Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-06-10 / 22. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ June 10, 1354 “Auti-99 centért” Tisztelt Szerkesztőség! Május 26-án nálunk volt Deák Zoltán szeretett szerkesztő munkástársunk és tanítónk. Amikor a gyűlést megkezdte, első kérdése a£ volt hozzánk, hogy kedves magyar testvéreim, munkástársak, igaz-e hogy Clevelan- don lehet 99 centért uj autót vásárolni. Én erre azt válaszoltam, hogy a hirdetés igaz, de az első vevő, aki lett volna rá, azt a választ kapta, hogy sajnálják, már eladták. Annak az autónak csak egy kereke volt és két nyele, a gazdája kubikos volt, meghalt és elárverezték 99 centért. Erre a csalfa hirdetésre annyi gyönge gondolkodású ember jelent meg, hogy össze-vissza törték egymást, hogy nem győzte a mentőkocsi a kórházba szállítani a sebesülteket. De sok embert lehet még félrevezetni, de sok embernek volna szüksége a tanító Magyar Szóra, amelyet azért üldöznek, mert az igazságra, szeretetre tanítja az embereket. .Nagyon igaz, hogy ha a progresszív lapokat eltiltják, nem is lesz tiszteséges ember Amerikában. Ezt nem én mondom, hanem egy honatya mondta adok neki, mert a szólásszabadság még mindig alkotmányos, mert az igazság szólásból még a honatyák is sokat tanulnak, az elkábult agyuakat gondolkozásra, igazságra tanitja, és dicsőségesen a civilizációt mentik meg vele. Lehetne paradicsomot teremteni a földön, ha nem volnának telhetetlen, kapzsi emberek, ha a szeretet, a béke, az összetartás élne bennük. Micsoda dolog az, hogy egy embernek fél millió dolíár fizetése legyen évente és 5 és fél millió ember éhezik. Kereskedjenek a nagy világgal és nem lesz szükség háborús gyűlöletre. Azt mondta volt elnökünk, Roosevelt, hogy szükségünk van összetartásra, nem élhetünk szétszórva, kereskedelmet kel létesíteni és akkor mindenki dolgozni fog. Amit ígértem, hogy minden két hónapban küldök lapunk fenntartására $5.-t, annak eleget tettem 26.-án Deák munkástársnál. Nagyon kell spórolni, hogy arra is teljen, mert hiszen tudják, hogy 85 dollárból nem sok marad. B. I. Cleveland 0. Piknik a Mississippi partján Egész napos piknikre készülnek a Mississippi partján vasárnap julius 4-én. Nemzetiségi ételek, néptáncok, kórus, csónakázás, halászás. Külön attrakciók gyermekek részére. A pikniket, a Minneso- tai Sajtószabadság Bizottsága rendezi, George Marion lesz a főszónok. Érdeklődni lehet a bizottság elnökénél: Meridel Le Sueur 1769 Colfax Ave. South Minneapolis, Minn. tel. Kenwood 5 330 Olvasóink Írják... Az fáj az uraknak, hogy az óhazai magyar munkások ma már külföldi kéjutazásokat tehetnek. - Nem igy volt ez a “régi jó időkben” Több hazai hirt Tisztelt Szerkesztőség! Mellékelve 5 dolláros check a lap javára. A láppal meg vagyok elégedve, azonban nem ártana, ha többi hazai hir volna benne. Üdvözlettel L. C. Tisztelt Szerkesztőség! Lakótársam a clevelandi Szabadság márc. 30-i számát nyomta a kezembe, melyet átlapozva szemem megakadt egy cikken: Muszka magyarok a Riviérán, irta János Andor. A cikk közepére János Andor fényképe is be van nyomtatva. Kerekarcu, simára beretvált fiatalos férfi, alázatos, okos arcú, egy lelki atyára emlékeztet és bizonyára beszédmodora is olyan. A francia Riviérán §1 vagyunk kényeztetve a turis-t táktól — kezdi a cikket —, a világ minden részéből naponta érkeznek ide a különböző szinü és a technika összes vívmányaival felszerelt luxus autóbuszok, melyek öntik magukból Európa népeit, nemre és foglalkozásra való tekintet nélkül. Egyedül a kelet alattvalói nincsenek képviselve, mert őket hermetikusan vasfüggöny választja el a plutokrata világtól. Tegnap azonban kellemes csalódásban volt részem. A mentoni virágkorzón egy modern autóbusz ablakából magyar szó' csapta meg a fülemet. A gépkocsi tomporán ott ékeskedett nagy fekete betűkkel, hogy Hungária. Ha háromszor egymásután jön ki a ruletton a szerencseszámom, nem lettem volna olyan kellemesen, meglepve, mint a magyar rendszám láttára. Valósággal szédület fogott el, Budapest messzi illatát-éreztem az otromba, óvatosan körülballagtam a kocsit, a pillanat nagyszerűségét lassan akartam élvezni, majd .megszólítottam'a soffőrt: Pesti Magyarok? — kezdtem el a villáminterjút. Mindnyájan azok — válaszolta a söffőr barátságosan. Melyik irányból jöttek?— kérdezem tovább. Trieste, Milánon,.. Genuán keresztül tava- szias időben és simán — feleli. Nézem a turistákat, az ex- honfitársakat. 35 esztendő távlatában ismerősöket nem is keresek köztük. Többen sportosan, jól vannak öltözve, többen a nyugat számára m e s te r séges elegánciával, mintha színházba készülnének. De mindnek mosolygós az arca. Itt tavasz van és enyhe márciusi' fuvalat, a virágkorzó még a vasfüggöny tuliakban is költői ábrándokat, erjeszt. Főleg a fiatalokat fürkészem, az úgynevezett uj nemzedéket, akiktől I mi, örök emigránsok, fene- I ketlen, mélységbe sodródtunk. Nem egy világrész, nem is két óceán, hanem sokkal szélesebb ideológiai és lelki szakadék választ el bennünket. Az ő fiatalságuk és a miénk olyan helyzeti és eszmei differencia, mint egy brazíliai bennszülött és egy párizsi ősbohém közötti társadalmi válaszfal. Egy anyanyelvet beszélünk ,de azon nem értjük meg egymást. Maga is magyar? kérdezi egy pesti srác tőlem, akivel lassan szóba elegyedek. Igenlő válaszomra még megkérdezi : hát akkor miért nincs odahaza? Mit lehet erre őszintén felelni? Mondjam azt, hogy nekünk bölcs külföldi doktorok a szabadság gyógyító levegőjét tanácsolják? Emigráns vagyok — vá- laszaltam kissé erdesen. Már többen köriilállnak, főleg a hölgyek és ezért veszek két nagy csokor mimózát és a pesti lányok közt testvériesen szétosztom, a szebbeknek egy pár szállal többet adok. Kedvesen meg is köszönik. Maga nyilas volt? — kérdi egy hang a balfénekről. No nem, inkább jobboldali — adom meg felvilágosításként politikai hovátartozásomat. Többen összenéznek és fölényesen lemosolyognak, ők mind a parancsuralom hívei, sőt jelszavak emlőin felnevelt elitcsapat, akiket még/ külföldre is ki mernek engedni, akik nem daiszidálnak'és akiket nem mételyezhet meg az “átkos” kapitalizmus, nekik a liberálisokról és a szociáldemokratákról megvan a kollektiv véleményük, ahogy azt Moszkva és Rákosiék tanítják a politikai szemináriumokban. Istenem, milyen idegenek nekünk, nyugatiaknak ezek az emberek, közelebb áll hozzánk akármelyik emigráns, ha Sidneyben, Rio de Janeiróban, vagy Stockholmban is tölti száműzetése hosz- szu esztendeit. Azokat mégis a szabadság levegője füti és- nincs enek bekartotékozva rabláncon egy pártkertbe. Pontosan úgy jönnek elő nekem ex-honfitársaim, mint egykor a pesti lizsé bábszínházban Vitéz László és a többi epizód— figurák, dróton rángatják őket is, csak rajtuk nem lehet kacagni. Végül megkérdem, hogy tetszik a Cote d’Azur fenséges panorámája? Szép, de azért a Mátra se kutya — válaszolja az egyik megszállt ifjúmunkás. Félfüllel hallom, hogy az egyik lány idegen nyelven oroszul mond valamit a társ- I nőjének. Pesti srác koromban mi a szép magyar nyelv többféle formáját gyakoroltuk, egymás között V-vel, dumáltunk angyalföldi módra, halandzsáztunk... de mindig magyar vonatkozásban. Mielőtt elbúcsúztam tőlük, önkénytelenül az jutott eszembe, hogy érdemes-e ezen megtanfolyamozott fiatalságért szélmalomharcot vivni szóban és Írásban ? Érdemes! Hogy ők'is majd később csak magyarok lehessenek. Edig a levél, a Muszka ma4 gyarok a Riviérán. János Andor ur zseniális szakértője a mesterségének, gyönyörűbben nem lehetett volna megírni a találkozási jelenetet. Azt azonban nem tudom, mi is hát az ő élettörténete, családi származása, vagyoni állása, vagy hogy milyen állásban volt 34 évvel ezelőtt, amikor emigrált és miéi’t. Egyet azonban üzenhetek neki. Annak ellenére, hogy én nem vagyok magas iskolát végzett egyén, mint őkegyel- me, abban igaza van, csak más értelemben, hogy azokat a magyarokat, akikkel találkozót a Riviérán nem lehet úgy kinevetni, mint a pesti bábsznház bohócát, habár János Andor ur politika bohócoknak tartja őket. ők igenis tudják, hogy az emberiség útja arra megy, melyen ők haladnak. Azt a szép luxus autóbuszt már ők készítették, írtért most Magyarországon a munkások gyermekei is járhatnak -a technikai iskolába. Erre halad az emberség útja, János Andor ur! A pat- riárkális vezetésből a királysághoz, a királyságtól a modern kapitalizmushoz és a modern kapitalizmustól a szocializmushoz. Taylor József “Még van egy kis munkánk!” Tisztelt Szei’kesztőség! Négy hónapi betegség után visszamentem dolgozni. A nagy operáció után elég jól érzem magam. Igaz, nem vagyok olyan erős, mint azelőtt. Most jelenleg még van munka, ahol dolgozom és nem küldik nyugdíjba az öregeket. Már, én is 69 éves leszek novemberben, hát próbálok maradni valameddig. A munka jelenleg úgy néz ki, hogy ha nem jön uj rendelés, akkor a nyár utoljára lesz elbocsátás innen is, ahol hadimunka megy. Egy baltimorei olvasó Kétszer ad, aki gyorsan ad Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldöm a tiz dollárt, hetet a lapom megújítására, hármat meg a lapunk segítségére. Sajnálattal írom, hogy három dollárral tudok hozzájárulni tudva azt, hogy a szerkesztőségünknek nagyobb összegű segítségre van szüksége a mai földi istenverte napjainkban. De nem tehetem, mert öreg, hetvenegy éves vagyok, tele reumával. azt a kis pénzt, amit keresek, az orvos elszedi tőlem. Vagyok őszinte tisztelőjük Vámos “Öregek vagyunk, méhelünk legelni” Tisztelt Szerkesztőség! Level tikét megkaptam, melyben kérik hátralékomat. Ezt most nem tudom megtenni, mert nem dolgozom, s hogy mikor tudok dologozni, azt nem tudom, mert azt mondták a munkahelyen, én idős vagyok a munkára, vannak már helyettem fiatalok, akik jobban bírják a munkát. Mi pedig már mehetünk legelni, már van mit harapni a zöld fiiból. Ha öregségi segélyért folyamodok, akkor azt mondják, arra még fiatal vagyok, nem értem még el azt az időt. Egy kanadai munkás “Hosszú életű legyen a lapunk” Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök újból 10 dollárt, 7-t egy barátom részére, mint megújítást, 2 dollárt tőle és egyet tőlem ajándékkép. A múlt hónapban nem tehettem, mert nem volt, mert mind a ketten penzión- vagyunk és ha kapunk egy kis mellékes munkát, csak úgy tudunk segíteni a mi szeretett lapunkon, hogy hosszú életű legyen. Tehát cseréljék meg a barátom cimszalagját, mert azt mondja, hogy nagyon szereti a lapot, már csak ott találja meg az igazságot. Már mind a ketten hetvenesek vágyunk. Őszinte tisztelőjük Egy Allentowni munkás Költségvetés A nagyobbára csak ponyvaregényekkel üzérkedő 25 centes puhafedeles könyveket kiadó ipart is utolérte a gazdasági válság. Nagy csappanás következett be a forgalomban. Az egyik kiadóvállalat a múlt héten 9 millió példányt égetett el raktárából, mert még igy is jobban jött ki, mintha tovább is kellett volna raktárbért fizetni értük. CAMP KINDERLAND Sylvan Lake, N. Y. Fiuk és leányok 6-tól 15 éves korig. — 8 hetes szezon 2, 4, 6, 8, hetes időre kapható Gyermek camp, mely progresszív nevelést ad, faji megkülönböztetés nélkül. Különböző sportok. Kulturprogrammen a zsidók 300 éves hozzájárulása az amerikai demokráciához énekben, táncokban és színdarabokban kifejezve Felnőttek részére kitűnő hely CAMP LAKELAND Neworki iroda: 1 Union Square W. AL 5-6283 - New York 3, N.Y. NE HAGYJUK A HALADÁS FÉNYÉT kialudni Magyar Amerikában! — Adakozzunk a lap javára!
