Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-05-13 / 18. szám
May 13, 1954 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11. A náci megszállás tizedik évfordulója Érdekes és különösen megszívlelendő cikk látott napvilágot a Buenos Airesben megjelenő magyarnyelvű zsidó lap, a “Hatikva”, címoldalán március 19-én, Magyarország náci megszállásának tizedik évfordulóján. Ez a nap jelentette a magyar tragédiával egyetemben a magyarországi zsidó nép példátlan történelmi tragédiáját is. A “Hatikva” cikkének cime: “Az évforduló tanulságai” és Írója Rössel Mordecháj. íme a cikk legfontosabb részei: “Nagyban folyt még a világháború, a németek hadigépezete legyőzhetetlennek tűnt, zsidók milliói kínlódtak lágerekben, drótsövények mögött, a felszabadulás lehetőségei a legmini- málisabbak voltak, amikor éterhullámok utján kaptunk Ígéretet és biztatást: a háború végével, a győzelem fájának legszebb gyümölcse a zsidóságnak fog jutni. Aki e balzsam erejével ható szavakat mondta, nem volt más, mint Winston Churchill, Anglia akkori miniszterelnöke. A győzelem gyümölcse megérett, sokaknak jutott belőle, csak éppen rólunk zsidókról feledkeztek meg lakmározás közben. A demokráciák győzelmi mámorának első napjaiban hajlamosak voltunk még hinni a történelmi igazságszolgáltatásban, hogy a bűnösök el fogják nyerni büntetésüket, hogy az erőszak és gyűlölet uralma nem térhet tölíbé vissz'a. Ez az ábránd nagyon rövid életű volt. A tegnap gyilkosai hamar felismerték az uj politikai kurzust, hogy bizonyos hatalmak komolyan értékelik művészi tökéletességig fejlesztett szadizmusukat és hogy a “nyugati kultúra” védelmében pátyolatfehérré fognak válni vértől csepegő mancsaik. Ezekről a helyekről, ahol nem érezték biztonságban irhájukat, elmenekültek a gyilkosok és ezáltal “népek kovászává” lettek. Hitler Horthy, Rosenberg, Szálasi tanítása Zavartalanul^ terjed a nyugaton és a kemény valutával megfizetett gyűlölet-apostolok, • szabadon ' engedték szellemi impotenciájukból fakadó perverz próféciájukat. Izráeli lapok információja szerint, az amerikai antiszemitizmus kezd nyugtalanító méreteket ölteni. A ku-klux-klan ujjászervezkedett és tagjai közé fogadja eddigi haj szolt jaikat, a négereket és katolikusokat, mert újabb céltáblája: a zsidóság. Hogy bizonyos helyeken nem tanulhat zsidó, nem vállalhat munkát, nem lakhat, már nem újdonság. Hogy Amerika egyes helyein temetőket gyaláznak, templomokat gyújtanak, az is tudott dolog. Hogy létezik egy csendes “gentlemen antiszemitizmus”, amely nem hangoskodik -és csupán társadalmi érintkezésben jut kifejezésre, szintén nem uj felfedezés. A hivatalosan, sajtószabadság jogán engedélyezett antiszemita és fasiszta újságok mellett, megjelenik, például, három oly lap is — “A zászló”, “A kereszt”, “A pajzs” —, amelynek posta utján való terjesztése törvénybeütköző cselekedet és amelyeket többezer önkéntes terjesztő'visz házról-házra. Még sokáig folytathatnám, de úgy érzem, hogy félesleges. Felesleges, mert az utóbbi hónapok nyílt és hivatalos antiszemitizmusa — a MeCarthy-féle mozgalom — olyan érv, mely mindent világosan megmagyaráz. Az emberiség legnagyobb elméinek inquizició elé való állítása, bűn az emberiség ellen, de hogy ebben az őrült vadászatban is a meghurcolt intellek- tuelek javarésze zsidó, ez a tény gondolkodóba kell ejtse Amerika gazdasági konjunktúrájától megszéditett zsidóságot is. Joggal kérdezheti valaki: mi köze mindennek a magyar-zsidóság 1944-es tragédiájához? Kézenfekvő a kapcsolat. Úgy érzem, hogy lel- kiismeretháborgató soraimmal közelebb állok a tragédia lényegének megértéséhez, mintha emlékeket idéznék vagy könnyfakasztó mozzanatokat rögzítenék le véres valóságában. Jó volna már több okossággal és történelmi érzékkel látni önmagunk sorsát és holnapját. Mert bizton tudom, Amerika zsidósága pontosan úgy reagál az ottani antidemokratikus megnyilatkozásokra, ahogyan Európa zsidósága reagált annakidején a szárnyait bontogató óvilági antiszemitizmusra. Lemosolyogtuk Cu- za veszélytelen, fenegyerekeit, vállvonogatva hallgattuk a sörházak alviláglovagjainak véres fenyegetését és áltattuk magunkat, hogy mindezek talajtve’sztett politikai kalandorok, veszélytelen, üres fenyegetései. Dogmatikus hittel hittünk az európai kultúrában, uj idők demokratikus szellemében, megingathatatlannak vélt gazdasági pozíciónkban. És ezek a magabiztos lemosolygások, közömbös vállvonogatá- sok, túlértékelt naiv bizalmunk hozták el a magyar zsidóság vérözönét, március tizenkilencedikén. Jól tudom, az analógia sablonossá vált már és talán untatja is az olvasót. De kellemetlen igazságok hirdetése, soha nem tartozott a népszerű hivatások közé és aki őszintén aggódik népe sorsáért, annak vállalnia kell a népszerűtlenség ódiumát is. Ezt az elcsépelt igazságot százszor, ezerszer fogjuk hirdetni, még akkor is, ha akár egyetlen zsidót fog sikerülni következtetések levonására birnunk. Amerika zsidósága kell annyi bátorságot vegyen magának, hogy belássa, miután Európa zsidóságának nagyrésze elpusztult, az antiszemitizmus súlypontja áttevődött Amerikába. És történelmi s gazdasági törvények hatása alól ki-nem vonhatja magát senki! Ha pedig Amerika zsidósága nem akarja saját sorsával megerősíteni a szabályt, akkor mélyen szivébe kell vésse a mi tragédiánk tanulságát. Nem szabad szemet hunynia a valóság előtt, nem szabad a hazárd " kísérletezésnek azt a szomorú és mégis groteszk útját választania, mely mélységbe taszított oly sok zsidó közösséget hánytatott történelmünk során. Bizonyára könnyebb tanácsot osztogatni, mint feladni a megszokott polgári kényelmet. Nem kétlem, nehéz otthagyni viszonylag köny- nyü életet, gyárat, házat, megszokott környeze- ^ tét és esetleg deresedő fejjel elkezdeni országot építeni. A mi apáink bizonyára Ugyanúgy ragaszkodtak régi életformájukhoz és nívójukhoz s-bizonyára ránk, gyermekeikre is gondoltak, amikor vagyont gyűjtöttek és házat építettek a kitörni készülő tűzhányókra. Tévedtek ! És e tévedés áldozatai nemcsak ők let- ' tek, hanem gyermekeik is. A holnap nemzedékéért, radikális megoldások útjára kell lépnie Amerika zsidóságának. E lépésük áldott lesz, mert példát fognak mutatni örök időkre, hogy történelmi tévelygés után, mi a helyes és követendő ut. Ismerek zsidókat, akik tudni vélik, hogy létezett “jó fasizmus” is. Mussolini fasizmusa — mondják — “nem volt rossz.” Olyanokkal is beszéltem, akik meggyőződéssel hirdették, hogy Hitlernek tulajdonképpen igaza lett volna, ha “kihagyta volna a játékból a zsidókat”. És azt is hiszik, hogy Hitler eme ’’tévedése” volt vesztének egyedüli okozója. Elképesztő, hogy egyéni- és családi életünket oly okosan felépíteni tudó zsidók, milyen bűnös felelőtlenséggel tudnak értékítéletet mondani létüket befolyásoló kérdésekről. Hogy képtelenek megérteni az egyszerű igazságot: nincs jó és rossz fasizmus — csak fasizmus van, amely kultúrát pusztít, lábbal tipor szabadságot, milliók vágóhidját készíti elő és. ennek mindenkor mi, zsidók — amerikaiak és európaiak — polgárok és munkások voltunk és leszünk első számú áldozatai. A magyar zsidóság pusztulásának tizedik évfordulóján ezek a gondolatok kell képezzék az emlékezés lényegét. Szüntelen harcot esküdni a létünket újra veszélyeztető reakciós hidra ellen, mert ennek reváns-álmait uj' 'Majdanekek látomása tölti be. — Minden erőnkkel előmozdítani a világbékét, mert a zsidó nép és ország felépülése csak békés légkörben érhető el. Izráel államában összpontosítani a zsidó nép fizikai,-szellemi és anyagi értékeit, hogy a sok mostoha otthon helyett, • magunkénak mondhassunk egyetlen hazát, a Harmadik Zsidó Államot! (NIR ECJON)” Szerkesztőségünk megjegyzése: A cikk egyik feltűnő jellemvonása az, ami nincs benne: nincs benne egyetlen becsmérlő szó a magyar köztársaság ellen! Ez azonban csak azért hangzik paradoxonnak, (— mert hiszen miért szidnák azt a népi magyar rendszert és kormányt, amely• alkotmányosan biztosította a magyarországi zsidók teljes egyenjogúságát és tette büntetendő cselekménnyé az antiszemitizmus minden formáját —) mert megszoktuk ennél a lapnál, hogy ilyen vagy olyan formában merő politikai elfogultságból kötelezőnek érezte eddi- gelé, hogy magyarvonatkozásu cikkeiben kifejezze ellenséges magatartását, magyarellenességét, a népi magyar demokráciával szemben. Rössel Mordecháj cikkében azonban ennek nyomát sem találjuk. Ezzel szemben rendkívül tárgyilagossággal és tisztánlátással foglalkozik a magyar zsidóság és az amerikai zsidóság jelenlegi magatartásával az évforduló árnyékában. Figyelmeztetésével mi minden,tekintetben egyetértünk, kivéve írásának burkolt célzatával, azzal a halkan megpendített tanácsával, hogy az amerikai zsidók amig nem késő, vándoroljanak ki Izráelbe, itthagyva házat, állást és mindent, aminek állandóságában vakon bíznak. Ez a tanács helytelen, mert nem azt ajánlja,, hogy az amerikai zsidók harcoljanak itt az antiszemitizmus növekvő veszélye ellen, itt, ahol élnek, ahol az amerikai nép hazát, házat és álla- polgárságot adott nekik, harcoljanak itt a fasizmus és a hidrogénbombás újabb világháború le- • hetqségei, a dolgozó népet°és az egész világot fenyegető reakciós imperializmus ellen, hanem azt, hogy futamodjanak meg a kemény harc elől. Fu- tamodjanak meg és menjenek Izráelbe, amely e pillanatban a biztonság szempontjából a világ egyik legveszedelmesebb pontja: az arab néppel való háború lehetőségének árnyékában. Ráadásul pedig Izráel tőkés polgári vezetősége, kormánya, ugyanannak a Wall Streetnek lekenyerezettje, sőt ideológiai és üzleti, tartománya, amely USA- bán is fojtogatva hat a zsidóságra. Rössel tanácsát az a mondás jellemezhetné legjobban, hogy “cseberből vederbe.” Ettől eltekintve azonban többi megállapításai kifogástalanok és helyesek s mint mondottuk, osztjuk nézeteit és éppen azért, mert a zsidóság kérdését oly közelről és belülről ismerő forrásból származik, tartottuk szükségesnek, hogy a cikket majdnem teljes egészében olvasóink elé tárjuk. BUDAPEST, május 6. — Jókai Mór halálának 50. évfordulóján szerdán este a Magyar írók Szövetsége, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság éa a Budapesti Városi Tanács emlékestet rendezett a Magyar Néphadsereg Színházában. Az emlékestén megjelent Nagy Imre, a minisztertanács elnöke és Ács Lajos, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Andics Erzsébet, Horváth Márton és Rónai Sándor, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagjai, Az emlékestet Jánosi Ferenc, a népművelési miniszter első helyettese nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy 1954-ben Jókainak már tizenhat müvét adjuk, ki csaknem 320,000 példányban, a következő három évben pedig az írónak mintegy harminc njü- ve jelenik meg 700,000 példányban. — Népünk szivébe fogadta Jókait — mondotta.— Napjainkban a népkönyvtáraktól az országházig megújult erővel csendül fel szerte e hazában Jókai neve és fénylőn ragyog Íróknak és olvasóknak egyaránt példamutató művészete. Hiszünk benne, hogy a mutatott példa — követett példa lesz Íróinknál is, olvasóinknál is. —Magáénak vallja Jókait egész népünk: tanul mélységes humanizmusából, legyür- hetetlen bizakodásából, tanul hőseitől, mind előbbre, mind magasabbra törni, tervezni és végezni. Legjobb, legszeretet- tebb fiait megillető tisztelettel és hálával hajtja meg előtte fejét az egész nemzet! ÜNNEPEL A VIDÉK IS Szegeden az írószövetség helyi csoportja kcfszoruzta meg a nagy iró szobrát, kedd délután pedig Jókai-emlékki- állitás nvilt meg, ahol sok eredeti Jókai kéziratot, leveleket, drámatöredéket álitot- tak ki. Kecskeméten, ahnl az iró két legszebb diákesztendejét töltötte, megkoszorúzták a Jókai ott-tartózkodására állított emléktáblákat, vasárnap pedig Jókai-emlékkiálli- tás nyílik a városban. Pápán a május 15től rendezett Petőfi—Jókai-héten ötezer fiatal lampionos felvonulása teszi látványossá az ünnepségeket. A szabadságharc leverése után Jókai a Bükk rengetegében megbújó kis községben, Tardonán talált menedeket. A község lakói most főutcájukat róla nevezik el s a névadást vasárnap nagyszabású ünnepség keretében tartják meg. Ünnepségeket rendeznek a héten Győrött, Mohácson, Hódmezővásárhelyen, Balaton fiireden, Szombathelyen, Székesfehérvárott, Debrecenben, Sopronban és Sztálinváros- ban. JÓKAI ÜNNEPSÉGEK AZ ÓHAZÁBAN
