Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-06-10 / 22. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ June 10, 1954 "Hogy hazánk a békés megoldás vezetője legyen” John Adams Kingsbury előadja az Amerikai- Szovjet Barátság Országos Tanácsának célkitűzéseit az SACB előtt Az Amerikai-Szovjet Barátság országos vezet tőségét idézték Brownell igazságügyminiszter követelésére a felforgató tevékenységeket ellenőrző bizottság elé s megkezdték a kihallgatásokat Washingtonban. Áz igazságügyminiszter azt követeli, hogy a bizottság rendelje el a “felforgatással” vádolt szervezetnek, mint “kommunista frontszervezetnek” a nyilvántartását az 1950-es belső biztonságról szóló törvény, vagyis a Mc- Carran-törvény rendelkezése értelmében. Dr. John A. Kingsbury, a szervezet országos vezetőségének elnöke a tárgyalások megnyitásakor a következő előre elkészített nyilatkozatot L tette: “Öt év óta vagyok e szervezet aktiv elnöke. Szeretném, ha az urak tudomásul vennék, hogy én itt nem beszélek semmiféle külföldi hatalom, sem semmiféle olyan szervezet nevében, amely a kormányt erőszakosan megdönteni törekszik. Úgy beszélek, mint egy régi törzsökből származó amerikai, mint Henry Adams egyenes leszármazottja. Az Adams-család két elnököt is adott ennek az országnak. Bár régi törzsökös amerikai vagyok, nem tartok igényt több tiszteletre, mint bármely más honosított amerikai. De mint e nagy nemzet megalapítóinak leszármazottja, bi- zonyos szent hivatottságot-érzek a Függetlenségi Nyilatkozatban lefektetett és a Jogok Törvényében megtestesített elvek védelmére. “E tárgyalások megnyitásánál kényszerítve érzem magam, hogy leszegezzem, miféle alapvető vitapontok forognak fenn ebben az ügyben véleményem szerint. A főkérdés itt az, vájjon az országunkban élő egyéneknek és szervezeteknek megmarad-e továbbra is az a joguk, hogy az Egyesült Államok külpolitikáját szabadon megvitassák és alkalmilag különvéleményüket fejez-, zék ki, amikor véleményük szerint ez a politika ugylátszik, hogy nem szolgálja a nemzet legjobb érdekeit. Egy másik további vitás kérdés az, vájjon a szólás-, -társulási- és petició-jog érvényben marad-e úgy, amint azt az alkotmány biztosítja. “Ha elnyomják a szabad megvitatás és Társulás jogát most, fennáll a nagy veszély, hogy népünket belesodorják egy háborúba Ázsiában, oly háborúba, amely világháborúvá és a ciyilizóció pusztulásává fejlődhet, olyan háborúba, amelyet a \ ilág egyetlenegy népe sem akar, sem az Egyesült Államok népe, sem a Szovjetunió népe. “A jelen pillanatban tanúi vagyunk annak, miképpen hagyja kormányunk tekinteten kívül a népek békeakaratát. A szakadék szélén lebegünk, hogy teljesen belesodornak a háborúba Indokínában. Ennek a tragédiának nem szabad megtörténni. A nyugati világ legnagyobb része azon van, hogy ezt a »tragédiát elkerülje. Véleményem szerint a Szovjetunió és a népi Kina szintén igyekszik elkerülni. Szervezetem országos vezetőségének véleménye szerint a nyugati világ legnagyobb része el van készülve rá, hogy alkalmazkodjék az Ázsiában történő változásokhoz a külföldi uralomtól való megszabadulás irányában. A mi vágyunk az, hogy az Egyesült Államok vállalja a vezetőszerepet a békés megoldások elérésében tárgyalások utján. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti kapcsolatok tekintetében az Amerikai-Szovjet Barátság országos vezetősége mindenkor pártolta a tárgyalásokat a differenciák rendezésére, nem pedig a háborúval való fenyegetődzést, mert az előbbi áll összhangban országunk legmagasabb érdekeivel és a világbéke megőrzésével. “A két ország közötti együttműködés, a kul- turcsere és a kiterjesztett kereskedelem visszaállítását következetesen hirdetve, szilárd meggyőződésünk, hogy hazafias szolgálatot végeztünk és előmozdítottuk a világbéke ügyét. “Meggyőződésünk szerint bennünket csakis ázért idéztek a bizottság elé, mert az országos kormányzat elnyomni igyekszik minden egyént és szervezetet, amely bátran perbe száll azzal a külpolitikával, amely felfogásunk szerint a nukleáris fegyverekkel vívott háború a megsemmisítő háború útjára vezet bennünket. “Meggyőződésünk, hogy amiért ettől a politikától eltérő'nézeteket vallunk, kéri az igazságügyminiszter ezt a bizottságot, hogy bennünket “kommunista fronf’-szervezetnek ítéljen és követelje országos vezetőségünktől, hogy ilyen minőségben jelentkezzen nyilvántartásra. Mi tagadjuk az igazságügyminiszter állítását. Ha szükséges, országunk legmagasabb törvényszékei elé visszük a különvélemény szabadságáért vívott harcunkat, az alkotmány által biztosított szólás- és társulási szabadságért vívott harcunkat. “Büszke vagyok az Amerikai-Szovjet Barátság országos vezetőségének a hazafias szolgálat telén végzett munkájára. Mint elnöke, kartársaimmal együtt, mindent el fogok követni, hogy igazoljam ezt a múltat e bizottság előtt és szülőhazám népe előtt a béke érdekében és a Jogok Törvényének fenntartásáért kifejtett közreműködésünkért.” Eddig- a nyilatkozat. A 73 éves John ^.dams KingsUTtry megrázó és felemelő szavai valóban méltók ahhoz az emberhez, akinek kiváló ősei közt van az Egyesült Államok két elnöke is: John Adams (USA második elnökei és John Quincy Adams (USA hatodik elnöke) és koztak van Sámuel Adams, a Függetlenségi Nyilatkozat egyik aláírója, Henry Adams, a történetíró (“The Education of Henry Adams” cimii értékes mü szerzője), és sokan mások, őmaga egész életében fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki, mint társadalmi munkás, jótékonysági és népjóléti téren, többek között 1918-ban a Vörös Kereszt helyettes igazgatójaképpen őrnagyi rangban működött Franciaországban. Népjóléti tevékenysége hajtotta az orvostudományhoz és több könyvet is irt ezzel kapcsolatos gyakorlati kérdésekről. Az országos tüdővész-szövetség, az amerikai közegészségügyi szövetség és a newyorki orvcsakadémia tagja. ö szervezte meg 1941-ben az orosz hadisegélyt, melynek igazgatósági tagja volt. Az orosz háborús segély céljaira a második világháború alatt 85 millió dollárt hozott össze. Tagja volt az Amerikai-Szovjet Barátságnak, majd 1949 óta elnöke, ő szervezte meg a Miibank Memorial Fund-ot, amelynek 15 éven keresztül titkára és ügyvezető igazgatója volt. Ez a szervezet készítette elő az utat az országos egészség- ügyi tervhez, amely ellen “szocializált orvostudomány” áljelszó alatt vezette a küzdelmet az amerikai orvcsszövétség hierarchiája. Kingsbury többször járt a Szovjetunióban, Kínában, beutazta a világot, a világbékekonferenciákon részt- vett és beszélt. Harcokban, nemes küzdelmekben, a nép jólétéért vívott fáradhatatlan küzdelmeiben tisztességgel megőszült fejjel most ott áll birái előtt, akik talán annyit seni érnek, hogy “cipőjéről a port selyemkendővel letöröljék.” ÉDES ANYANYELVŰNK: A NÉVELŐ VÉDELMÉBEN A nyelvét szerető magyart kínosan érinti minden nyelv- ellenes merénylet. Különösen t, ür’,,Tánosan szemérmetlenke ölök. A helytelen fogalmazási!, vagy hibás helyesírással irt cégtábla, hirdetés, plakát, filmfelirat láttán úgy érzem, mintha arculütnének. Oly sokan beszélnek és írnak helytelenül magyarul, hogy bízvást állíthatom, minden nyilvánosság elé szánt szövegnek akarva-akaratlan küldetése van: helyes fogalmazásra tanítani olvasóit. Vagy szigorúbban szólva: minden helytelen szövegű irásmü és felirat felelősséget visel tö- megnyi ember nyelvtani és helyesírási hibáiért. A nyelvtani hibák sorozatából ezúttal csak egyet ragadok ki, a legujabbat, de amely oly ijesztő gyorsasággal terjed, akár a járvány: a határozott névelő kiiktatását nyelvünkből. Amivel pedig rendszerint az egész mondat a szándékolttól merőben eltérő jelentést nyeri FI felületesség kezdetben csak kültelki mozik maguk- gyártotta portálplakátjain jelentkezett, de ma már betört a város közepére, elfoglalta az összes hirdetőoszlopokat, főt, némely könyvkiadóvál .kilatunkhoz, napilapunkhoz s egyik kitűnő irodalmi folyóiratunkhoz is beférközött. Vagyis már nem egyszerű felületesség, hanem hovatovább polgárjogot követel. Itt az ideje tehát, hogy szót emeljünk ellene. ízelítőnek ime néhány elrettentő példa a hirdetőoszlopokról : A Híradó Filmszínház igy közli egyik miisorszámát: “Dózsa labdarugói a Szovjetunóban”. Mintha bizony Dózsa György futballistáit mutatnák be s nem a Dózsa sportegyesületét. Másik moziplakátszöveg: “Ezüstszínű por” — mely cim egy kerekedelmi hirdetésre illenék, amennyiben ez a por nem egyszeri sajátságos fogalom volna, hanem oly mindennapi árucikk, mint mondjuk ,a vörösbélii narancs, vagy a fehér konyhabútor. “Sevillai borbély” — feleli egy másik moziplakát s egy színházi reklám is a villamoson, mintha azt kérdeztem volna tőlük, vájjon mely városbéli borbély az illető. “Szabin nők elrablása” — hrdpti a Budai Színpad, mint valami tanfolyamot, amelyen megtanulhatjuk, miként kell szabin nőket elrabolni. Vagyis itt a névelő hiánya valamely egyszer megesett történetet általános gyakorlattá másít. A Kamara Varieté plakátján ez áll “Műsort öszeálli- totta...” stb. Valósággal tombol a névelő-irtás az “Élelmezési Ipari Dolgozók Kulturotthona március havi müsorplakátján”, melynek fenti címéből is kiderül, hogy az Élelmezési Dolgozók önzetlenül és haszonlesés nélkül mindenek-előtt .önmagukat fosztják meg a névelőtől. Nem meglepő tehát, hogy hatalmas plakáton felsorolt számos előadást igyl hidetik: “Begyűjtési minisztérium műsoros estje”, ‘Mező-! gazdasági' és Élelmiszeripari j Tudományos Egyesület rendezésében” stb. Egyetlenegy helyütt szegik meg e szabályt: “A Savanyúság és Halkonzervgyár műsoros estjének” említésénél. A plakát olvasójában joggal merül fel a kérdés: miért kivétel a savanyúság? S emitt a Filharmónia plakátja — Csajkovszkij vonósnégyes hangversenye” — téveszti meg olvasóját, mei't az idézőjel nem ellensúlyozza a névelő hiányát, tehát bárki j joggal hiheti, hogy e vonós- j négyesnek maga Csájkovsz-! kij, vagy valamely leszárma-j zottja a p r i m h eg ed üse. I Ugyancsak a Filharmónia! hirdet igy egy másik plakát-! ján: “Bob hercegtől Lili bárónőig”, mely szövegezés i csak akkor állna helyt, ha valóságos személyekről s nem szindarabcimekről volna szó. Könyvekről, lapokról szól-; ván. csak néhány mintával | “rettentek el” — nem mint-j ha itt sokkal kevesebb lenne í a hibáztatnlvaló. íme, a Müveit Nép Kiadó nemrég megjelent “Régi magyar világjárók” cirnü könyvének második oldalán ezt olvashatjuk: “Kötetet öszeállitotta: Be- vilaqua Borsody Béla” és “Térképet tervezte: Bognár ( Gábor.” I Viszont két sorral lejjebb már:’“A címlapot és illusztrációt tervezte: Murány Róbert.” Mit jelentsen ez? A cim^. laptervezőnek p r o t e kciója van ? Végül nézzük a sajtóból vett példaként legjelentősebb irodalmi folyóiratunk, a “Csillag” márciusi számát: Szlávik Ferenc fiatal költő versének címét — “Váci-utcán” — legalább a szerkesztőségnek kellett volna névelővel ellátnia. Ha leközölték, ennyi törődést megérdemelt volna. Egy másik fiatal költő versének címére — “Szovjet Iparművészeti Kiállításon” — ugyanez áll. A Tamási Áron könyvéről irt kritikában ezt a mondatot olvashatjuk: “E- lőbbi oldalon ünnepélyes komolyság —, itt ellenállhatatlan nevetés”. De még Áprily Lajos is ezt a címet adja tanulmányának: “Ányegin első versszakának m ü f o rd itói problémája” — ami ugyanoly hibás, akár a Lili bárónő s a Bob herceg, Vagyis, nem Anyegin személyiről, hanem a róla irt miiről lévén szó, a mondat a névelőt nem nélkülözheti. Az orosz, akárcsak a latin, nem használ névelőt. Csakhogy ami az oroszban ősi és természetes, az szögesen ellenkezik a magyar nyelv szabályaival s gyakorlata ugyanolyan helytelen, mintha akár az ellenkezőjét: a francia nyelv viszonylag túlzott névelő-használatát próbálnék' alkalmazni. Hollós Korvin Lajos (Budapest) Több alany után többesszám A Magyar Távirati Iroda egyik vasárnapi kiadásában olvassuk a következő mondatot: “Petőfi Sándor és Jókai Mór, irodalmunk e két nagy alakja, ifjúkorukban Pápán tanultak a református kollégiumban.” Ha Petőfi és Jókai ezt olvasná, rossz véleménynyel vvolna a mai kor nyelvérzékéről. A magyar nyelv egyik sajátossága ugyanis az. hogy több alanynál is egyesszámot alkalmaz. A mondat helyesen, igy hangzik: “Petőfi Sándor és Jókai Mór, irodalmunk e két nagy alakja, ifjúkorában Pápán tanult a r e f ormátus kollégiumban.” Kár hogy az MTI nyelvrontó szövegét változtatás nélkül vette át a Szabad Nép is, hétfői számában. Magyar Nemzet 1951 máj. 18 Ja -
