Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-06-10 / 22. szám

JLL AMERIKAI MAGYAR SZÓ June 10, 1954 Gólzápor az angol válogatott kapujára! Részletes beszámoló a nagy magyar futballgyőzelemró'l az angol válogatott labdarugó csapat felett A DIADALMASAN FEJLŐDŐ magyar sport útjára uj győzelmi jel került: labdarugóink ma- gávalragadó játékkal legyőzték az angol váloga­tottat. Nagy volt a tét: labdarugóinknak meg kellett őrizniük többéves hazai és külföldi veretlenségü­ket, s kiváló játékkal kellett bebizonyitaniok az egész világnak, hogy a nagyjelentőségű olimpiai siker óta a magyar sport tovább halad előre, s hogy méltán vívták ki labdarugóink a London, Stockholm, Bécs, Róma nevéhez fűződő diadal­sorozatot. A mérkőzés előtt i A zászlókkal feldiszitett, pompásan előkészített Népstadion felé már a déli órákban megindult a tömegek v á n dorlása. Tiz- és tízezrek már két órakor — jóval a mérkőzés kezdete előtt — elfoglalták helyei­ket: sokan itt fogyasz­tották el ebédjüket. Ko­ra délután megkezdő­dött a meghívásos at­létikai verseny, amely­nek egyes versenyszá­mait /már zsúfolásig megtelt nézőtér, 92,000 lelkes szurkoló figyelte nagy érdeklődéssel. Egy félidő az angol félpályán Magyarország: Gro- sics — Buzánszky, Ló­ránt, Lantos — Bozsik, Zakariás — Tóth II., Kocsis, Hidegkúti, Pus­kás, Czibor. Anglia: Merrick —. Staniíorth, Byrne — Wright, (Árén, Dickin­son — Harris, Sewell, Jezzard, Broadis, Fin­ney. Jezzard inditja el a játékot. A labda azon­ban nem jut messzire a mi területünkön, mert Czibor elcsípi és máris magyar támadás fut végig a pályán. Az első erős bombát Pus­kás küldi az angol ka­pura, de a 25 méteres lövéssel most még csak a fényképészeket ijeszt­geti. Szinte minden pil­lanat érdekes eseményt hoz. Kocsis lövése su­han el a kapu mellett, aztán Hidegkúti közeli ' éles lövését védi Mer­rick. Az angolok igye­keznek fékezni a ma­gyar támadások erejét, pontosan fedezni játéko­sainkat. De ez a merev ragaszkodás a “WM-rend- szer” követeiményeihez, nem sok jót hoz szá­mukra. Játékosaink gyakran jutnak “levegőhöz”, üres térséghez s akkor — jaj a védelemnek! A 7. percben Hidegkúti finoman továbbítja a lab­dát Kocsisnak, s a legszebb gólhelyzet adódik Kocsis előtt. Kocsis azonban, futtában, helyezett lövés helyett, csak a kifutó Merrick kezéhez tudja pöccinteni a labdát. De ami késik, nem múlik. A 10. percben Hideg­kútit veszélyes kitörés közben ketten is (Byrne és Owen) szabálytalanul akasztják meg. Szabad­rúgás, 22 méterre az angol kaputól. Már-már . úgy látszik, hogy Puskás lövi a labdát, de hir­telen átengedi a dicsőséget Lantosnak, aki előre­fut és jól eltalált »hatalmas lövéssel, az angol sor­fal mellett a kapu balsarkába rúgja a labdát. Az eredményhirdetőtáblán ez a felírás jelenik meg: “Anglia—Magyarország 0:1”. A közönség ----------~ai íóf+án ps hatalmas erővel biztatja játékosainkat. Egy-két angol támadás következik. A 12. percben Broadis lövését vetődve kaparintja meg a magyar kapus, majd Sewell veszélyezteti kapunkat. A magyar védelem azon­ban jó, s nincs is egyedül, mert az igen lelkesen játszó csatárok is ott teremnek, ahol segíteni kell. Tóth az egyik pillanatban Buzánszky olda­lán veri vissza a gyors és kemény Jezzard roha­mát, a másik pillanatban pedig már — majdnem gólt lő, de Merrick kiüti a labdát. Múlnak a per­cek és egyre inkább kibontakozik a magyar csa­pat fölénye. Hiába igyekeznek az angol védők erőteljes játékkal “szétspriccelni” a magyar tá­madásokat, csatáraink mindig megtalálják a rést, ahol rajtaüthetnek az angol kapun. A 20-ik perc­ben Puskás kapitánytársának, Wrightnek a lába RU81S.ÄS CZIBOR moz. Kár, hogy kétszer is a kapu mellé lő. A levegőben lóg — és csakhamar “leesik” — a harmadik gól is. A 31. percben Wright felsza­badításnak szánt, de irányzók nélkül előrevágott labdáját Buzánszky fogja el. Lantos kapja, aztán Puskás, végül Kocsis. Kocsisnak még arra is van ideje, hogy kö­rülnézzen, megcélozza a kaput és a labdát kapásból ballábbal lövi a kapu balsarkába. 3:0. Most rendkívül jól játszik a magyar csapat, az angolok kétségbeesetten, tervszerütlenül, kapkod­va védekeznek. így sem tudják azonban megaka­dályozni, hogy Czibor gólhelyzetbe kerüljön. A labda elkerüli a kaput. Az utolsó percekben mint­ha a magyar .csapat engedne egy kissé az ira­mon, de igy is biztosan, fölényesen kezében tart­ja a játék irányítását. A második félidőben Egy kissé könnyedén játszanak játékosaink, nem mindig választják a legjobb, legbiztonsá- sabb megoldást és néha bizony felszisszenünk egy-egy rossz magyar passz, angol előretörés lát­tán. A 2. percben is túlságosan “elegáns” a ma­gyar védelem, Grosics a labdára vetődik, de nem éri el és a meleg helyzetben Buzánszky csak ne­hezen tud felszabadítani. A játéknak ebben a sza­kában már többször egész percek telnek el angol támadásokkal, megmutatkozik az angol csapat ereje. A támadások azonban nem elég korszerű­ek, az egy-két emberrel végrehajtott támadáso­kat elhárítja védelmünk. Annál veszélyesebb a magyar csatársor. A 12. percben Czibor áttöri az angol védelmet, két védőjátékost is kicselez és tiszta levegőt teremt a másik oldal számára. Ko­csis kapja a labdát, hat méterre a kaputól. Mer­rick ugyan kifut, de Kocsis visszahúzza a labdát, majd élesen a jobb alsó sarokba lövi. Már 4:0 — nagyobb a különbség, mint Wembley-ben voll! És nincs megállás! A 14. percben újabb fergete­ges magyar támadás következik. Egy-két húzás­sal jut el a labda a magyar kaputól Kocsisig, aki bravúrosan, fordulásból továbbítja Czibornak. Kezd kialakulni a gól, mert Czibor a tőle megszo­kott robbanékonysággal előretör, a védők pánik-* szerűen összefutnak, megtámadják, Czibor el­esik, de annyi ereje még van, hogy Tóth Il-höz adja a labdát a kapu felé, s bár zavarják, kapu­ra lő. Merrick és még egy-két angol játékos köz­belép, róluk visszapattan a labda, de Tóth még nem adja fel. Rászalad a labdára és a hálóba sodorja. 5:0 Alig telik bele pár perc, a 17. percben már meg­van a hatodik gól is. Ismét Czibortól indul el a támadás, aki faképnél hagyja az angol védőket, s hirtelen Hidegkútinak adja a labdát. Hidegkúti 12 méterről laposan a jobb alsó sarokba rúgja. 6:0 Az angol csapat nem törődik bele sorsába, bár a mérkőzés nagy része eltelt és hat gól nagyon- nagyon sok... A 23. percben siker koronázza erőfeszítéseiket. Szabadrúgáshoz jut az angol csapat. A pálya széléről befelé iveit labdát Ló­ránt nehéz helyzetben “belsővel” csak röviden rúgja el, Broadis résért van és kapásból védhetetlenül a jobbsarokba rúgja, vagy 16 méterről. 6:1. A közönség megtapsolja az angol gólt, hogy aztán annál viharosabban zengjen fel a magya­rokat biztató szó. A 27. percben Hidegkúti ötle­tes, kitűnő cselekkel rászedi ellenfeleit, Puskás­nak passzolja a labdát. Puskás “átkígyózik” az angol védők között és a kapujából kimozduló Merrick mellett hat méterről a jobb alsó sarokba lövi a,labdát. 7:1. Leírhatatlan a közönség öröme, most már szint.t meg sem áll a taps — a játék végéig. A 31. perc ban jóformán már csak mindössze az a dolgf ben Grosics helyére Gellér áll be, de a továbbiak akad, hogy néha kirúgja a labdát, vagy elfógjm egy hazaadást. Az angol csatársor széteső játé OROSJCS * jm BViANSZXY LÖRANT ui ,v „is iv.íjw! BOZSIK !ZAKARIÁS BUDAI Sind«, KOCSIS N«od.» IDDROKCTI A magyar válogatott labdarugó bajnokok közül Budai az egyetlen, aki a buda­pesti mérkőzésen nem szerepelt. Helyette Tóth II. játszott, akinek fényképét mée nem kantuk mee között gurítja előre a labdát, hogy az angol kapu felé fusson vele. Majd átíveli Hidegkútinak, a lövés azoifban a kapu mellé'megy. Bozsik, akinek hosszú hetek óta ez az első erős mérkőzése, egy­re lendületesebben, pontosabban, megbízhatóbban játszik, és ez nagyon érezteti a hatását. Uj és uj rohamok teszik próbára az angol védelmet. A közönség item győz csodálkozni az utóbbi idők teljesítményeit messze felülmúló magyar játé­kon. A 23. percben Kocsis fut el a Bozsiktól ka­pott labdával, néhány méterre a kaputól lő is. A labda mintha elsuhanna a kapu előtt, de Stani- forth beleteszi a lábát. A labda a befutó Puskás elé pattan, aki jobb­lábával védhetetlenül lő a bal alsó sarokba. 2:0. Ismét csak néhány erőtlen ellentámadást látunk, majd újra a magyar csapat jön! Tóthot végér­vényesen “befogadja” csatársorunk, egymásután száll felé Puskás és Kocsis pontos, időzített lab­dája. Byrne ugyan erősen fogja a magyar uj jobbszélsőjét, de az nem ijed meg, bátran roha-

Next

/
Thumbnails
Contents