Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-10-21 / 41. szám
October 21, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Gellert Hugó a munkásosztály nagy művésze Gellert Hugó művészetének és mun 'zásmozgalmi szerepének méltatása ^ Irta: Dr. Pogány Béla ii. Multlieti cikkünk fővonásokban képet igyekezett adni Gellért Hugó monumentális alkotásairól, melyeknek értékét a szakszervezettől kezdve Rockefellerig minden oldalról elismerik, ha nem is ugyanazzal a lelkesedéssel. Természetesen az ilyen beszámoló csak hiányos lehet olyan termékeny művésznél, aki a festmények, rajzok, plakátok, illusztrációk és karikatúrák ezreit termelte ki zsenijéből. E müvek ezrei mutatják Gellért Hugó bámulatos ötletgazdagságát, amikor ezek az “ötletek” nem akármilyen témák, hanem mind kivétel nélkül a munkásság harcaiból, az élet és valóság ezernyi területéről és kiágazásából merített egységes, súlyos mondanivalókat tartalmaz és társadalombirálatot, osztályharcos eszmekört, egy teljesen kiépített, mindig pozitív világképet tükröztet. Nem elvont mondanivalók ezek, hanem kézzel fogható valóságok. Felölelik a dolgozók világát, részleteiben és egészében. Tárgyai a munkások és a világépitő munka, amelyet végeznek. Kezükben szerszámok, kalapácsok, kampók, csigák, körülöttük gépek, füstölgő gyárkémények, üzemek, búzatáblák, földek. A megfigyelés és szakszerű tudás egyesülnek a művészi alkotások szavahihetőségében. Olyan ember munkái, aki nemcsak lélekben, hanem valóságban is együttél a dolgozókkal, ismeri életük, küzdelmeik, munkájuk műszaki részleteit, fárasztó mivoltát, a munkás tes- tét-lelkét igénybevevő erőfeszítéseit, munkájuk és életük problémáit, legyen az család,-sztrájk, bérharc, nyomor és vágyódás, szolidaritás, faji egyenlőség, harc a magasabb életszínvonal és uj gazdasági rendszer építése érdekében. A mondanivaló, az eszmei jelentőség, a témák e fantasztikus változatossága azonban Gellért Hugó müveiben nem aprózódik el a részletek útvesztőjében, hanem tömör egyszerűségre, a lényeges ábrázolására szorítkozik. Legkisebb vázlatát is a nagyvonalúság jellemzi. Erre az egyszerűségre egyrészt azért van szüksége, hogy annál átütőbb erővel fejezze ki a mondavalót; másrészt azért, hogy világos és érthető legyen, akár egy pillanatra is, minden munkás számára. Mert Gellért mindig munkásemberekhez szól, akiket elsősorban a lényeg érdekel, akik azt szeretik, ha az ember azonnal a tárgyra tér fölösleges fecsegés és hosszas bevezetés helyett. Gellért Hugó müvei a dolgozó nép harcainak és küzdelmeinek modern eposza, hősei a munkások, eszménye a munkás, hitvallása a munkások hatalma és végső győzelme. A munkás és a munkásnő, az erő és a szépség, az építés, a fejlődés, a haladás jelképe. Dagadó izmokkal, izmos nyakkal, atlaszi karokkal, domború mellel é§ erős csípővel ábrázolja őket. az építőket, a jövő hordozóit. Testük óriási izomzatát és csontozatát még ruházatuk sem fedi el, erejük szinte átviláglik a 'boritó szöveteken, tartásukban és tekintetük- i ben pedig buzdító erővel nyilatkozik meg a lélek. Gellért határtalan szeretete a munkásság iránt (mondhatnék: a sorok között) leng-lobog gigászi alakjai körül. És ebben a leegyszerűsített, izmos, darabos, modern életábrázolásban, amelynek minden vonásában enyhe, de biztos sugárzással jut kifejezésre a munkásember méltósága és öntudatossága, minden modernség ellenére megvan az idők múlásával örökké dacoló kla-sszicitás, remekség, amely évszázadok múlva is oly friss erővel fog hatni a szemlélőre, amint miránk hatnak az ó- görög szobrok fensége, nyugalma, méltósága. Gellért Hugó életének számtalan epizódjával lehet bizonyítani, hogy müveit nem mecénásoknak, művészetbarátoknak. Rockefellereknek szánta. hanem a dolgozó népnek. Amikor a “Capital” cimü Gellért-album 3 dollár 50 centes boltiáron megjelent, (1933), egy í-do Mita nevű mexikói munkás levelet irt Gellértnek Los Angelesből s ebben többek közt a következőket mondta: “Azt hiszi ön, hogy ‘az állásnélküli munkások és földnélküli farmerek óriási hadserege’ (idézet a Gellért bevezetésből), akik számára az ön kijelentése szerint a könyv készült, megengedheti magának, hogy $3.50-et fizessen érte? Énmagam, bármennyire is szeretném, nem bírom megvenni és oly sokat ismerek, barátaimnak legalább 90 százalékát, akik szeretnek, de bármennyire is szükségük volna rá, nem tudják megvásárolni... Mire jó hát az ön könyve? Nem tudna-e csinálni valamit, hogy a könyvet 25 vagy mondjuk 40 centért árusítsák? Nem törődünk mi azzal, milyen finom papirosra van nyomtatva... Oly sok mód van arra, hogy a tömegekhez eljusson, hogy tömegek olvassák ezt a gyönyörű munkáját, amelyet a tömegek számára készített.” Eddig a levél. És ami legérdekesebb, a levél írója egy saját, igen ügyes rajzát is csatolta a levélhez, amely még a szavaknál is érthetőbben elismétli a levél mondanivalóját: egy sovány kutya (a proletártömegek) van egy karóhoz (kereskedelmiség) pányvázva, kidülledt szemmel, előrenyujtott nyakkal, kilógó nyelvvel és csepegő nyállal erőlködik, hogy elérje az orra előtt álló, csontokkal dúsan megrakott fazekat (Capital in Lithograph — Gellért), de a póráz tulröVid s a szerencsétlen el nem érheti.. . Fájdalmas, keserű lecke volt ez a lényegében ártatlan művésznek, de Gellért Hugó tanult belőle és tapasztalatát értékesítette a Wallace-al- bum kiadásánál (1943). Ennek röviden az a története, hogy Gellért egy szép napon meghívót kapott Washington, D. C.-ből, attól a kormányhivataltól, amelynek feladata háborús plakátok készítése és terjesztése volt. A meghívás egy hétfői napra szólt, de a megelőző vasárnapon mondta el rádión Henry Wallace, USA akkori alelnöke, történelmi nevezetességű beszédét a “NépSzázadá”- ról (The Century of the Common Man-ről.) Úgy hogy hétfőn Gellért már azzal az elhatározással ment fel Washingtonba, hogy egy pamflet kiadását fogja indítványozni Wallace beszédével és az ő szines illusztrációival. A kormányhivatal főnöke azonban nem kedvelte az ötletet s azt mondta, hogy a Wallace-beszéd — “kontroverziális” (vitára adhat okot.) Gellért azonban nem tágitott s azzal hagyta faképnél az illető urat, hogy inkább elmegy magánkiadót keresni a tervéhez. Y'issza- jött New Yorkba és hamarosan kiderült, hogy a város egyik legnagyobb, legelőkelőbb könyvkiadóvállalata érdeklődik az ötlet iránt, amely nagyon tetszett neki és illő tiszteletdij mellett szívesen vállalkozott a kiadásra. Amikor azonban a tárgyalások során a kötet lehetséges árára térült a szó, Gellért Hugó megrökönyödve hallotta, hogy. a négy színre tervezett illusztrációk előállítási költségére való tekintettel legalább 5 dollárba fog kerülni az album egy-egy példánya. És akkor Gellért Hugónak eszébe ötlött a losangelesi munkás intő szava és inkább lemondott az előkelő^ kiadóról, a busás honoráriumról, semmint megint, megtörténjen az, hogy ne jussanak el munkásokhoz azok az eszmék, amelyeket csak pénzes emberek élveznének és fordítanának hasznukra s a dolgozók újból csak hoppon maradnának... — “Legfeljebb'1 dollár lehet az ára!” — makacs- kodott Gellért. “Oh, az nekünk nem üzlet! Ilyen áron nekünk azt nem érdemes kiadni!” így jutott el Gellért az International Workers Orderhez, amely lelkesen fogadta az ötletet s TIZENHAT nyelven: ukránul, horvátul, csehül, angolul, finnül, görögül, magyarul, olaszul, lengyelül, románul, oroszul, szerbül, szlovákul, spanyolul, russzin és héber nyelven, mint már említettük, egyenegyedmillió példányban megjelentette. Megjelentette 15 centért példányonkint. Mert az 1WO úgy tekintette ezt az áldozatot, mint hazafias kötelességet, mint a nagymultu szervezet hozzájárulását az Egyesült Államok háborús erőfeszité- seihez. Az IWO akkor nem álmodhatta, hogy ál- dokatkészségét milyen hálátlanul fizeti vissza az elvakult reakció! A szerény és halkszavu ember, Gellért Hugó, más tekintetben is megmutatta, hogy milyen kemény legény. Egyizben a “World” cimü nagylap, napilap, amelynek hosszú éveken keresztül munkatársa volt, egy rut, reakciós cikkét akarta Gel- lérttel illusztráltatni a lap vasárnapi mellékletének címlapján, Gellért azonban megtagadta a kiszabott munka teljesítését. A szerkesztő dühösen támadt Gellértre, mondván: “Mi, kérem, az ön személyében egy művészt szerződtettünk, nem pedig egy forradalmárt!” Amire Gellért nyugodtan azt vágta vissza: “Pardon, önök azt hitték, hogy egy “szanava... et” szerződtettek, de tévedtek!” És Gellért ezzel otthagyta őket. Vasárnap a “World” politikai mellékletének címlapja a megszokott Gellért-rajz nélkül jelent meg üresen. Illetve az üresen hagyott keretben a hely kitöltésére orosz kifejezéseket és azok angol fordítását rakták be a jobb megoldást találni nem tudó szerkesztők. (Folytatjuk) Gellérthueó egyik legújabb rajira az aUr.otm mányi véd» fcStdelemrc! AMERIKAI 9 Gellért Hugó
