Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-06-03 / 21. szám
r ITT AZ IDÖ, MOST VAGY SOHA! Védjük meg hazánkat és az egész világot a H-bombás háború borzalmaitól, írjunk Eisenhower elnöknek, képviselőinknek, helyi lapunknak és kérjük: 1. Nemzetközi konferenciát az atom- és hidrogénbombák betiltására 2. A világ minden politikai és gazdasági problémájának BÉKÉS utón való megoldását. Vol. III. No. 21, Thursday, June 3, 1954 NEW YORK, N. Y. Egyes szám ára 15c Published Weekly by the Hungarian Word Inc., 130 East 16th Street, .New York 3, N. Y Entered as 2nd Class Matter Dec. 3L._4tX*2^at the P.O. of N.Y., N.Y. under the Act of March, 2, 1879 v : , INTÉZET ÍJ A mccarthyzmus és az amerikarközvélemény McCarthy szenátort a hatalom “bitorlójának” nevezte jóformán az a nyilatkozat, amelyet a múlt héten a Fehéz Ház bocsátott ki. McCarthy azonnal készen volt a mérgezett válasszal és a demokrata párt “huszévi árulását” most már immár “huszonegyévi” árulássá tágította ki, hozzászámítva tehát az Eisenhower-kormány tizenhathavi működéséből egy egész évet. A vitás ügy, a súrlódás nagy lángokkal lobogott és a hadseregen tulcsapva már Eisenhower elnökig vágódott. Hovatovább úgy fog kinézni, hogy az ellentétek a szenátor és az elnök között állnak fenn, vagyis egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a szenátor az elnök helyére vagy fejére pályázik. Ngyan a szenátorok egy része a kormány egyre gerincesebb állásfoglalását pártolja, másik része azonban még mindig McCarthy mögött van vagy igyekszik legalább semleges arcot vágni. De valamennyien panaszkodnak, hogy a szakadás súlyos károkat okozhat a pártnak egy választási évben. Ezzel párhuzamosan a demokraták is taktikát változtatnak. Miután hónapokon keresztül csak védekeztek a “huszévi árulás” vádja ellen, most úgy látják, hogy a szenátor alól kicsúszik a talaj, tehát támadásba mentek át, a mccarthyz- musból pártkérdést csináltak és a kormányt tűz alatt tartották. Az ország népe megtudta végre / Abból az egyszerű ügyből, hogy McCarthy és jogtanácsosa, Roy Cohn, kedvezményeket igyekeztek kiverekedni protezsált barátjuk, Havid Schine, a milliomosgyerek közlegény számára, igen bonyolult politikai ponyvaregény lett. Talán más szenátorok és képviselők is megpróbálkoztak már ilyesmit kijárni egyes katonák számára anélkül, hogy ilyen nagy kalamajka származott volna-belőle. S talán McCarthyék is megúszhattak volna következmények nélkül, ha egyszerűen beismerik kijárásaikat. De ugylátszik a szenátornak szüksége volt reklámra, amelyből nagy politikai tőkét remélt kovácsolni a maga számára. Nagy reményeket fűzhetett a rádió és a televízió által közvetített látványossághoz, amellyel népszerűsíteni gondolta a maga fasiszta politikai előretörését. És ha az országos hisztériát, a boszorkányüldözést még Trumanék és a demokraták kezdték el, majd a republikánusok szavazatfogásra, a hatalom megragadására továbbra is használták, az általuk elért gyümölcsöket azonban McCarthyék szerették volna bezsebelni. És hogy a kontroverzia egyre szélesebb gyűrűket vetett, McCarthy egyik elszólást s baklövést a másik után követett el. Kiderült a turpisság a hamisított fényképpel meg a hamisított. Edgar Hoover-Ievéllel. 'A szenátor olyan kijelentéseket tett, amelyek az ország népét ellene ingerelték. A nagy pernek pedig az lett a valóságos következménye, hogy az ország népe végre tiszta képet nyerhetett a szenátor “módszereiről”, sőt magáról a mccarthyzmusról is, amelyet, mint fogalmat, elhallgatott előle az amerikai nagysajtó. Így tudta meg az ország népe azt, amit a munkássajtó már évek óta ostoroz, ami ellen igyekezett közhangulatot teremteni, de hangja nem juthatott el a nép nagy tömegéhez, amely azonban végre most megtudta, megtanulta és reméljük, megértette. Olyan politikai propaganda ez, amely a baloldal küzdelmeit az elmúlt éveken át teljes mértékben igazolta. Ma már az amerikaiak «íillióinak megmutatták, hogy nem a baloldal tör az amerikai kormány és alkotmány megdöntésére, hanem a fasisztaszelle- rnü jobboldal, tehát az “a világos és jelenveló veszély” az Egyesült Államokra nézve.A törvények fölé helyezi magát Így többek között McCarthy megtagadta elárulni nevét annak a hadsereg kémszolgálatában alkalmazott tisztnek, aki neki adatokat szolgáltatott. Pedig az a tiszt félre nem érthetően megszegte a hadsereg szabályait és az elnök parancsát, amely titoktartást rendelt el a biztonsági adalékokat illetően. Ott van az 1947-es kémkedésről szóló törvény és az 1950-os belső biztonsági törvény, amelyek bűncselekménnyé nyilvánítják, ha illetéktelen személy a nemzetvédelemre Vonatkozó információt kiad a titkos irattárból. Ezért McClellan, az albizottság egyik demokrata tagja, keményen megtámadta a szenátort, aki a következőket felelte múlt hét csütörtökén: “Kijelentem, hogy szerintem az az eskü, amelyet a kormány szolgálatában álló minden személy letesz, hogy megvédi az országot minden ellenség ellen, torony magasságban áll bármiféle elnöki utasítás fölött. Szeretném a kétmillió kor- máuyaLkalymazottnak tudomására adni, hogy meggyőződésem -szerint kötelességük ideadni nekünk minden információt, amellyel rendelkeznek.” A “bitorló” és a “hatalomra szomjas demagóg” Ez volt az a kihívás az elnök ellen, amiért a nyilatkozatot a Fehér Ház kibocsátotta s amelyben az állt, hogy “a kormány végrehajtó ágazatát illeti meg az alapvető felelősség törvényeink és az elnöki parancsok végrehajtásáért. Ezt a felelősséget nem bitorolhatja senki, aki esetleg a törvényeken felülállónak igyekszik magát feltolni.” Amire McCarthy azt felelte, hogy a kor- mányalkalmozattak “kötelesek nekem információt szolgáltatni, még akkor is, ha némely bürokrata ezt titkosnak is pecsételi meg.” (Később azt állította, hogy ezt nem az elnökre értette, de hogy kire, azt sem mondta meg.) Hétfőn, amikor Eisenhower a Columbia-egyé- tem ünnepélyén nagy beszédét elmondta, amelyben többek között megint támadta a Szovjetuniót, célzott McCarthyra is, amikor a “személyes hatalomra szomjas demagógokat” ostorozta. Eri’e kapta egyébként a leghosszabb és a leghangosabb ovációt és hurrázást. Ilyen és ehhez hasofiló epizódok axTa vallanak, hogy McCarthy szekérrudja kifelé áll. A Roy Cohn tanúskodása is döntő pontokban ellentmond a Stevens hadseregminiszter eskü alatt tett kijelentéseinek. De mindent összevetve sem lehetne még határozottan leszegezni, hogy a republikánus párt ki fogja vetni magából az annyi kellemetlen séget okozó szenátort, akinek kétes választási értékében még sokan bíznak. Bár ez végeredmény ben nem is olyan lényeges. Az igazi ellenség Mert ne felejtsük el, hogy McCarthy, még ha róla nevezték is el, nem azonos a mccarthyzmussal. A mccarthyzmus, a feltörekvő amerikai fasizmus, megmax-ad akkor is, ha McCarthy! sikerülne kiütni a nyeregből. Az eisenhowexá politika törekvései nemigen külöxxbözixek az övétől. A hai- cot tehát nemcsak McCarthy, haxxem a mccarthyzmus ellen is meg kell vívnia az amerikai népnek a novemberi választásokon, amelyeken idén még bizonyos, hogy a kétpárti rendszer marad az a forma, amelyen keresztül az amerikai nép túlnyomó többsége most még kifejezésre juttathatja magát a politikában. A mccarthyzmus pedig mindkét nagypártban létezik külön-külön és mindegyikben meg kell küzdeni vele. Az ország összes McCarthy- és mccarthyzmus elleni erőinek össze kell majd fogniuk a választásokon : a szervezett munkásoknak és a néger népnek, a mccarthyzmust ellenző demokratáknak és republikánusoknak, a liberális és független szavazóknak egyaránt, mert csak ez az óriási összefogás lesz képes arra, hogy egy McCarthy-ellenes kongresszust szavazzanak be. Mindenesetre akkor, ha McCarthy kiesixe a politikai sakktábláról, a i’epublikánusok, vagy mondjuk: a nxccar- thysták nemigen- fognak tudni mást tenni a helyébe, akinek hozzá hasonló hírneve lenne, bár pótlásban nem lenne hiány. Ezért kell minden körülmények között a mccarthyzmus ellen harcolni és a McCarthy-ellenes koalíciót létrehozni a választásokba. Flanders Hitlerhez hasonlítja McCarthyt WASHINGTON. — Ralph E. Fjanders, ver- monti republikáxxus szenátor, dörgedelmes beszédben támadta McCarthy szenátort a szenátusban és többek között kijelentette, hogy McCarthy kommunistaellenes kampánya “annyira hasonlít Hitleréhez, hogy minden védtelen kisebbség Szivében félelmet ébreszt” és “széthúzást és zavart kelt, bárhova megy.” Flanders aztán azzal vádolta a szenátort, hogy oly “esztelenül csapkod fejszéjével”. hogy saját republikánus pártját is ket- téhasitju.” Majd azzal vádolta az albizottságot, hogy nem hatol be “a rejtély igazi magvába”, ez pedig nem egyéb, mint Schine, Cohn s MrCarthy személyes kapcsolatai. Ám Flanders is elkövette azt a hibát, hogy miközben McCarthyt támadta, őmaga is vörösfalásba tévedt. McCarthy azt felelte neki, hogy “vagy szenilis vagy gonos5T.” Államcsíny Kelet-Pakisztán ellen A nyugatpakisztáni kormány, amely Washingtonnal lepaktált, Mohammed Ali miniszterelnökkel és Ghulam Mohammed tábornok kormányzóval az élén letartóztatta Kelet-Pakisztán miniszterelnökét, Falzul Huq-ot, kormányát pedig feloszlatta. Kelet-Pakisztán élére egy teljhatalmú kormányzót tettek, a rend fenntartására meg a pakisztáni hedsereg és haditengerészet egységeit küldték be. Falzul Huq nemx'ég — mint emlékezetes — elsöprő választási győzelmet aratott a Muzulmán. Liga és a karacsi kormány fölött, amikor is az országrész demokratikus erőinek egységfrontja elkergette a légi, reakciós rendszert. Pakisztán lakosságának több mint a fele él Kelet-Pakisztjinban, amely 1,000 mérföldnyi távolságra fekszik Nyugat-Pakisztántól és a két országrész közt India területe húzódik el. Kelet- Pakisztán a világ juta termelésének a -központja. A nyugatpakisztáni kormány, amely végső soron uralkodik Kelet-Pakisztán fölött is, nyilvánvalóan washingtoni befolyásra jól felkészült az államcsínyre, mert görbe szemmel nézte a keletpakisztáni népfrontban szerepet játszó szélső baloldali erők részvételét. A puccsra ürügyet az szolgáltatott, hogy líuq állítólag hangoztatta, hogy elszakad Nyugat-Pakisztántól. A diktátornak megtett Iszkander Mirza tábornok a központi kormány hadügym.hxisztere. Huq miniszterelnökkel egyidőben 210 vezető keletpakisztáni politikust is börtönbe vetettek. Az egész eljárás fasiszta jellege szemmellátható. Készüljünk a Nagy Keleti Népünnepélyre! V asárnap, junius 13-án, egész nap az International Parkban, 814 East 225-ik utca, Bronx, N. Y. AMERIKAI
