Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)

1954-09-02 / 34. szám

September 2, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 HÍREK A CIO bírálja a kongresszust WASHINGTON. — Robert Oliver, a CIO törvényhozási bi­zottságának elnöke, a most ki­bocsátott jelentésében kijelenti, hogy a 83. kongresszus, amely immár befejezte ülésszakát, “nem tett eleget a néppel szem­ben vállalt kötelezettségeinek”, működése “szégyenletes” és “a nép érdekeivel ellenkező” volt. Majd a 84. kongresszusnak kell jóvá tenni a hibákat és a . mu­lasztásokat, mondja a jelentés. Ez elitélő megállapitások elle­nére a CIO-nyilatkozat nem val­lott szint a kongresszus által elfogadott munkásellenes, kom­munistaellenes törvények kérdé­sében. Hasonlóképpen kerülte a béke kérdésében vallott nézeté­nek kimondását, sőt még kriti­zálta a hadi költségek csökken­tését is. Oppenheimer és az FBI Dr. J. Robert Oppenheimer, az atomenergia-bizottság volt tanácsadója, vasárnap este re­pülőgépen visszaérkezett Porto Ricoból. Az idlewildi repülőté­ren megérkezésekor három FBI- detektiv fogta körül és húsz percig vallatta, de hogy miről, arról nem adtak ki jelentést. Feleségével és fiával volt el nyaralni egy hónapig. Uj Egyesült Nemzeteket javasol HARRISBURG, Pa. — Edward Martin pennsylvaniai republi­kánus szenátor az Első Katoli­kus Szlovák Egyesület Jednota Home nevű intézetének negyve­nedik évfordulóján beszédet mondott és sürgette, hogy uj Egyesült Nemzeteket hozzanak létre, amely csakis a “szabad” világ nemzeteiből állna. E cé elérésére azt indítványozta, hogy fenyegessék meg Oroszországot, hogy minden a világbéke meg­sértésére irányuló bármely tá­madási kísérletére hidrogénbom­ba lesz a válasz, amellyel “tel­jesen” elpusztítják Oroszország szivét. (Már maga az ilyen kije­lentés úgy hat, mint merénylet a béke ellen.) A rokkant veterán nem kapott taxit NEM LESZNEK TÖMEGES LETART ÓZTATÁS9K i Kormánykörök beismerik, hogy egy évig is eltart, amig megállapodnak a kommunista ellenes törvény végrehajtásának módozatai ban. — A Supreme Court-ig fellebbezik meg ! a pártbetiltó törvényt. — A legtöbb alkotm ányjogi szakértő megyegyezik abban, hogy ez a törvény alkotmányellenes. Reakciós körök, nagylapok, többek között a “N. Y. Times” is behatóan foglalkoznak azzal a kérdéssel hogy mi­képpen fogják végrehajtani a KP törvényenkivülhelvezésé- ről szóló törvényt, amelyet Eisenhower elnök múlt kedden aláirt. A N. Y. Times alkotmányjo­gi szakértője szerint ez hosszú időt fog igénybe venni. A Times azt Ír­ja, hogy: “Sem azonnali tömeges letartóztatások, sem gyors intézke­dések nem fognak történni, hogy a kommunista beszivárgással vádolt szakszervezetek vagy munkaadói szervezetek kollektiv béregyeztető jogait megvonják. Ezt nyomatéko­san hangsúlyozták a kulcsfontossá­gú-kormányhivatalok.” Ez állásfoglalás megindokolásául hivatkoznak arra, hogy a törvény főleg olyan módosításokból és he­lyettesítésekből áll, amelyeket tel­jesen váratlanul és előkészületlenül terjesztettek be a szená­tusba. A republikánusok ellene voltak ilyen törvény hozá­sának és tizenkinlenchónapos uralmuk alatt meg sem pró- oálták a KP betiltását. • “Az uj törvényt — igy a N. Y. Times — még mérlegel- íi kell a végrehajtás módozatait illetően... Egyes szaka­ráihoz megtalálni a szilárd jogi alapot, hogy érvénybe le­hessen hozni, esetleg egy évig is eltarthat.” — A KP ellen a elforgató tevékenységeket ellenőrző hivatal által hozott ‘összeesküvési” döntés jelenleg a fellebbezési bíróság előtt 'ekszik, ahonnan felvihetik a legfelső törvényszékig úgy, logy a végső döntésig még sok hónap fog eltelni. Addig, imig ilyen végső döntést nem hoznak, a törvényt nem lehet Jetbe léptetni. Hasonló a helyzet a CIO-ból kizárt baloldali szakszer- fezetekkel is amelyek ennek ellenére megőrizték kollektiv jéregyeztető jogaikat. A többi, az esetleges baloldali befo- yással megvádolható szakszervezeteknek pedig időt adtak, hogy önmaguk hajtsanak végre belső tisztogatásokat. Mind­ez azt 'jelenti, hogy a törvény végrehajtásánál halasztás tör­ténik. A párt vagy bármely olyan szervezet tagjai ellen, amelyeket “összeesküvés” vádjával illethetnek, eljárást esetleg indíthatnak, de addig nem ítélkezhetnek, amig a leg­felső törvényszék meg nem hozta a maga véghatározatát. “Kétségkívül alkotmány ellenes’* Munkámozgaimi ügyvédek és a KP félreérthetetlenül úgy jellemzik a törvényt, hogy alkotmányellenes. Több szak- szervezet hir szerint próbapert indít a törvény alkotmányel­lenességének bizonyítására. Ezeket a pereket értesülésünk szerint még a legkonzervatívabb szakszervezetek is támo­gatni fogják. Simon Schächter, a National Lawyers Guild (országos ügyvédszövetség) ügyvezető titkára, kijelentette, hogy a törvény “nevetség tárgyává teszi Amerika és a világ előtt legsarkalatosabb alkotmányos biztosításainkat: a szólás- és gyüelekezési szabadság jogait.” Victor Rabinowitz, munkásügyvéd azt mondta, hogy ez a törvény ‘jogiosztási törvény’, (bill of attainder), amelyet nem bíróság, nem törvényszék hozott s amelyet kétségtele­nül alkotmányellenesnek fognak nyilvánítani.” Frank Serri brooklyni ügyvéd szerint a törvény “egy nap alatt többet rombolt az alkotmányon, mint amennyit a párt 1,000 év alatt tehetne még akkor is, ha igaz volna az a hamis vád, hogy erőszakkal akarja megdönteni az Egye­sült Államok kormányát.” Nathan Witt, egy másik munkásügyvéd is hangsúlyoz­ta a törvény alkotmányellenességét és hozzátette, hogy amennyiben ez a törvény gondolatcenzurát akar az ország­ra kényszeríteni, megszegi az alkotmány első függelékét. Ha egy megnevezett szervezet ellen irányul, akkor “jogfosztás! törvény” (bill of attainder). Más szakértők úgy vélik hogy addig, amig a törvény szövegét nem hozzák teljesen nyilvánosságra, várni kell a végső elemzésével. A N. Y. Times washingtoni tudósítója múlt hét kedd­jén rámutatott, hogy a törvény végső megfogalmazása még ?1 sem készült. Az, amelyet aláírás végett a Fehér Házba küldtek, az sem volt végleges. Maga a kongresszus sem látta végső formájában, sem a sajtó, de nem is láthatták, mert az egész ellentmondó darabokból volt összeákolva s az a pél­dány, amelynek alapján a kongresszus elfogadta, még csak olyan módosításokat sem tartalmazott, amelyeket pedig előzőleg már jóváhagytak. A KP ragaszkodik a legalitáshoz William Z. Foster, Elizabeth Gurley Flynn és Pettis Perry, a KP országos vezetőségének nevében nyilatkozatot bocsátott ki amelyben kétségbe vonja “a kongresszus jogát, hogy bármiféle politikai meggyőződést vagy mozgalmat be­tiltson, vagy megfossza az amerikai népet azon jogától, hogy politikai és társadalmi kérdésekben saját döntéseit meg­hozza. . . Ezt a harcot a törvényszékek és a nép elé fogjuk vinni,” mondják a nyilatkozatban, majd a következőket sze­gezik le: “Újságok, jogászok, történettudósok, szakszervezetek és a társadalom minden rétegéhez tartozó személyek széles­körű elitéléssel illetik 4a pártbetiltó) intézkedést s ez bizal­mat önt belénk, hogy ezt a fasiszta törvényt érvénytelení­teni fogják, amint 155 évvel ezelőtt tették az idegenek és a lázitás ellen hozott törvényekkel.” A N. Y. Times a múlt heti csütörtöki vezércikkében, amelyet a fentebb idézett cikkével kapcsolatban kiegé­szítésül irt, megerősíti a jogszakértő véleményét és megis­métli, hogy a törvényt nem a végleges, hanem csak hiányo­san összetákolt, ellentmondásokat tartalmazó formájában, “gondos tanulmányozás nélkül” irta alá Eisenhower elnök. És bár azt hangoztatja, hogy “kívánatos’' egy a “kommu­nista felforgatást ellenőrző törvény”, a következő konklúzió­val zárja le fejtegetését: “De az országot nem fenyegeti olyan belső veszély a kommunizmus vagy bármi más részéről, hogy fejest kelljen ugrania sebtiben megfogalmazott, lazán megszövegezett töi- vényekkel, amelyek ténylegesen megakadályozhatják az okos ellenőrzést, erőszakot követhetnek el hű amerikaiak szabad­ságjogain és még jobban megingathatják önmagunkba ve­tett bizalmunkat és a szabad világnak mibelénk helyezett bizalmát is.” * «i; James Delaney, aki 55 éves, az első világháború veteránja, négy óra hosszat hívogatta a taxikat a michigani Central Station előtt, de egyik sem volt hajlandó a rendelkezésére állni. Végül is az utazók segélyszerve­zete révén* jutott kocsihoz. — A néger veteránt -a vonat toló­kocsin hozta Detroitba, Dayton, 0.-ból,'ahol 14 évig gyógyítot­ták egy kórházban, mint száz- százalékos rokkantat. Aznap bo­csátották el és ez volt első ta­lálkozása az élettel. A taxiválla­lat ,ahol panaszt tettek, azzal a kifogással élt, hogy olyan sze­mélyeket, akik önmagukkal te­hetetlenek, elvből nem vesznek fel taxikba. Ezek az elvek azon­ban nem oldják meg a szeren­csétlen rászorulók problémáját, de azonkívül is elképzelhetetlen, hogy egy fehér rokkant vete­ránt elutasítanának. McCarthyt a szenátussal szemben tanúsí­tott tiszteletlenséggel is ^vádol­ják. McCarthy akadékoskodik Johnson szenátor részrehajlat- lansága körül. Amerika élni akar — a kongresszus ellenére Azon az estén, amikor a rádió bejelentette, hogy a sze­nátus 85:0 szavazatarányban megszavazta a KP betiltásá­ról szóló törvényjavaslatot, különös véletlen folytán a hirle- adás után Howard K. Smith, a CBS európai tudósítója, kö­vetkezett a londoni rövidhullámon és beszámolt arról, milyen visszhangot keltett a.hir Európában­Elmondta, hogy Nyugat-Európában, a “szabad világ”- ban, nem tiltottak be kommunista pártokat és nem is vettek tervbe ilyesmit. Az utolsó pártbetiltás, mondta Smith, ame­lyet nagyobb nyugateurópai ország foganatosított, Német­ország volt — Hitler alatt. Európában politikai szabadság van A hírmagyarázó aztán hozzátette, hogy a skandináv országokban eszük ágába se jutna ilyen cselekedet, sem Franciaországban, sem Olaszországban, ahol sokmillió kom­munista van és még több millió aki rájuk szavaz. Ami pedig Ángliát illeti, folytatta Smith, nemcsak a munkáspárti kép­viselők elleneznének ilyen pártbetiltást, hanem maga Wins­ton Churchill, az agg tory is, élesen megrótta azokat, akik hajlandók volnának a betiltásra. Hiszen nemrég Angliában is javaslatot terjesztettek a parlament elé a kommunisták megszorítására és Churchill miniszterelnök a. következő ki­jelentést tette: - • -­“Senkit sem fogunk Angliában üldözni meggyőződései­ért, bármily népszerűtlenek is azok és mi nem szeretünk olyan uj törvényeket, amelyek boszorkányüldözések megindí­tását tennék lehetővé, amint ezt újabban más országokban látjuk.” Franco Spanyolországa és Salazar Portugáliája nyil­vánvaló kivételével Európa meglehetős megdöbbenéssel vet­te tudomásul az amerikai kongresszus lépéseit. Akik idehaza nálunk a megelőző vasárnap hallották a televízión John. Wingate műsorát, némi fogalmat alkothatnak maguknak a “szabad világ” népei érzelmi mélységéről a pártbetiltásra vonatkozó törvényjavaslattal kapcsolatban. Wingate ugyan­is a külföldi — a francia, angol, olasz és indiai — sajtó négy képviselőjét interjuolta meg. Mind a négy ember erő­sen kommunistaellenes volt. Az angol újságíró azt mondta, hogy hazájában hisznek a titkos szavazásban, hogy a kom­munisták is állítanak jelölteket állami tisztségekre és véle­ménye szerint ha a nép ellene van a kommunizmusnak, ak­kor van alkalma ellene szavazni is. A betiltás nem válasz. Az olasir újságíró azt mondta, hogy az erős olasz KP mellett még milliószámra vannak kommunista szavazók és ha oly sokan szavaznak a kommunistákra, az annak .a jele, hogy a gazdasági viszonyok nem jók. A betiltás nem válasz. A francia újságíró mentegetődzve mondta, hogy 'sze- • ' - . (Folytatás a 4-ik oldalon)' v- *- "*-* Belpolitikai szemle

Next

/
Thumbnails
Contents