az átlagos francia miközben képviselői tana­kodtak a történelmi döntésen —, hogy tiz évvel Auschwitz, Oradour után ismét állig felfegyverezziik őket?” És az átlagos francia — a francia nép 99 százaléka ezen egyszerű, de alapvető kérdésre egyszerű választ ad: “Sem­mivel L” Ez a magyarázata annak,, hogy a Duliesék ál­tal Nyugat-Európára kényszeritett német fel­fegyverzés lázba hozta Franciaországot, a fran­cia népet és a francia nemzetgyűlést. Ez a magyarázata annak, hogy Mendes- France jónak látta rendőrséggel megszállatni a Szajna balpartját a képviselőház környékén. Rendőri fedezet mellett vonulnak be a francia képviselők a parlament üléstermébe, hogy dönt­senek a nácik felfegyverzésének kérdésében. Rendőrség aka­dályozza meg a francia nép és a francia nép képviselőinek találkozását. Mendes-France veszélyes- *-------------------:-----------------­nek tartja annak lehetőségét, hogy a nép szemtől-szen.be mondhassa meg képviselőinek mi a véleménye a németek felfegyverzéséről. A parlament mai (dec 28- iki) ülésén Loustanac-T.aeau De Gaullista képviselő egy újabb javaslatot terjesztett elő, amely felfüggesztené a németek felfegyverzését ad­dig, amig a Nyugat még egy­szer meg nem tárgyalja az európai biztonság és Német­ország egyesítésének kérdését a Szovjetunióval. Előzőleg a parlament igen csekély többséggel (289 sza­vazattal 251 ellenében ) meg­szavazta Nyugat-Németor­szág bebocsájtását az Atlanti Szövetségbe (NATO). A képviselőház ma (dec. 29-én) dönt Nvugat-Németor- szágnak a Nyugateurópai Unionba való bebocsátása fö­lött. Ez a szervezet eszközöl­né a németek felfegyverzését. Tekintet nélkül arra, hogy mi lesz' a döntés — a szakér­tők pár szavazattöbbségü győzelmet jósolnak Mendes- France-nak, aki bizalmi kér­déssé tette a javaslat meg­szavazását — a francia nép, képviselőinek multheti szava­zatával és e heti magatartá­sával már tudatta a világgal, hogy sem Franciaország, sem Európa nem helyesli a nácik felfegyverzését. Duliesék győ­zelme — ha ugyan 'esz győ- ! zelem — pirrhusi győzelem : lesz. Útban a társtalanság felé Talán mondanom sem kell: Görögország jelenlegi kor- I mánya nekem egy jottányival sem áll közelebb a szivemhez, i mint a jelenlegi angol kormány. A két ország kormánya j között felmerült ellentétet tehát — úgy vélem — a leghüvö- sebb elfogulatlansággal tudom analizálni. Az utóbbi időben ez a máskülönben “barátságos viszonyban élő”, sőt egymás­sal szövetséges két kormány éles konfliktusba keveredett a túlnyomórészt göröglakta Cyprus szigetének a további sorsa felett. Cyprus tudvalevőleg a Földközi-tenger harmadik legna- igyobb szigete; csak Szicília, és Szardínia haladja túl terület Az 1955-ös újév elé “Elsőizben fordul elő karácsonykor, hogy az a kísérte­ties félelem gyötri az emberiséget, hogy maradéktalanul el­pusztíthatja önmagát, mert meggyőződése szerint ez tudo­mányos alapon lehetségessé vált” — igv kezdte karácsonyi cikkét a N. Y. Times szerkesztője, C. L. Sulzberger. Az idén valóban ez a legóriásibb kérdés, az atomenergia világpusztitással fenyegető veszedelme, amely a többi kor­kérdés közül úgy emelkedik ki, mint óriási jéghegy az óceá­nok örökké kavargó hullámtömegeiből. Érthető az is, ha nemcsak Sulzberger újságírói tollát ihlette meg ez a mindent túlszárnyaló téma, hanem szinte a világ minden tollforgató emberét, aki kötelességének ér­zi, hogy az újév küszöbén itélőszéket tartson a koresemé­nyek felett. Erről a témáról ir az 1950-es irodalmi Nobel-dij nyertese, Bertrand Russell, angol filozófus is, erről szól In­dia volt főkormányzójának, Ghandi volt vezértársának, a hindu C. Radzsagopalacsari-nak a “N. Y. Times”-ban meg­jelent levele is, és még sok más, amiről már csak helyszűke miatt sem tehetünk említést e hasábokon, de ez a három az amerikai, az angol és a hindu ember évvégi tűnődése jel- képiesen csakugyan képviselteti az egész emberiséget, mely­nek, tépelődései visszhangzanak e három iró elmélkedésében. És e pillanatban — ä békés együttélés újévi vágyában — nem kívánunk polémiába bocsátkozni egyikükkel sem, fejtegetéseik azon pontjaival kapcsolatban, amelyekkel nem értünk egyet, nincs is szükség rá. Elég nekünk e pillanatban az, hogy mind a hárman egyetértenek annak a ténynek a leszegezésében, hogy az atomenergia, a tudomány és a kul­túra e világtörténelmi fontosságú felfedezésének háborús célokra való felhasználásával — az emberi nem létezése a földön megszüntethető. Az újév tömérdek kérdéskomplexu­mában tehát csak az az egy kérdés gyötri az elméket: élet­ben marad-e az emberiség vagy pedig kiirtja magát és át­engedi a földi létet a — rovaroknak — ha ugyan még azok is életbenmaradnának egy radioaktiv földgolyón. * Sulzberger sürgeti az amerikai álláspont megfogalma­zását a szovjet álláspontjával szemben, bármennyire is el­torzítja a szovjetét. Russel a legmegbízhatóbb semleges ál­lamok bizottságától várná el azt a küldetést, hogy a szem­benálló felek közt egyengesse az utat a béke felé. Radzsapo- lacsari azt vallja, hogy tárgyalásoknak, megállapodásoknak nincs sok értelme, ennélfogva nincs más hátra, mint hogy minden nemzet egyénileg kezdje meg tömegirtó fegyverei­nek megsemmisítését, de mivelhogy USA az egyedüli állam amely már ténylegesen használta az atomfegyvereket, járjon elől az a megkezdés jó példájával. És bizonyos, hogy minden gondolkodó elme igyekszik felvetni a megoldás valamilyen módját anélkül, hogy e módban pontosan megegyeznének. (Folytatás a 4-ik oldalon) dolgában. Földrajzilag ugyan ázsiai Törökországhoz fekszik legközelebb, néprajzilag azonban Görögországgal rokon, hi­szen lakosságának hozzávetőlegesen négyötöde hellén, s csak egyötöde török. Cyprus szigetének igen változatos és viharos a múltja. Nyögött már arab, török és angol rabság alatt; volt önálló királyság is a francia eredetű Lusignan-dinasztia alatt; volt aclás-vétel tárgya az angol király és a Templomosok Lovag­rendje között, hogy aztán tekervényes körülmények között — amelyeknek részletezése túlhaladná e cikk normális mé­reteit — a velencei köztársaság birtokába jusson; végül is a törökök — Szelim szultán alatt 1570-ben — bekebelezték és csaknem három teljes évszázadon át sanyargatták a szi­get lakosságát, a magyar történelemből is jólismert recent szerint. . . A török porta 1878-ban — tehát 76 évvel ezelőtt — azon a címen, hogy Nagvbritannia e sziget birtokában sokkal eredményesebben tudja megvédeni a szultán érde­keit a “félelmetesen terjeszkedő” cári imperializmussal szemben, névlegesen “átengedte” Cyprust az angoloknak, akik azóta is — mind a mai napig — úgy adminisztrál á t a szigetet, mint minden más gyarmati birtokukat: az “erős kéz” módszerével... . (Folytatás a 4-ik oldalon) Békés, boldog ui esztendőt! “Elrenrtelem, hogy a rabszol­gák . . a jelzett államokban ezentúl szabadok legyenek!” Lincoln Abraham. 1863 jan. 1 Vol. III. No. 52. Thursday, December 30, 1954 New York, N. Y. N^feyytá?>X Egyes szám ára 15 cent (15c a copy) \ PublishecT weekly by Hungarian Word, Inc.. 130 E. 16th St.,at the P.O. of N.Y., under the Act of March 2, 1879. N. Y. 3. Entered as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 “Egyenlő igazságszolgáltatás polgároknak és külföldiek­nek ' Massachusetts állam első alkotmánya. 1641, december AMERIKAI ^U'étvéffi. (evei írja: Rev. Gross A. László B. 1).. Th. M.

Next

/
Thumbnails
Contents