Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-05-20 / 19. szám
May 20, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 ( WASHINGTONI JELENTÉS ^1 KIK LEHETNEK ESKÜDTEK? Négy “bűn” négy hét és négy év távlatából A “N. Y. Herald Tribune” nagytekintélyű rovatirója, David Lawrence, négy héttel ezelőtt cikket jelentetett meg a következő címmel: “25,000 vörös célja befolyásolni a U. S. politikát.” Mondani sem kell, hogy frissebb anyaggal is szolgálhatnánk olvasóink okulására, de ez esetben ép ott van a tanulság, hogy a cikk megírása, illetve megjelenése óta a mai napig négy hét telt el s ennek a négyheti visszatekintésnek, e négy hét távolából való ellenőrzésnek a humora megéri a fáradságot, hogy a jobboldali újságírás és politizálás ürességét, semmiségét, népbolonditó blöffjét a legszemléletesebben megvilágítsuk. A nagytekintélyű lap nagytekintélyű rovatirpja, David Lawrence, ebben a cikkében azt a kérdést veti fel, hogy “sikerrel jár-e az amerikai kommunisták összeesküvése” és voltaképpen melyek is hát “a kommunisták valóságos céljai?”, amelyekkel USA külpolitikáját akarják elfürészelni ? Úgy beszél az állítólag 25,000 párttagról, mint “teljes időre alkalmazott ügynökről”, akik a szovjettől kapott következő négy utasítást akarják végrehajtani: 1. Megszüntetni a “kommunista országok” elleni gazdasági blokádot, visszaállítani a kelet és nyugat közti kereskedelmi kapcsolatokat. 2. Megszüntetni a lyongresszusi bizottságok vizsgálatait, az úgynevezett mccarthyzmust, mert éppenséggel ezeknek a célja a “felforgató” tevékenységek leleplezése. 3. Leszólni és ha lehet, megszüntetni külpolitikánk “uj köntösét” a hidrogénbomba használatának betiltásával. 4. Tönkretenni hitelét Dulles külügyminisztrünk “tömeges megtorlás”-ra vonatkozó politikájának, melyet Angliában kezdeményezett agitációval lehet legbiztosabban elérni. , Ezek tehát az amerikai kommunisták főbűnei. Számszerűit tehát négy ilyen van. Vannak ugyan mások is, de azokat meg sem említi, mert a felsoroltak az igaziak, a valódiak. Azóta, mint mondtuk, mindössze négy hét telt el. Azóta voltaképpen két nagy esemény történt: a genfi konferencia megnyitása és a hadsereg és McCarthy szenátor kölcsönös vádjainak nyilvános megtárgyalása. Tegyük hozzá a teljesség kedvéért Dienbienphu felszabadítását. Ez események is óriási hatással voltak az amerikai közvéleményre, amely azonban még az események előtt is meglehetős egyöntetűséggel foglalt állást az ellenségeskedés, a háború és a hid- rogéjibomba használata ellen, de ez a közfelfogás e négy hét folyamán még határozottabb alakot öltött. A ráolvasott négy “bűn” ezalatt a négy hét alatt, lehet mondani, az amerikai nép ti.lnyomó többségének “bűne” is lett, mert nem sokan vannak már, akik helyeslik a hidrogénbomba használatát, a McCarthy-féle bizottságok további működését (miután mindenki saját szemével és fülével meggyőződhetett, miféle eszközökhöz folyamodnak McCarthyék) és a világkereskedelmi blokád további fenntartását. Ezt különben maga a cikkíró is akarva, nem akarva beismeri, amikor azzal végzi, hogy: “Ami-ezt a problémát zavarbaejtővé teszi, az, hogy sok hűséges, őszinte, hazafias amerikai van, aki pontosan ugyanerre a politikai álláspontra helyezkedik tudatosan s akit a legkisebb mértékben sem befolyásoltak olyanok, akiknek kapcsolataik vannak a kommunista összeesküvéssel.” Nos, ha négy hét eléséges volt ahhoz, hogy ennek a bünráolvasásnak, a bűnök e meghatározásainak balgaságát és tarthatatlanságát ennyire nyilvánvalóvá tegye, mi lesz e nagyképűek, e mindentudó hirlapirók s politikai szakértők felfogásával, ha, mondjuk, három—négy év távlatából tekintünk majd vissza-.rá? A humor bizonyára homéri kacajjá fog válni s napjaink percemberkéi láthatatlan pontokká fognak zsugorodni. A legfelső törvényszék legújabb egyhangúlag hozott döntése szerint Texasban a mexikói származású személyeknek az esküdtszéki szolgálatból való kizárása az alkotmány azon biztosítékainak megszegését'alkotja, amelyek előírják a korrekt perrendtartást és a törvény egyenlő védelmét mindenki számára. A törvényszék Earl Warren főbiró véleménye alapján a következőket mondta ki: “A máskülönben iletékes személyeknek az esküdtszéki szolgálatból való kizárása származásuk vagy nemzetiségi eredetük miatt a 14. függelék áltál tiltott megkülönböztetés.” Ez a döntés egy sarkalatos alkotmányos jognak megvédése és olybá kell venni, mint a demokrácia egy nagyobb győzelmét. Minden amerikai természetesnek veszi, hogy joga van elfogulatlan esküdtszéki tárgyalásra. Manapság azonban, amikor a dühöngő mccarthyzmus aláásással fenyegeti az összes kormányzati ágazat demokratikus jellegét, legyen az bírói, törvényhozói vagy végrehajtói, e sarkalatos alkotmányos jog ismételt hangsúlyozása mesz- szire kihajtó fontos esemény. Az ohiöl polgárok talán nem is tudják, hogy az esküdtszéki rendszer demokratikus jellegét különösen a szövetségi törvényszéken, súlyosan megcsonkítják Észak Ohióban éppenugy, mint sok déli államban: Ohióban a külföldi származású embereknek alig van esélyük arra, hogy esküdtszékeken szolgáljanak és magukhoz hasonló emberek döntsenek ügyeikben, akárcsak Texasban a mexikói származásúaknak. TekintStevens hadügyminiszter (középen) két ,'ogtanácsosa véleményét hallgatja a McCarthy féle kihallgatáson. A republikánus párt vezetősége kimanőverezte, hogy a kihallgatásokat egy hétre felfüggesszék. Az okot az szolgáltatta, hogy Eisenhower nem engedélyezte tanácsadójának Sherman Adamsnak kihallgatását. ve, hogy Észak-Ohióban magyar, szláv, olasz, zsidó s más nemzetiségű személyek teszik a lakó’sság nagy tömegét (főleg Clevelandon, ahol 38 százalékot képviselnek), kizárásuk módfelett meghamisítja az esküdtszéki rendszer képviseleti jellegét. A néger népnek úgyszólván teljes kizárása az esküdtszéki rendszerből megdöbbentő ará: nyokat ölt. A kézimunkások jóval a számarányuk alatt vannak képviselve. A szövetségi esküdtszékeket telerakják földbirtokosokkal, igazgatókkal és vállalati vezetőemberekkel, továbbá. szövetségi köztisztviselőkkel, birákkal, ügyészekkel, postaigazgatókkal. Jelen összetételével az ohiói szövetségi törvényszékek esküdtszéki rendszere megcsufolja a demokráciát és az alkotmányos biztosítékokat. Ohióban a Smith-tör- vény vádlottait, akik ilyen esküdtszék előtt állnak, természetesen mélyen aggasztja ez a rendszer, amely egyáltalán nem kecsegteti őket azzal, hogy ügyüket korrekt tárgyalások során dönti el egy rész- rehajlatlan esküdtszék. A rendszernek ez a kiforgatása azonban minden ohiói polgárra nézve ártalmas, akár néger vagy fehér, akár ittszületett vagy külföldi származású. Ohió ipari állam, sok az ipari munkás, sok a magvar- származásu ember is. A döntés bennünket éppen ezért közelről érint. A munkásság vezetőit veszik üldözőbe a hatóságok, hogy ezzel a munkásmozgalmat minél alaposabban szétzilálják. Előfordulnak esetek, hogy idegen-, sőt magyarszármazásu embereket választanak meg fon- ' tos állami tisztségekbe, polgármesternek, rendőrfőnöknek, egyebeknek, sőt akár lóversenytéri ellenőrnek s valószínű, hogy az ilyeneket érdemeik szerint juttatták vezető pozíciókba. Ám sem magyar, sem más származású munkást nemigen vesznek be az esküdtszékekbe, pláne, ha neszét veszik, hogy a maga fejével gondolkodó, felvilágosult, munkásérzésü egyén. Vezető pozíciókba is csak azért vesznek be néha idegen származásuakat, mert ezzel meg akarják téveszteni a népet. Azzal ámítják, hogy az “olvasztó katlanában —lássátok! — nincs megkülönböztetés .mindenki egyforma, mindenkinek egyenlő jogai vannak. A tényleges valóságban azonban egészen más a helyzet. A valóságos helyzet az, hogy addig, amig csak kötelességekről és áldozatokról van szó, addig azt duruzsol- a fülébe, hogy (haszontöbble- ti adóelengedések, osztaléka- dóenyhitések, nagyvállalati adómentességek és leírások stb. leszámításával) mindenki egyenlő, csak amikor a jogokra kerül a sor, akkor egyszerre csak kezdődik az orrfelemelés, a szimatolás, a megszorítás, a megkülönböztetés, ai válogatás, szóval az egyenlőtlenség. Ezért fontos hát a legfelső törvényszék legutóbbi döntése és ezért kell remélnünk, hogy a magyarok és a többi külföldi származásúak és a négerek összefognak most ezen az alapon és Ohióban, a munkásüldözések e második legnagyobb központjában, kivívják, hogy mint Texasban, itt is teljes érvényt szerezzenek a legfelsa törvényszéki döntésnek s életté, valósággá tegyék. Megkezdték a fellebezési tárgyalásokat a tizenhárom munkásvezér ügyében New Yorkban A fellebezési bíróság megkezdte a 13 newyorki munkás v ezér védőügyvédéinek meghallgatását. Ezeket a munkásvezéreket az országos hisztéria kellős közepén Ítélte el az alsóbbfoku törvényszék 1953 január 21-ikén, a Smith-törvény értelmében. A kormány nevében James B. Kilsheimer III. beszélt, majd Delbert E. Metzger, volt szövetségi biró Honoluluban, kezdte meg a fellebbezés megokolását. Utána -Harry Sacher védőügyvéd következett, aki hangoztatta, hogy az Ítélet meghozatalához hiányzott annak döntő tényezője: “a világos és jelen való veszély” fennforgása. Az a vád, amely szerint a KP célja “a kormány erőszakos megdöntése hirdetésére való összeesküvés”, önmagát semmisít meg, ha azt nézzük, hogy sem Franciaországban, sem Olaszországban, amelyeknek KP-jai igen erősek, nem történtek soha kísérletek az illető országok kormányainak megdöntésére. Harry Sacher előadta, hogy Franciaország már 7—8 éve öngyilkos háborút folytat és gazdasági összeomlás szélén j áll, a francia KP-nak 2 miliő' tagja van és a legutóbbi választásokon 5 millió szavazatot kapott, de mindennek ellenére nem követett el semmiféle -kísérletet a kormány megdöntésére. Olaszországban hasonló a helyzet, pedig ez az ország még közelebb j áll a gazdasági összeomlás-, hoz, KP-ja meg még ajfran-j ciánál is erősebb. Sacher tagadta, hogy a j kommunisták azt hinnék,; hogy akár a depresszió, akár j a háború maga szolgált.« tna | alkalmat a kormány megdön- j tésére. Még olyan zsarnoki J kormányok esetében is, mint a első világháború cári_ Oroszország kormányai, másfajta nélkülözhetetlen előfeltételek szükségesek ehhez, amint Lenin, az 1917-es forradalom vezére hirdette. Ilyen feltételek, sorolta elő Sacher, “az uralkodóosztály politikájának válsága”, az ország többségének rokonszenve a forradalmárokkal, a hadsereg zúgolódása a7 igaztalan háború ellen, olyan gazdasági helyzet, amelyben nincs remény békés és parlamenti megoldásra és a régi kormány teljes erkölcsi és gazdasági csődje. A. L. Wirin, a harmadik védőügyvéd Los Angelesből, azzal érvelt, hogy a vádlottakkal szemben elfogultságot ébresztett az ügyészség tanújának, Lautner Jánosnak “túlzott, fantasztikus, kegyetlen, hátborzongató meséje” arról, hogy állítólag Cle- velandban kommunisták törvényt ültek felette, mint állítólagos szövetségi spicli felett. Ennek a történetnek a részleteit hét más Smith-tür- vény alapján rendezett perben eltiltották mint bizonyítékot. Végül Mrs. Kaufman, a negyedik védőügyvéd, azzal foglalta össze a fellebbezési érveket, hogy hidegháborús légkörben folyt le a tárgyalás, az esküdtszék tagjai pedig megszegték az előírásokat. Az ügy-előterjesztését másnap, azaz kedden folytatták Harry B. Chase tárgyalásvezető elnökbiró, valamint Car- roll C. Hincks és John M. Harlan segédbirák előtt. . .m»
