Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)

1954-09-23 / 37. szám

September 23, 1954 11 — Magyarországi riport — Idős Kis§ Sándor nem ép­pen mai gyerek. Hófehér a feje, akár a tejszinü üveg­bura. ősz bajuszát ma is ma­gyaros-hegyesre pedri, mint akkor régen, amikor még minden szala fekete volt. (Veszkődtek is érte a héder- vári lányok.) Napbarnított, kerek arcán versenyt futká- roz a sok ránc. Hátát meg­görbítette az idő, de derekát most is egyenesen kihúzza, mint a hires aratósztrájkok idején, amikor bandagazda­ként vágta a könyörtelen ura- ságok szemébe a summások követelését. A hajdani első kaszás ke­zében kicsit idegenül áll a mészkeverő lapát, de azért fürgén forgatja, mintha min­dig is azt csinálta volna. Any- nyira igyekszik, még a jóna- potra se hagyja abba. Éppen csak felnéz, s megbiccenti a fejét. — Sürgős? — kérdeztem. — Az. Be kell oltani, mert eső jöhet, oszt vége. Nem az­ért adták. Itt a tégla is, hol- nap-holnapután leteszik. Kiss bácsi vénségére házat épit. Élni és lakni kell. Az öreg házat, amelyben vagy hetven esztendeje minden reggel fölébredt, elvitte a viz. A nagyapa verte falakból nem maradt több, mint egy A hédervári három körtefa dombnyi sár. A szomszédok se voltak szerencsésebbek. Olyan széttappsott a hédervá­ri utca, mintha megvadult óriástankok dübörögtek vol­na keresztül rajta. A régi, I kis, görbe utcát sima, üres j lapállyá változtatta az árvíz. — Szomorú kép — mon­dom szétnézegetve. — Nem lakodalom, az igaz, de lesz még az is, csak... Annyi bizonysággal telt hangja hirtelen elakad. Még egyet lök a lapáttal, aztán I üresen maradt jobbkezével feljebb taszítja kalapja szé­lét és rámnyitja kutató sze­mét. Hosszan mustrál, azután megszólal: — Csak, tudja, nem egy­formák az emberek... — Nem bizony, lelkem — lihegi egy idős néni, aki ép­pen most ért ide és két vízzel merített vedrét odateszi a meszesláda mellé. — A feleségem, ötven éve — mutat az öreg asszony fe­lé. firtatom, mi is van hát az errefelé való emberekkel? Kiss bácsi még egyet bök felfelé a kalapján. Nézelődni kezd. Hol jobbra, hol balra. Nincs, ami útját állja tekin­tetének, közelben sehol egy ház. — Lássa, amott azt a fia­talembert? — mutat kisvár­tatva vagy száz lépésnyire. — Aki ott gubbaszt? — Azt. Eltalálta. Ez a he­lyes beszéd, gubbaszt, mint tépett madár az ágon. Nem­hogy kezdene már valamit. Hisz a fecske is rögtön hoz­záfog az uj fészekrakáshoz, ha leverik a részkét. — Azt lesi, nő-e a ház ma­gától — csufolódik az asz- szony. — Mindegyre csak so-, pánkodik, hogy igy, meg úgy, oszt nem fog neki semminek. — Pedig már az állomáson a tégla, ő meg még a romo­kat se hordta el — toldja meg az ember, és nagyot le- gyintve teszi hozzá: csoda­váró. — Szép dolog — mondom és rámosolygok az asszonyra. — A fenét — csattan fel — szebb volna húsz évesnek lenni... Nevetünk. De nehogy szót felejtsünk, hamarosan tovább — Nem vagyunk egyfor­mák — mondom és az asz- szony helyett belézuditom a ládába az egyik vödör vizet. — Bizony, még a fa se — feleli az asszony, és az udvar végefelé int. Ekkor veszem csak észre, hogy az udvar végiben egy­más mellett három körtefa áll. Szinte hajszálnyira egy­forma magasak. Törzsük is egyforma vastag. Lombjuk összeér, halkan simogatják egymást a csendes szélben. Az egyik smaragdzöld, de a másik kettő sárga, fonnyadt, mintha már decemberben jár-1 mintha már decemberbe jár­nánk. Fia gyümölcs sincs raj­tuk. A harmadik meg olyan gazdag, mint egy dúsan meg­rakott karácsonyfa, teleag­gatva érlődő körtékkel. — Az árvíz? — Az — feleli a férfi és hangja elszomorodik. — Még nagyapám ültette, egyszerre a hármat. Érti ezt? Az élet­erő ! — Kóstolja, lelkem, de fi­nom vajkörte — kínál jósziv- vel az asszony és már tépi is lefelé a legszebbet, a legéret­tebbet. ízes, szagos, kicsurran tőle az ember nyála. — Rendbejönnek még ama­zok is — vigasztalom őket. — Úgy lehet, még jobb is lesz a gyümölcse — sóhajt a férfi. — Gondozás és türelem dolga. Ez biztos. Gondozás és tü­relem dolga. Ezért nem fél­tem én Kiss bácsiék három körtefáját. De érdemes elgondolkozni erről a “több életerő”-ről, mert másfelé is láthat ilyen különös eseteket az ember a viztarolta Szigetközön. Több életerő van abban a napra­forgóban is, amely félholdnyi ármosta területen sokezer fonnyadtsárga testvére közt egyszál magában zölden ma­radt és viruló sárga, magtól duzzadó tányérját büszkén, győztesen forgatja a nap felé, Mintha fajtája győzelmét hirdetné. Különös életerő ke­ring annak a négy-öt tenyér­nyi zöld szigetnek minden fű­szálában, amely ott az ás­ványrárói tizholdas legelő kö­zepén milliónyi elszáradt fű­szál közül elevenen megma­radt. Körülötte már dugdos- sák is kifelé a földből kiván­csi zsengezöld fejüket a friss fűszálak. Nemsokára megint zöld tenger zizeg a kopárság helyén. Ahogy egész népünk segitségével hamarosan piros- lanak majd az uj vöröstéglás, rózsaszincserepes házak a ré­giek helyén. Persze, ebben nemcsak hinni kell, hanem jócskán tenni is érte... Szakítunk még mézédes vaj körtét Kiss bácsiék két körtefájáról is. És jókedvvel nagyokat ha­rapunk belőle. Révész Jenő LENGYÁR ÉPÜLT MIKOSDPUSZTÁN — Magyarországi riport — “Dunarost Lengyár.” Orszá­gunk legkorszerűbben felsze­relt lengyára épült Mikosd- pusztán, a zalai dombok kö­zött, 120 holdas, erdők övezte hatalmas területen. Modern gépek, saját áramfejlesztő, barátságos munkásszállások, kultúrterem, ebédlő, saját sertéshizlalda. Minden meg­van itt, ami egy uj gyárat jel­lemez ma nálunk. Itt állnak mindjárt az uj fésüsgubózók. Ezek szedik le a lenszárakról a magokat tar­talmazó gubókat. A régi, ugynevezettt tárcsás gubózó- gépek mellett gyakori volt a baleset. A fésűs gubózógép— melyet a Dunántúli Rostkiké- szitő Vállalat szombathelyi műhelyében állítottak elő — nagyobb teljesitm'ényü és — biztonságos. Újak a gyárban a mágneses magrostálok is. A mag aze­lőtt a közraktárakba került, ott válogatták. Most azonnal a gyárban osztályozzák: az I- es és Il-es minőségből vető­mag lesz, a III-as és IV-es minőségű magokból sajtolják a lenolajat. Havi négy vagon jóminőségü vetőmagot ad az uj gyár. A mikosdpusztai gyár tu­lajdonképpen már 1951-ben megkezdte részleges műkö­dését, de teljesen csak most készült el. Tizenhétezer má­zsa áztatott lenkórót dolgoz fel évente, melyből körülbe­lül ötezer mázsa lenrost — ti- lolt len és lenkóc — lesz. 300, 000 kilogramm sulvu lenáru­nak felel meg ez a mennyiség, vagy másképpen számítva 1, 300,000 méter 80 centiméter széles lenvászonnak. 1954 első negyedévi tervü­ket 127.3 százalékra teljesí­tették a gyár dolgozói — nagyrészt nők és ifjúmunká­sok. A fiatal, pirosfejkendős, kékmunkaruhás lányok jó kedvvel, vidáman dolgoznak. Legtöbb előzsör végez ipari munkát, de néhány hét alatt megtanulják, megszeretik és csakhamar 120—140 százalé­kos teljesítményeket érnek el. Tizenöt tagú leánybrigád vég­zi az áztatott len felsátorozá- sát, kiforgatását. (Nagyon várják a jó időt, hogy hamar száradjon a len, szép szőkére szívja színét a nap.) Lányok ügyes keze irányítja a Német Demokratikus Köztársaságból érkezett nagy lenturbinát is, amely aszalódás után megti- lolja a lent. És végül lányok kötik kötegekbe a kész len­fonalat: mint dús hajfonatok sorakoznak egymás mellett. Az avatóünnepségen az el­nökségben tisztelték meg hellyel Rába Máriát, a gyár első sztahanovistáját, de ok­levelet és pénzjutalmat kap­tak rajta kívül Nagy Mária, Barkó Anna, Bárót Valéria és meg sokan mások. Itt ül az elnökségben Lehócki János műszaki ellenőr is. Nem ki­méit sem időt, sem fáradsá­got az uj gépek felszerelésé­nél, üzembeállításánál. Csikós Nagy Béla könnyűipari mi­niszterhelyettes a “Könnyű­ipar kiváló dolgozója” jel­vénnyel jutalmazta munkás­ságát. A rostipart Magyarországon elhanyagolták a tőkés rend­szerben. Nem volt “kifizető­dő.” Nagy uradalmakban lé­tesítették a korszerűtlen, ké­zi munkára berendezett fel­dolgozókat, a legminimálisabb szociális ellátás nélkül. Az utóbbi években fellendült ez a fontos textilalapanyagipar is. Az idén már a második gyárat, avatja a Dunántúli Francia és angol tudósok érkeztek Magyarországra BUDAPEST, szeptember 4. — A Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szö­vetsége, mint a Tudományos j Munkások Világszövetségének tagja vendégül látja a nyu-i gáti szervezetek képviselőit, j A ferihegyi repülőtérre megérkeztek Charles Devil- lers, a Francia Tudományos Munkások Társaságának alel- i nöke, Jeanne Devillers tovább képző intézeti . professzor, Avery Schatzmann, az Asz­trofizikai Intézet vezetője, René Bernas, a tudományok doktora, W. J. S. Pringle, Mrs. Pringle professzor, a birminghami egyetem peda­gógiai tanszékéről, Nicholar Xeros, ausztráliai tudós, vala­mint Margaret Xeros. A ven­dégeket Nemes Andor, az MTESZ központi titkára, és Szigeti György, az Eötvös Loránd Fizikai Társaság fő­titkára fogadta. Kinevezték Magyar- ország uj pekingi nagykövetét A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa felmentette Szkla- dán Ágoston rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetet a moszkvai nagykövetség vezeté­se alól és a Kínai Népköztársa­ság területére kiterjedő hatás­körrel megbízta a pekingi nagy- követség vezetésével. Rostkészitő Vállalat. Sarka­don kendergyár épült, itt, Mi- kosdpusztán pedig most már teljes kapacitásai dolgozik az uj lengyár, hogy minél több és jobb lenáru: lepedők, tö­rülközők, zsákok, kötelek ab­roszok nyersanyagával lássa el az ország dolgozó népét. (Népszava) Megnyílt a mezőgazdasági gépészmérnöki ^ -v. főiskola "** _J BUDAPEST, szept 11. — A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola nagytermében tar­tották meg az Agrártudomá­nyi Egyetem gépesítési kará­ból alakult uj, önálló mező- gazdasági gépészmérnöki fő­iskola első tanévnyitóját. Váradi János, a főiskola igzagatója megnyitó szavai­ban kimelte: az uj főiskola feladata gépállomások, mező- gazdasági gépjavító vállala­tok, állami kísérleti és tan­gazdaságok és igazgatási szervek részére a legmaga- sabbfoku gépesítési és üze­meltetési, valamint megfelelő agro- és zootechnikai ismer­tetekkel rendelkező mezőgaz­dasági gépészmérnökök neve­lése. Ezután Kökény Mihály földművelésügyi miniszterhe­lyettes mondott ünnepi be­szédet. Mozi jegyüzérkedés­ért ítélték el A VIII. kerületi bíróság tiz hónapi börtönbüntetésre Ítél­te Svéd Károly foglalkozás­nélküli budapest lakost, mert a Vörösmarty-mozi előtt az előadásokra előre megvett je­gyeket százszázalékos felárral árusította. Már gyártják a cukrot a sarkadi és a szolnoki cu­korgyárban. Szolnokról 81 va­gon cukrot indítottak eddig útnak a fogyasztókhoz. A Bé­kés megyei gazdáknak jól fi­zet az idén a cukorrépa: átla­gosan kétszázmázsás termést takarítanak be holdanként, de nem ritka a háromszázmázsás termés sem. A sarkadi cukor­gyár tiz nap alatt csaknem kétszázezer forintot fizetett ki a szerződéses termelőknek és három és fél vagon cukrot osztott ki közöttük. Százezer forint többtermelési prémiu­mot kaptak a gazdák a meg­állapítottnál magasabb ter­mésátlagért. TRÉFÁS BUDAPEST Néhány nap óta a követke­ző falragaszok virítanak aa utcán: “KUTY AKIÁLLITÁS az Országos Mezőgazdasági Kiállítás keretében. Jelentkezni lehet szóban, írás­ban vagy telefonon a Te­nyészállatforgalmi Irodánál augusztus 31-ig” Nem tudom, milyen jellégii lesz e2 a kutyakiállitás. Szel­lemi színvonala azonban már­is biztosítottnak vehető; Hi­szen egy kutya, aki (és nem amely, ebben az esetben) szó­ban, mitöbb: Írásban, sőt' te­lefonon jelentkezni tud az itt megadott cimen, nem akár­milyen kutya... Bár az is elképzelhető, hogy értelmetlen a plakát szövege. Minden lehetségse. Csak ér­telmes szövegű falragasz nein lehetséges? Meg kell próbál­ni... Százhatvan mázsás holdankénti burgonyater­mést várnak a körtvélyes- pusztai Petőfi termelőszövet­kezetben. A háromszori töl- tögetés, az alapos, gondos munka meghozta gyümölcsét: tiz holdról ezerhatszáz má­zsa burgonyát takarítanak be. '____________AMERIKAI MAGYAR SZÓ_________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents