Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)

1954-07-08 / 26. szám

July 8, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ KAPOTT MÁR ÖN IS BEHÍVÓT? Magyar futók ragyogó szereplése Zatopekkel szemben BUDAPEST, julius 4. —Zá­topek, az olimpiai bajnok cseh csodafutó, az idei szezon­ban első vereségét szenvedte amidőn a 10,000 méteres sík­futásban 8 tized másodperccel a magyar bajnok, Kovács Jó­zsef mögött ért be a célba. Kovács 29 perc 9 másodperc alatt futotta a 10,000 métert, 15 másodperccel a világrekord alatt. Az 5,000 méteres síkfutás­ban Szabó Miklós, magyar távfutó, csupán 2 tized má­sodperccel maradt Zátopek mögött, akinek ideje 14 perc 18.2 másodperc volt. Az újságokban, a rádióban, a televízión nap-nap után olvashatunk, hallhatunk arról, hogy az amerikai szabadság- jogok veszélyben vannak! Volt elnökök, államférfiak sza­badságjogai ép ugv mint tanítóké, tanároké és egyszerű munkásoké. Különös veszélyben vannak a bevándorolt polgárok és nem-polgárok szabadságjogai! Egi're többen kapnak idézőleveleket különféle hatósá­goktól. Egvre többeket keresnek fel lakásaikban különböző hatósági emberek, ügynökök, titkos rendőrök. Illetékes szervezetek ügyvédeinek tanácsai alapján a következőkre hívjuk fel olvasóink figyelmét: Az amerikai alkotmánynak, alapvető elve, hogy senki nem köteles ÖNMAGA ELLEN TANÚSKODNI! Jelenleg a legtöbb esetben azért idézik be a törvénytisztelő becsületes bevándorlókat, vagy azért keresik fel őket titkos rendőrök a lakásaikon, hogy adatokat kapjanak tőlük, amelyek se­gítségével megfosszák őket polgárságuktól vagy deportál­ják őket. Ezért minden polgár, aki valóban tiszteli Amerika al­kotmányát és demokráciáját, aki nem akarja önmagát, családját a legsúlyosabb meghurcolásnakk itenni, aki NEM AKAR POLGÁRTÁRSAI JUDÁSÁVÁ VÁLNI, kötelessége, hogv éljen az alkotmányadta jogával, hogy NE VÁLASZOL­JON SEMMIFÉLE KÉRDÉSRE, SEMMIFÉLE BEHÍVÁS­RA, NE ENGEDJEN BE ISMERETLEN EMBEREKET LAKÁSÁBA, AMÍG NEM FORDULT ÜGYVÉDHEZ, amig nem kap jogi tanácsot. Figyeljük meg: üzletemberek, politikusok, n.cg maga McCarthv is, amikor kihallgatásra vagy bármi másra idé­zik be őket, SOHASEM MENNEK ÜGYVÉD nélkül! A mai világban önmaga ellen követ el helyrehozhatatlan bűnt. AKI ÜGYVÉD NÉLKÜL VÁLASZOL BÁRMILYEN kér­désre, vagy beidézésre. Levélbeli beidézésre különben sem köteles a polgár sehova menni. Egyedül “summons”-ra vagy subpoenara. De akkor is CSAKIS ÜGYVÉDDEL menjünk. Sok amerikai magyar állampolgár nem érti mért szük­séges ez. Becsületes, törvénytisztelő emberek lévén egész életükön át, azt kérdik: mi titkolni valóm van nekem? Mért nem mondjam meg az igazat? Meg aztán “úgyis tudják” azok, minek tagadjak bármit is? Ezeknek azt mondjuk: Pontosan az a tény, hogy be­csületes, büntetlen előéletetek ellenére MÉGIS ZAKLATNI KEZDTEK BENNETEKET, bizonyítja, hogy igazságtalan­ságról, meghurcolásrói van szó. És ezért mint polgárok, él­netek kell alkotmánvadta jogaitokkal NE BESZÉLJETEK, NE JELENTKEZZETEK ÜGYVÉDI TANÁCS NÉLKÜL! Nem polgárok forduljanak, amilyen hamar csak tudnak, az idegeneket védő szervezet legközelebbi irodájához vagy Hány ember keres évi 1 milliót? Az adófelügyelőség most tette közzé az 1951 évre vo­natkozó adatokat. Eszerint 171 ember keresett évi 1 mil­lió dollárt vagy többet. Az “ember” szó itt nyilván jogi személyt” is jelent ami lehet egy bankház vagy nagyválla­lat. Ezek a kormánynak befi­zetett összadók 1 százalékánál is kevesebb adót fizettek. De vájjon tiszteségesen bevallot- ták-e ééi keresetüket? És váj­jon, nem jogilag, hanem er­kölcsileg tisztességes utón keresték-e millióikat? Erről nem szól a kimutatás. Dr. Fényes György halála 56 éves korában meghalt .Chicagóban junius 27-ikén az . ottani liberális magyarság j közmegbecsülésnek örvendő I egyik kiváló tagja, Dr. Fé- 1 nyes György. Gyászolják í édesanyja, özvegye, Dr. Fé­nyes Frida, valamint számos barátja s tisztelője. A világ 550 milliónyi gyermeke közül T230 millió semmiféle iskolázta­tásban nem részesül, jelentet­ték az UN közoktatási bizottsá­gának genfi gyűlésén. CIO “győzelem” A General Electric schenec- tadyi főüzemében a vörösfa­ló s a bószokkal paktáló Ca­rey vezetése alatt levő CIO- IUE győzött az UE ellenében az NLRB-választásokon. A progresszív UE-ra nézve sú­lyos csapás ez, amelyet csak azzal lehet megmagyarázni, hogy a 20.000 villanymunkás közül csak 9005 -en szavaztak az IUE-re és 5,179-en a UE- re, viszont az a 6,000 munkás aki tartózkodott a szavazás­tól, s aki eddigelé biztosítot­ta a UE győzelmét, nyilván nem mert szavazni megfélem- litettsége miatt. Ezek termé­szetesen az IUE-ra sem akar­tak szavazni. ügyvédjéhez. Nemcsak magátokat, családotokat, gyermekeitek boldog­ságát, nyugalmát véditek ezzel, hanem az amerikai demok­ráciát. További információért forduljon az American Com- mittee-hez, 23 West 26th Street, vagy Hungarian Com­mittee, 130 East 16th Street, New York, N. Y. Szovjet győzelmek a londoni regattán Szovjet evezősök, első ízben szerepelve a hires Henley evezős regattán, három ver­senyben győztek. Amerikai versenyzők egy versenyben, és az angolok is egy verseny­ben győztek. Nincs menekvés Herbert R. O. Brien, a ci­vil védelmi szervezet new- yorki igazgatója jelenti, hogy hidrogénbombatámadás ellen sincs más védelmi berendezé­sünk, mint ami van atombom­bák ellen. Előzetes menekülés­re nem volna mód, mert a vá­rosból eligvekvő. autók töme­ge teljesen eltorlasztaná az utakat, ennekfolytán védhe- tetlen pánik törne ki. Minden­re gondolnak, csak arra nem, hogy a béke a legbiztosabb védelem atom és pánik ellen. Kétfejű sasok New Havenben gyűlést tar­tott a “kongregációs kereszté­nyek” határozati bizottságának nyolc tagja. Először is kimond­ták, hogy az atombombagyártás “a tudományos szakértelem prostituálása”, azután pedig el­vetettek egy javaslatot, amely az atombombagyártás azonnali beszüntetését követelte. — A kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt, de még az is valami eredmény, hogy elitélték a bombagyártást. IN MEMÓRIÁM Drága férjem, Lőrinez Mi­hály emlékét forró szeretet­tel megőrzőm. Meghalt 1951 julius 13-án. Szerető felesége Katv Lőrinez. Bell, Cal. NYÍLT LEVÉL A brazil válogatott labdarugó csapathoz Most olvastam egy olasznyelvü sportlapban a magyar-brazil labdarugó válogatott mérkőzésé­nek helyszini beszámolóját. Az ügy annál is job­ban érdekelt, mert a New York Times és más amerikai nagylapok beszámolóiból már tudomá­séin volt arról az öltözőben lezajlott utómérkő­zésről, amelyben önök, uraim, a versenypályán szenvedett vereségüket akarták kiküszöbölni. Az olasznyelvü beszámolóból azonban megtudtam, hogy már a mérkőzés alatt a pályán is hallatlan huncutságokat követtek el a magyar baj nők játé­kosokkal szemben. Czibor testét, irjálc az olaszok, a mérkőzés után kék és zöld foltok borították, annyi ököl­csapást mértek rá önök a biró tudta nélkül. Az alacsonytermetü Ciborra egy nála két fejjel ma­gasabb brazil labdarugó kezet emelt. Hidegkúti lábára összetett lábakkal akart ráugorni egy bra­zil labdarugó azzal a céllal, hogy összetörje, önök labda helyett embereket rugdaltak, éjiért ugylát- szik sporfelfogásuk szerint úgy kell a versenyt megnyerni, hogy az ellenfelet fizikai épségében kell tönkretenni. Miért nem változtatják meg önök. a futball nevét, miért nem nevezik labdarú­gás helyett labdarúgó-rúgásnak? Mi már annak idején Magyarországon és itt, Amerikában is, úgy értelmeztük a futballt, hogy a játékosok a bőrlabdát igyekeznek az ellenfél kapujába rúgni, nem a játékosokat. Az önök sportfilozófiája azonban a jelek szerint messze túlhaladja ezt az elavult nézetet s ezzel a dina­mikus uj felfogással gondolták önök a világbaj­nokságot megnyerni. Úgy képzeltük, hogy a ka­pus feleadata a kapu védelme, mialatt a többi tiz játékos kint a pályán különféle driblizéssel. passzolással, lefutással, kombinációval, beadás­sal, szemkápráztató játékkal szórakoztatja a né­zőközönséget s közben igyekszik jó gólarányt el­érni. Úgy olvasom, hogy önök csak egy-két já­tékost hagynak a mezőnyben, akik önuralmukat elvesztve véres szemmel és tajtékozva kergetik és rúgják le az ellenfél játékosait, mig a csapat többi tagjaival, mintegy eleven emberi hússal, betömik saját kapujukat, hogy a labdának ne jusson hely a hálóba esni. Úgy vélem, hogy ha mind a tizenegy játékosukkal betömték volna kapujukat, megmenekülhettek volna a gólzápor­tól, mert csák azzal tudom megmagyarázni, hogy még igy is négy gólt tudtak a magyarok a rése­ken belőni önöknek. Az olasz leírás szerint önöknek már lógott a nyelve a pályán való erőszakoskodásoktól a játék vége felé, amikor a magyarok még mindig oly nyugodtan és fürgén dolgoztak, mintha most kezdték volna meg a mérkőzést. Úgy jelentik, hogy a mi játékosaink annyira tisztában voltak az önök emberrugásra begyakorolt technikájuk­kal, hogy miután leadták lövéseiket, “mint a “kecskék” ugrottak el a közelgő brazil játékosok elől, akik bosszúból, amiért a magyarok a labdát elrúgták előlük, lábszáron, sipcsonton, vállpere- cen és térdkalácson akarták rúgni őket. Jó ét­vágyat ! Már sok meccset láttam és sok meccs leírását olvastam, de még ilyen vadulásról nem hallottam. Néha az a sejtelmem támadt, hogy önök a fut­ballt bikaviadalnak nézték, nézetüket azonban nem tudom osztani, önöknek át kell alakulniok catch-as-catch-can-csapattá; mert ilyentermészet ti tehetségüket most alaposan megragvogtatták a világ közvéleménye előtt. Megragyogtatták ak­kor is, amikor a meccs végén a közönség a ma­gyar játékosokat virágesővel szórta be és össze­visszacsókolta, önöket viszont hatalmasan lefuj- jozta. Ez idézhett elő azután az öltözőben le­játszott baráti ökölmeccset, amely alatt önök minden igyekezetük mellett sem tudták vissza­szerezni a kapott gólokat. Semmi kétség, hogy az önök tudásának hírne­ve megnövekedett világszerte. A civilizált nem­zetek már alig várják, hogy. önöket további mér­kőzésre meghívják. Bizonyára érdekelni fogja őket, hogy lássák, hogy néz ki az a csapat, amely kivetkőzik emberi mivoltából. Valószínűleg érté­kesítenék az önök “labdarugó” művészetét mond­juk javítóintézetekben s olyan helyeken, ahol he­ves kultúrharcok folynak. Csak aztán ne felejtsék a bírójukat is magukkal vinni, aki jeleskedik ab­ban, hogy az önök által életben hagyott játékoso­kat kiállítsa valamilyen megokolással. A sikerről biztosíthatom önöket. Én csak azért irom e sorokat, mert gyermek­korom óta szeretem ezt a finom sportot, magam is sokat fociztam, kezdetben rongylabdával, amit harisnyából készítettünk és spárgával összefon­tunk, később Rambler-ötössel. Ha manapság már nem is rokonszenvezek az önök fejlett techniká­jával, de megértem, hogy a győzelem kedvéért felrúgták a sportudvariasság legelemibb szabá­lyait is, bár ez a felrúgás még nem jelent gólo­kat. Megértem, hogy önök a hatalmas vereségnek induló mérkőzés elején tehetetlenségükben kivet­kőztek emberi mivoltukból, bár azt kötve hiszem, hogy a brazil nép büszke lesz az önök teljesítmé­nyére. Megértem, ha tévedtek és azt gondolták, hogy Európa még mindig náci koncentrációs tá­bor és az eldurvult szokások következtében önök mindent megengedhetnek maguknak. Csak azt nem értem, hogy hogyan engedték magukat mindezek ellenére a futballban magában meg­verni. Befejezésül csak azt kívánom önöknek, hogy revansmérkőzésre menjenek el Budapestre minél előbb, amig az önök játéktudása felett érzett csodálkozás még meleg, sőt forró. A sport iránt érdeklődő magyar közönség tárt karokkal fogja fogadni önöket. A magyar játékosok pedig majd nyugodtabb légkörben fogják megajándékozni ^önöket újabb gólokkal és más ajándékokkal. Az utazás nem lesz nagyon költséges, gondolom, mert a legtöbbjüknek talán nem is kell retúrje­gyet váltani s nem is lesz kedvük hazamenni, hogy elkerüljék a brazil nép megtorló fogadtatá­sát. Most pedig zárom soraimat. Vereségük alkal­mával fogadják leyőszintébb örömöm kifejezését Dr. Pogány Bé a. s _

Next

/
Thumbnails
Contents