Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-06-03 / 21. szám

r ITT AZ IDÖ, MOST VAGY SOHA! Védjük meg hazánkat és az egész világot a H-bombás háború borzalmaitól, írjunk Eisenhower elnöknek, képviselő­inknek, helyi lapunknak és kérjük: 1. Nemzetközi konferenciát az atom- és hidrogénbom­bák betiltására 2. A világ minden politikai és gazdasági problémájának BÉKÉS utón való megoldását. Vol. III. No. 21, Thursday, June 3, 1954 NEW YORK, N. Y. Egyes szám ára 15c Published Weekly by the Hungarian Word Inc., 130 East 16th Street, .New York 3, N. Y Entered as 2nd Class Matter Dec. 3L._4tX*2^at the P.O. of N.Y., N.Y. under the Act of March, 2, 1879 v : , INTÉZET ÍJ A mccarthyzmus és az amerikarközvélemény McCarthy szenátort a hatalom “bitorlójának” nevezte jóformán az a nyilatkozat, amelyet a múlt héten a Fehéz Ház bocsátott ki. McCarthy azonnal készen volt a mérgezett válasszal és a demokrata párt “huszévi árulását” most már im­már “huszonegyévi” árulássá tágította ki, hoz­zászámítva tehát az Eisenhower-kormány tizen­hathavi működéséből egy egész évet. A vitás ügy, a súrlódás nagy lángokkal lobo­gott és a hadseregen tulcsapva már Eisenhower elnökig vágódott. Hovatovább úgy fog kinézni, hogy az ellentétek a szenátor és az elnök között állnak fenn, vagyis egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a szenátor az elnök helyére vagy fejére pá­lyázik. Ngyan a szenátorok egy része a kor­mány egyre gerincesebb állásfoglalását pártolja, másik része azonban még mindig McCarthy mö­gött van vagy igyekszik legalább semleges arcot vágni. De valamennyien panaszkodnak, hogy a szakadás súlyos károkat okozhat a pártnak egy választási évben. Ezzel párhuzamosan a demokraták is taktikát változtatnak. Miután hónapokon keresztül csak védekeztek a “huszévi árulás” vádja ellen, most úgy látják, hogy a szenátor alól kicsúszik a ta­laj, tehát támadásba mentek át, a mccarthyz- musból pártkérdést csináltak és a kormányt tűz alatt tartották. Az ország népe megtudta végre / Abból az egyszerű ügyből, hogy McCarthy és jogtanácsosa, Roy Cohn, kedvezményeket igye­keztek kiverekedni protezsált barátjuk, Havid Schine, a milliomosgyerek közlegény számára, igen bonyolult politikai ponyvaregény lett. Ta­lán más szenátorok és képviselők is megpróbál­koztak már ilyesmit kijárni egyes katonák szá­mára anélkül, hogy ilyen nagy kalamajka szár­mazott volna-belőle. S talán McCarthyék is meg­úszhattak volna következmények nélkül, ha egy­szerűen beismerik kijárásaikat. De ugylátszik a szenátornak szüksége volt reklámra, amelyből nagy politikai tőkét remélt kovácsolni a maga számára. Nagy reményeket fűzhetett a rádió és a televízió által közvetített látványossághoz, amellyel népszerűsíteni gondolta a maga fasiszta politikai előretörését. És ha az országos hiszté­riát, a boszorkányüldözést még Trumanék és a demokraták kezdték el, majd a republikánusok szavazatfogásra, a hatalom megragadására to­vábbra is használták, az általuk elért gyümölcsö­ket azonban McCarthyék szerették volna bezse­belni. És hogy a kontroverzia egyre szélesebb gyűrűket vetett, McCarthy egyik elszólást s bak­lövést a másik után követett el. Kiderült a tur­pisság a hamisított fényképpel meg a hamisított. Edgar Hoover-Ievéllel. 'A szenátor olyan kijelen­téseket tett, amelyek az ország népét ellene inge­relték. A nagy pernek pedig az lett a valóságos következménye, hogy az ország népe végre tiszta képet nyerhetett a szenátor “módszereiről”, sőt magáról a mccarthyzmusról is, amelyet, mint fo­galmat, elhallgatott előle az amerikai nagysajtó. Így tudta meg az ország népe azt, amit a munkás­sajtó már évek óta ostoroz, ami ellen igyekezett közhangulatot teremteni, de hangja nem jutha­tott el a nép nagy tömegéhez, amely azonban vég­re most megtudta, megtanulta és reméljük, meg­értette. Olyan politikai propaganda ez, amely a baloldal küzdelmeit az elmúlt éveken át teljes mértékben igazolta. Ma már az amerikaiak «íillióinak megmutatták, hogy nem a baloldal tör az amerikai kormány és alkotmány megdöntésére, hanem a fasisztaszelle- rnü jobboldal, tehát az “a világos és jelenveló ve­szély” az Egyesült Államokra nézve.­A törvények fölé helyezi magát Így többek között McCarthy megtagadta el­árulni nevét annak a hadsereg kémszolgálatában alkalmazott tisztnek, aki neki adatokat szolgál­tatott. Pedig az a tiszt félre nem érthetően meg­szegte a hadsereg szabályait és az elnök paran­csát, amely titoktartást rendelt el a biztonsági adalékokat illetően. Ott van az 1947-es kémkedés­ről szóló törvény és az 1950-os belső biztonsági törvény, amelyek bűncselekménnyé nyilvánítják, ha illetéktelen személy a nemzetvédelemre Vo­natkozó információt kiad a titkos irattárból. Ez­ért McClellan, az albizottság egyik demokrata tagja, keményen megtámadta a szenátort, aki a következőket felelte múlt hét csütörtökén: “Kijelentem, hogy szerintem az az eskü, ame­lyet a kormány szolgálatában álló minden sze­mély letesz, hogy megvédi az országot minden ellenség ellen, torony magasságban áll bármiféle elnöki utasítás fölött. Szeretném a kétmillió kor- máuyaLkalymazottnak tudomására adni, hogy meggyőződésem -szerint kötelességük ideadni ne­künk minden információt, amellyel rendelkez­nek.” A “bitorló” és a “hatalomra szomjas demagóg” Ez volt az a kihívás az elnök ellen, amiért a nyilatkozatot a Fehér Ház kibocsátotta s amely­ben az állt, hogy “a kormány végrehajtó ágaza­tát illeti meg az alapvető felelősség törvényeink és az elnöki parancsok végrehajtásáért. Ezt a felelősséget nem bitorolhatja senki, aki esetleg a törvényeken felülállónak igyekszik magát fel­tolni.” Amire McCarthy azt felelte, hogy a kor- mányalkalmozattak “kötelesek nekem informá­ciót szolgáltatni, még akkor is, ha némely bürok­rata ezt titkosnak is pecsételi meg.” (Később azt állította, hogy ezt nem az elnökre értette, de hogy kire, azt sem mondta meg.) Hétfőn, amikor Eisenhower a Columbia-egyé- tem ünnepélyén nagy beszédét elmondta, amely­ben többek között megint támadta a Szovjet­uniót, célzott McCarthyra is, amikor a “személyes hatalomra szomjas demagógokat” ostorozta. Eri’e kapta egyébként a leghosszabb és a leghangosabb ovációt és hurrázást. Ilyen és ehhez hasofiló epizódok axTa vallanak, hogy McCarthy szekérrudja kifelé áll. A Roy Cohn tanúskodása is döntő pontokban ellentmond a Stevens hadseregminiszter eskü alatt tett kije­lentéseinek. De mindent összevetve sem lehetne még határozottan leszegezni, hogy a republikánus párt ki fogja vetni magából az annyi kellemetlen séget okozó szenátort, akinek kétes választási ér­tékében még sokan bíznak. Bár ez végeredmény ben nem is olyan lényeges. Az igazi ellenség Mert ne felejtsük el, hogy McCarthy, még ha róla nevezték is el, nem azonos a mccarthyzmus­sal. A mccarthyzmus, a feltörekvő amerikai fa­sizmus, megmax-ad akkor is, ha McCarthy! sike­rülne kiütni a nyeregből. Az eisenhowexá politika törekvései nemigen külöxxbözixek az övétől. A hai- cot tehát nemcsak McCarthy, haxxem a mccar­thyzmus ellen is meg kell vívnia az amerikai nép­nek a novemberi választásokon, amelyeken idén még bizonyos, hogy a kétpárti rendszer marad az a forma, amelyen keresztül az amerikai nép túl­nyomó többsége most még kifejezésre juttathat­ja magát a politikában. A mccarthyzmus pedig mindkét nagypártban létezik külön-külön és mindegyikben meg kell küzdeni vele. Az ország összes McCarthy- és mccarthyzmus elleni erőinek össze kell majd fogniuk a választá­sokon : a szervezett munkásoknak és a néger nép­nek, a mccarthyzmust ellenző demokratáknak és republikánusoknak, a liberális és független szava­zóknak egyaránt, mert csak ez az óriási összefo­gás lesz képes arra, hogy egy McCarthy-ellenes kongresszust szavazzanak be. Mindenesetre ak­kor, ha McCarthy kiesixe a politikai sakktáblá­ról, a i’epublikánusok, vagy mondjuk: a nxccar- thysták nemigen- fognak tudni mást tenni a he­lyébe, akinek hozzá hasonló hírneve lenne, bár pótlásban nem lenne hiány. Ezért kell minden kö­rülmények között a mccarthyzmus ellen harcol­ni és a McCarthy-ellenes koalíciót létrehozni a választásokba. Flanders Hitlerhez hasonlítja McCarthyt WASHINGTON. — Ralph E. Fjanders, ver- monti republikáxxus szenátor, dörgedelmes beszéd­ben támadta McCarthy szenátort a szenátusban és többek között kijelentette, hogy McCarthy kommunistaellenes kampánya “annyira hasonlít Hitleréhez, hogy minden védtelen kisebbség Szi­vében félelmet ébreszt” és “széthúzást és zavart kelt, bárhova megy.” Flanders aztán azzal vádol­ta a szenátort, hogy oly “esztelenül csapkod fej­széjével”. hogy saját republikánus pártját is ket- téhasitju.” Majd azzal vádolta az albizottságot, hogy nem hatol be “a rejtély igazi magvába”, ez pedig nem egyéb, mint Schine, Cohn s MrCarthy személyes kapcsolatai. Ám Flanders is elkövette azt a hibát, hogy miközben McCarthyt támadta, őmaga is vörösfalásba tévedt. McCarthy azt fe­lelte neki, hogy “vagy szenilis vagy gonos5T.” Államcsíny Kelet-Pakisztán ellen A nyugatpakisztáni kormány, amely Washing­tonnal lepaktált, Mohammed Ali miniszterelnök­kel és Ghulam Mohammed tábornok kormány­zóval az élén letartóztatta Kelet-Pakisztán mi­niszterelnökét, Falzul Huq-ot, kormányát pedig feloszlatta. Kelet-Pakisztán élére egy teljhatalmú kormányzót tettek, a rend fenntartására meg a pakisztáni hedsereg és haditengerészet egységeit küldték be. Falzul Huq nemx'ég — mint emléke­zetes — elsöprő választási győzelmet aratott a Muzulmán. Liga és a karacsi kormány fölött, amikor is az országrész demokratikus erőinek egységfrontja elkergette a légi, reakciós rend­szert. Pakisztán lakosságának több mint a fele él Kelet-Pakisztjinban, amely 1,000 mérföldnyi tá­volságra fekszik Nyugat-Pakisztántól és a két országrész közt India területe húzódik el. Kelet- Pakisztán a világ juta termelésének a -központja. A nyugatpakisztáni kormány, amely végső so­ron uralkodik Kelet-Pakisztán fölött is, nyilván­valóan washingtoni befolyásra jól felkészült az államcsínyre, mert görbe szemmel nézte a kelet­pakisztáni népfrontban szerepet játszó szélső baloldali erők részvételét. A puccsra ürügyet az szolgáltatott, hogy líuq állítólag hangoztatta, hogy elszakad Nyugat-Pakisztántól. A diktátornak megtett Iszkander Mirza tábor­nok a központi kormány hadügym.hxisztere. Huq miniszterelnökkel egyidőben 210 vezető kelet­pakisztáni politikust is börtönbe vetettek. Az egész eljárás fasiszta jellege szemmellátható. Készüljünk a Nagy Keleti Népünnepélyre! V asárnap, junius 13-án, egész nap az International Parkban, 814 East 225-ik utca, Bronx, N. Y. AMERIKAI

Next

/
Thumbnails
Contents