Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-06-17 / 23. szám

12, AMERIKAI MAGYAR SZÓ June 17, 1954 Harminc napig szeltük a ‘végtelen óceánt. Egyetlen ha­jóval sem találkoztunk. E- gyetlen szigetecskét láttunk. Élőlény is alig akadt utunk­ba. Az egyhangú utazás so­rán gyakorta tüzes folyókra emlékeztető fényes sávok vil­lantak meg a messziségben. Parányi, éjjel világitó ázala- gok tömegei. Ezek borították el az óceán vizének hatalmas felületét. Koncra leső cápák kisérték sokáig hajónkat. Fá­radhatatlan albatroszok ke­ringtek napokon keresztül ár­bocaink fölött. Az utazás végén öt napon át dobált a vihar. Végtére is feltűnt a hajózási útmutató­ban megjelölt útjelző—a Wil- liam-hegy. Élesen rajzolódott ki Nyugat-Ausztrália ala­csony vakítóan fehér homok­partjainak hátterében. Kis. sé észak felé fordulva csak­hamar jól láttuk a Rottnest szigetet. A szigeten világító­torony áll. A sziget mögött, a parton a Swan-folyó öblös torkolatánál fekszik Frem­antle kikötő. Nagy kikötőnek számit Ausztráliában. A Swan- (Hattyú)-folyó két részre osztja Fremantlet: délire és északira. A Swan egyike a kisszámú ausztráliai íolyóknak, amelyek nem szá­radnak ki nyáron. Itt Nyu­gat- Ausztrália dél részében sok a csapadék—évente mint­egy 790 milimétrenyi. A város északi részében a kis “Mawsman” park fekszik. Ausztrália növényzete igen sajátszerü. Három száznál több az olyan növényfajta, amely más kontinensen nem fordul elő. Eukaliptusz például csakis Ausztráliában él. Változatos formái a légtérjedtebbek itt a fák közül. A “Mawsman” parkban mintegy 90 méter magas, 10 méter átmérőjű “karri” óriás eukaliptuszokat és “jarrah” nevű igen ala- csönynövésíi fajtákat láttunk. Lágyszárú fák nőnek az óriá­sok törzsei között. Egyikük, amely a liliomfélék családjá­ba tartozik, igen érdekes. Vastag, mintegy 9 méteres törzsét egy méternél hosszabb érdes levelek nyalábja koro­názza. Fremantle az ország nagy ipari központjával, Nyugat- Ausztrália fővárosával, Perth- tel határos.. A Swan partja mentén messzi húzódik a nagy hajó­gyár. Amerikai vállalatok építették. (Ausztrália gazda­sági életébe egyre mélyebben hatolnak a US monopóliumai. A juhtenyésző telepen A juhtenyésztés Ausztrá­lia legfontosabb gazdasági ága. Perth-től keletre fekszik az egyik ilyen ugynezeveztt “juhtenyésztő telep”. Tulaj­donosa tőkepénzes földbirto- Kös. Hatalmas, dróthálóval el­kerített parcellákra osztják fel a juhok legeltetésére szol­gáló réteket. Óriási juhnyájak legelnek á hálók mögött. Messziről úgy tűnik, mintha tengerparti .hüllámtöréshez hasonlóan, ázitrke hullámok hömpölyög­AZ ÖTÖDIK KONTINENS MENTÉN illllílllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllilülllüllllllllllllllllllllllllllllllllllllllíilülil nének a hálók mögött. Az 1950 év adatai szerint Ausztráliában a juhok szá­ma 111 millióra, a juhtenyész­tő gazdaságok száma pedig 60 ezerre rúg. (Néhány nagy- birtokos és tőkés vállalat egyenként 100 ezer juhból ál­ló nyáj tulajdonosa. Sidney Kidman, Ausztrália “juhkirá- lya” 6 millió hektár földet és óriási juhállományt tart a ke­zén. A közmondás azt tartja, hogy Angliában “a juhok fel­falták az embereket”: az an­gol lordok annakidején elűz­ték a földekről a parasztokat, hogy juhlegelőkké változtas­sák át a földeket. Ugyanez történt Ausztráliában is, még szörnyűbb formában. Az an­gol gyarmatosítók könyörte­lenül irtották az ország ősla­kosait— az ausztráliaiakat. Ennek során semmiféle esz­köztől sem riadtak vissza a “civilizált Európa” képviselői. Kutyákkal kergették, sztrich- ninnel pusztították az auszt­ráliaiakat, vadászatokat ren­deztek ellenük. Ausztráliában egészen 1914-ig hivatalosan ösztönözték az őslakosok gyil­kolását. 10 shilling jutalmat fizettek minden meggyilkolt őslakos után. Csak Ausztrália hatalmas kiterjedése akadá­lyozta meg a fehérbőrű em­berevőket abban, hogy telje­sen kiirtsák az őslakosságot... ★ Akkor érkeztünk meg a te­lepre, amikor javában folyt a birkanyirás. A hosszú pajtákban 2—3 méterre, sorban állanak egy­mástól a munkások — a “sheererek” (n yi r ó k). A “sheerer” ügyesen lábai közé szorítja a keservesen bégető jut törzsét. Villany gépe a sű­rű, hosszú puha gyapjút né­hány perc alatt leszedi. A megnvirt jámbor jószág ha­nyatt-homlok eliramodik. He­lyébe a következőt hajtják. Az őslakosság sorsa Figyelmünket önkénytele- leniil a félmeztelen munkások csoportja köti fé, akik a paj­ták előtti külön rekeszekbe hajtják a juhokat. Ezek a legközelebbi rezervációból va­ló ausztráliaiak. Felügyelőik durván bánnak velük. Az ausztráliai nép az auszt­rál-néger vagy az egyenlítői rasszhoz tartozik. Mint felté­telezik, a régmúlt időkben csaknem egész Óceániában Délkelet Ázsiából terjedtek el. / Még százhúsz évvel ezelőtt a kontinensnek 300 ezernél több őslakosa volt. Az őslak- kosság bestiális irtása foly­tán 1950-re számuk 45—47 ezerre csökkent. A megma- radtaknak több, mint felét ki­szorították a termékeny vi­dékekről és rezervációkba hajszolták őket. Ezek kon­centrációs táborfélék Auszt­rália sivatagos, aszályos te­rületein. Mintegy 10 ezer em­ber kóborol Közép-Ausztrália sivatagjain, a többit pedig munkára használják fel, főleg a juhtenyésztő- telepeken. Szót váltunk a bennszülöt­tekkel. — Mennyi a havi kerese­tük? — Nem tudjuk. —Miért nem tudják? A válaszból kiderül, hogy a gazda az ausztráliaiak bérét a városban székelő “bennszü­lött ügyosztálynak” fizeti be. Ahhoz, hogy megkapja a bé­rét, az ausztráliainak külön engedéllyel be kell utaznia a rezervációból, vagy a juhte­nyésztő telepről a városba. A velünk beszélgető egyik ausztráliai teljes évet töltött Hust-Bluff-ben, az Északi Territórium egyik rezerváció- jában. Elmondja, hogy az élelmet különleges “élelmi­szer telepről” kapják a rezer- vációk lakosai. Naponta két­szer hosszú vályúba sürü zab­kását öntenek. A rezerváció- ba űzött törzsek a vályú kö­ré gyűlnek, az emberek kéz­zel szedik ki a kását és ott nyomban meg is eszik. A táplálék feljavítása” érdeké­ben az ausztráliaiak 10—15 kilométer sugaru körzetben kutathatnak ehető gyökerek, kígyók, madarak után. A re- zervációk lakosa anyaszült metzelenül jár. “Hust-Bluff földi pokol. Azok a bennszülöttek, akik ott élik le egész életüket, sem mi jobbat nem ismernek, azonban annak, aki először érkezett a rezerváicóba, ez a reménytelenség legmagasabb foka” — olvastuk az egyik haladó szellemű szakszerveze­ti lapban ausztráliai tartóz­kodásunk idején. A kontinens egyszerű embereinek széles tömegeihez ritkán jut el az igazság arról az életről, amely a rezervációkban folyik. A re- zervációk meglátogatásához külön hatósági engedély szük­séges. “Élő-kövületek” / A természet mintha egy hatalmas vadas kertet hozott volna létre Ausztráliában. Sok olyan állat maradt meg itt, amelyek igen közel álla­nak a földkerekség ősi állat­világához. Az állatkertben megismer­kedünk az erszényesek külön­böző képviselőivel az óriás­kengurutól az apró erszényes egerekig. Az erszényes mó­kusokat nehéz megkülönböz­tetni a mi mókusainktól. A farkuk ugyanolyan puha szőr­mével fedett, szőrük ugyan­olyan fényes, pof ócskájuk ugyanolyan rövid és hegyes. Brisbane kikötőjében Brisbane — az ország nagy kikötője. Ezen keresztül szál­lítják külföldre a gyapjút, a húst, a cukrot. A rakodók fá­ból vannak, nincs gépesítés. A folyó két részre osztja a várost. Ezeket nagy, sokivü hidak kötik össze egymással. A jobbparton a széles utakat pálmák és pázsitok díszí­tik. Sok az autó, a trolibusz és az autóbusz. Ez a repre­zentatív városrész. A folyón túl, a balparton, gyárkémények füstölögnek. Sok a hiitőhájzas vágóhíd és a konzervgyár. Tőszomszédsá­gukban sokezer nyomorúsá­gos viskó simul egymáshoz szorosan. A városban rengeteg a bár, de nincs egyetlen színház sem. Januári záporok és aszályok Hajónk több mint két hónapig vesztegelt Mackay- ban. A záporok nem tették lehetővé, hogy kirakjuk a műtrágyát, hajónk rakomá­nyát. Az első zápor 1951.. január 9-én hullott az ország keleti és délkeleti részére és több napig tartott. Heves vizáramlatok árasz­tották el a kikötőt. A kikö­tőtől 9 kilométerre fekvő vá­rosból riasztó hírek érkeztek. Sok ház beomlott, az utcákon csak csónakokon lehetett köz­lekedni, a legtöbb áruházat elöntötte a viz. Sok cukornád ültetvény két méter mély tó­vá változott. A zápor január 14-én ért véget. Az újságokból megtud­juk, hogy a keleti és déli partvidék jelentős része kárt szenvedett. Queensland állam földjeinek minden hektár já­rói 40—70 tonna felső, termé­keny talajréteget sodort el a viz. Még alig derült ki, amikor máris elviselhetetlenül kez­dett égetni a nap. Majd szá­raz foró szelek törtek be a hegyeken át. A szó szoros ér­telmében szemünk láttára kezdett kiszáradni a talaj, a tavak ugyanolyan gyorsan tűntek el, aminő gyorsan ke- 1 e t k e ztek. Közeledett az aszály. Január végén a látóhatár különös sötétedésére figyel­tünk fel. Napról napra hatal­mas, a Napot is eltakaró fel­leg alakult ki az égboltozaton. —így repülnek a tengerbe az ausztráliai földek — ma­gyarázták a helyi lakosok. A felhő apró talaj részecs­kékből állott. Ez az egyik kö­vetkezménye a földművelés rabló módszereinek. Az egy­fajta növényeknek több éven át változatlanul végzett veté­sei tönkreteszik a talaj szer­kezetet. Minden zápor a felső talajtakaró legtermékenyebb részét mossa el, szárazság idején pedig megrepedezik ti föld, a talaj porrá válik, a száraz szelek pedig magukkal ragadják a port. Szomorú jövő vár erre a kontinensre mindaddig, amig a természet' elemi erőivel szembeszegülni képtelen kapitalista földművelés ural­kodik rajta. A munkásosztály, a dolgozó értelmiség, a haladó farme­rek erői hivatottak arra, hogy megállítsák az ország termé­szeti kincseinek kirablását, hogy átalakítsák a természe­tet és virágzó országgá vál­toztassák Ausztráliát. Krug M. MEGHÍVÓ Junius 18-án, pénteken este 8 órakor a Londonban tartott 6:3 eredményű futball-film kerül bemutatásra a Verhovay Ott­honban, 8637 Buckeye Rd. alatt Clevelandon. — Ezenkívül bemu­tatjuk a “DÉRYNÉ” című gyö­nyörű énekes ■ magyar filmet, amely az 1848-as magyar színé­szek küzdelmes életéről szól. Belépődíj nincs. Mindenkit szívesen lát a Rendezőbizottság. A KIADÓHIVATAL KÉRELME Lapunk kiadóhivatala kéri azokat az olvasókat kiknél gyüj- tő-iv van a pénzügyi kampá­nyunk támogatására, hogy mi­nél előbb juttassák vissza azo­kat lapunkhoz, mert junius vé- génlezárjuk gyűjtési akciónkat. Tegyünk egy utolsó erőfeszí­tést a béke és demokrácia fegy­verének erősítésére: küldje be mindenki gyűjtő-ivét egy szép összeggel. looks uk$ ’Wéy'vc ruh out op'wcs t**ö«**TS ••• —— E«gjatke/*ban a “kémek”, vörösök ,«s- demokraták készlete

Next

/
Thumbnails
Contents