Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-06-03 / 21. szám

June 3, 1954 u AMERIKAI MAGYAR SZQ FUTÓSZALAGOS KULTÚRA Mar del Plata, Argentínában nemrég zajlott le a nem­zetközi filmfesztivál. Az ott bemutatott hollywoodi filmter­mékek az alanti benyomásokat keltették Újházi Jánosban, a buenos airesi “Hatikva” c. folyóirat külmunkatársában: A régi kezdetleges némafilm még nem konfekcionált tucatáru, hanem tényleg művészet. Művészet aminek in­dult: a nyolcadik művészet. Amilyennek eredetileg indult mielőtt még megtollasodott hózentráger-ügynökök és rene­gát szakmahagyott hashajtó-vigécek vették kezükbe. . . Ke­zükbe vették és ezek a kezek tudtak dollármilliárdokat csi­nálni, de művészetet soha. Dollármilliárdokat csinálni nem szégyen, sőt azaz hogy legsötebb!.. . Pénzt csinálni szintén művészet, nem is a legutolsó, de könyörgöm, mi köze ennek a művészethez, az igazi a tiszta művészethez ? amely ugyan csak a lehető leg­ritkább esetben hoz milliókat, de legalább művészet... A íentemlitett tisztes hózentráger és hashajtó bisniss- mannek költséget s főleg fáradságot nem kiméivé futósza­lagra helyezték a művészetnek induló filmet, konfekciós tö­megproduktumot csináltak belőle. A művészetből óriási ka­pacitású álomgyárak lettek. ízetlen, sőt Ízléstelen szellemi népkonyha. ‘ \ Ez a futószalagra helyezés vörös fonalként, illetve rikító vásárian tarka pántlikaként húzódik Végig aztán az összes többi művészeteken is. A filmen, Conrad Veidtek, Elisabeth Bergnerek, Paul Munik és John Barrymoorek helyett , félméteres géppisz­tolyok ugatnak (celluloid méterenkint 3 halott), Rita Hay­worth, Marylin Monroek, Madelain Carrolok, Pampaninik, Lollobrigidák és Mangánok'(nép hyper...) riszálják daga­dozó idomaikat, duzzadó bájaikat melyeket a könnyebb ért­hetőség kedvéért alig takar valami és még centiméterek­ben is alig kifejezhető textil számlával terhelik meg az álom trösztök büdzséjét. Ez roppant praktikus, mert a külön­böző öreg (és kevésbbé öreg) kecskék is jóllaknak (alapo­san) nézni valóval és a káposzta, azaz a dollár is megmarad. Eme “művésznők” játszani, mozogni, beszélni ugyan nem tudnak, de ez nem hiba és nem is fontos, hiszen nem azért vannak odaállítva s ezenkívül egytől-egyig birtoko­sai valamilyen halhatatlan klasszikus címnek vagy rangnak: Az egyik Bikini királynő, a másik Miss Comb, a harmadik Miss Kebel, a negyedik “Princess of bottom” (gyengébbek kedvéért: a huszas években volt egy táncnak becézett vo- jbáSbui sojuod b >j0uuo ‘((uioj;oq Jpujq,,' JtgfAiq £3n ‘svqSuu fordítása: fekete fenék). Ezen művésznők a mai futószalagos bisness-kultura eme felkent papnői, ezek a bikinis vestaszüzek, végig riszál­ják, végig vonagolják a technikolor szirupba mártott 1500— 2000 celluloid métert. Riszálnak a végkimerülésig (bandázs ... sőt minden egyéb nélkül) mert hiszen mit tehetnének egyebet,, ez az egy amihez értenek, ami tanult mesterségük és mert hiszen valamit csak csinálni kell, valamit mozgatni, használni kell a heti néhány-ezer dollárocskáért, ha már fe­jüket, agyukat, tehetségüket, gyári hiba következtében hasz­nálni képtelenek. A “mo'dern” irodalom portréja sem sokkal vigasztalóbb. Itt remekírók, klasszikusok helyett, a rikító tarkafedelü, agyalágyult képregények uralják a piacot (azelőtt ezt úgy hívták, hogy “irodalmi berkek”). A “Shazam”, Gibi, Biriba, Guri, Bimbi, Bambu, Bamba, Superman. Hoppalong Cassydi és a magasságos ég tudja még miféle vad című, hajmeresz­tő ökörségek rontják a világ szellemi levegőjét. Rémregények, detektív és kalandor históriák mindig voltak, Ponson du Terrail e Poe Edgar óta. Viszont ezekben legalább értelem, fantázia, meseszövés, logikus épkézláb gondolatmenet volt. Ezek mégis még a szellemhez szóltak, ezek még mondtak valamit, még ha Edgar Wallace, Agathe Christie, Dorothy Sayers vagy Rejtő Jenő Írták is őket. Sőt még egy Nick Carter, Professor Sfinx, Mister Nobody vagy Buffalo Bill is valóságos klasszikus mély remekművek vol­tak ezekhez a tartkabarka hygiénikus-papirokhoz képest. A fenti cifranevü marhaságok valamennyien csak ké­i.f»ecskékböl állanak, amiket még olvasni sem kell, nem szük­séges fárasztani a kis,, sőt egyre kisebb tekervényü •agyakat, csak nézegetni kell őket, mint az elemi iskolában, vagy a dedóban. . . — “Ur — ir”. .. nem... --- Ur _ ri... De még hogyan ri, öklömnyi könnyekkel. . . hogy hová sülyedtiink, hogy hová sülyedt az állítólag gondolkodásra ■ szolgáló nyakunk fölötti, hatalmas gumószeríi kinövés. A zenéről úgyszólván már alig van mit szólni... de strigiis que non sunt... miről beszéljünk?... itt már év­tizedek óta szomorú a stagnálás és a Bugi Vugin, Be Bop-on •r és Sambán kívül úgyszólván nincs is miről megemlékezni, ! évtizedek óta nem születik semmi. A rádióban a Beethoven symfoniákat, Bach kantátákat három pereenkint szakit ja félbe egy-egy fazéksmirgliző, hashajtó vagy tyukszemirtó reklám. A nivó halott, éljen a profit! — Dante helyett Rita Hayworth combjai képviselik a paradicsom kapuját. Marylin ráült Oféliára. .. thats O. K___ Hurrá! Hacsek ledöfte Shakespearet! írók- Szellem? Művészet? Gondolat? Lélek? ... üres dolgok... locsogás... hány százalék a bruttó?!... Cash... A gondolat, a tegnap hazajáró kísértetei, a szellem még itt-ott lézengő néhány kóbor árva szegénylegénye ? — Élet- képtelenek ! Taszítsátok le őket a Wall Street Taigetosáról! (Sao Paulo.) Chaplin, Sosztákovics békedijai A világ béketanács által az 1953-as békedijakkal kitüntetett nyertesek között két világhírű művész is van: Charles Chap­lin és Dmitrij Sosztákovics, a j zenezerző. — A dij 14,000 dől- i lár. Chaplin már bejelentette, hogy az összeget svájci, angol 'és osztrák jótékonysági intéze­tek közt osztja el. Azt mondja, hogy a dijat örömmel fogadja el, mert mindenkor boldogan tá­mogatta a nemzetközi béke ügyét, azokat az embereket és szervezeteket, amelyek ennek érdekében küzdeneK. 1 FÉRFJRUHÁK \ > Alig használt neves gyűrtmá- j $ nyu, sok rendelésre készült: í $100 és magasabb értékben, j ■! $15.00 és feljebb kapható \ Louis Sanders ;; 15H First Avenue. N. Y. C. i telefon: RE 4-5043 ;;E hirdetés felmutatója a vá- !; !; sárolt ruhával hasznos aján-i; ;! dékot kap. j! ;; a 80 és •il-ik utcák között New York Undertaking Go., Inc. SZOLGÁLJUK A NÉPET Ballo János R. Lie. Mgr. 240 East 80th Street New York 21, N. Y. Telefon: TR 9-5404 I A Magyar Szó nagy "kettőt egyért” előfizetési kampánya Lapunknak sürgősen 500 uj előfizetőre van szüksége, hogy pótolni tudjuk az elmúlt hónapok folyamán szenvedett veszteségeinket. Szerkesztőségünk és kiadóhivatalunk azon a véleményen van. hogy ma, amikor AZ AMERIKAI NÉP TÍZMILLIÓI KEZDENEK ARRA AZ ÁLLÁSPONTRA ÁTÁLLNI A BÉKE FENNTAR­TÁSA AZ INDOKÍNAI ÉS MÁS ÁZSIAI HÁBORÚS TERVEK ELLENZÉSÉBEN, A McCARTHYZMUS EL­ÍTÉLÉSÉBEN MINT AMELYEN A MI LAPUNK ÁLL. lapunk terjesztésére UJ, EDDIG NEM ISMERT LE­HETŐSÉGEK KELETKEZTEK! Hogy ezeket a lehetőségeket kihasználjuk, kiadóhivata­lunk olyan tervet dolgozott ki, amely lehetővé teszi AHN­DEN EGYES OLVASÓNKNAK, hogy megmutassa jóakara­tát lapunk iránt, hogy tettekkel vegyen részt a lapépités nagyszerű fontos munkájában. A tervünk egyszerű. Minden olvasónk, aki e hónap fo­lyamán beküldi előfízestésének legalább egy évi megújítását, e megújítással KÉT ELŐFIZETÉST eszközölhet. A saját­ját ÉS EGY UJ ELŐFIZETÉST HÁROM HÓNAPRA. Ezzel mindenki számára lehetővé válik, hogy szerezzen egy uj előfizetőt a lapnak a lehető legkedvezőbb körülmé­nyek között. Mindegyikünknek van olyan ismerőse, aki muii- kásérzelmü, de akit eddig nem tudtunk rávenni, hogy leszur­kolja a hét dollárt lapunkra. Most az ilyen ismerősöknek megindíthatjuk a lapot, alkalmat adva ueki. hogy megis­merkedjen és maga is állandó olvasójává váljon sajtónknak. Természetesen csak olyannak érdemes oly módon megindí­tani a lapot, akiről tudjuk, hogy saját fejével gondolkozik, hogy érdeklődik a munkásság ügye iránt. Ilyenek például a volt Testvériség tagjai. Azonkívül sok száz olyan magyar testvérünk, akik az elmúlt evek folya­mán mondták le lapjaikat. Testvérlapjaink a Nők Világa, TÉny. stb. olvasói között is sokat megnyerhetünk ilyen mó­don. Csaknem mindenki számára van hát bő lehetőség egy- egy uj előfizetés szerzésére. Használjuk fel tehát e nagyszerű alkalmat lapunk ko­moly megerősítésére. Tegyük 1954-et nevezetessé a Magyar Szó építésének esztendejévé. A MAGYAR SZÓ KIADÓHÍV AL AT A Magyar Szó 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Én is jónak találom a “Két előfizetést — egynek árá­ért” gondolatát. Itt, küldök .............. dollárt, amely elle­nében hosszabbitsák meg saját előfizetésemet ................. évre és azonfelül indítsák meg a Magyar Szót 3 hónapra e cimre: Uj olvasó: ............................................................................... Cime: ................................................................................. Az én nevem: .......................................................................... Címem: ................................................................................... Lapszemle

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents