Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1954-05-13 / 18. szám
A AMERIKÁI MAGYAR SZÓ May 13, 1954 A SZÁMOK BESZÉLNEK 1 írja: Eörsi Béla \-------------------------------------------------------------------------------------r Amerika legnagyobb ipari vállalatai közül öt érdekcsoport (Rockefeller, Morgan, Mellon, Du Pont, Cleveland) válik ki erejével. A háború előtt minden hetedik ipari munkás dolgozott ezen vállalatok részire, a háború alatt pedig minden harmadik ipari munkás. Amerikát 250 hatalmas iparvállalat uralja, (ebből 31 a fenti 5 érdekcsoporthoz tartozik). Hogy milyen gazdagok ezek a vállalatok, azt a következő adatok mutatják: 1939-ben a nemzet ipari termelőeszközeinek 65 százaléka volt a kezükben. A háború alatt a szövetségi kormány billiókat költött uj gépekre és felszerelésekre. Ezen billiókból minden 10 centből 8 centet a 250 vállalat termelő erejének megnagyobbitására költöttek. A háborús felszereléseket ezen vállalatok gyáraiban készítették. A háborús ipar 78 százalékát 250 nagyipari korporáció képezte. A demokrácia külsőségei mögött 250 vállalat gazdasági ereje áll, melyeknek politikai kifejezése a republikánus jés a demokrata párt és az azzal kapcsolatos katonai-politikai klikk. Az amerikai kapitalizmus rabló korszakában egyes nagy (egyéniségek foglalkoztatták az átlagember képzeletvilágát. J. Pierpont Morgan, John D. Rockefeller, Andrew Carnegie, Edward H. Harriman, James Stillman, George F. Baker és H. H. Rogers. Mindenki ismerte ezeket a neveket. A mai kapitalista vállalatok ereje sokkal nagyobb, mint egy generációval ezelőtt volt és a nagytömeg alig ismeri őket. A kapitalizmus személytelen lett. A nagy vállalatok teljesen függetlenek a részvényesek többségétől, mert a részvényesek külön-külön igen kis, elenyésző erőt képviselnek. Például az American Telephone Ccmpanynak több, mint egymillió részvényese van; egy részvényes, bármilyen gazdag is, nem bir több részvényt, mint egy tizedét az.egy pércent tőkének. A legismertebb kapitalista csoportnak van csak 11 százalék része egy mam- mut vállalatnál. És mégis ezek az egész kis csoportok képviselik a 250 vállalat, függöny-mögötti erejét. Hogy lehetséges ez, mikor ezek kézében csak a tőke elenyésző része y&n? S mégis ők uralják — sőt öröklik — a mammut vállalatok erejét. Ennek a különös jelenségnek oka az, hogy a részvényesek milliói nem érzik magukat a vállalat igazi tulajdonosainak f a kisember egyetlen érdeklődése — a dividend (osztalék). Minthogy nem érdeklődik a vállalat vezetősége iránt, nem is megy el az évvégi részvénytársasági ülésre, s a hatalmon lévő kis klikk azt csinálja, amit akar. A kis klikk hatalma a részvényesek nemtörődömségén, szervezetlenségén és tudatlanságán múlik. Addig, amig a részvényes nem gyakorolja vétó-hatalmát, a vállalat vezetőségének csak egy gondja van. hogy a részvényesek száját egy kis osztalékkal betömje. így van az, hogy a vállalatok haszna 20 százalék körül forog, mig a kis részvényes csak 5 százalékot kap a pénze után. A vállalat vezetősége éppúgy előnyt húz a kis részvényesek közönyéből, mint a politikusok a szavazópolgárságé- jbcl. A választási statisztikai adatok azt mutatják, hogy a választók fele rendszerint nem vesz részt a választásokban. Egy erélyes kisebbség a gazdag vállalatoktól kapott óriási választási segély utján, a gazdag ujságérdekeltségek segít-. Bégével elég népszerű szólamokat hangoztat és igy uralomra kerül. A nagy vállalatok részvényesei ép ilyen éretlenek és nemtörődők saját érdekeikkel szemben és sohasem szavaznak a részvényesek ülésein, amelyek talán egy kis teremben, vagy valamelyik bank helyiségében folynak le, a vállalat főalkalmazottai, a bankérdekeltségek jelenlétében. És ezt nevezik gazdasági demokráciának! Most napirenden van az osztalék megadóztatásának kérdése. Tudvalevőleg egy ilyen kapitalista államban a részvénytársasági haszon kétszer van adóztatva. Először a részvénytársasági adót, amely a $25,000-ig kb. 34 százalék, $25,000-en felül kb. 60 százalék. Ami megmarad, azt elfizeti az igazgatók bonuszára és végül a részvényes kap kb. öt százalékot tőkebefektetése után. Ezt a jövedelmet neki ismét te kell vallani és jövedelmi adót fizetni utána. Hogy lehet, hegy ilyen kapitalista állam kétszeres adóval terheli az osztalékot? Az ok az, hogy nagyon sok vállalatnál a tisztviselők nek nincs jelentékeny befektetése, őket az osztalék jövedelmi adója nem érdekli; ők ezt fizetés, bonusz, autó- és repülőgép-tartás, megvendégeled és reprezentáció címén kapják. Adót az osztalék után pedig a “szegény” kistőkések fizetnek. Szaporodnak az üzleti csődök 1941 óta nem volt annyi, csőd Amerikában, mint ez év márciusában, amikor is 1102 cég csukta be ajtaját. Ez másfélszerannyi, mint egy évvel ezelőtt volt ugyanabban H hónapban. Különösen sok volt a csőd a bútorüzletekben, háztartási szükségleti tárgyakkal, valamint automobilokkal kei’eskedő üzletekben. (A fenti csődökhöz még hozzá lehet tenni Dulles külpolitikai csődjét is. Esetleg a bridgeporti Amerikai Magyarság, valamint a Buffalói Híradó csődjét, amelyek szintén beadták a kulcsot.) Az amerikai munkásmozgalom három vezetője, John L. Lewis, McDonald az acélunió elnöke és Dave Beck a szállítómunkások szervezetének elnöke konferenciát tartott a múlt héten Washingtonban, amelyen megállapodtak, hogy egységesen fogják követelni a kormánytól a munkanélküliség kérdéseben való intézkedést — Használt autó 99 centért —South bendi riport.— Sok magyar honfitársunk él és dolgozik South Bend, Indiánéban, illetve dolgozna, ha volna mit. South Bend egy Studebaker-autóváros, de jelenleg csak másfélhengeres. Minden tiz munkás közül egy — munkanélküli. Ez persze nem jelenti azt, hogy a másik kilenc úgy él, mint Marci Hevesen. Ha ugyanis az itteni öt nagy gyár valamelyikében dolgoznak, legjobb esetben sem dolgoznak többet, _ mint négy napot hetenként. Ha pedig Studebakernél dolgoznak, az elmúlt tizenhat hét közül' legfeljebb hét héten át tehették. Egy néger autómhnkás keserűen jegyzi még: “Ha az ember rászoktathatná családját, hogy egy hónapban csak két héten keresztül egyék, ki lehetne jönni a keresetből. A Studebaker termelési Programm ja szerint is csak hébehóba dolgoznak. Az eiff- berek álmosan botorkálnak. Minden második héten teljesen lezárják a gyárat egy egész hétre. Ha ilyenkor megy az ember South Bernibe, úgy érzi magát, mintha halottvirrasztásra menne. ★ A CIO-palotával szemben egy kocsmában két munkás felesben iszik egy kisüveg sört. “Amikor egy ilyen városnak, mint South Bend, rosszul megy, mondja az egyik, nem érdemes máshol sserencsét próbálni.” Nemrég ez háborús konjunktúra város volt, sőt a munkásalkalmazás és bérek szempontjából elég "virágzó élet volt itt a második világháború befejezése után is. A háborús évek alatt Studebaker 16,000 munkást alkalmazott, 1952-ben pedig 25,000' munkással érte el a csucspon-l tot. “Emberek jönnek ide és bennünket kérnek, segítsük hozzá őket munkához, akármihez, mondja, —de semmiféle munka sincs már.” Még a részidős és ideiglenesen alkalmazott munkások is körülbelül csak egvtizedét teszik ki annak .amennyi az év el szakában ^zokott lenni”, teszi hozzá. Szerinte hat- hét hét múlva válságosra fordul a helyzet. Ez az az időpont, amikorra a munkanélküliek kimerítették a 20 héten át kapott heti 27 dolláros munkanélküli segélyt, amint hogy igy van ez elrendezve az in- dianai állami törvény értelmében. Mit mond a magyar union-elnök? A CIO autórnunkások szak- szervezetének vezetői nem nagyon derülátók abban a tekintetben, rá lehet-e venni Craig republikánus kormányzót, hivjon össze e kérdés megvitatására külön ülésszakot az állami parlamentben, még mielőtt válságosra fordul a helyzet. “Felkerestük a kormányzót és ígéreteket kaptunk,” mondja Louis Hoíwáth, a Studebaker Local 5 magyar- származású elnöke. “Az ember azt hinné, hogy emberies meggondolások háttérbe szorítják a politikát ilyen kérdésben, de ugylátszik, nem ez a dolgok rendje.” Mindamellett a helyzet nem fejlődött annyira, hogy a munkások valamilyen pangáselleni programm mögé tömörültek volna, amint ez más helyen megtörtént. Egy Singer-varrógépgyári munkás a következő magyarázatot adja erre nézve: “Némely munkásnak még van néhány megtakarított dollárja, azok pedig, akiknek nincs, elköltöztek a városból és máshol néznek munka után.”— Majd elmondja, miképpen szóródnak szét otthonok. Szomszédja elvesztette állását és Indinapolisban talált részidős munkát. Felesége ittmaradt és házimunkát vállalt. A gyermekek pedig “gondos" kódjának magukról.” Ha valaki ki akarja tanulmányozni, mik a bajok egy városban, ajánlható módszer az is, ha a helyi sajtó apró- hirdetéseit tanulmányozza. A “The South. Bend Tribune” jelenleg több csődről, autó és televiziós készülék elárverezésről ad hirt, több személyi hirt közöl, melyek letört otthonokra céloznak, több kiadó bútorozott szobát hirdet ma* gánházakban és több ilyesfajta szöveget hoz, mint a következő: “Háztulajdonos visszaköltözik Kentuckybe, a legtöbb készpénzt Ígérő aján- Itát elfogadja.” A szabadtéri mozik, melyeket autósok látogatnak, kénytelenek voltak levágni belépődíjaikat és a gyermekeknek szabad a bemenet. Az au- 1 ómunkások szakszervezeti székháza átalakult helyszerző hivatallá. A munkanélküliség a-néger közösséget sújtja legjobban. Egy Chevrolet autóügynök feltűnést keltett a következő felirattal: “Használt autók— 99 centért.” South Bend bajainak ezek a jelei. Senki Sem tudja ezt annyira, mint az, aki tudja hogy szokott kinézni a Studebaker-autóváros tavasz idején. “Ilyenkor a városban rendszerint hemzsegtek az uj Stu- debakerek, mondjar egy szak- szervezeti vezető, és ugv néz ki, mintha minden munkás nak volna egy. De nem az idén.” Egy füves térségben 1954- es Studebakerek állnak végtelen nyolcas sorokban. Ott állnak szépen sorban, a legmodernebb, kontinentális terv szerint gyártva. Sok autó- munkás, amikor arra jár, úgy érzi, hogy reményei ott rozsdásodnak ebben a kocsitemetőben. ANYÁK NAPJA CLEVELANDON Az East sidei haladó szellemű magyarok, április 24-én ünnepelték az ANYÁK NAPJÁT. Nagyon szépen sikerült. Kitűnő vacsorát szolgáltak fel. A vendégek nem győzték dicsérni úgy az ételt mint a szakácsnőket, valamint az előzékeny kiszolgálást. Meg is volt mindenki elégedve. Az Orbán Virágüzlet gyönyörű szép piros rózsákat ajándékozott, amiből minden női vendégünk kapott is az anyák — ____■ ..................----............. I napja tiszteletére, j Cincár Gyula szép beszéd- (ben ismertette az anyák küzdelmeit gyermekeik nevelésével, és a családi problémákkal. Ami pedig mindegyiknél fontosabb: gyermekeik életéért, mert a békéért folyó küzdelem az életért folyó küzdelem. Cincár Gyula kifejtette annak a fontosságát is, hogy ha békét akarunk, olyan jelöltekre kell szavaznunk, akik készek síkra szállni a munkásság érdekeiért. 1 , Delbóné, tudósitó 4
