Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)
1954-09-16 / 36. szám
September 16, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Kormány terror Chilében SANTIAGO. — A chilei hadsereg csapatai átvették a Wall Street tulajdonát képező Copper Co. rézbányáját El Tientében, hogy ilymódon törjék le a bér- követelések megtagadása folytán immár 25 napja folyó sztrájkot. Chile elnöke, Carlos Ibanez del Campo, hat hónapra szóló, kivételes felhatalmazást kért a chilei kongresszustól a közrend fenntartására és az állítólagos baloldali izgatás megfékezésére, nyilvánvalóan Wallstreet! felfogást követve, amely szerint munkások béremelést csak kommunista izgatásra kérnek, máskülönben nagyon meg lennének elégedve az éhbérekkel. Elrendelték, hogy aki az 5,000 sztrájkoló közül nem tér vissza a bányába, besorozzák a hadseregbe. Burma miniszterelnöke Kínába megy RANGOON. — U Nu, burmai miniszterelnök, decemberben lá- gogatást tes^ a Kínai Népköz- társaságban, jelenti a burmai külügyminisztérium. U Nu-t még akkor hívta meg Csu En-lai kínai külügyminiszter, amikor júniusban ő járt Burmában s akkor hívta meg Nehrut, India miniszterelnökét is. Csökken népszerűségünk A World Telegram szenzációs tartalmú magánlevelet közöl William Phillip Simms külpolitikai szerkesztőtől, aki nemrég nyugalomba vonult és most mint turista időzik Európában. Simms nagy megdöbbenéssel látja, hogy óriási pénzáldozataink dacára az Egyesült Államok vagy két év óta vészit népszerűségéből. Európa országai körében, még saját szövetségeseink között is, Amerika mostanában csaknem olyan népszerűtlen, mint Hitlerék Németországa volt 1938—39 táján. Szerinte Európa beteg, gyenge és fáradt. Nem bírja tehát a fegyverkezést, nem akar háborút és jobban megbecsüli, ha egy pár évig viszonylagos békében élhet, mintha valami kihívó lépés ismét vérontást és rombolást zúdítana reá. Moszkva természetesen tudja ezt és ki is használja. A Kremlin folytonosan békét követel, békekonferenciákat sürget és minden ilyesfajta összejövetelt arra használ fel, hogy “kirohanjon” az Egyesült Államok ellen. Európában úgy látják, hogy Amerika költséges fegyverkezésre akarja kényszeríteni a világot, mialatt Oroszország lefegyverzésről zeng .. Még a katonai segélyezést is úgy magyarázzák, hogy Amerika pénzzel akarja megvásárolni az európai ifjúságot “ágyutölteléknek.” Egyszóval Simms szerint Európában az a teljesen hibás nézőpont kapott lábra, hogy Amerika erélyessége nélkül már regen béke lenne. Simms azt javasolja, hogy külügyi vezetőink vegyék fontolóra mindezeket és kezdjenek teljesen uj vonalat, hogy saját játszmájával verhessék meg a szovjetet. Szerinte egy igazán energikus amerikai békepropaganda sokkal jobban sarokba szorítaná a szovjetet, mint a militarista jellegű akciók. A hízelgő beszédnek más részéről meg van az az egy jó eredménye, hogy megtanuljuk belőle, hogy mik nem vagyunk. CYPRUS: AZ ANGOL ÉS AMERIKA! ELLENTÉTEK Ui SZÍNTERE Amig a brit katonák uralták a Szuezi-csatorna övezetét, addig Cyprus az angolok hátát biztosította a csatorna-övezetben. Szuez átadása után Cyprus az egyetlen és utolsó angol támaszpont a Földközi-tenger keleti medencéjében. A viszonyok változása, ha nem is emelte az angolok szemében Cyprust Gibraltárral egyenértékűvé, a köztük lévő érték- különbséget mindenesetre csökkentette. Éppen ezért Londonban a szeizmográf érzékenységével reagálnak minden olyan megnyilatkozásra, amely vita tárgyává teszi Cyprus jelenlegi status-quóját. Cyprust Anglia 1878-ban szerezte meg Törökországtól, 1914-ben annektálta, 1925-ben pedig brit koronabirtokká nyilvánította. Ezt megelőzően a törökök mintegy 300 évig uralkodtak a sziget lakossága felett. Cyprus lakóinak nemzeti jellege mégsem változott meg: a lakosság 80 százaléka ma is görög származású, a görög nyelvet beszéli, kulturális kapcsolatai Görögországgal elszakithatatlanoknak bizonyultak és az orthodox vallás mellett mindvégig kitartott. Az elmúlt idők folyamán megerősödött a vágy az Enosis (Cyp- rusnak Görögországhoz való csatlakozása) után a szigetlakok legszélesebb társadalmi rétegeiben. A Görögországgal való egyesülést követelő tüntetések napjainkban a szigeten agymást követik és Anglia elutasító magatartása e követeléssel szemben mind feszültebbé teszik - Cyprus belső légkörét. Az eddiginél sokkal szélesebbkörü jogokkal felruházott alkotmányt Ígért Cyprusnak, mert arról akarja meggyőzni a lakosságot, hogy a brit nemzetközösség tagjai között sokkal kedvezőbb életkörülmények várnak rá, mint az Enosis megvalósulása esetén. Ezzel egyidőben a brit kormány finom célzásokat tett arra, hogy Törökország is igényt tarthat Cyprusra. E kérdés felvetésével Anglia igyekszik megfelelő körülményeket teremteni, hogy adott esetben a két atlanti partner — Törökország és Görögország — közti civakodás megoldásául elfogadtathassa saját uralmának megerősítését Cypruson. Feltehetően Anglia azzal is számol, hogy ameny- nyiben Törökország bejelentené igényét Cyprusra, az Egyesült Államok az Atlanti Szövetség “egységének” megőrzése érdekében ideiglenesen felhagyna a görög követelés támogatásával és a jelenlegi statusquo fenntartását támogatná. Dullesék egyelőre a Cyprusra vonatkozó görög igényt támogatják, bátorítják. Ennek kielégítésétől várja célja megvalósulását: a brit támaszpontnak amerikai támaszponttá változtatását — olymódon, hogy Anglia kikapcsolásával megegyezik az amerikabarát görög kormánnyal. Londonban tisztában vannak azzal, hogy az Egyesült Államok keze benne van a mostani britellenes hadjáratban. Dods Parker külügyi államtitkár az angol alsóházban Cyprusról mondott beszédében, bár nem nevezte nevén a gyereket, mégis érezhetően az Egyesült Államok felé szólt. “Semmiféle idegen kormánynak — mondotta Parker — nincs joga ahhoz, hogy véleményt mondjon bármilyen brit birtok jövőjéről, akármeny- nyire baráti kormányról van is szó.” Dullesék cyprusi politikájával kapcsolatban nem érdektelen megemlíteni, hogy homlokegyenest ellenkező politikát folytatnak Tajvannal kapcsolatban, mert ott Kina szuveré- nitásának gyakorlása Tajvan felett az amerikai támaszpont elvesztését jelentené. Ellenben Görögország Cyprusra vonatkozó területi integritásának elismerésével az Egyesült Államok a brit partneren üthet egyet és esetleg sajátmaga számára szerezhetkmeg az angol támaszpontod. Ez a magyarázata a kétféle amerikai politikának a területi integritás és a szuverénitás két különböző földrészen történő elismerésével kapcsolatban. A különböző érdekellentétek összecsapásának eredményeképpen a cyprusi kérdés a nemzetközi politika egyik exponált kérdésévé vált. A vita az érdekelt hatalmak között ma arról folyik, hogy a kulcsfontosságú sziget kinek a támaszpontja legyen, és nem a ‘lényegről, Cyprus önállóságának -biztosításáról, amelynek birtokában a sziget lakói sza- ~ badon dönthetnének 'a jövőjükről. Amennyiben a United Nations eleget téve a uoiogorszag Kormánya Kérésének. mo^t következő ülésszakának napirendi“”0 tn7j a cyprusi kérdést, méltányos megoldást csak úgy találhat, ha vyprus nepeneK erueiveit neiyezi eioiei^c az egymással vetélkedő hatalmak érdekeivel szemben. A tuniszi nemzeti mozgalom győzelme Julius utolsó napján Mendes-France francia miniszterelnök váratlanul Tuniszba utazott. “Világlátogatása” csupán néhány óriáig tartott. Miután a bég nagy pompával fogadta üt palotájában, a francia miniszterelnök nyilatkozatot olvasott fel a tuniszi uralkodó udvara előtt. Ismertette a francia kormány tuniszi reformterveit. Kijelentette, hogy kormánya fenntartás nélkül elismeri és kinyilvánítja Tunisz belső autonómiáját, vagyis a tuniszi népnek azt a jogát, hogy belügyeit a Francia Unió keretében önállóan intézhesse. Hozzátette: ha a bég úgy kívánja, azonnal meg lehet alakítani egy uj tuniszi kormányt, amelynek tagjai kivétel nel- xültunisziak lennének. Ez az uj kormány azután megállapodásokat kötne a francia kormánnyal, amelyek szabályoznák az anyaország és az autonóm Tunisz kapcsolatait. A tuniszi bég és a nemzeti mozgalom képviselői kedvezően fogadták Mendes-France javaslatait. Uj szelek Ezek az események* fordulatról tanúskodnak Franciaország tuniszi politikájában. A háború utáni francia kormányok legtöbbje csupán a gépfegyverek nyelvén volt hajlandó “tárgyalni” a tuniszi nemzeti mozgalom képviselőivel. A francia hatóságok a tuniszi nép önállóságát követelő megmozdulásaira sortüzekkel, vérfürdőkkel, letartóztatásokkal válaszoltak, száműzve Tuniszból a nép legjobb fiait. S nemhogy a múlt század nyolcvanas éveiben Tuniszra erőszakolt leigázó “védnökség!” szerződést felülvizsgálták volna, de olyan diktatúrát vezettek be, amely még ezt az egyoldalú gyarmati szerződést is sárbatiporta. A francia kormányok, ha valamilyen' intézkedést akartak végrehajtani Tuniszban, egyszerűen Párizsba rendelték a francia főbiztost, s rajta keresztül diktálták utasításaikat a bégnek. Ehhez képest Mendes-France egészen uj hangon kezdett el beszélni. Nemcsak lényeges reformokkal állt elő, hanem maga utazott el Tuniszba, hogy a tuniszi nemzet színe előtt közölje a francia kormány javaslatait. Mivel magyarázható ez a fordulat? Menteni, ami menthető Mendes-France engedékenyebb politikájának és tiszte- lettudóbb magatartásának alapja kétségkívül az a felismerés, hogy a gyarmati erőszak Tuniszban — ha más formában is, mint Indokínában — súlyos vereséget szenvedett. A francia főbiztos utasításait szolgaian követő M’zali-féle kormány — amelyet még Lanielék bíztak meg a közigazgatás intézésével — a “France-Observateur” cimü francia polgári hetilap találó kifejezése szerint “szétesett a tuniszi nemzeti ellenállás nyomása alatt.” Miután miniszterei egymásután adták be lemondásukat, az egész kormány leköszönt, ezt követőleg pedig nem akadt senki még a legkoruptabb helyi politikusok közül sem, aki kapható lett volna kormányalakításra. Ez a kormányválság azonban csupán egyik közjátéka volt a tuniszi nemzeti mozgarom fellendülésének. A dien- bien-phui nagy francia vereség után egész Tuniszban valóságos partizánháboru kezdődött a franciák ellen. "“Hamarosan általános fegyveres felkelésre kerülhet sor” — irta a francia gyarmatosítókkal rokonszenvező “Der Bund” cimü svájci lap. Nyugati hírügynökségek tudósításaikban arról számoltak be, hogy már meg is alakult a tuniszi ellenállási hadsereg magja: 2,500 egyenruhás harcosból álló fegyveres csoport tevékenykedik az országban. A genfi megegyezés után — amely hatalmas vereséget mért az egész francia gyarmati rendszerre — még forróbbá vált a talaj Tuniszban a francia gyarmatosítók talpa alatt. Mendes-France-nak és politikai barátainak már korábban is az volt a véleményük, az északafrikai területeknek előbb vagy utóbb autonómiát kell adni. A mostani események végkép meggyőzték őket arról, hogy sürgős reformokkal menteni kell, ami még menthető, mert csakis igy akadályozható meg. hogy az indokínai példa Észak-Afrikában is megismétlődjék, csakis igy tartható fenn a francia gyarmatbirodalom. Az északafrikai területek , autonómiájának nagyon sok ellenfele van a francia burzsoázia soraiban. Francia tőkések, akiknek földbirtokaik vannak Tuniszban, vagy más gazdasági érdekeltségeik, burzsoá politikusok, akik reakciós elvakult- ságukban képtelenek a tényleges helyzet megértésére, továbbra is az erőszak politikájának folytatását követelik. Egy lépés előre Bármi történjék is azonban. a francia parlamentben, Mendes-France elhatározása — függetlenül attól, hogy milyen meggondolások késztették erre — pozitív lépés. Az a tény, hogy a francia kormány kénytelen volt rászánni magát, hogy megadja Tunisznak az önállóságot, nagy győzelme a tuniszi nemzeti mozgalomnak s a vele vállvetve küzdő francia demokratikus erőknek. ELŐZETES BEJELENTÉS! New York város magyarsága oktößer 30-án. szombaton este ünnepli a Nők Világa 20 1 éves jubileumát nagy bankettel a bronxi Magyar Házban, (2141 So. Boulevard.) — Kérjük, hogy ne rendezzenek - erre az estére más összejövetelt. SUNN YSIDEON MAGYAR BORBÉLY S. CSÖMÖR és E. BARABÍS 4505 Queens Boulevard, Sunnyside, L. I., N. Y. a 45—46. St. között, a Bliss állomásnál. — Haj vágás nők és | férfiak számára. Jöjjön el egyszer és állandó vendégünk lesz KEW YORK UNDERTAKING GO., INC. — SZOLGÁLJUK A NÉPET — Balló János R. Lie. Mgr.---240 East 80th Street. New York 21, N. Y. Telefon: TRafalgar 9-5404 x \ T-
