Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)

1954-07-08 / 26. szám

1 AMERIKAI MAGYAR SZÓ July 8, 1954 PORTUGÁL-SPANYOL ELLENTÉTEK Miközben Spanyolországban napról napra tüntetések Zajlanak le Gibraltár visszaszerzéséért és az angol-spanyol viszonyban feltűnő elhidegiilés következett be, Spanyolor­szágnak ellentétei támadtak Portugáliával is, amely viszont Spanyolországtól kéri vissza Olivenciát, a “portugál Gib­raltárt.” A portugál kormány egyik hivatalos lapja — ismertet­ve a Gibraltár visszaszerzéséért folyó spanyol hivatalos és nemhivatalos tüntetéseket — a következőket irta: “A spa­nyolok emlékezhetnének arra a régi spanyol közmondásra, amely igy hangzik: Aki üvegházban ül, az ne dobálódzék kő­vel !” A íap kifejtette, hogy Spanyolországnak csupán akkor szabad előhozakodnia Gibraltárral kapcsolatos igényével, ha inár visszaadta Portugáliának Olivenciát. A Franco-kormány — mint a svájci Die Tat Írja — til­takozott a Salazar-kormánynál e cikk és több más portugá­liai újság hasonló tendenciájú cikkei miatt, amelyek veszé­lyeztetik a spanyoyl-portugál jóviszonyt és az ibériai félszi­get népeinek egységét. A tiltakozás azonban nem járt ered­ménnyel. mert Portugáliában folytatódik az Olivenca vissza­adását követelő kampány. . Az olivencai grófságot a portugál templárius lovagok a 13-ik században szabadították fel a mór megszállás alól. Az­óta 1801-ig Portugáliához tartozott. Akkor Napóleon paran­csára spanyol-francia csapatok szállták meg, hogy elzárják Olivencia kikötőjét az angol hajók elől. Az 1815-ös bécsi kongresszus úgy döntött, hogy Spanyolország juttassa visz- sza Portugáliának ezt a területet. A spanyolok 1817-ben alá is írták a visszaadásra vonatkozó megállapodást, de az oli­vencai grófságot — Olivencia városával és a környező öt fa­luval — máig sem ürítették ki. Lisszabonban külön szervezet alakult “Olivencia bará­tai” címmel “a jogtalanul spanyoyl kézben lévő portugál te­rület visszaszerzésének elősegítésére.” Minden jel arra mu­tat, hogy amint Madridban nem akarják levenni a napirend­ről a gibraltári kérdést, Lisszabonban szüntelenül napiren­den tartják az olivenciai kérdést. Nem nehéz kapcsolatot találni a két kérdés egyidejű felhánytorgatása között. Mig Spanyolország amerikai bizta­tással indított akciót az angol kézben lévő Gibraltár vissza­adásáért, Portugália — amely szoros baráti kapcsolatokat tart fenn Angliával —> válaszul angol támogatással tűzte napirendre az olivenciai ügyet. A háttérben az amerikai­angol ellentéteknek van döntő szerepük. “Ostoba és céltalan beavatkozás” Az alábbi levél a Miamiban megjelenő “The Herald”-ban jelent meg Fuller Warren volt kormányzó aláírásával. Warren azt Írja benne, hogy a háború semmit sem intéz el. Érdemesnek és fontosnak tartottuk, hogy olvasóinkkal is ismertessük szószerinti for­dításban. Tisztelt Szerkesztőség! John S. Knight vezércikke, megdönthetetlen érv az ellen, hogy Amerika belépjen az in­dokínai háborúba. Knight be­bizonyította , mily ostoba és céltalan dolog volna részünk­ről belépni ebbe a nyilvánva­lóan véget nem érő háborúba, amelyet immár több mint hét véres esztendőn keresztül folytatnak. Európa népe egyszer már harcolt saját maga soraiban: a harmincéves háborúban. Amerika talán még ennél is tovább harcolhatna Indokiná­ban. Ilyen háború- sok millió embert ölne és nyomorítana meg, és bizonyosan csődbe juttatná hazánkat. Mily kegyetlen bohózat vol­na, ha azok, akik azért ju­tottak hatalomra, mert meg­ígérték, hogy véget vetnek a koreai háborúnak, belevinné­nek bennünket ebeb a sokkal céltalanabb és kiábrándítóbb háborúba Indokínában, helte meg népét, amelyet ta- Ez a három legutóbbi há­ború, amely megcsapolta A- merika legjobb vérét és hegy- magasságnyi adósággal ter­helte meg népét, amelyet ta­lán sohasem lehet majd kifi­zetni* minden észszerű két­ségen kívül bebizonyította, hogy a háború semmit sem intéz el véglegesen. Mint háborús veterán, há­borús veterán fia_és háborús veterán unokája, (aki balga módon négy évig harcolt az Unió ellen,) ellene vagyok an­nak, hogy Amerika bármi célból is háborúba menjen, hacsak országunk ellen vagy fegyveres erőnk ellen intézett tényleges támadás visszaveré­sére nem. Ha elégséges számú polgár tudatná szenátorával és kép­viselőjével, hogy mi kívül akarunk maradni az indokí­nai háborún, talán megmene­külhetünk végtelen borzalmai­tok Bámulatos, hogy egyetlen szenátor sem emelte fel hangját erélyesen a vágtató veszély ellen, hogy hamaro­san belesodródhatunk az in­dokínai háborúba. A legtöbb­je csendesen és egykedvűen üldögél a taccsvonalon és lesi, miképpen taszítja a State Department országunkat egy­re közelebb és közelebb egy hidrogénbombás háború el­képzelhetetlen borzalmai felé, olyan háború felé, amely a jelenleg élő nép megszámlál­hatatlan millióinak széttépett holttesteivel teleszórva fog­ja maga után hagyni a föl­det. Fuller Warren Vietnamban folyamatban vannak a fegy­verszüneti tárgyalások a fran­ciák és a Vietminhek között. Megállapodtak, hogy a betege­ket s sebesülteket julius 14-én kicserélik. A franciák kiürítet­ték a Vörös Folyam deltájának déli részét. A guatemalai 'be nem avatkozásunk” története Az alábbiakban minden kommentár nélkül közöljük az Associated Press beszámoló­ját azokról az eseményekről, amelyek megelőzték Guate­mala demokratikus állambe­rendezésének megdöntését és a hatalomnak reakciós kezek­be való juttatását. íme a je­lentés: Guatemala, június 30. — John Puerifoy, az Egyesült Államok nagykövete, nagyobb fontosságú szerepet játszott azokban a tárgyalásokban, amelyek Guatemalában egy második kormány junta mega­lakításához és a “tüzet szün­tess” tárgyalásokhoz vezet­tek. Vasárnap (junius 27-ikén) Guillermo Toriello külügymi­niszter odatelefonált Peuri- foynak és kérte, hogy szeret­ne találkozni vele. Kijelentve, hogy a háborút egy negyed­óra alatt meg tudná állítani, ha katonai junta alakulna és azt törvényesen elfogadnák. Toriello azt mondta, hogy ő- maga szívesen kilépne a> kor­mányból. A külügymiiszter azonban azon reményének is kifejezést adott, hogy Jakobo Arbenz Guzman, a kommu­nista befolyás alat álló elnök, a helyén marad. A 46 éves nagykövet azt felelte, hogy az Egyesült Ál­lamok nevében nem tehet kö­telező Ígéretet, de személye­sen úgy érzi, hogy az egyet­len megoldás az Arbenz-kor- mány teljes egészének távo­zása volna. A hadsereg tiszt­jeivel való későbbi tárgyalá­sok során Peurifoy úgy ér­tesült Carlos Enrique Diaz ezredestől, a vezérkari főnök­től, hogy a hadsereg harci készségben ingadozás észlel­hető főleg a lázadóknak a harci körzetekben végrehaj ■ tott bombázásai miatt. redessel és Jósé Angel San-, chez ezredessel, a háromtagú' junta második tagjával, hogy! erőfeszítéseiről jelentést te- j gyen nekik. A kormány har­madik tagja, Elf ego Monzon ezredes, csak kedden reggel 4 órakor volt elérhető. Bele­egyezett, hogy elmegy Diaz ezredes lakására, ahol a töb­biek is találkozni fognak Peu- riíoy-al. A tárgyalások drámai tető­pontján Diaz ezredes bejelen- tete, hogy ő és Sanchez ezre­des lemond az ország békéjé­nek kedvéért. Monzon ezredes és két más katonatiszt ekkor belépett a szobába. A helyzet feszült volt. Szemtanuk szerint Peurifoy hátratámaszkodott és mellén keresztbefiizte karjait. Mel­lén a vállára akasztott revol­vertáskájának szíjai feküd­tek. Egy amerikai tengerész- katonahadsegéd, civilbe öltöz­ve, közelhuzódott a nagykö­vethez, mert attól tartott, hogy hamarosan golyók fog­nak röpködni a levegőben. Monzon ezredes bejelentet­te az uj junta megalakulását, amelynek elnöke őmaga lesz. Azt kérte, hogy haladéktala­nul üljenek össze El Salvador­ban Castillo Armas ezredessel és felszólította Peurifoyt, hogy ő is leggyen jelen ezek­nél a tárgyalásoknál. Peurifoy elhárította ezt az ajánlatot, mondván, hogy az Egyesült Államok nem kíván belekeveredni. Azt indítvá­nyozta, hogy helyette El Sal­vador követét, Alberto Funes ezredest, hívják meg. Később Monzon ezredes jegyzéket küldött Peurifoy- nak és diplomáciai segítségét kérte “az ellenségeskedések megszüntetéséhez.” Hason­ló kérést küldött El Salvador­ba és a vatikáni nunciushoz Guatemalába, Monsignor Gen- naro Verolinohoz. Ebbe va­lamennyien beleegyztek.” Parasztlázadások Guatemalában GUATEMALA. — Az uj katonai kormány legalább két körzetben hevesen harcol a fellázadt guatemalai parasz­tokkal. Valószínűleg még több felkelés van folyamatban. Az említett két lázadás kö­zül a fontosabb Esquintia me­gyében zajlik, ahol a földre­formot a legnagyobb ered­ménnyel hajtották végre. .Ide­érkezett jelentések szerint (jul. 1.) heves összecsapások folynak a helyi katonaság és azon kisgazdák közt, akik föl­det kaptak a földreform tör­vény alapján. Ez a megye Manuel Pellecer baloldali kép­viselő választókerülete. Hir szerint Pellecer tevőlegesen vezeti a lázadásokat itt és a szomszédos Santa Kosa me­gyében, ahol a földreform földet adott a parasztoknak. A jelenések szerint a leg­nagyobb zavargások Esquin­tia város, megyei székhely, körül elterülő körzetekben dúlnak, valamint Concepcion- ban, Santa Rosa megyében. A Sajószentpéter és Kazincbarcika közötti betonút építését a múlt év őszén kezdték meg. A hét és félkilométer hosszú útból öt kilométeres szakasz már el­készült és az útépítők elér­KÍNA LAKOSSÁGA: 590 MILLIÓ Diaz ezredes azt a látsza­tott keltette, hogy hajlandó volna a junta megalakítására. Azt kérdezte Peurifoytól, szavatolná-e, hogy Carlos Castillo Armas elismerne-e ilyen kormányt. A nagykövet megígérte, hogy puhatolódzni fog a lázadók vezérénél. Diaz ezredes viszont megígérte, hogy igenlő válasz esetén fel­oszlatná a kommunista pár­tot. Peurifoy azonban még ennél is erélyesebb intézkedé­seket követelt. ‘A kommunizmusnak meg kell szűnnie”, mondotta Diaz ezredesnek. Arbenz elnök lemondott va­sárnap és” a Diaz-junta át­vette a hatalmat. Tagjai hét­főn reggel 4 órakor felkeres­ték Peurifoyt és arra kérték, lépjen érintkezésbe Castillo Armas ezredessel a “tüzet szüntess” érdekében. Peuri­foy kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem áll közvetlen kapcsolatban a lá­zadókkal, további sürgetés után azonban megígérte, hogy megtesz mindent, amit csak tud. Ezen az éjjelen Peurifoy érintkezésbe lépett Diaz ez­Pekingből jelentik: A köz­ponti népi kormány junius 19-i ülésén Teng Hsziaoping, a Kínai Népköztársaság köz­ponti választási bizottságá­nak titkára beszámolót tar­tott az alsófoku helyi népi gyűlések választásának ered­ményéről. Az előadó bejelentette, hogy az alsófoku helyi népi gyűlé­sek választásai majdnem az egész országban sikeresen be­fejeződtek. A központi válasz­tási bizottság adatai szerint a 214,798 választási körzet­ben ahol a választásokat tar­tottak, összesen 323,809,684 választót foglaltak jegyzékbe, ami a vidékek 18 évesnél idő­sebb lakosságának 97.18 szá­zaléka. A szavazásban 287, 093,100 ember vett részt, va­gyis a választók 85.88 száza­léka. Amint a beszámoló rámu­tatott, a választásokkal egyi- dőben történt a lakosság ál­talános összeírása. Az általá­nos összeírással foglalkozó szervek adatai szerint 1953 junius 30-án Kina lakossága 601,912,317 volt; ebből 573, 876,670 embert közvetlenül, 8,708,169 embert pedig köz­vetett utón írtak össze azokon a nemzetiségi vidékeken, ahol nem tartottak választásokat. Több mint 7 millió Tajvan szigetének feltételezhető la­kossága, a többiek kiilöföldön élő kínaiak. A lakoság mosta­ni összeírása — mutat rá a beszámoló — Kina történeté­ben a lakosság első valóban általános összeírása. Subscription rate in New York, N. Y., U. S. A., Canada $7.00 Foreign $8.00 per year AMERIKAI Published weekly by the Hungarian Word Inc. 34 130 E. 16th St., New York 3, N Y - AL 4-0397

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents